Élete vége felé Budán, a Verpeléti út egyik bérházában lakott Karinthy Frigyes, de dolgozószobaként a közeli Hadik kávéházat jelölte ki, és itt írta cikkeit, tréfáit, paródiáit és színműveit, de itt fogadta egyben barátait, tisztelőit és persze a hitelezőket is, mert a sikerekben mindig gazdagabb volt, mint földi javakban.
A „nevetős bölcs”, ahogy pályatársai nevezték, rengeteget dolgozott, és arra sem volt ideje, hogy adósságai miatt gyötrődjön.
Történt egyszer, hogy egy végrehajtó a Hadikba ment Karinthy után, mivel a lakásán hiába kereste. Az író – miután aznapra rendelt krokiját már befejezte – önfeledten biliárdozott éppen, amikor megtudta, hogy „foglalás” ügyében keresik.
Komótosan letette a dákót, és barátságosan asztalához hívta a végrehajtót:
- Foglaljon helyet, kedves barátom, úgy látom, maga már tőlem fog nyugdíjba menni…
Egyaránt küszködik hegyekké nőtt adósságával mind Európa, mind az amerikai gazdaság, s nincs ez másképp a hétköznapok embereinek millióival sem. A görög csőd és megmentési szappanopera naponta vesz új fordulatot, úgy, hogy lényegi, megnyugtató megoldást még nem tűnt föl a horizonton. Minden igyekezet ellenére nem is az látszódik, hogy a görög, déliek, sőt az eurózónán kívüli országok ezt a súlyos problémát egykettőre megnyugtatóan megoldják.
A vén kontinens biliárdasztala körül ott téblábolnak a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Központi Bank első emberei, az európai pénzügyminisztereket, elnökök és kancellárok, az EFSF tótumfaktumjai, s reményt vesztve, de déli optimizmussal szaladgálnak a krétával a görögök, a nagy játékosok között, s hamiskás fél mosollyal arcukon tudják, bizony ezek az előkelő urak és hölgyek tőlük mennek nyugdíjba…
Szoták Attila - Győr
