A humorisztikus élclapokban nem volt ritkaság egykoron, hogy a börze volt a téma. Manapság inkább azt mondhatjuk el, hogy (egy rossz) vicc ami történik. A Borsszem Jankó 1882-es(!) számában található egy kis érdekesség. Nem mostani találmány a tőzsde, a tőzsdén spekulálók ugyanolyan fájdalommal élték meg a baisse-ket és hausse-kat, mint mostanság.
A börziánerekhez
Rémülettől hallgató ajakkal
Meddig ültök börziánerek?
Nincs talán még elfelejtve a dal,
Melyet egykor énekeltetek?
Vagy, ha elmult és még vissza nem szállt
Gründolási régi kedvetek,
Legyen a gseft szolidan reservált:
Börzehősök, csak gsefteljetek!
Zivatar volt, - s börze-termeinkben
Már az "adok", "veszek" nem fogad?
Csüggedten megugrotok innen,
Veszni hagyva akcziátokat?
Jö a Rotschild contremine rohammal
S a furfangos Bontoux megremeg...
De azért, bár lanyha árfolyammal:
Börzehösök, csak gsefteljetek!
Kösseek "sluszt" emlékül a hajdan
Tartós "hausse"-tól ékes tájirul,
Bizzatok a jövőben, ha majdan
"Baisse"-nek múltján ujra "hausse" virul.
Néhány spekulánsnak elmerültén
Megnyugosznak majd az emberek,
S szédelgésre ujabbra derül fényl...
Börzehösök, csak gsefteljetek!
Föl! elöbb csak óvatosan, szépen,
Mig a zivatar lecsöndesül -
S aztán újra, rajta nagy merészen,
Kezdjétek a szédelgést elül!
Előpostája egy nagy viharnak
Rémitett meg kissé bennetek...
Majd a kit a nagyja ér, jaj annak!
No, de addig - csak gsefteljetek!
(Borsszem Jankó, Január 29. 1882.)
szorgalmasan lejegyezte: Sz.A.