A befektetés lelki háttere
A tőzsdei árfolyamoknak változása mögött a befektetők és spekulánsok megannyi félelme, reménye és mohósága lakozik. Azt is szokták mondani, hogy a tőzsde nagyon nagy része pszichológia, mégis a tőzsdei szakkönyvek és cikkek alig, vagy egyáltalán nem foglalkoznak ezen témával . Tőzsde. „La bourse, la borsa, la bosa, die Börse, serka... Párizstól Milánóig és Buenos Airesig, Frnkfurttól Szentpétervárig ez a szó nőnemű, ami kétségtelenül nem puszta véletlen!” A befektetők többsége pedig férfi. Mennyire viselkedik másként a két nem, ha pénzügyekről van szó? Egyáltalán mennyire ismerjünk önmagunkat, döntéseink lelki mozgatórugóit? A börziánerek lélektanának megértéséhez ezért dr. Csernus Imréhez fordultam, aki már többek között publikált már nőkről és férfiakról, drogról és fájdalomról…Sz. A.: - Mi jut eszedbe először, amikor a pénzügyekről és a tőzsdéről hallasz?
Csernus Imre: - Felelősség.
Sz. A.: - Mennyire tartod, felelősségteljesnek a befektetőket, tőzsdei spekulánsokat saját pénzügyeik tekintetében, illetve a pénzügyi tanácsadókat, brókereket?
Csernus Imre: - A nagy átlagot megnézve, az emberek kerülik a kockázatvállalást, vagy adott helyzetben azt csinálják, mint amikor messziről látsz egy embert, aki éppen nagyon magasról beleugrik a medencébe - ez egy nagyon bátor cselekedet -, de amikor odamész a medencéhez, azt látod, hogy a medencében nincsen víz. Tehát nagyon sok ember látszólag bátran cselekszik, miközben ostoba. Ez azt jelenti, hogy bátorság és bátorság között óriási különbség van, mert mindkettő látszólag messziről bátorságnak néz ki. Az az igazából bátor, aki rendelkezik megfelelő önismerettel. Az önismeret meg azt jelenti, hogy én pontosan tisztában vagyok azzal, hogy én adott helyzetben megfutamodhatom, azaz gyáva vagyok. Kettő mérlegeléséből származik az, hogy most én ostobán megyek fejjel a falnak, vagy pedig ténylegesen bátor vagyok, vagy éppen jobb várni, jobb kivárni. A legtöbb ember ott követi el a hibát a tőzsdézéssel kapcsolatban, hogy sok pénzt szeretne, de a pénz önmagában nem elég, szükséges egy hit: hinni abban, amit csinálok, ahogyan csinálom.Ez a tőzsdeügynökökre is jellemző, mert ők jutalékért dolgoznak, és nagyon kevés olyan ügynökkel találkoztam, aki ténylegesen hisz abban, amit csinál. Ő valójában közvetítő.
Sz. A.: - A média hangos attól, hogy válságban van a gazdaság. Mennyire gondolod úgy, hogy válságban vannak az emberek?
Csernus Imre: - Az emberek a válság előtt is válságban voltak. Nagyon kevés ember rendelkezik azzal a tudással, hogy önmagát ismeri, önmaga érzéseivel tisztában van, ezekért következetesen felelősséget vállal. Azt is tudja, hogy ezért, - éppúgy, mint az éhségcsillapításért- mindig csak az adott napon lehet megdolgozni. Még kevesebben tudják, hogy ahhoz, hogy én stabilan jól érezzem magam, azt horrorisztikusan befektetett napi munkával lehet elérni. A legtöbb ember, életének ezen szegmensében abszolút nem teszi bele a munkát (miközben szeretne jól lakott lenni az élet ezen területén is); de ez nem megy, és a belső frusztráció és az elégedetlenség így mindig hatással lesz az ember életére, így a tőzsdei ügyleteire is.
A gazdasági krízis sok emberben fokozza az eleve meglévő félelmeket, miközben nagyon sok ember elfelejti és nem is tudja, hogyha én igazából sikerélményt akarok elérni és önbizalmat, ezt csak úgy lehet, hogy tudatosan ugrok olyan megmérettetésekbe, amelyek újak, ismeretlenek, amelyektől akár félhetek, vagy félek. Tekintet nélkül arra, hogy pozitív, vagy negatív dolgok várnak.
A legnagyobb hiba, amit a tőzsdével kapcsolatban elkövetnek, hogy nem nézik meg az érem másik oldalát, nem kalkulálják be, és nem fogadják el, hogy az adott összeg akár száz százalékát is elbukhatják. Ha ezt nem fogadom el és nem foglalkozom vele, akkor abban a pillanatban, amikor lejtmenet kezdődik a tőzsdén, az ember elkezd kapkodni, megijed, mert olyannal konfrontálódik, amivel ő nem számolt, miközben számolnia kellett volna. Az éremnek mindig két oldala van.
Sz. A. : - Hogyan magyaráznád, hogy a tőzsdések sokszor úgy gondolják, hogy verhetetlenek, nem tudnak hibázni, az átlagot meghaladó képességek birtokában vannak?
Csernus Imre: - Ez régről datálódhat, mert a mindenhatóságunkba vetett hit valójában azt jelenti, hogy ez egy illúzionisztikus sztori, mivel ezt egy ember képzeli önmagáról, aki az idő múlásával kopik, tehát öregszik. Ez a tényállás nonszensz, mivel emberek vagyunk, s aki az emberi létét nem fogadja el, az elkezd istenként viselkedni, vagyis adott helyzetben nem fogja észrevenni, hogy mikor indul a szekér lejtmenetbe, és nem tud ennek megfelelően korrekciókat végrehajtani. Aki elfogadja ezt, az higgadtan tiszteletben tartja azt is, amikor bukik egy hatalmasat.
Sz. A.: - A tőzsdei nagy árfolyammozgásokat, az emelkedést és a csökkenést úgy szokták jellemezni, hogy a bikák és a medvék harca. A tőzsdei állatkert ennél nagyobb, vannak dörzsölt és sikeres farkasok, és birkák, akik önszántukból, vagy azért mert mások által hajtva mennek a mészárszékbe. Ezek a hasonlatok a személyiség típusokhoz köthetők?
Csernus Imre: – Abszolút. Nézzünk egy klasszikus, ebben a világban élő embert, aki nem rendelkezik kellő önismerettel! Ez azt jelenti, hogy rettenetesen egoista, mohó, türelmetlen, és adott helyzetben kockázat kerülő, de a mohóságának a következtében kétségbeesett reakciókat csinál: ez a vak tyúk is talál szemet alapon stratégia, ami azt jelenti, hogy nagyon kevésszer van fenn, összességében vak, és aki ilyen személyiségszerkezettel rendelkezik, az egyenértékű a birka státuszával. Őt úgy lehet megvezetni és kihasználni, hogy elképesztő.
Sz. A.: - Praxisod során volt-e már olyan paciensed, aki közvetlenül tőzsdei pénzügyek miatt kellett, hogy hozzád forduljon?
Csernus Imre: - Igen, volt. Volt, aki a türelmetlensége és a mohósága miatt, meg a könnyűnek látszó utat választva úgy gondolta, hogy villámgyorsan megpörgetve a vagyonát, óriásit bukott, ami jelentősen befolyásolta életét.
Sz. A.: - Sokan a tőzsdézést „játéknak” tartják, amivel a szakma természetesen nem ért egyet. De honnan lehet azt látni, hogyha valaki szenvedélybeteg, függő, mint az alkohol és a drog esetében?
Csernus Imre: - Nincsen kontroll, és az idejének egy jelentős részét ezzel tölti el.
Sz. A.: - Ez érdekes lehet abból a szempontból, ha valaki hivatásszerűen foglalkozik a tőzsdével (üzletkötő, spekuláns). Hol van ilyenkor a mezsgye?
Csernus Imre: - A mezsgye mindig ott van, amikor ezzel a hozzáállással elkezdek ártani magamnak, és egyéb szociális, társadalmi vonatkozásában is kihatással van az életemre.
Sz. A.: – Ezek szerint az üzletkötőknek, spekulánsoknak meg kell tudni húzni azt a bizonyos vonalat, még akkor is, ha hobbijuk történetesen a munkájuk?
Csernus Imre: - Ha nem húzza meg, akkor fogadja el, hogy rettenetesen sokat fog dolgozni, de egyszer hazamegy az üres lakásba. Ezzel sincsen gond, ha én ezt elfogadom.
Sz. A.: - Amikor tőzsdepszichológia előadásra kértek föl, akkor mit láttál a publikum arcán?
Csernus Imre: - Azt láttam, hogy nagyon kevés volt az a nyerő típus, aki hitt ebben, számba véve az érem mindkét oldalát. Jelentős mértékben olyanok voltak, akik könnyen, gyorsan akartak hatalmas vagyonokat csinálni, miközben nem hittek ebben, csak azt mutatták.Ezt a folyamatot hívják úgy, amikor én folyékonyan hazudok magamnak: hogy én hiszek, mert azt várják el tőlem, hogy én mutassam, hogy én hiszek ebben, miközben a szem a kommunikáció és egyéb non-verbális jegyek nem ezt mutatják.
Sz. A.: - A Bevállalja című kötetedből idézek, az idézet sorokat fordítsd le a tőzsdére vonatkozóan! „Merj szembenézni a saját tükörképeddel!”
Csernus Imre: - Ha emberként állok oda, aki elfogadom, hogy bátran kockáztathatok, bátran elmenekülhetek, akkor az érem mindkét oldala meg van világítva, tehát éppen ezért, ennek megfelelően cselekedhetek.
Sz. A.: - „Másra támaszkodni mindig veszélyes!”
Csernus Imre: - Ez egyenértékű a felelősségtől való félelemmel. Amikor ott vagyok egy éles helyzetben, amikor nincs idő másra támaszkodni, és csakis én dönthetek. Ez valójában a felnőttség igazi kritériuma. Ha másra támaszkodok, miközben tanácsokért rohangászok, elveszítem a kedvező pozíciómat.
Sz. A.: - „Gondjaidért sohasem más, hanem te vagy a felelős!”
Csernus Imre: - Én vagyok a sorsom kovácsa, és nem a rossz gazdasági helyzet miatt buktam el a pénzt, hanem azért, mert bizonyos fontos és intő előjeleket nem akartam észrevenni, és nem mertem hallgatni a belső hangomra, ami azt mondta: hogy most vágjál bele, most szálljál ki! Hanem a mohóságom tovább vitt, és szépen elbuktam.
Sz. A.: - Én üzletkötőként bátorkodom sokszor azt mondani az ügyfeleknek, hogy a tőzsdézés egy rendkívül érdekes, szép dolog, egy intellektuális kihívás, a pénzszerzés csak egy másodlagos dolog. Mi a véleményed erről?
Csernus Imre: - Igen! Ez pontosan másodlagos, mert a hit az, ami eredményezi a materiális javakat. Ha nincsen hit, és csak pénzért teszem, meg az is jó, ha én hiszek abban, hogy én ez által sok pénzt fogok keresni. Nem az a lényeg, hogy sok pénzt keressek, hanem az, hogy higgyek az egészben, amit csinálok, de hideg fejjel! Hideg fejet meg akkor lehet elérni, ha én tisztában vagyok azzal, hogy mohó is tudok lenni és türelmetlen is tudok lenni, és önző is tudok lenni, kétségbeesett reakciókra is képes vagyok, mert amikor elkezdeném ezt csinálni, akkor fogom észrevenni, hogy fene egye meg, zsákutcába kezdem el nyomni magamat.
Sz. A.: - Egyik könyved elején idézted Márai Sándort: „Utolsó leheletemmel köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam… megéltem a legtöbbet, az emberi sorsot.” A tőzsdén megélhető a fönt és lent, menny és a pokol – az emberi sors.
Csernus Imre: - Így van.
Sz. A.: - „Az érzéseket néha szerencsés esetekben meg lehet szelídíteni, és el lehet sorvasztani” – írta Márai, ez a gondolat a pénzügyekre és a tőzsdére vonatkozóan mennyire helytálló?
Csernus Imre: - Ezzel azért nem értek egyet, mert ha az érzéseket én elsorvasztom, az azt jelenti, hogy elfojtom. Az elfojtott érzések komoly kihatással lesznek a belső stabilitásra. Nem elsorvasztani, hanem elfogadni szükséges az érzéseket. Az elfogadás egy rugalmas belső erőt jelent, mert akkor tudom önmagamról, hogy akkor sem fogom össze szarni magam, ha hirtelen, egy olyan sztori miatt, amivel nem számoltam, a befektetett összegem egyharmadát, vagy kétharmadát elbukom, mert eleve tudom, hogy ez ennek a velejárója lehet. Nem ér meglepetésszerűen.
Sz. A.: - „Sokkal nehezebb megőrizni valamit, mint szerezni, vagy elpusztítani” – írta Márai. Mennyire értesz vele egyet?
Csernus Imre: - Ez egy alap sztori. Tehát megőrizni, megtartani, megmaradni azon a szinten, adott helyzetben, ha megfelelő vagyont szerzek, nem elszállni, nem nagyképűsködni, hanem továbbra is kitartóan, következetesen dolgozni. Megőrizni, és nem elfelejteni, hogy mennyi energiát fektettem bele egykor, amikor még nem rendelkeztem ezekkel a javakkal, a világ egyik legnehezebb dolga.
Pont ma voltam a győri ETO-ban, ahol a tizenöt éveseknek meg az utánpótlás mentálhigiéniájával foglalkozom, és azt boncolgattam mindkét korosztálynak, hogy a siker, a fejlődésnek az egyik legfontosabb gátja. Azt a példát hoztam fel, hogy Ronaldinho 7,5 millió euróról négy hónap alatt lefelezte a piaci értékét 4,5 millióra, miközben a csúcs nála 70 millió volt egykor. Azt feszegettük, hogy miért következhetett be? Miközben harminc valahány éves, továbbra is csúcsformában kéne, hogy legyen, ha például nem inna, évekig lehetne még a toppon, ha nem szállt volna el a feje: autók, hírnév, presztízs vadászat, csajozás. Ha nem felejtette volna el a munkát meg a szerénységet és az alázatot. A másik példa, amit felhoztam opponensként, ez az Iniesta példája, aki nem sértődik meg azon, hogyha kispadra ültetik, és csak onnan teszik be a hetvenedik percben.
Sz. A.: - Nélkülözhetetlen a megfelelő alázat. Üzletkötők szokták azt mondani, hogyha magadtól nem megy, akkor a Piac (tőzsde) megtanít az alázatra.
Csernus Imre: - Elengedhetetlen az alázat. Máskülönben az életednél fogva, a hajadnál fogva fog ráncigálni.
Sz. A.: - A döntés és az időzítés fontos. „Úgy látszik az életben minden valamilyen láthatóan óramű percmutatója szerint történik: egy pillanattal elébb sem lehet dönteni, csak amikor a dolgok és a helyzetek önmaguktól döntenek.”
Csernus Imre: - Ez így van. Ez az érettség. Tehát hiába hajhászom a sikert, hogyha önmagam nem vagyok arra képes. Egyértelmű. Ehhez szükséges az éberség, ami a fejlődésnek az egyik legfontosabb eszköze, ötvözve a fejlődés során tapasztalt fájdalom elfogadásával. Ez egy alapkérdés. Ha ez nem követezik be, az illető ebbe bele fog bukni.
Sz. A.: - Hogyan lehet felmérni, hogy ki mennyire érett a tőzsdézésre, miként állapítható meg az egyén alkalmassága, különösen akkor, amikor az egyén nem ismeri önmagát, nincs tisztában saját lehetőségeivel, képességeivel, önmaga határaival, kockázattűrő képességével? Hogyan állapítható meg az érettség?
Csernus Imre: - Az érettséget fel lehet mérni verbális és non-verbális kommunikációval. Az egyik a lazaság, hogy laza vagyok. Laza és mosolygós. Gyors vagyok és rugalmas: ha hibázom, tudok bocsánatot kérni, tudom kimondani hangosan, ezért ismételten felelősséget tudok vállalni, és nem másra nyomom át. Lehet látni, hogy kik azok az emberek. Azok az emberek nem görcsösek, azok tisztában vannak azzal, hogyha önmaguk testi állapotát kizsákmányolják, hogy az kihatással lesz lelki, mentális teljesítésükre.
Sz. A.: - Láttam már lyukas pénztárcájú befektetőt is mosolyogni, és teli páncélszekrénnyel is idegbajos spekulánst.
Csernus Imre: - Így van. Ilyenkor a pénz viszonylagos igazából. A profinál a pénz viszonylagos, ő másért csinálja, a pénz következmény. Egyszer beszéltem egy izraeli milliárdossal, ő mondta azt, amiben teljesen egyetértettünk, hogy a pénz a hit materializációja. Persze következetes, brutál munkával ötvözve.
Sz. A.: - Vagyis munka nélkül semmit nem lehet elérni, minden napért meg kell küszködni?
Csernus Imre: - Lehetőségem van megdolgozni, ami jelképezi a rugalmasság meglétét. A felelősség mellett én döntök, hogy vagy megdolgozom, vagy nem. Ha nem dolgozom meg, szia.
Sz. A.: - A tőzsdei befektetőnek főnixmadárként újjá kell születnie minden nap.
Csernus Imre: - Újjászülethetek. Nem kell, mert a kellből származik a muszáj, a muszájból a görcsös hozzáállás. A görcsös viselkedés egy idő után ki fogja oltani a megfelelő teljesítményt, amiből egy újabb görcs fog születni. Szemközt azzal, amikor felismerem, hogy nekem lehetőségeim vannak.
Sz. A.: - A pszichológia (tőzsdepszichológia) tárgyköre mennyire érdekli szerinted az érintetteket (spekulánsokat, befektetőket, brókereket, pénzügyi intézmények vezetőit)?
Csernus Imre: - Nagyon sok embert érdekel! Csak a pasik jelentős része az ilyen jellegű dolgoktól elzárkózik. Csak rációból jó döntéseket hozni nem lehet. Az ember nem tartja figyelembe, hogy a rációt az emóció befolyásolja.
Sz. A.: - A tőzsdén többféle elemzési módszer létezik (fundamentalista, chartista), ami alapján döntéseket hoznak. A tapasztalt üzletkötők nem restek mégsem kimondani, hogy érzésből is hoznak döntéseket…
Csernus Imre: - Erről van szó. Nem lehet szétválasztani ezt. Az ember nem robot, a robotok tudnak érzések nélkül kommunikálni, a robottechnológiába az emberek megpróbálják úgy programozni, hogy érzéseket is mutassanak.
Sz. A.: - Az érzéseknél a nemek közti különbségeket említetted. Sokkal kevesebb nő mer a tőzsdén kockáztatni, de ha történetesen mégis erre adják a fejüket, elég jól csinálják!
Csernus Imre: - Ez igaz, mert emocionális szempontból a nők sokkal fejlettebbek a pasiknál. Hogyha ráéreznek ennek az ízére, pontosan ezért, sokkal tehetségesebbek lehetnek a pasiknál, ha a kisebbségi érzésük átbillenne.
Sz. A.: - Férfiak és nők, tőzsdén sikerrel és sikertelenül spekulálók, döntéseikért felelősséget vállalni tudók és oktondiak, sikeresek és vesztesek, kezdők és magukat profi befektetőknek tartók: ők a virtuális parkett szereplői, akiknek döntései mögött ott a ráció és a psziché.
Tőzsde mindig nagy fontossággal fog bírt a gazdaságban, a befektetőket, spekulánsokat pedig mindig is vonzotta, vonzani fogja. Miért? „Akinek sok pénze van, annak lehet spekulálni, akinek kevés a pénze, annak nem szabad spekulálni, akinek pedig egyáltalán nincs pénze, annak muszáj spekulálni.”(André Kostolany)
Szoták Attila: - Köszönöm az interjút!
Megjelent a Gentlemen's Choice 2012/2.számában
