Látás, hallás, ízlelés, tapintás, szaglás. Az ember ezzel az öt érzékszervvel tájékozódik a világban. Hívhatjuk organikus, fizikai érzékszerveknek is. De van valami, amit használunk még, annak ellenére is, hogy sokan nem is tudnak, vagy nem akarnak tudni róla. Ez pedig a tudatunk. Vagy ha jobban tetszik, a hatodik érzék.
Grafikon, x napos átlagok, RSI, csatorna, fibonacci. Ezek pedig jó páran a „chartisták” fegyverei közül. Mindig érdekes, hogy egy-egy elemzés mekkora valószínűséggel találja el egy tőzsdei termék jövőbeni mozgását, alakulását. A chartisták-nak, vagyis akik a grafikonok alapján állítják fel jövőbeni megállapításaikat, nagyon sok segítségük van ahhoz, hogy a saját tézisüket felállítsák. Miért is? Mert az adott termék múltbeli tevékenysége rendelkezésükre áll, és a különféle technikai elemzési segédletek segítségével fel tudják állítani a lehetséges forgatókönyvet. Persze nincs rá garancia, hogy a felállított stratégia 100 %-an úgy és akkor fog bekövetkezni, mint ahogy a grafikonok segítségével meghatározták, de a múltbéli mozgások nagyban segítik őket. Mert a technikai elemzés alapköve, hogy a múltbeli események során kialakult metodikák a jövőben is figyelembe vehetőek, hisz ha hasonló esemény következik be a jövőben, mint ami a múltban volt, a technikai lezajlás hasonló lesz, és ez a hasonlóság előre lemodellezhető. A különféle diagramm ábrázolás közül a legtöbben a japán gyertyás diagramm ábrázolást használják. A múltbéli megfigyelés alapján a gyertyák alakja és a gyertyákból kirajzolódó alakzatoknak jelentősége van. Pont azért, mert a múltbéli alakzatok az adott időszak vagy az elkövetkezendő időszak grafikonjaiból is kiolvashatóak. Legalábbis minden grafikonolvasó erre törekszik, hogy a jövőre nézve valamiféle múltban regisztrált alakot fedezzen fel a grafikonban, és ha sikerül ilyet találni, a múltbeli események alapján megmondható, hogy várhatóan hogyan fog az adott helyzetben viselkedni a vizsgált termék. Ez a fajta stratégia normál esetben termék független, hiszen a grafikonból történő modellezés független a terméktől, ami a grafikon mögött van, hiszen itt az a feltételezés, hogy a jövőbeni mozgás ugyanolyan lesz, mint a múltbeli hasonló alakzatú mozgás, függetlenül attól, hogy búzáról, aranyról, vagy valamilyen devizapárról beszélünk. Azt kell, hogy mondjam, ha egy termék egy úgynevezett csatornában mozog, vagyis viszonylag felismerhető, hogy egy időszakon belül kialakít magának egy alsó és egy felső korlátot, ebben a helyzetben a technikai elemzés sokkal hatásosabban alkalmazható bárminél. De amennyiben ez a sáv valamilyen okból akár lefelé, akár felfelé valamilyen okból áttörésre kerül, itt valamelyest nehezebbé válik a grafikonok világa. A chart nem foglalkozik az okokkal, azt mondják, minden benne van a grafikonban.
De sokszor elő szokott fordulni, hogy a meteorológia napsütést ígér, aztán akkora eső lesz másnap, mintha dézsából öntötték volna. Vagy ennek a fordítottja is elő szokott fordulni. Sokszor hallgatja az ember a meteorológiát hitetlenkedve, mert az időjárás jelentés jó időt ígér felhő sehol az égen, de a nézőnek nagyon hasogat a feje, vagy teljesen bedurran a műtött térde, vagy a dereka jelzi, hogy „front” jön. Láss csodát, és másnap nem napsütés lesz, hanem eső, és vihar. Hihetetlen, de mégis igaz. Megérezték az emberek az időjárás változást.
Ugye sokszor előfordult Önökkel (aki kereskedett már a tőkepiacokon), hogy olvastak egy elemzést valamilyen termékről, 2 oldal, 50 oldal teljesen mindegy, de mégis mást gondoltak a termék jövőbeli árfolyam alakulásával kapcsolatban. Nem tudták megmondani miért, csak egy hang szólt ott beül, hogy nem így fognak megtörténni a dolgok, mint ahogy az elemzésben le volt írva. Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges az, hogy a háziasszonyok olykor sokkal jobban találnak el bizonyos árfolyammozgásokat, a legtanultabb elemzőknél? Egyfelől hivatkozhatunk a szerencsefaktorra. Persze, persze, Fortuna asszony sokszor szokott jótékonykodni, de azért Ő sem osztja zsákszámra a szerencsekuponokat. Hivatkozhatunk arra is, hogy akik 24 órán keresztül „bámulják” az árakat, nem látják a fától az erdőt. Ez is igaz lehet néha, hiszen a folyamatos árfolyamfigyelés monotonná is teszi, teheti a munkát, és könnyen átsiklik az ember egy aprócska, de a későbbiekre jelentős hatással járó momentumról, vagy észreveszi ugyan, de nem tulajdonít neki akkora jelentőséget.
Persze aki a hatodik érzékre hivatkozik, annak is el kell ismernie, és főleg a tőkepiacokon igaz ez, hogy ez a belső hang főleg azoknál szokott erősebben, és lényeges többször jól, és erősen szólni, aki szintén valamelyest együtt él a piaccal. Persze ez nem jelent „24 órás” szolgálatot, de az alapvető piaci mozgásokkal képben van. Tehát mondjuk, hogy tudja, hogy az OTP éppen pl.
Sokszor előfordult már olyan is, hogy bár emelkedett még a piac, de valaki azt mondta, olyan érzése van, hogy valami történni fog, és nem vesz bele a piacba, vagy eladja zárja a pozícióit. Miből gondolta ezt? Talán abból, hogy „a fák nem nőnek az égig”, vagy ha a másik irányban
tekintünk „mikor már mindenki derékig úszik a piacon a vérben”, akkor már lassan érdemes vételeket kezdeni, hiszen előbb-útóbb fordulhat a trend. Az is igaz, hogy nagy emelkedésekbe, és hihetetlen nagy esésekbe akkor tud belekerülni az ember, ha amúgy is azt az irányt választotta volna. Hiszen a nagy esésekben, illetve a nagy emelkedésekbe csak akkor lehet belekerülni, ha már felvette a befektető a pozícióit, és abban az irányban vette fel, amerre egy váratlan esemény során a piac elmozdul. Tudják, másnap már nem lehet jó áron venni egy hatalmas emelkedés után, de eladni sem lehet előző napi magasabb árfolyamon egy jelentősebb zakót követően. Ilyenkor érkeznek az ilyen telefonok a kereskedőkhöz: „ Akartalak hívni,de nem hívtál vissza!” A megérzésnek előre kell „jönnie”, hiszen utólag már mindenki okos, a múlt bármikor leolvasható a grafikonról.
A hatodik érzék bármennyire is ágálnak sokan ellene, igenis jelentős szempontból befolyásolja a piacokat. Sokszor szokták már mondani, a tőkepiac nem más mint 20 % tudás, 80 % pszichológia. Persze a százalékokon lehet vitatkozni, de az arányokon nem érdemes. Hiszen hány meg hány esetben lehettek az emberek szemtanúi a pozitív, vagy negatív „csordaszellemre”. Az általam és nagyon sok befektető által nagyra becsült André Kostolany vélekedett erről Tőzsdepszichológia című könyvében: „Hosszú fontolgatás után arra a meggyőződésre jutottam ebben a minden spekuláns számára oly fontos kérdésben, hogy az egyes személyek és a tömegek mélylélektani motivációi konkrét esetekben valóban nem jelezhetőek előre. De az egyes döntések összességének intenzitását, vagyis a tömegpszichológiai reakciók hevességét csakúgy, mint annak körülbelüli időpontját egy tapasztalt tőzsdés néha képes – ha nem is „előre látni”, de sejteni vagy kitalálni. Állítom, hogy a tőzsdei eseményekben a pszichológia szerepét nem lehet túlbecsülni: rövid és középtávon legalább 90 százalékot jelent! A tőzsdelélektan „tudomány”, amit csak megfelelő érzékkel lehet alkalmazni, tehát majdnem olyan, mint a művészet. A tőzsdén a leggyakrabban használt szavak: talán, remélhetőleg, lehetséges, előfordulhat, nem kevésbé, noha, mégis, azt hiszem, úgy gondolom, de, valószínű, úgy tűnik… Mindaz, amit gondolunk és mondunk, feltételekhez kötött és egész másként is szemlélhető”.
Ahogy fentebb is olvashattuk, az előbbi szavak nagyon sok elemzésben megtalálhatóak. Teljesen természetesen, mert 100 %-os biztonsággal senki sem mer állítani dolgokat, még a meteorológiában sem, hát még a tőkepiacokon! Ez a nagy különbség a grafikon és a hatodik érzék között szerintem. Hiszen a grafikon által adott eredmény valamihez „kötött”, valami megvalósulásával válik igazolttá. Tehát, ha megvalósul a feltétel, belépünk a „piacra”. Míg a „hatodik érzék” segítségével előre próbáljuk felvenni a pozíciót, és várni, hogy a megérzés helyes volt-e vagy sem. Melyik a hatékonyabb? Erre nincs statisztika. Ha valaki rövidebb időszakban spekulál (day-trade, egy-két napos pozíció) az nyilvánvalóan a grafikonra próbál támaszkodni, aki pedig nagyobb léptékben, egy esetleges hosszabb ki- vagy beszálláson gondolkodik, az bátran hagyatkozhat a megérzéseire.
A legfontosabb dolog viszont az, hogy a döntés joga és felelőssége a befektetőé, azt nem tudja másra hárítani, és nem is érdemes. Dönteni kell, de dönteni jó! Ne féljünk megtenni. Mindegy, hogy a grafikon, vagy a hatodik érzék segít benne, de egyre figyeljük, keverni sohase keverjük őket! Ahogy egy este a sokféle alkohol kevesére sem hoz semmi jót hajnalra, a kereskedési metódusok keverése sem hoz semmi jót a portfólióra!
Ziegler Mátyás
megjelent a Gentlemen's Choice 2012/5. számában
