Mosolygós piros alma. Fényesre törölve. De mégis van valami rossz érzése, amikor Hófehérke a kezébe veszi. Az ép részébe, vagy a fűbe harap? Enni vagy nem enni, ez itt a kérdés? Milyen érdekes, hogy a mesék mennyire életszerűen leképezhetők a mindennapi életre! Az adósságplafon, mint téma kicsit lerágott csont, mert mindenki ezzel teszi tele a rendelkezésére álló média kereteket, (szerencsére ez minket nem fenyeget, mert mi az írás öröméért írunk:) amióta meghosszabbították a görög feta szavatossági idejét. De a sztori szinte maga a mese. Nagy kérdés, hogy az „amerikai rétes” helyi pályára való tekintettel Walt Disney-s pozitív véget ér, vagy ugyanabból a sztoriból nem sikerül happy end-es véget kreálni. Ahogy láttuk annak idején Andersen Kis hableányából a japánok által 1973-ban készített mesében a főhős a végén meghal, míg az 1989-es Disney változat a jóval „gyermek barátabb!?„ szerelem, happy end, mi kell még végkifejletet részesítette előnyben.

Milyen lesz a legújabb amerikai mese? Maga a véres valóság, mert egy sikertelen tárgyalássorozatot követően nem kellene augusztus 3-án szerda reggel nagyon a monitorokat figyelni, elég lenne a képernyő alá tenni egy lavórt, és várni arra, ahogy „kifolyik a vér a monitorból”. Mert ha nem emelik meg a plafont, és nem jutnak egyességre, folyni fog, ezt mindenki tudja. Mert nehezen emésztené meg a piac, hogy a világ császára hirtelen egy görög kifacsart olajbogyó szintjére süllyed, mármint csődbe megy. Részlegesen, vagy sem, teljesen mindegy, hiszen egy sportolónak is ki kell hagyni a következő meccseket, még ha csak részleges szakadást szenved, akkor is. De ne szaladjunk annyira előre, bízzunk benne, hogy az amerikai politika „ boszorkánykonyhája” is hasonlóképpen működik, mint a hollywood-i filmpiac gasztro kommandója. Mindegy milyen szart öntesz a népre, ha happy end a vége, szem nem marad szárazon az örömkönnyek után. Csak végig kell izgulni a filmet. Tudod, hogy szép lesz a vége, de amíg tart a film, ki tudja? Lehet, hogy tréfából egyszer nem lenne pozitív vége egy filmnek. De jól tudjuk, az amerikai filmipar, egy nagyon jól megtervezett „ pénzgyár”, ami nagyon is az érzelmekre épít. És a pozitív végkifejlet sokkal jövedelmezőbb, mint a negatív. A legjobb példa erre a Harry Potter jelenség. Mi lenne ha a végén Harry mégis elbukna Voldemort-tal szemben?

 A merchandising piac nagyságrendekkel kisebb kaszával aratna, mint most amikor minden jó, ha jó a vége, hiába vágtam a rétest sok-sok részre. És az amerikai politikában sincs másképp. Remélem. Bár nagyon nehéz európai fejjel gondolkodni az amerikai adósságplafon körül kialakult „operett hisztiről”, de valami olyan lehet ez is, mint amikor „ Honthy Hannának rossz napja lehetett, és nem maradt meg körülötte senki, de amikor kilépett a színpadra, az előadás alatt sütött felette a nap, a közönség észre sem vett semmit”. Bízzunk benne, hogy az amerikai tárgyalóasztal két felén ülők látták Sándor Pál: Ripacsok című filmjét. Mert mit is énekelt Kern és Garas? Egyedül nem megy, egyedül nem megy, egyedül nem megy, ha-ha-ha-ha.


Az izomláz és egy Walt Disney összes legyen Önökkel!
Ziegler Mátyás - Győr

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr673096842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.