Adolphus Busch, a sörbáró

 2011.10.28. 12:53

A hétvégi temetőjárás és gyertyagyújtás után, aki nem szereti a forralt bort, annak egy üveg Budweiser kiséretében ajánljuk alábbi cikkünket a sörbáróról.

Adolphus Busch (1839-1913), a modern amerikai söripar atyja alapította meg minden idők egyik legnagyobb és legsikeresebb sörgyártó vállalatát. A vagyonára épült családi vállalkozás ma is meghatározó tényező az Egyesült Államok gazdaságában.
Busch a Rajna menti Mainzban született, Németországban, egy huszonegy gyermekes házaspár legkisebb fiaként. Az apja borral és sörfőző berendezésekkel kereskedett. Busch 1857-ben, tizennyolc éves korában elhatározta, hogy Amerikába költözik. Néhány rokona társaságában St. Louisban telepedett le. Amikor az apja két év múlva meghalt, némi örökséget hagyott rá, ami elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Ulrich nevű testvérével megnyithasson egy üzletet, amelyben a sörfőzéshez szükséges felszereléseket árultak.
Az egyik állandó vevője egy bajor serfőzde tulajdonosa, Eberhard Anheuser volt. 1861-ben Adolphus és Ulrich kettős esküvő keretében elvették Anheuser két lányát, Lillyt és Annát. Amikor Anheuser 1879-ben meghalt, az akkor negyvenéves Adolphus lett a társaság elnöke. Busch a kis bajor serfőzdét néhány év alatt a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb sörgyárává fejlesztette. A gyár laboratóriumaiban egy olyan új pasztörizáló eljárás fejlesztett ki, amely lehetővé tette, hogy a sört hűtés nélkül is el tudják szállítani az ország bármelyik pontjára, amivel óriási piacokat szerzett, és számottevően csökkentette az elosztási költségeket.
Busch ragyogóan értett a piaci értékesítéshez is. Az Anheuser-Busch cég első és hosszú távon is legsikeresebb terméke a Budweiser volt.

Ez a sörfajta könnyebb volt és édesebb, mint bármely más sör, amelyet abban az időben gyártottak. Busch vállalata elsősorban ennek a sörnek köszönheti, hogy rövid időn belül az ország első számú sörgyára lett. A Budweiser eredetéről többféle történet maradt fenn. Az egyik szerint európai szerzetesek hozták Amerikába. Egy másik változat szerint a sör előállításához szükséges speciális élesztőt egy fagylaltos dobozban csempészték be az országba Európából. Megint mások azt állítják, hogy Busch „megvilágosodás” útján jutott a titkos recept birtokába egy ihletett pillanatában. A legkevésbé hízelgő változat szerint azonban a receptet egyszerűen „kölcsönvették” egy kis bajorországi serfőzdéből, ahol egy bizonyos Budweiser nevű sört gyártottak. Bármi legyen is az igazság, a Budweiser hallatlanul népszerűvé vált az Egyesült Államokban, csakúgy, mint az Anheuser-Busch cég másik ismert, de lényegesen drágább márkája, a Michelob.
Busch apostolként terjesztette a sör kultuszát. Egy ízben nyíltan el is ismerte: „Az a célom, hogy megtérítsem az amerikaiakat; hogy átpártoljanak a mi oldalunkra, és mindnyájan sörivókká legyenek.” Busch kereskedelmi ügynöknek is kiváló volt. A tekintélyes megjelenésű, rendkívül energikus embert tömören így jellemzi két biográfusa, Peter Hernon és Treey Ganey: „P. T. Barnum, Buffalo Bill és Cornelius Vanderbilt egy személyben.” Később képviseleteket állított fel az ország minden pontján, így tette Amerika-szerte népszerűvé a márkát.
Busch, aki 1867-ben elnyerte az amerikai állampolgárságot, a maga módján Amerika nemzeti kultúrájához is hozzájárult. Egy St. Louis-i kocsmában nagyon megtetszett neki egy festmény, amely a Custer’s Last Fight (Custer tábornok utolsó ütközete) címet viselte. A kocsma egy idő után tönkrement, és nem tudja kiegyenlíteni Buschnak a tartozásait, ezért a tulajdonos felajánlotta neki a festményt, és odaajándékozta a 7. lovasszázadnak, de előbb több száz kiváló minőségű nyomatot készítetett róla. Nemsokára országszerte ezek a képek díszítették a kocsmák és mulatók falait, így vált a jelenet, amelyet a festmény ábrázolt, Amerika történelmének egyik legismertebb epizódjává.
St.Louis, ahol minden valószínűsé szerint Amerika történetének első lager típusú sörét felszolgálták, ideális helyszín volt a sörgyártáshoz. Bőséges gabona- és vízkészlettel rendelkezett, jó közlekedési lehetőségei voltak, és a város alatt több km hosszú barlangrendszer húzódott, amely alkalmas volt nagy mennyiségű sör tárolására.
A közepes minőségű sört előállító kis helyi sörfőzdéből néhány év leforgása alatt egész országot kiszolgáló, hatalmas sörgyár lett, amely sorozatban nyerte a rangos nemzetközi díjakat. Az Anheuser-Busch sörgyár kisebbfajta várossá fejlődött, amelynek 110 épületében 6000 munkást foglalkoztattak, akiknek évi összbére elérte a 10 millió dollárt. A gyár évi termelése meghaladta az 1,6 millió hordót.
Busch egyre gyarapodó tőkéjére támaszkodva fokozatosan kiterjesztette a vállalkozást sörgyártással kapcsolatos iparágakra is. Üveggyárakat és jéggyárakat vásárolt, saját hűtővagonparkot épített ki, és végül megvett néhány fontosabb vasútvonalat is, hogy csökkentse a szállítási költségeit. Később kizárólagos gyártási jogot szerzett az első dízelmozdonyok előállítására. Ugyanakkor ingatlanokba és pénzintézetekbe is befektetett. Joggal mondta róla az egyik unokája: „Amihez hozzáért, az arannyá változott a kezében.”
Busch meglehetősen fényűzően élt, a zsebei mindig tele voltak aranypénzzel, amelyet bőkezűen osztogatott, amerre járt. Államelnökök látogatták rendszeresen, ő maga pedig vagy hajón, vagy a saját vasúti kocsiján utazgatott többnyire négy birtok között, amelyek egyike Németországban volt. A jövedelemadó bevezetése előtt korban az éves bevétele meghaladta a kétmillió dollárt. Amikor hetvenöt éves korában meghalt, 50 millió dollár értékű vagyont hagyott az örököseire – ez volt Missouri állam történetében a legnagyobb hitelesített magánvagyon.
Busch nagy összegű adományokkal támogatta többek között az oktatásügyet, és megalapított egy sörgyártó dinasztiát, amely a mai napig meghatározó tényezője Amerika és a világ söriparának. A legidősebb fia, August Anheuser Busch huszonnégy éves korában lépett be a családi vállalkozásba, és öt év múlva, 1894-ben ő lett a társaság elnökhelyettese. Apja 1913-ban bekövetkezett halála után ő vette át a cég irányítását. Sikeresen átvészelte mind a nagy gazdasági válságot, mind az alkoholtilalom időszakát, amelyet arra használt fel, hogy kifejlesszen egy alkoholmentes sörtípust, és kiterjessze a vállalkozást a kukorica- és malátatermesztésre is.
Amikor 1934-ben meghalt, a fia, ifj.August A. Busch vette át a cég irányítását, és egészen haláláig, 1989-ig ő állt a vállalkozás élén. Az ő tulajdonába került a St. Louis Cardinals, és az ő nevéhez fűződik több sikeres marketingújítás – pl. a „Bud Bowl” – bevezetése is. Ma a cég vezetője III. August A.Busch, az ötödik generáció képviselője, IV.August Busch pedig a márkamenedzselési részleg elnökhelyettese. A Forbs becslése szerint a család teljes vagyona 1995-ben meghaladta az 1,3 milliárd dollárt.

 Érdekesség: a cég jelenlegi árfolyama 40,5 EURO (INTB:xbru)

Adolphus Busch becsült vagyona

Becsült vagyon:      50 millió    dollár                       

A feltüntetett érték a tulajdonos halála kori   (1913)  érték                                       
Arány (vagyon/GDP): 781A vagyon relatív értéke a halálának évében kimutatott bruttó hazai termék (GDP) aránya alapján, vagyis az akkori GDP értékének 781 –ed része.

 

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr153336049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.