A tőzsdepaloták világát a kívülállók számára titokzatosság lengi körül; a brókerek, mint a modern kor pénzügyi alkimistái pedig sokak számára érthetetlen szavakat, kifejezéseket használnak. A bróker- és pénzügyi szleng szavainak egy részének magjai jó talajba hullottak, mára már sokuk gyökeret vert nyelvünkben, terjesztik szakújságírók és a spekulánsok serege, míg mások a múlt homályába vesztek.
A tőzsdések hajlamosat túláradóan, színes képekkel illusztrálni mondanivalójukat, személyeket, eseményeket, jelenségeket illetnek elnevezésekkel, sokuk már évtizedes múltra tekint vissza. A fekete jelzőt a huszonkilences krízis után kiérdemelte az 1987-es hétfői lejtmenet, de ugyanezt a jelzőt használják például a hálaadást követő első péntekre is az USA-ban, ami a karácsonyi bevásárlási szezon kezdete. Ugyan ekkor indul a Mikulás-rali is, az árfolyam emelkedés naptárhatásával indokolt jelensége, amit 1972-ben Yale Hirsch figyelt meg. A voodoo számvitel nehezítheti a döntést, de elég egy egyszerű boszirajzás is, hogy a síri piac, vagy piaci gírnyózás a múlté legyen. A kérdés még mindig nehézkes, hogy blue chipet vegyünk, vagy erősítsük az aranybogarak sorát, vagy beleszaladunk egy zombiba, ahelyett, hogy vettünk volna egy kis spidert, vagy csatlakoztunk volna az ingatlanpiaci fókákhoz.
Szlengszótár
woodoo számvitel: a gyorsjelentések, mérlegek sötét varázslata, azok manipulálása pl. az Enron botrány, boszirajzás: két, vagy három opciós, vagy határidős egyidejű lejárata, síri piac, gírnyózás – eseménytelen piac, az árfolyamok grafikonja sok életjelt nem mutat, blu chip – (a rulettben a legnagyobb címletű zseton volt, először az IBM részvényekre használták), később a likvid, legnagyobb forgalmú részvények gyűjtőneve, Gold bugs (aranybogár)- meggyőződéses aranyvásárló, zombi: a tök szélén álló társaság, döglött macska effektus – a sokat esett részvény is korrigál egy keveset, miként a magasról leeső macska is visszapattan a betonról, ha kellően magasról dobják le, kiszáradt a piac: az eladók és vevők teljes hiánya, Old lady – az angol jegybank, félelemindex – a piaci volatilitást leképező VIX-index , Daxli kutya – a német DAX Aktienindex, Super-Mario – Mario Dragi ECB-elnök, fekete hattyú – váratlan, megjósolhatatlan történések, scalper (skalpoló)- kicsi piaci változásokból hasznot húzó spekuláns, senki földje – az árfolyam egy neutrális tartományban mozog, spider – az SPDR S&P 500-at leképező ETF-je, guriga – ha a devizapiaci árfolyamnál, a tizedesvessző után két nulla van pl. eur/huf 310,00, akkor 310 guriga az árfolyam
A szleng meghatározása nem egységes, nehézségbe ütközik. „A szleng azon jelenségek egyike, melyeket mindenki felismer, de senki nem tud meghatározni”- hirdeti a szleng meghatározhatatlanságának mítoszát Paul Robertsnek a szlengkutatásban közhellyé vált szállóigéje. Az felismertető, hogy a szleng egy olyan csoportnyelv, mely olyan kis csoportokban születik, amelyben azonos foglalkozást űznek, vagy hasonló érdeklődésű körűek; erősíti az összetartozás érzését, ugyanakkor elkülönülnek használói a közösség többi tagjaitól. A hagyományos nyelvészeti értelmezés szerint e rövid életű szavak a kifejezések színességének fokozására, a nyomaték kedvért, a nyelvi játékból fakadnak. Esetünkben a szociológiai megközelítés is elgondolkodtató, amely szerint a szleng akkor kezdte el gazdagítani nyelvünket, amikor a különféle népek a vásárvárosok forgatagában találkoztak. A vásár és a tőzsde nem is áll oly messze egymástól.
A szociálpszichológiai szemüvegén keresztül nézve a szleng használatának okai: szellemesség és humor, megmutatni és bizonyítani, hogy „mások” vagyunk, újszerűek, szemléletesnek lenni, figyelmet lekötendő, sőt megdöbbentő vagy meghökkentőnek lenni, tömörnek, kifejezőnek lenni, a nyelv gazdagítása egy kis nyelvi játékkal.
A tőzsdei alkuszok nyelvi kifejezései a boldog békeidőkben még a tőzsdei parkettről, a kereskedési termekből alig-alig szivárogtak ki, vagy egyszerűen túl haladt felettük az idő. Egy csipetnyi azért maradt ránk a pesti kabaré világában, Gábor Andor kuplészövegeiben, amit Börzedalok címmel énekeltek: Strászenbán, Upor, Közúti hét kötéssel… A századelőn a tőzsdei szakírók még mennyire más nyelvet használtak, mi bűbáj van ódon szavaikban, stílusukban! Ha fellapozzunk egy májusi lapot 1904-ből, ezt olvashatjuk, Örülnek a tőzsde matadorjai cikkben: „Fényes ábrázattal lépik végig Dunaparti corsot tőzsdénk matadorjai. – Hát sikerült. – Még is csak sikerült lekarczolni a búza árát! Mily kéjes gyönyör elgondolni, hogy nem 9 ½ - 7 ¾ a papirbuza ára. Gyönyör párosulva haszonnal…”
Az idén százötven éves Budapesti Értéktőzsde egy hosszabb szünet után 1990-ben nyitotta újra kapuit, s rövid időn belül a színes zakók forgatagában több tucat részvénnyel kereskedtek már a brókerek. A kereskedelmi terem (parkett) forgatagában keveredtek a nemzetközi tőzsdei szleng szavai a brókerek honi szóalkotásaival. Az évtized derekáig a bika volt az úr a tőzsdén, egészen az orosz és távol-keleti válságig. A bika és medve hasonlat a tőzsde nyelvében már terminus technicus, azaz szakkifejezésnek tekinthető. Ezt nem tudnónk, hogy ki használta először, de valószínűleg az Egyesült Államokban született, s az 1920-as években is találkozni vele a tőzsdei ármozgásokkal foglalkozó elemzésekben. A nagy trendeket határozzák meg a kifejezéssel, mivel nevezett állatok támadási szokásaira utal, midőn a bika szarvaival felfelé bökdös, a medve pedig mancsával lefelé csap (emelkedő, vagy hosstrend- bikapiac, csökkenő, vagy baisse- medvepiac).
A pesti börziánerek pedig vásárolták a papírokat (régen minden részvény kinyomtatásra került), zsákolták a befektetők azokat, ütötték az offert, szputnyikoltak a részvények, esetenként tépték egészen addig, amíg fügét kapott, azaz felfüggesztésig, amelyre akkor került sor, amikor a napi árváltozás maximális értékéig emelkedett a kurzus. Az volt ám az aranykor! Az egyáltalán nem diszkrét báját a tőzsdének oly társaságok emelték, mint az Olaj (MOL) és Országos (OTP), a Grabó (Graboplast), a Ricsi (Richter), és a spekulánsok fő kedvencei a Zalacsecs, Zalaköcsög (Zalakerámia) és a Vegyi (TVK).
Az igazán dörzsölt tőzsdecápák pedig kimerészkedtek a határidős és deviza piac félelmetes vizeire, s adták vették a Dezsőt (USD), és Jenőt (JPY), kötötték a határidős BUX kontikat (kontraktusokat). A tőzsde nem játékszer, rendszerint azért előbújt a medve a barlangjából, s ekkor már a papírokkal kitömött spekik (spekulánsok) és Mari nénik (kisbefektetők) tanúi lehettek, miként öntik, locsolják a részvényeket, hüledezve konstatálhatták a freit (szabadesést), hogy pirosba borultak az árfolyamok, s ilyenkor elkelt volna bizony egy bádogesernyő. A legenda szerint 1929-ben a Wall Streeten a nagy krach idején, az október 24-i „fekete csütörtök” után a járókelőknek bádogesernyőre volt szükség, mert az árfolyamokkal karöltve öngyilkosok ugráltak ki az ablakokból, s strapabíró ernyőkre volt szükség. Azért ezt a legendát már sokan megcáfolták…
Manapság a tőzsdések és a brókerek között a legnagyobb kérdés az, hogy a piacokon buborék van (a buborék kifejezést már egy XVIII. századi angol mű használta ebben az értelemben), vagy az instrumentumok egyáltalán nem túlárazottak, a válságnak végérvényesen vége. Jókora válság volt ez a mostani, hibába figyelmeztetett Dr. Végzet, vagyis Nouriel Roubini közgazdász még időben. Változás van készülőben, ugyanis a galamblelkű jegybankárok (Figyelő, 2014. 30. szám) hamarosan kamatemelésre kényszerülnek, s a tapírnak elkeresztelt tapering is már javában tart, vagyis a mennyiségi csökkentése a jegybanki értékpapír vásárlásoknak. Vége annak az időszaknak, amikor az előző amerikai jegybankelnök, Ben Bernanke, helikopterről szórta a pénzt, s érdemelte ki a Helikopter Ben nevet.
Megfigyelhetjük, hogy a brókerszleng és gazdasági szakújságírás nyelvhasználata kölcsönösen átveszi egymás szóalkotásait, s az a mai kor információ technológiájának köszönhetően szélvész gyorsan tovaterjed. A brókerek világa már kitágult, szavaikat átveszi az internetes médiumok, blogok és fórumok; a tőzsde nemzetközi nyelve angol, ezért a nemzetközi szlenget átvesszük, vagy tükörfordítása használatos. Az internetes kereskedői platformok széles körben elterjedtek, ami csak gyorsította a tőzsdei szleng terjedését, főleg a fiatalabb korosztály körében. A deviza, vagy más néven forex piacon sokan próbálkoznak kereskedni, itt számos érdekes szlenget jegyezhetünk föl.
A főbb devizák becenevei a következők: USD (Buck), EUR (Fiber), GBP (Cable, vagyis kábel, utalva arra, hogy a két kontinens között hajdanán az óceánok alatti kábelek hozták vitték a híreket az ó- és újvilág között), CHF (Swissy), CAD (Loonie), AUD (Aussie, kenguru), NZD (Kiwi).
„Miképen boltíves, pókhálós vén terem zugában álmodó középkori barát”, úgy dolgoznak elmélyülten az árfolyamok által rajzolt grafikonok fölé hajolva a technikai elemzők, hogy a múlt árfolyamváltozásából prognózist készítsenek az elkövetkezendőkről. Ők a chartisták, akik elemzési eszközeiknek elég hangzatos neveket adtak, s ezek inkább már tőzsdei szakszavak, mint szleng, de érdekes hangzásuk miatt érdemes kitérni rájuk, mert ilyenekkel találkozhatunk: gyémánt, akasztott ember, három fekete katona, csésze, aranykereszt, halálkereszt, kalapács, bikacsapda, medvecsapda.
Emelkedés, vagy csökkenés? Ez itt a kérdés! Öt éve volt a válság legsötétebb időszaka, azóta a bika az úr a tőzsdéken, de mi lesz, ha egyszer ez a trend megfordul, s a részvényárak hulló kések módjára esnek alá? A brókerszleng szerint hulló késekbe ne nyúlkálj!
(Sz.A., megjelent a Figyelő, 2014./33. számában)
