Tőzsde és irodalom mellékletünk egy Quimby-átirattal gazdagodott. Egy esztendeje még nem  gondoltam volna, hogy neves költők, publicisták kaphatóak egy kis tőzsdei-irodalmi játékra. Köszönet Vörös Istvánnak, a mű szerzőjének!  Olvassátok (dúdojátok) kedvetekre!

Vörös István:

DERŰSEN NÉZEK A TŐZSDÉRE

Most múlik el a pénz
értéke. Had menjen!
Szakadjon kifelé belőle,
azt hittem, van neki!
Nem vagyok jó helyen.
A pénz beszélt nekem!
Kamatláb, adósáv,
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy felszökik
a dollár árfolyam.
Tátongó üresség repül föl,
csőrében tíz forint.
Magamat ringatom
hamis remények közt, ó, hazám.
Az Isten számláján
sohasincs forgalom.

Alkudnék tovább vele az éjben
a mennyek foltos kupolája alatt.
Angyalszív dobog a sötétségben,
az ég vibráló pénzlenyomat.

Azóta pénzeken
őt látom nevetni.
Derűsen nézek a tőzsdére,
vagyonom csak ennyi.
Kamatos mennyország,
befolyt pokol-hitel
vibráló képernyők

fényében tűnik el.

A tőke nem lidérc, nem marad csendben.
A fémpénzen rozsdás szemfedő.
Az ablakon túl, fenn a közhelyekben
kirándul egy mindenre kész angyaltéritő.

A szerzőről bővebben:

http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6s_Istv%C3%A1n_(k%C3%B6lt%C5%91)

Szoták Attila - Győr