Időutazó a tőzsdén

 2011.05.13. 00:01

Állítólag volt egy olyan eset, ahol az időutazó a tőzsdén nyerészkedett.
Rendkívül különös esetre derült fény 2003. március 19-én New Yorkban. A SEC – a magyar PSZÁF amerikai megfelelője, azaz a tőzsdét, az értékpapír-forgalmat, meg a bankokat is ellenőrző amerikai szervezet – emberei letartóztatták a 44 éves Andrew Carlssint. Történt mindez az elhíresült Wall Streeten. A vád az volt, hogy a férfi törvénytelen módon, feltehetően belső információk felhasználásával gazdagodott meg a tőzsdén. Bizony, ezért még Amerikában is felelősségre vonhatják az embert, főleg, ha két héttel korában 800 dollárral a zsebében lépett be a tőzsde épületébe, és tizennégy nappal később már…350 millió dollárja volt!
Valaki mondhatná, hogy Carlssin úrnak hihetetlen szerencséje volt! Mások viszont erőteljesen ingatták a fejüket, mert miután átnézték a tőzsdei üzletek naplóit, mit láttak? Csak azt, hogy Carlssin 126 kockázatos operációt végzett el abban a két hétben, és mindegyiken nyert! Ilyesmi még sohasem fordult elő a világ egyetlen tőzsdéjén sem. Nagyon sokan veszítenek, kevesebben nyernek, de hogy valaki két héten keresztül ilyen intenzíven vásároljon kockázatos részvényeket, kössön rizikós üzleteket – de hogy soha ne veszítsen rajta, az a valószínűségszámítás szerint sem lehetséges.
Ha pedig mégis ez történik, akkor a SEC emberei szerint csak egyetlen lehetséges és elfogadható magyarázata van: ez a tőzsdéző számos cégtől kapott belső információkat. Az a bizonyos Carlssin minden üzletkötése igen magas hasznot hozott. Tehát nem elég, hogy rengeteg titkos információval rendelkezett az illető- ami a tőzsde szabályai szerint tilos, é tegyük hozzá rögtön: a törvény is bünteti! -, azok közül is kiválogatta a legtöbb haszonnal járó befektetést, csak olyan részvényeket vásárolt és olyan határidős, meg opciós üzleteket kötött, amelyek azonnali, és a szokásosnál nagyobb bevételt hoztak egy-két napon belül.
Miután a szakemberek átnézték Carlssin mind a 126 tőzsdei lépését, azonnal kiadták a letartóztatási parancsot. 2003 első hónapjai ráadásul más tőzsdézőknek nem sok szerencsét hoztak. A részvényárak estek, a legtöbb magányos tőzsdei játékos veszteségre állt. Így aztán még feltűnőbb volt, hogy Carlssin meg olyan rövid idő alatt is állandóan nyert.
Ha két, külön-külön meglehetősen gyenge cég hosszú hónapok alatt titkos tárgyalások után megegyezett a fúzióban, abban, hogy egyesülnek, és bejelentették ezt az egyesülést, részvényeik ára hirtelen felszökött, hiszen ketten már tényleg erősek lettek. Erről senki sem tudhatott előre – csak Carlssin vásárolt egy nappal előbb mindkét cég papírjaiból szinte bagóért, hogy aztán harmadnap a már meredeken felívelő új, jó áron adhassa őket tovább. Az amerikai SEC emberei ezt is a rovására írták. Valahonnan tudnia kellett a dologról előre – más magyarázatot nem ismertek.
Így aztán nekik is leesett az álluk, amikor a férfi rendőrségi kihallgatásán – a Riker’s Island-re vitték – közölte kihallgatóival, hogy ő a jövőből jött, onnan hozta az információit. Kijelentette, hogy valójában 2256-ban él, de visszajött ebbe a korba, miután otthon „feltankolt” tőzsdei információkkal a 2003-as évből. Nem szándékozott sok időt tölteni itt, de amíg itt lesz, azt a pár évet szupergazdagon szeretné eltölteni…
Először azt hitték, hogy bolond. Aztán meg azt, hogy „természetesen” hazudik, hiszen időutazás nincs, tehát igenis tőzsdei csaló, aki megérdemli a büntetést. Még nevettek is rajta, amikor arra célozgatott: őt nem ítélhetik el, hiszen erre nincs paragrafus. Nem áll semmilyen törvénykönyvben, hogy tilos visszajönni a jövőből és tőzsdézni!
A nyomozók patologikus csalónak hitték, és a bíró is, így a börtönben maradt. Rutinszerűen utánanéztek, hogy korábban nem követett-e el már ilyesmit – mivel 44 éves volt, arra számítottak, hogy a világ más tőzsdéin már megfordult, vagy itthon Amerikában az élet egyéb területein követett el valamit…
És ekkor jött az igazi meglepetés. Andrew Carlssin nyomát sehol sem találták! Ilyen nevű férfi addig sohasem létezett! Persze azt hitték, más néven vagy neveken élt. De az ujjlenyomatai sem voltak ismertek, a fotója alapján sem tűnt elő semmilyen jegyzékből. Nem volt társadalombiztosítása, sem jogosítványa sehol az Államok területén, nem lakott, nem élt, nem létezett addig a napig, 2003. január 28-áig, míg be nem lépett a New York-i tőzsde kapuján.
Első, négy órán át tartó kihallgatása végén beismerte, hogy több mint 250 évvel később él az időben, és most csak „átjött” ide, egyszóval: időutazó. Hogy ezt bebizonyítsa, bejelentette: néhány éven belül hatalmas gazdasági válság söpör át a Földön. Nem hittek neki. Ma már számunkra így utólag ez éppen annak bizonyítéka, hogy voltak információi a jövő(nk)ről.
Kihallgatását videóra vették, és ebben látni, hogyan töpreng: mi módon bizonyítsa bee, hogy nem hazudik? Úgy érezte, számára ez a kiút. Nem ítélhetik el „illegális tőzsdei információk birtoklásáért és felhasználásáért” abban az esetben, ha az ő számára ezek az információk már nem voltak titkosak – hiszen azokat régi újságokban olvasta! Neki olyan volt, ez, ahogyan mi egy könyvtárban mikrofilmre vett régi újságokat olvasgatunk, és az abban talált híreket megpróbáljuk felhasználni.
Elmondta, hogy ama két hét után, amikor úgy meggazdagodott, eldöntötte, hogy most már csak élni fog és nézelődni, utazgat ebben a korban, és megszemléli a látnivalókat – de pechjére éppen akkor tartóztatták le, pedig már abba is hagyta a tőzsdézést.
Hogy enyhébb büntetést kapjon, Carlssin felajánlotta: megmutatja Oszama bin Laden rejtekhelyét, és közli, hogyan kell gyógyítani az AIDS-et! Mindkét ajánlat nagyon csábító lett volna – ha hisznek neki…De hát nem hittek. Vagy egy notórius hazudozónak, vagy egy ügyes színjátszónak tartották, de olyan hangok sem hiányoztak a nyomozóhatóság köreiben, hogy a férfi patologikus hazudozó, akinek pszichiátriai intézetben a helye.
Carlssin a fontos információkért cserébe azt követelte, engedjék szabadon. Azt ígérte, hogy azonnal beül az időgépébe, és eltűnik egy pillanat alatt, visszamegy 2256-ba, és többé nem hallanak róla…Persze rögtön az időgépe felől kérdezgették. Ha azt megmutatja, talán elhiszik neki, hogy a jövőből jött – viszont akkor a gépét elkobozzák, és sohasem kerül vissza a maga korába! Így hát nem árulta el, hol rejtette el a szerkezetet. Az ajánlatról hallani sem akart, és meg is mondta, miért: a jövőbeli technológiai termék nem kerülhet „arra méltatlan kezekbe”- így fejezte ki magát.
Közben persze azért kiszivárgott a médiába, hogy mi történt – itt egy időutazó, elkapták, most hallgatja ki a rendőrség! Nemcsak amerikai, de külföldi lapok tudósítói is érdeklődni kezdtek. A SEC emberei több ismert újságírót megpróbáltak lebeszélni arról, hogy egyetlen szót is írjanak a dologról. Persze az a tény, hogy mi most ismerjük a sztorit, jelzi, hogy valakinek mégis sikerült az illetékesek bizalmába férkőzni.
Viszont ha nem lett volna semmi, ha az egész csak egy kitalálás, egy fikció, akkor miért kérték volna, hogy ne írjak róla? A londoni Times érdeklődésére az amerikai hatóságok már azt válaszolták: Carlssin nincs, és soha nem is létezett!!
Vagyis azt sugallták, hogy hírlapi kacsa az egész történet. Ami már csak azért is fura, mert hiszen a tőzsde könyvelésében a mai napig ott található Andrew Carlssin 126 üzletkötése, és ezekből feketén-fehéren kiderül az is, hogy az az úr 350 millió dollárra tett szert.
A német KonteXt folyóirat, amely többek között szintén lehozta ezt a történetet, nem tudja, mi lett az időutazóval. Ezt úgy igazán senki sem tudja. Több eset lehetséges. Tippjeink között vannak ilyenek:
- Carlssin megszökött, és időgépe segítségével visszament 2256-ba,
- a hatóság egy elmegyógyintézetbe csukatta hosszabb időre, miután elítélték tőzsdei csalásért, és talán még most is ott ül,
- leülte büntetését, kijött és visszament a maga korába,
- nem is került börtönbe, mert valamelyik titkosszolgálat rátette a kezét és azóta is „használja” a férfi azon képességét, hogy ismeri a jövő eseményeit, bár tudása e téren nyilván korlátozott és főleg véges,
- megölték.


Ez a történet Nemere István Titkok könyve 2011 című könyvében jelent meg.

 

A sztori ezer sebből vérzik, számomra eléggé kétséges, hogy megtörtént-e. Első és legfontosabb kritika természetesen az, hogy az időutazás ténye egyáltalán létezik-e?! A jövőből jött emberke tételezzük föl, hogy mégiscsak idelátogatot hozzánk, hogy tetemes pénzre tegyen szert. Miért nem vett egyszerűen egy lottószelvény? Miért komplikálta agyon a dolgot, hogy tőzsdén keressen sokat? Nagyon buta ember nem lehetne, ha egy ilyen szerkezeten ide tudott volna utazni, vagy mégis? Miért nem jött pár évvel később, mondjuk a válság legtragikusabb napjaiban, amikor shortpoziciókkal minden feltűnés nélkül agyonkereshette volna magát? Ha mégis tőzsdén akarta csakazértis megkeresni a jussát (merő bosszúból, mert a jövőben szétbukta magát), miért nem csinálta okosabban? Néha vesztett is volna, nem rövid idő alatt keresett volna nagyon sokat, esetleg több számlával is operálhatott volna. Apropos számla! Az ugye kissé naív feltételezés részemről, hogy valaki csak úgy beoson a tőzsdére! s adja a megbízásokat, hiszen mindennek alapja egy számlanyitás kell hogy legyen, amihez természetesen valamilyen okmány szükséges, ami ugye neki nem volt. Arról az apró kommunikációs nehézségről el is tekintek, hogy milyen nyelvet beszélt? Ha én visszamennék kishazánkban mondjuk kétszáz esztendőt az  időben, azért sok minden nem értenék meg a szófordulatokból, mivel a nyelv is változik!

800 dollárral sétált be a tőzsdére. Miért nem többel, s azt is honnan szerezte? Hozta a jövőből, régiségkereskedőktől beszerezve, esetleg dolgozott egy pár hetet, hogy meglegyen a kezdőtőkéje? Ha dolgozott, akkor még melózhatott volna többet, a nagyobb indulótőkére való tekintettel, azt is több számlára szétdobta volna (van New Yorkban szerintem bőven hajléktalan, akiket strómanként felhasználhatott volna).

Ezer sebből vérző sztori, de kedves. Emlékszem, amikor ezt az írást abban az évben lehozta még a Napigazdaság is, röhögtünk egy jót a kollegákkal. Én is visszamennék az időben akár húsz évet is, vagy csak pár hetet, csinálnék máskép dolgokat, de sajnos nincs időgépem. Amíg pedig nincs, addig a tőzsdével való csatározásomban a nehezebbik utat választom. A tőzsde pedig tudjuk milyen: nőnemű. Aki tőzsdézik tudja: egy szeszélyes vörös bestia, gyönyörű zöld szemekkel. Többekeket emészt el, mint jutalmaz.

 

Szoták Attila - Győr

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr932899707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dézsàvü 2011.05.14. 01:47:18

Akkor a rák elleni gyógyszert még 250 év múlva sem találják fel?

prik 2011.05.15. 00:28:59

Beszédes nevű, dézsavü nick néven kommentelő! A Postban az "időutazó" az AIDS ellenszerét ajánlotta először is, nem lényeges...nem azt állította, hogy 250 év múlva találják meg a betegség ellenszerét, hanem azt, hogy akkor már fogják ismerni. A felfedezés éppúgy történhet 2014-ben, vagy 2114-ben, ha visszamész az időben, ennek nincs jelentősége. Nem akkor találják majd fel, ahonnan visszamész az időből. Ha belegondolsz,szerintem logikus.

saudian 2012.09.15. 00:21:34

prik te nagyon sötét vagy..

dézsávü azt írta hogy ha csak az AIDS ellenszerét ajánlotta fel akkor valószínűleg a Rákét még nem tudják, mert az ugye sokkal nagyobb gond mint az AIDS................

remélem leesett..