Ifj. William Wrigley (1861-1932)
William Wrigley az első rágógumikat csupán reklámcélokra használta – a sütő – poraihoz mellékelte őket ajándékképpen. Hamarosan kiderült, hogy a vevőket jobban érdekli az ajándék, mint maga a termék. Így lett belőle rágógumigyáros.
Wrigley tízévesen kezdett kereskedni. Az apja szappanfőző volt Philadelphiában, és Williamet már kisgyermekként bevonta a vállalkozásba. Szombatonként egy kosár szappannal járta a város utcáit, és a járókelőknek kínálgatta az apja portékáját. Később annyira megtetszett neki a dolog, hogy tizenegy évesen otthagyta az iskolát, és egy barátjával New Yorkba szökött, hogy ott próbáljanak szerencsét. Néhány heti rikkancskodás után azonban visszatért Philadelphiába, és beállt az apja szappangyárába dolgozni. Tizenhárom évesen már önállóan ügynökölt, és bejárta az egész országot az apja termékeivel.
Huszonkilenc éves korában egy unokatestvére közreműködésével alapította az első saját vállalkozását Chicagóban. Eleinte szappant gyártottak, majd áttértek a sütőporra. A vállalkozás elsősorban Wrigley ügyes reklámfogásainak köszönhette a sikerét. Azzal tette vonzóvá a termékeit, hogy különféle ajándékokat csatolt hozzájuk – rágógumit, lámpát, órát, még baleset-biztosítást is. Amikor pedig kiderült, hogy a vevőket egyre inkább az ajándékba kapott rágógumi érdekli, elhatározta, hogy profilt vált.
Húsz éve át úgy üzletelt a rágógumival, hogy ő csak az értékesítéssel foglalkozott - a gyártással a Zeno Manufacturing Company rágógumigyárat bízta meg. 1911-benvégül megvásárolta a gyárat, és megalapította a William Wrigley, Jr. Companyt.
A híres „Wigley’s Spermint Gum” rágógumit 1893-ban fejlesztette ki, de az új íz csak lassan hódította meg a vásárlókat. 1907-ben erőteljes reklámkampányba kezdett, amely csak ebben az évben 280 000 dollárjába került. Reklámfilozófiáját egyetlen mondatba sűrítve fogalmazta meg: „Tömören mondd, és minél gyakrabban.” A kampányt követő második évben már több mint millió dolláros forgalmat bonyolított a mentolos rágógumival, 1910-re pedig már ez lett a legkelendőbb rágógumimárka Amerikában.
 

Egyszerű, de rendkívül hatékony reklámtechnikájának köszönhetően a rágógumi – különösen a fehér csomagolású mentolos – Amerika egyik legkedveltebb és legjellemzőbb fogyasztási cikkévé vált. 1915-ben egy addig példátlan reklámfogáshoz folyamodott: az amerikai telefonkönyvekben szereplő összes előfizető címére elküldött egy csomag rágógumit kóstolónak a legújabb termékéből. Minden bizonnyal ez volt az első rekámcélú ingyenes postai áruminta-szolgáltatás az amerikai kereskedelem történetében. Egy másik fogása volt, hogy felállított egy másfél kilométer hosszúságú reklámtáblát Atlantic City közelében, amelyen a sokak számára ismerős rágógumisdobozok képei és szellemes jelmondatok váltogatták egymást – ezek között a leggyakrabban a „hosszan tartó íz” szerepelt.
Ezután, mintegy „a rágógumi nélkülözhetetlen útitárs” című reklámszövegét hitelesítendő, útra kelt a Wrigley’s Spearmint Gummal, amely hamarosan meghódította a világot. Halála előtt, 1932-ben már harminc nyelven reklámozta termékeit, amelyekkel évi 75 milliós forgalmat bonyolított. Chicago és New York mellett Torontóban, Londonban és Sydneyben voltak rágógumigyárai.
Wrigley fanatikus baseball-rajongó volt, aki rendszeresen kijárt kedvenc csapata, a Chicago Cubs meccseire, és valahányszor pontot szereztek, örömében szivarokat osztogatott a közelében ülő nézőknek. Később meg is vette a klub többségi tulajdonjogát, majd még két híres klubot (Los Angeles Baseball Club; Reading, Pennsylvania, Internationals) megvásárolt. Ezen kívül tetemes összegeket fektetett be üdülőkbe, trópusi madárházakba, bányákba és szállodákba. Ő vette meg 1919-ben a Santa Catalina-szigetet is, amelyet néhány év alatt az ország egyik legnépszerűbb üdülőhelyévé varázsolt.
1932-ben bekövetkezett halálakor a családnak a társaság részvényeibe fektetett vagyonát 34 millió dollárra becsülték. Mind a cég vezetése, mind a többségi részvénytulajdon az ő kezükben volt. A társaság irányítását Philip K. Wrigley, William Wrigley egyetlen fia 1925-ben vette át az alapítótól. Egészen 1971-ig kitarott a ötcentes csomagonkénti ár mellett, pedig a rivális gyártók már jóval korábban tíz centre emelték az áraikat. Philip K. Wrigley 1961-ig volt a társaság elnök-vezérigazgatója, de az igazgatótanács elnöki tisztét haláláig, 1977-ig megtartotta. Ezt követően a fia, William Wrigley lépett a helyére. A család 1983-ban mé mindig 35%-át birtokolta a társaság részvényeinek, hozzávetőlegesen 300 millió dollár értékben. A Forbes 1995-ben 1,5 milliárd dollárra becsülte a Wrigleyk vagyonát.

 

2008 október 6-án, amikor befejezte tőzsdei pályafutását, 23 milliárd dollár volt a cég értéke.

 (az írás a 100 Gazdag ember című könyvből származik)

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr393601864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása