Nagyon vártam, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljön! „Én nem akartam ezt, Önök tudhatják, de a nemzetközi helyzetre való tekintettel ez a legjobb megoldás a számunkra! „Miért jó szeretni a történelmet? Mert ismétli önmagát, bár lehet, hogy más helyen, más szereplőkkel, de időnként újra előjön. Aki szereti a történelmet, készülni tud rá. Így vagyunk ezzel a Canossa-járással is.
1077-ben IV. Henrik német király, aki később német-római császár lett, vezeklő zarándoklatot tett Canossa váránál, ahol VII. Gergely pápát próbálta meg rávenni kiátkozásának visszavonására. Az egész az abban az időszakban zajló invesztitúra harc miatt történt. IV. Henrik egyfajta szabadságharcot vívott a pápával szemben az egyházi vezetők kinevezésével kapcsolatban. Milyen érdekes, hogy mostanában (1,5 éve) nálunk is egyfajta szabadságharc zajlik. Szinte mindenki ellen.
Viszont, ha végignézünk a hazai történelmen, elég gyászos eredményeket látunk szabadságharc tekintetében. Kezdte Lehel, aki európai bevásárló körútján, hiába volt jobb egy kürtnyivel I. Ottónál, sajna a végén elbukott. II. András jeruzsálemi „nyaralása” a pápai utazási irodával sem hozott szabadságot a Szentföldnek. Budai Nagy Antal is alulmaradt a nemesek kontra parasztok egymás elleni küzdelmében. Dózsa György is „picit” megégette magát nagy felbuzdulásában. Bocskai István szabadságharca is csak egy tisztes döntetlenre volt elég. Thököly Imre pedig inkább eltökölte a esetleges előnyös helyzetet, és szintén vesztesként hagyta el a harcteret. II. Rákóczi Ferenc pedig többszöri hosszabbítás után egy csatára által rúgott öngóllal (Károlyi Sándor) veszített. Az 1848/49-es hőseink is vereséget szenvedtek, bár itt már szükség volt arra, hogy az ellenfél honosított külföldi játékosokkal (az orosz cár csapatai) erősítse meg csapatát.
Mostani szabadságharcunk kicsit olyan, mintha San Marino focizna Németország csapatával. Hiába csak a német 5. osztályból válogatna a német kapitány, valószínűleg akkor is csak a gólarány lenne kérdéses, nem pedig a győztes csapat. Így vagyunk mi is. Hiába szeretnénk a focit tojáslabdával játszani, kétszer akkora kapura, ha rajtunk kívül mindenki máshogy játssza. Eldönthetjük, hogy úgy focizunk, ahogy ők, vagy egyedül rúgjuk egymás között a tojáslabdát, míg el nem törik. De ha csak nagyon közelre tekintünk, hiába akarunk hős vezérünk által (el nem ítélhető módon) hőn szeretett magyar bajnokságában idegenlégiósok nélkül focizni, rá kell jönnünk, a magyar játékosok önmagukban nem képesek nemzetközi teljesítményre. Így vagyunk ezzel a gazdaságban is, egymagunkban nem vagyunk képesek nemzetközileg elismert teljesítményre, mert az erőforrásaink sajnos sokkal végesebbek a szükségesnél. Sokan buktak már el azon, hogy jó ötlettel rendelkeztek, de a megvalósításhoz szükséges forrásokkal nem, vagy csak nem teljesen rendelkeztek. A mostani helyzetben az a kérdés, hogy ki fog három napig állni az IMF székház előtt, fedetlen fővel, bebocsátásra várva? Hős vezetőnk, vagy valamelyik „samesza”? Ezt nyugodtan megjátszhatják tipp-mixen.
Ne felejtse el senki, még a „ nagy” Bonaparte-t is alázatra késztette a Waterloo-i „piac”, a többiek hozzá képest csak „vízhordók” a csapatban.
Ziegler Mátyás - Győr
