Hogyan alakult ki az amerikai államadósság? Mint minden adósságnak, ennek is története van; a következő írásból még azt is megtudhatják a kedves olvasók, hogy miért utálta Jefferson elnök az adósságot, s mit jósolt Clinton elnök az ovális szobában 2013-ra az adósság nagyságáról. A minap emelte a washingtoni törvényhozás az adósságplafont cirka további 900 milliárddal, s kötelezte el magát további 1200-1500 milliárd dolláros emelésre az év végéig, rövid időre megoldva ezzel a kormány fizetésképtelenségét.
„A világtörténelem legrosszabb adósa az Egyesült Államok. Az amerikai államadósság jelenleg majdnem 7 trillió USA dollár, ami akkora összeg, hogy az a legtöbb ember számára már felfoghatatlan. Ha például egy ember naponta 1 millió dollárt költött volna el Jézus születése óta, akkor körülbelül 2737-re költené el az első trillió dollárt. Az amerikai államadósság ennek a hétszerese.
Ez az adósság az amerikai államkincstár azon kötelezettségeiből áll, amelyeket a kormány hitelezőinek kellene fizetnie (lásd a www.usdebtclock.org/ ,és a
www.brillling.com/debt_clock című weboldalt - erre érdemes rátekinteni- a szerk.). Az amerikai államkincstár megengedi, hogy a hazafias érzelmű amerikaiak adományokat tegyenek az adósság törlesztésére; csekkeket lehet kiállítani a Nyugat-Virginában működő Államadóssági Iroda számára.
Az USA az 1980-as éveket úgy kezdte, mint a világ legnagyobb hitelező országa, de ezt az évtizedet a világ legnagyobb adósaként zárta. Időközben japán lett az első számú hitelező, és az amerikai államadósság egyharmadát is ő finanszírozza. Birodalmak már a múltban is többször omlottak össze adósságok miatt, s ez most az USA-nak is nagy gondot okoz.
Amerikában mindig is volt államadósság. Az első adósság a britek ellen vívott függetlenségi háború kitörésekor keletkezett (1776-1783). Amint megkezdődtek a harcok, a kontinentális kongresszus engedélyt adott 2 millió amerikai dollár értékű hitellevél (amelyeket „continental”-nak neveztek) kiadására a háború finanszírozása céljából. Létezik is egy régi amerikai kifejezés az értéktelen dolgok jellemzésére: „nem ér ez egy kontintentálist sem”. Ez a mondás 1780-ból származik, amikor a kontinentális kongresszus túl sok hitellevelet adott ki, és ezzel Amerika történetének legnagyobb inflációját idézte elő. Az új országnak gyenge volt a nemzetközi hitelminősítése, mert a külföldiek úgy gondolták, hogy az amerikaiak nem tudják megfelelően kezelni pénzügyeiket.
1783-ban végül kiűzték a briteket. Az eredeti alkotmány az új amerikai kormányt nem hatalmazta fel arra, hogy bevételeket gyűjtsön. Közben a tizenhárom államnak volt saját adóssága, melyet törlesztenie kellett, ezért nem szívesen adtak pénzt az új kormánynak. Az új ország a káosz felé menetelt: a kormány csődben volt, az egyes államok pedig egymással marakodtak. 1787-ben konferenciát tartottak Philadelphiában azzal a céllal, hogy jobb alkotmányt és erősebb nemzeti kormányt hozzanak létre. Az 1787. évi alkotmány végül felhatalmazta az amerikai kormányt adó szedésére. Ez máig is érvényben van, és a nemzeti alkotmányok mintájául szolgál.
Az államadósság 1791-ben kezdte elnyerni jelenlegi formáját, de akkor még csak 75 millió dollárra rúgott. Ez ma már kis összegnek tűnhet, de akkor az amerikai bruttó nemzeti termék 40%-át tette ki. Az államadósság azóta folyamatosan növekedett. 1804-ben ért el újabb csúcsot, amikor a kormán megvásárolta Louisiana területét Franciaországtól. A „Louisiana-ügylet” 11,25 millió dollárba került.
Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke és az új alkotmány egyik szerzője nem szeretett tartozni. Jól tudta, hogy mit jelent hátralékban lenni, mert 1773-ban apósától örökölt egy adóssággal terhelt birtokot. Bár Jefferson úgy gondolta, hogy az államadósság csak még gazdagabbá tenné „a bankárokat, akik csak kifosztják az ügyfeleiket”, de Louisiana megvásárlását nem lehetett kihagyni – és a történelem is ezt igazolta. Az államadósság tehát nem feltétlenül rossz dolog, feltéve, hogy a pénzt értelmes célokra fordítják.
Az 1830-as években az adósság elérte mindenkori legalacsonyabb szintjét, a 37513 dollárt. Ez annak volt köszönhető, hogy Andrew Jackson személyében egy nagyon takarékos elnököt kapott az ország, illetve hogy a kormány földeket adott el fejlesztési célokra.
Általában véve az amerikai államadósság a békeidőkben csökkent, háborús időkben pedig emelkedett; az első világháborúban huszonegyszeresére, a második világháborúban pedig hatszorosára nőtt. A leghosszabb olyan időszak, amelyben folyamatosan csökkent a tartozás, az 1865-1893 közötti polgárháború végjátékának idejére esett, amikor minden évet költségvetési többlettel zártak, és az adósságot az eredeti értéknek körülbelül a harmadára szorították vissza. Ez azt eredményezte, hogy több pénz jutott a magánkiadásokra, ez pedig az amerikai gazdaság fellendüléséhez vezetett. Mindez a növekedés a XX. Század elejére az jelentette, hogy az Egyesült Államok a világ legerősebb gazdasága lett.
Az 1930-évek válsága újabb fordulópontot jelentett, mert az államadósság drámai módon megnőtt, annak ellenére, hogy nem volt háború. Az amerikai kormány költekezéssel tudott kilábalni a válságból, például utak építésével és más közmunkákkal. Aztán jöttek a második világháború pénzügyi problémái: 1946-ban az államadósság a bruttó nemzeti termék 128%-a volt.
A háború után Amerika legnagyobb gazdasági fellendülése következett – mint ahogyan a világ legtöbb részén is. Az 1950-es években, az Eisenhower-kormány nyolc évéből két éven keresztül az amerikaiak még többlettel is büszkélkedhettek. Az államadósság, ha kismértékben, de csökkent.
Az 1960-as évektől azonban az egymásra következő kormányok megint növelni kezdték az adósságot. A vietnami háború például politikailag népszerűtlen volt, ezért nem lehetett a hagyományos forrásokból – például kötelező megtakarításokból és megnövelt adókból – finanszírozni, így a kormány kölcsönöket vett fel erre a célra.
A Reagan-adminisztráció (1980-1988) kezdte el Amerika történetének legnagyobb és legdrágább békebeli katonai expanzióját. Reagan elnök, aki egyébként mindenképpen csökkenteni akarta az amerikai költségvetési hiányt, több kölcsönt vett fel, mint elődei összesen. 1985 közepén – az akkor folyó gazdasági fellendülés ellenére – Amerika, 70 év után először, nemzetközi szinten eladósodott.
A Clinton-adminisztráció (1992-2000) egyik nagy eredménye a szövetségi költségvetés egyensúlyba hozása volt. Ekkorra a hidegháború már véget ért, és Clinton elnök nem szívesen keverte volna az USA-t újabb háborúba. Az amerikai gazdaság ismét felfelé ívelt, így a kormánynak jó bevételei voltak az adókból. Az 1990-es évek végén Clinton azon gondolkodott, hogy mit lehetne kezdeni az Eisenhower kormány óta először kialakult költségvetési többlettel.
Clinton vezetése alatt négy egymást követő évben sikerült költségvetési többletet elérni, és 2000 májusában az elnök bejelentette az USA történelmének legnagyobb államadósság-csökkenését. Az államadóság 2,4 trillió dollárral aláment annak az összegnek, amit 1992-ben, hivatalba lépésekor vártak. Clinton az jósolta, hogy 2013-ra az USA kifizetheti a teljes államadósságot, először Andrew Jackson elnöksége óta.
Ez az optimizmus ma már a múlté. A jelenlegi Bush elnök csak növelte az éves deficitet mind az adócsökkentések révén, mind a védelmi kiadások emelésével. A terrorizmus elleni háború és Irak újjáépítésének költsége csak tovább növeli az államadósságot. Az amerikai kormány ma megint rekordszintű éves költségvetési hiánnyal és a világtörténelem legnagyobb államadósságával „dicsekedhet”.
Sokat hallunk a harmadik világ adósságválságáról. A másik válság azonban az USA saját államadóssága. A második világháború után az amerikaiak uralkodtak Angliában. Ma Kína – a kialakuló gazdasági szuperhatalom és Amerika hitelezője – kormányozhat az USA-ban, és arra utasíthatja az országot, hogy ne a hitelekből éljen, hanem kezdjen felelősen gazdálkodni.”
Az írás érdekessége, hogy a válság kitörését megelőzően született, ennek ellenére, aki a történelmet és a pénzügyeket szereti, annak érdeklődésére még most is számíthat. (A cikk legelején 7 trillió dollár adóságról tesz említést a szerző, ami 7000 ezer milliárdot jelent.)
2011 augusztusára az amerikai államadósság mértéke átlépte a 14 ezermilliárd dollárt, s azóta folyik a polémia, hogy mi lesz egy év múlva, miként mérséklődhet ez az adóssághely? Van, aki arra esküszik, hogy elszabadul majd az infláció, valaki arra, hogy a gazdaság szekere majd megindul, s csak rossz emlék lesz a recesszió réme, a legelvetemültebbek teóriák még háborúról is vizionálnak. Egy biztos, a válság paradigmaváltásra késztette, készteti a gazdasági és politikai döntéshozókat mind Amerikában, mind a vén Európában. Adóság helyek pedig mindig lesznek, mert az egyidős a pénz történetével.
HVG könyvek- Keith Suter: 50 fontos kérdés a világról (2007)
(Az eredeti kiadás 2005-ben jelent meg)
A közlés a kiadó engedélyével történt
2011 karácsonyára a 15 ezer milliárd dollárt is elérheti az USA államadóssága, 100 dolláros bankjegyekből egy ilyen kupacot jelent...
Szoták Attila - Győr
