Újabb érdekes Márai írás került kezem alá. Hálaadás ünnepe van ma amerikában, ami azt jelenti, hogy a nyitva lévő börzéken nyugodság honol. Lehet olvasgatni. Mi meg hálával tartozunk Márainak, hogy blogunkba egészen jól beleilleszthető írásokkal is megajándékozott minket.
Márai Sándor: Baisse
Már napokkal előbb beszéltek valamit. A lokálos esténkint üresebbek voltak. Ez úgy megy, hogy a nők vacsora után proponálni kezdik, el lehetne ide vagy oda menni, új zenekar van az Unionban, a Scafában van egy kötéltáncos, aki állítólag egészen jó. A férfi ezt szórakozottan hallgatja az újság mögül, néha odaszól valamit, inkább csodálkozó mint résztvevő megjegyzést. A baisse már benne van a lelkekben, mindenki sejti, de még nem merik kimondani. Az emberek gyanakodva néznek egymásra. Hátha a másik már tudja. Börzéről az esti kiskurzusoknál ritkábban esik szó, inkább irodalomról beszélnek, színházról, politikai eseményekről, mindenki óvakodik megjegyzést tenni, ami azt a látszatot keltené, mintha ő hinne benne, a lehetőségében csak, egyáltalán föl merné tételezni. Ha aztán valaki mégis ki meri ejteni, hogy ha ma mintha előjelei lennének…akkor gúnyosan és szerényen mosolyognak a többiek. Pihenésről van szó, mondják, semmi egyéb. A börze kipiheni magát. Az emberek sokat kerestek, azt pihenik ki. Nincs természetesebb dolog ennél actióra reactio következik, nem jelent semmit. De ha őnagysága este az Unionba akar menni, kibuggyan a lelkekből az igazság első csöppje. Nem olvasol újságot, édesem, mondják. Tudod, hogy milyen baisse van?
Mindenki tudja, hogy átmeneti állapot az egész. A baisse hasonlít azokhoz a nagy lelki válságokhoz, amire csak akkor eszmél föl az érdekelt, mikor már nyakig ül benne. Erőszakosan elfordított fejjel él, addig nem vesz tudomást a közelgő veszedelemről, másról beszél, hangosan és tüntetően. Azért figyelmes szemlélő veszi csak észre, egy árnyalattal már óvatosabban mozog. Míg egy délelőtt elindul a hír, a borbély kezében reszketni kezd a borotva, az újságárusok nem is merik kiáltani a szenzációt, csak szótlanul nyújtják a kapkodó tömegnek a lapokat. Az első mozdulata ilyenkor mindenkinek közöny és fölény. A világért nem lapoznának, mint hausse idején, rögtön az újság utolsó oldalára, az árfolyamok fekete lécei felé. Az újságolvasó nyugodt és hosszú pillantást vet a vezércikkre, mint akik egyedül az érdekel már csak, a magányos és érett szemlélő komoly nézésével olvas néhány sort az angol gyarmati telepítés politikai fejleményéről, aztán lassan s elgondolkodva átfordít a második oldalra, tűnődve s bizonyos tartózkodással futja át a legújabb pápai enciklikát agy az özvegyet, aki agyonlőtte magát a fia sírján, könnyű mosolyt szentel egy feuilletonnak, aztán mély lélegzetet vesz, mint az úszó ugrás előtt, s elsötétült arccal beleveti magát a kurzusok hullámaiba. Most már nincs fék, ami tartsa. Elszabadult szenvedélyek sötét árnyai kergetik egymást az olvasó homlokán. Mélyen hajol a tabellák fölé, s jegyez. Körülötte ezt csinálja a kávéházban, a villamoson, az utcán most száz- és százezer ember, olyanok is, akiknek fia részvényük sincs, olyanok is, akik má régen és jól eladták. Mindenki érdekelve van. Hasoeuer 40 000 percenttel…Canadian Pacific 30 000 percenttel…Az ajkak lázasan dadognak, mert nem percentekről és áresésekről van itt szó, ezt érzik mind, hanem kiült valami, valahol rájöttek valamire, összeomlott egy óriási kártyavár, aminek téglái spekuláció, nyereségvágy, apró és nagy vágyak, kétségbeesés voltak, s amit idegen, szenvedélyek, egy különös varázslat távírófonalai hálóztak át. Ezekben a napokban figyeltem meg német földön a harmadik nagy baisse-ben, s az egyetlen biztos percent, amit e különös, modern és óriási tömegjelenségből érdemes nyereségnek följegyezni, hogy a baisse-nek bizonyos morális tisztító hatása van az emberekre, egy pillanatra mindenki föleszmél, magába néz, mosakszik, szép és nemes dolgokat gondol…
Aztán másnap baiss-re kezd spekulálni.
De addig ott ülnek az újság fölött, s nézik a lezuhant kurzust. Lelki füleikkel házakat hallanak recsegni, és halottakat látnak az üzleti irodák díványain. Ez a kurzusvárás a legmulatságosabb bennük, ezek a hitetlen szemek. Hátha nyomdahiba. Valahogy úgy ülnek ott, mint lóversenyeken vagy futamok után, mikor már mindennek vége, s a versenyt rég lefújták, az elhagyott tribünök s a tikettekkel teleszórt mezők fölött marad néhány ragaszkodó játékos, aki még mindig ott ül, egyedül, tenyérbe támasztott fejjel, s bámulja a bíró jelzőtábláit, várja a csodát. Hogy esetleg történik még valami. A bíró kijön, és kijelenti, hogy tévedés volt az egész, nem is az a ló nyert, hanem egy egészen másik, vagy holtverseny volt, vagy még csak most fognak fotografálni, vagy hirtelen proklamálni fognak egy kormányrendeletet, mely meghagyja a totalizatőröknek, hogy minden játékosnak fizessék vissza a pénzt…Ezzel az arccal ülnek a baisse-isták az újság előtt. Aztán, a sötétség ötödik napjában, lassan felderülnek az arcok. Mindenki patrióta lesz. A külföldieket kárörvendő szánakozással nézik. Hja, mondják, mi kitartunk. Mindenki patrióta: hozzákezdett baisse-re spekulálni.
(Márai Sándor, Kassai Napló, 1923. február 22. 42. sz. 3.)
Szoták Attila
