börzedalok.jpgAz elmúlt századelő pesti tőzsdei hangulatát, a tőzsdei parkett történéseinek hatását a pesti kispolgár mindennapjaira minden szociológiai, történeti leírásnál jobban mutatják a korabeli kabarék kuplészövegei. A pesti kabaré virágkora a XX század első éveiben kezdődött és az első világháborúig tartott. A párizsi mintára elszaporodott, zömmel a Nagymező utca környékén nyíló szórakozóhelyek (az első a Bonbonniére nevet viselte) az elsősorban a VI., VII. kerületben lakó, jelentős részben zsidó vallású kispolgárság esti célpontjai voltak (ahogyan a nappali a kávéház), konferansziéval, sikamlós, áthallásos, de mindig aktuális dalokkal és persze az elmaradhatatlan női zenekarral, tánckarral, a ma konzumlány kategóriába sorolható hölgyekkel körítve.


börzedalok2.jpgA kabarédalok közül kevés maradt az utókorra, sokat le sem jegyeztek, ezért is számít kuriózumnak az a kis kötet – Börzedalok címmel –, amelyet a kanyargós pályát befutó Gábor Andor(1) jelentetett meg, valószínűleg 1914-ben. A mára szinte fellelhetetlen könyvecske(2) Gábor Andor tíz versére írt
kabarédalt tartalmaz (kottákkal együtt), amelyek 1910 körül keletkeztek és váltak rövid időre népszerűvé. A verseket korabeli helyesírással közöljük.

 

A börze


Upor(3) mellett áll a börze, melytől eddig Isten őrze,

De mert ottan szörnyű hossz van, ott vagyok most jóban, rosszban,

S bár ez ellen több lap írt, vásárlom a papírt.

 


Most nem látok semmi bút itt, minden ember vesz közútit.(4)

Az megy úgy föl első sorban, mint a kára-gyöngy a borban.

Beadot egy kis mutyit, én is veszek közutyit.

 


Embertársam, most ne késs el, végy közútit hét kötéssel,(5)

S egy végső erőlködéssel, végy közútit nyolc kötéssel.

Megérdemled a dutyit, ha nem veszel közútit.

 


Ott, egy hosszú nagy teremben, bömböl, bömböl százhúsz ember.

Bömböl, ordít rémes módon, magyarul, ha nem csalódom.

Straszenbán, ünd Strászenbán(6), ez ma itt az őrület csupán.

Ach, ach, ach, jej, de szép a börzefach!

 


Ebben még szép hosszok lesznek, vesznek, vesznek, vesznek, vesznek

Bettelhejmék és a Vejszék(7), s nem hajítják el a fejszét.

Krausz Simon, ünd Krausz Simon(8)! Ő is vett, tehát nagyon finom!

Ach, ach, ach, szebb ő, mint a perzsa sah!

 


Azután egy szép nap zordul, a közúti visszafordul,

Én ezt akkor veszem észre, ha a hossz már fordul besszre.

Strászenbán!... jaj, közúti: holtra gázol, ez már most tuti.

Ach, ach, ach, itt a pestis, itt a krach.

 


Új vizeken


Gondoltam magamba, talán nem babona. Az értéktőzsdénél talán jobb a gabona.

Én oda átmentem, és örültem annak, hogy ott sem püspökök, ott is zsidók vannak.

Gabonán hízottak, mind olyan kerekek, rozsról pattant fiúk és zabigyerekek.

No de nem is csoda, ha kövérek lesznek, csak repcepogácsát és csalamádét esznek.

Hej, búza, búza, rozs, ez az élet jaj, de nagyon takaros, takaros.

 


Mi volna essetleg, ha tudni akarnám, mi a fenét jelent az: tavaszi takarmány?

Bizonyosan paplan, mert a dunyha téli, értéktőzsdés eszem eztet úgy ítéli.

Azt is megkérdeztem egyik barátomtól, mért mond tengerit, ha kükericát gondolt?

És ha tengeri a kükorica -féle , mért nem mondja, hogy ne tengerizzek vélett

Hej, búza, búza rozs, ez az élet jaj, de nagyon zavaros, zavaros...

 


Nem látott ilyet se Adria, se Kárpát, vettem tíz órakor három vagon árpát.

Tizenegy órakor ott kint az eső csepergett, s attól az én pénzem elúszott, lepergett.

Hallottál már ilyet, Vereckei Árpád, még mielőtt láttam volna azt az árpát.

A pénzem s az árpám úgy vesztek ott kárba, csakis a szememen maradt egy szem árpa.

Hej, búza, búza, rozs! Mért nem gázol el engem a villamos, villamos...


Mélázás a börzén
Hel, mostan puszta igazán a puszta, a sok bessz a börzét ide-oda zúzta.

Egy-két izraelita halaványan lézeng, se ih nem, se ih geb, mely az ég felé zeng.

Alig látni egy-két céget, mind elúszott vagy leégett.

Régesrég megszüntek lenni, s odalent már nem fáj semmi!

Valahol a börze mellett, hacacáré, hacacáré hacacáré...

 


Dehogy is megyek már én föl a börzére, csak itt az Uporban folyik az orrom vére.

Minek is nézzem meg, hogy a kurzus jó-e, úgy lelóg a fejem, mint egy konfiisló.

Tudja a jó mindenható, mi van azon sírnivaló, hogy a börzés ott delelget.

 


Nincs már itt egy ügynök, akibe még szusz van.Egy egész délelőtt

csak harmadfél slussz van, azt is, hogy valahogy ne menjen széjjel,

nem írással kötik, hanem drótkötéllel. S bármely óráján a napnak

Újabb mennykövek lecsapnak. Most egy levél, mely a cáré,

Hacacáré, hacacáré, hacacáré...

 


A börze Koriolánja
Most hogy vége a szezonnak, a börzések elosonnak,

Ki erre, ki arra ballag. Legtöbb nekimegy a falnak,

Sokan mennek Siófokra, s más külföldi városokra,

Sokan mennek ide Gödre, de legtöbben mennek csődbe.

Sokan csak Hidegkút-Gyönkre, de legtöbben mennek tönkre.

 


Mert kedélyállapotom rom, s besszek fekszik meg a gyomrom,

És van egy jól ápolt csúzom, én is tőled búcsúzom.

Én is elmék messze-mesze, ahová nem jár a Presse,

Ahová nem jár a Llojd(9) sem, és nem küldenek messzendzser-bojt sem.

De mielőtt még elmennék, füvet ennék, boldog lennék,

Megátkozlak sok csúfságért, hóhérom, te Szabadság tér! Hóhérom, te Szabadság tér!

 


Boruljon be az ég rajtad! Villamos menjen át rajtad!

Jólét sohase vessen föl, Krausz Simon ne keressen föl.

Rajtad százhúsz hordár álljon, és köpőcsészét ne találjon

Dadák ott ne üljenek le, palotáid dűljenek le!

Vetkezzél ki szép zöldedből, zsidók nőjenek földedből.

Annyi zsidó, ahány rád fér, Isten verjen, Szabadság tér! Isten verjen, Szabadság tér!

 


1 Gábor Andor (1884–1953): újságíró, kuplészerző, kritikus, később kommunista irodalmár. Fiatalon a Roland-ének fordítója, az Egyenlőség és a Hét munkatársa, Ady környezetéhez tartozott. 1918-ban a Nemzeti Tanács, a Tanácsköztársaság alatt a művelődésügyi népbiztosság munkatársa. 1919 után emigráns Bécsben és Berlinben, 1933-tól a Szovjetunióban. 1945 után a Ludas Matyi főszerkesztője, Kossuth-díjat kapott.
2 Erbé–Nádor–Szirmai: Börzedalok. Gábor Andor versei, Magyari Lajos műsora. Nádor Kálmán kiadása, Budapest 1915. 27. p.
3 Upor kávéház a Szabadság téren, a tőzsde épületében működött, főleg a börziánerek látogatták.
4 Közúti: Budapesti Közúti Vaspálya Társaság. 1865-ben alapított közlekedési rt., előbb a pesti lóvasút, majd 1886-tól a villamoshálózat egyik kiépítője, az egyik legnagyobb forgalmú részvény (1910-ben 153 millió aranykorona kapitalizációval) a tőzsdén.
5 Kötés: közútiból 5 darab volt egy kötés, ez 1910-ben kb. 3800 korona volt.
6 Strassenbahn: Budapester Strassenbahn-Gesellschaft: a Közúti német neve.
7 Bettelheim Mór (1876–1931): ismert magánbankár a század első évtizedeiben. Weiss Fülöp (1859–1942): ebben az időben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója, később elnöke, mindketten évtizedekig tagjai a tőzsdetanácsnak.
8 Krausz Simon (1876–1938): bankár és tőzsdespekuláns. 1900-tól a Bettelheim Mórral közösen alapított bankház, majd az Angol-Magyar Bank vezérigazgatója, 1916-tól 1926-ig az IBUSZ elnöke. Élete végén csődbe ment.
9 Die Presse: bécsi napilap, Pester Lloyd: budapesti német nyelvű gazdasági napilap, mindkettő közölte a tőzsdei árfolyamokat.

 

Az összeállítás Korányi G. Tamás: Sztellázs-ügylet ultimóra művéből, a Budapesti Értéktőzsde jubileumi kiadványából (2014) származik

 

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr56851245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása