Már korán reggel forrón tűz a nap munkába menet. Sietős léptekkel haladok a Városház utcában, amit egykoron Gránátos utcának hívtak; a hatalmas épületet még III. Károly idejében építették a török háború rokkantjai számára, majd Mária Terézia idejében a Gránátos ezrednek lett kaszárnyája. Hajdanában, a nagy melegben, itt két kultikus kocsmában is csillapíthatták szomjukat a polgárok, itt állt a Zenélő Órához címzett sörház, s a közelben volt a legendás Komlókert is. Közben én is megérkezem, a Dreher-palotához, ami késő barokk stílusával impozánsan uralja az utca látképét.
A XIX. század végén nem csak ily nemes építményekkel gazdagodott a pesti belváros, hanem a söriparban is nagy történések voltak. Ekkor vált fogalommá a Dreher név, s kezdte hódító útját a magyar söripar. Anton Dreher, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk csak Dreher Antalnak, egy schweháti serház tulajdonosának volt fia, s midőn az ifjú Dreher a nagyvilágnak indult (Anglia, München), mert elhatározta, hogy sörtant tanul, melynek eredménye az lett, hogy egy újabb sörfajtát fejlesztett ki, a lagerbiert, aminek később a „sörkirály” kitüntető címet köszönhette. Az ifjúról az a legenda járta, hogy a szigetországi mesterek titkának ellesésében egy üreges sétapálcába rejtett sörminta is segítette.
Ezzel kezdetét vette a söripar meghódítása. A Kőbányai Serfőző Társaság megszerzésével (1862) számítjuk a Dreher Sörgyár megalapítását. A gyárat a későbbiekben Magyarország legnagyobb sörüzemévé fejlesztik (1890-ben 1,2 millió hektoliter italt termelnek már). A söripar fellendülését több dolog is segítette: a sör kedvelt ital volt a főváros lakosainak nagyszámú németjei körében, a század végén a szőlő ültetvényeket pusztító filoxérafertőzés, ami a sörivás igényének emelkedésével járt, az 1888-as söritaladó egységesen 5 Ft volt hektoliterenként, a bort pedig jóval nagyobb, 6 Ft 46 krajcár terhelte. A kiszemelt terület, Kőbánya pedig kiváló választásnak bizonyult. A kőbányai mészkőbányászat után hatalmas földalatti barlangüregek maradtak, amely alacsony hőmérsékletet biztosított az ászokoláshoz, a vegyis az alsó érlelésű „lagerbier” előállításához. A fúrt kutak pedig bőséges vízhozamot biztosítottak, mert tudni kell, hogy egy liter serital előállításához bizony öt liter vízre van szükség.
Az ifjú örökös, Dreher Jenő vezetésével részvénytársasággá alakul a gyár (1905), s két tucat év múlva már a söripari kombinát magába olvasztja a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Rt-t, a Barber és Kluseman Serfőzőházat, az Első Magyar Részvény Serfőzde Rt-t. Az impozáns végeredmény: Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Rt., amely a piac 70%-át uralta. Érdekességként megjegyezném, hogy ebben az időszakban Triesztben is vásároltak egy üzemet, amely ma is gyárt sört Dreher márkanévvel, igaz más receptúra alapján. A sors furcsa fintora, hogy az olasz Dreher a rivális Heineken söripari óriás portfóliáját gazdagítja.
A részvényesek befektetését az 1948-as államosítás törte derékba, csak 1992-ben alakult ismét rt-vé a társaság, amit 1993-ba a Dél-Afrka vezető sörhatalma a SAB (Sout African Breweries) vásárolt fel, aki 2002-ben egyesült az amerikai Miller Brewing Company-vel, amivel a világ második sörgyártója jött létre.
Sörtörténelem
A sör egyidős a civilizációval. Mezopotámiában már Kr.e. 4000-ben bizonyíték van a sörivásra. Többfajta sörrecept volt, társadalmi réteghez tartozás szerint határozták meg a minőséget és a fejadagot. A parasztok 1 liter gyenge sört kaptak, a magas udvari hivatalnokoknak 5 liter erős sör járt, s az udvari hölgyeknek külön sörfajta dukált.
Egyiptomban a részegség és a mámor pozitív megítélést kapott. Úgy tartották, ebben az állapotban közelebb kerülnek az istenségekhez.
A legrégebbre datálható sörgyártásra bizonyítékot nemrég Kínában(hol máshol)találták meg.
Európában a germán törzsek készítettek először sört.
A Pannonhamli Főapátság őrzi a magyar serfőzés első írott emlékét, melyben 1152-ben a György asszony végrendelkezik, hogy halála után „sertor tartassék".
A XIV. századik házilag készítették a sört, s minden házimunka, a sörfőzés is sokáig az asszonyok dolga volt. A jó sör minősítette a ház asszonyát. A sör hozzátartozott a mindennapi élethez, elsősorban tápláló vagy gyógyító italként, s nem alkoholként fogyasztották. Régi receptúra egyike például a sertea, amit megfázás, torokfájás gyógyítására, komlóval fűszerezve pedig álmosság ellen ajánlottak.
A régi magyar serszabadság minden telkes gazdának megengedte a sörfőzést, később aztán azt is engedélyezték, hogy a gazdasszony kimérje a lakosságnak a saját fogyasztásra főzött sör egy részét – ilyenkor kék fagolyót helyeztek az ajtóba, amivel jelezték a lakosságnak, a friss italt.
A sörfőzés szép lassan a férfiak is kitanulták. A kolostori sörfőzés igazi csapatmunka volt, a szerzetesek rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek; s a XIV. századra már a mesterségek között említik a „sermívest", s az uradalmakban is elterjedtek. Céhekbe csak a XVI. században tömörültek az iparosok, aminek feltétele volt a polgári háztulajdon, a sörfőzőház és a malátaszárító. Magyarországon az 1840-es ipartörvény nyitott utat az ipari serfőzés kialakulásának. Az 1872-ig fennálló céhek Árpádházi Szent Erzsébetet és Szent Flóriánt tartották védőszentjüknek, de nagy becsben tartották Gambrius királyt is, akit a szakma képviselőinek pártfogójának tartottak.
Ha a söripar felsőházát vesszük górcső alá, akkor kikerülhetetlen személyiség Adolphus Busch (1839-1913), a sörbáró, aki a modern amerikai söripar atyja, minden idők egyik legnagyobb és legsikeresebb sörgyártó vállalatának alapítója. Busch a Rajna partján született egy huszonegy gyerekes családban, apja pedig sörfőző berendezésekkel kereskedett. Ulrich nevű testvérével ezt a hagyományt folytatta immáron Amerikában. Egyik állandó vevője egy bajor serfőzde tulajdonosa volt, Eberhard Anheuser, akinek lányait a két fivér szépen feleségül vette. Anheuser halála után Busch lett a társaság elnöke, s a kis bajor sörfőzdét néhány év alatt a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb vállalatává fejlesztette. A siker titka egyfelől az újonnan kifejlesztett pasztörizáló eljárás volt, aminek révén hűtés nélkül is el tudták szállítani a sört az ország bármely pontjára. Legsikeresebb termékük a Budweiser volt. Ennek a sörnek a történetéről számtalan pletyka kering. Én legkevésbé annak a verziónak hiszek, hogy európai szerzetesek hozták magukkal a receptet, inkább a fagylaltos dobozban becsempészet speciális élesztő históriáját tartom elképzelhetőnek, mások pedig szentül meg vannak győződve arról, hogy Busch „megvilágosodás" útján jutott a titkos recept birtokába. Egy profán változat szerint pedig egyszerűen „kölcsönvették" egy kis bajorországi serfőzdéből, ahol egy bizonyos Budweiser nevű sört gyártottak... Busch 1867-ben amerikai állampolgár lett, s a nemzeti kultúra támogatója. Egy St. Louis-i kocsmában nagyon megtetszett neki egy festmény, amely Custer's Last Fight (Custer tábornok utolsó ütközete) címet viselte. A kocsma tönkrement, adósa maradt a sörbárónak, ezért felajánlották Buschnak a festményt. Mielőtt továbbajándékozta volna a 7. lovasszázadnak a sörmágnás, több száz nyomatot készítettet a festményről, s ez a festmény díszítette a kocsmák és mulatók falait Amerika számos italmérésében, így a festményen megörökített jelenet az újvilági történelem egyik legismertebb epizódjává vált.
Befektetési lehetőségek a söriparban
Az érdekes sörös históriákból kevesen élnek meg, ezért nézzünk inkább körül, hogy a tőzsdék világága tartogat-e számunkra valamit! A befektetők és spekulánsok körében az élelmiszeripar nem az elsődleges befektetési terület, sokkal kevesebb figyelmet szentelnek neki, mint ami kijárna. A reflektorfényben lévő bankszektor, gyógyszeripar, és telekommunikáció mellett pedig kivételes lehetőségeket rejt a szektor. A kevés söripari részvénytársaságot pedig jóformán alig ismerik. Nézzük egy befektetési stratégiát!
A következő évben fogják rendezni a futball világbajnokságot Brazíliában, amelynek fő támogatói között van sörgyár is (Budweiser). Az alap teória a következő: a futball ünnep révén, a médiumokban megnő a sörreklámok száma (a fogyasztás reklámok nélkül is számottevően emelkedik), s fundamentálisan kimutatható, hogy a futball vb fő támogatóinak értékesítési eredményeiben ez jelentősen megmutatkozik. A növekvő értékesítésből fakadóan az árbevétel és az eredmény növekszik, aminek hosszú távú következményeként, hogy a tőzsdén jegyzett társaságok részvényárainak is emelkednie kell. Mivel nem ezen írás keretében találtatott fel a spanyolviasz, az előbb felsorolt egyszerű érvek tesztelhetőek a múltban. Három éve, az egyik legnagyobb hazai befektetési alap indította Aranygól nevű alapját, e stratégia mentén. A részvények kiválóan teljesítettek. A napokban a német Adidas említette, hogy a jövő évi világbajnoksággal összefüggően milyen eredményvárakozásai vannak, illetve emlékeztetett rá, hogy az előző fiesta milyen hatással volt bevételeire. A söripar hosszú távú kilátásai is kedvezőek, az óriás cégek bevételeinek közel háromnegyede 2016-ra a feltörekvő piacokról származnak majd (Kína, Afrika, Latin-Amerika), ahol dinamikus bővülés szemtanúi lehetünk eddig is. A kínai fogyasztás még 2001-ben 15 liter volt fejenként, ami tíz év alatt duplájára emelkedett.
Amennyiben a stratégiát helytállónak véljük, akkor már csak a két nagyon fontos dolog maradt számunkra - megfelelő részvények kiválasztása és a vételek időzítése. Az időzítés azért fontos, mert ez a stratégia egyre nagyobb teret fog majd kapni a következő hónapokban, ezért nekünk még jóval előtte érdemes lehet az első vételeket lebonyolítanunk. A közelmúltban kibontakozó részvénypiaci korrekció erre lehetőséget is kínál most számunkra. Azért azon tényről ne feledkezzük meg, hogy ez nem rövid távú stratégia, legalább egy, másfél év múlva fog beérni; addig pedig még sok vizet fognak felhozni a kőbányai kutakból, hogy jó kis sör készüljön belőle.
A legnagyobb tőzsdén jegyzett söripari cégek:
SAB Miller (SAB:XBRU)
AB Inbev (BUD:XNYS)
Heineken (HEIA: XANS)
Molson Coops (TAP:XNYS)
Carlsberg (CARLB: COP)
A forró júniusi napokon, munka után, sokan vehetik kedvenc sörözőjük felé útjukat, s kinek mi van kedvére, adja le a főpincérnek rendelését: ale, vagy lager, kézműves, vagy vöröslő gyümölccsel ízesített - csak hozná már a felszolgáló!
„A pincér ezalatt olyan pozitúrában rohan feléje a tartalmas kriglivel, mint aminőben a levelet vivő trombitás angyal van lerajzolva azokon a jeles műveken, melyekkel levélhordók szoktak megajándékozni újévkor. Az igazi sörivó vágyó pillantása a pincér felé fordul s keze előre utána nyúl a habos folyadéknak."
TSZA
