ifj. Robert Wood Johnson (1893-1968) a családi vállalkozást folytatta. A cég termékeivel nap mint nap találkozunk, s jómagunk is gyarapítjuk a vállalkozást vagyonát. De honnan indult ez a vállalkozás, és miként fejlődött? A mostani tőzsdei mozgásokban sok sebet szerezhettek a spekulánsok. Egy kis lelki flastrom sebeikre, az alábbi érdekes írás. Egy végtelenül humánus ember portréja rajzolódik ki.

Ifj. Robert Wood Johnson – aki a II. világháborúban Johnson tábornok néven vált ismertté – az apja és nagybátyjai által alapított orvosi kötszergyárból óriási gyógyszerészeti és kozmetikai világcéget épített.
A magas, szikár, szőke hajú Johnson közismert volt határozottságáról és tettrekészségéről. Amikor a New Jersey-i Highland Park polgármestere volt, egy rangos fogadás kellős közepén telefonhoz hívták. Egy méltatlankodó női hang közölte vele, hogy nem ürítették ki a kukáját aznap, majd kijelentette, hogy Johnson csapnivaló polgármester. Johnson habozás nélkül faképnél hagyta húsz vendégét, és úgy, ahogy volt, elegáns öltönyében a panaszos polgár lakásához hajtott az autóján. Amikor a meglett asszony megmutatta neki a szeméttel teli kukát, Johnson felkapta, berakta az autója csomagtartójába, és elrobogott vele a szeméttelepre.
Johnson apja, id. Robert Wood Johnson New England-i gyógyszerész volt, aki a steril kötszerek kifejlesztésével és gyártásával szerzett hírnevet magának és cégének, a Johnson & Johnson Companynek, amelyet két fivérével, Jamesszel és Edward Meaddel alapított. Egyike volt azoknak a gyógyszerészeknek, akik elsőként ültették át a gyakorlatba Joseph Listernek a steril sebészetre és a sebek elfertőződésének megelőzésére vonatkozó tanításait. Lister elméleti megfontolásait követve ő fejlesztette ki az első steril sebészeti kötszert.
Ifj. Robert Wood Johnson 1893-ban született a New Jersey-beli Brunswickban, ahol az apja és testvérei néhány évvel korábban megalapították a Johnson & Johnson céget. Johnson nem tanult tovább; már tizenhét évesen beállt az apja cégébe segédnek. Huszonöt éves korában már kinevezték elnökhelyettesnek, harminckilenc évesen elnyerte az elnöki széket, és mindössze negyvenöt éves volt, amikor megválasztották az igazgatótanács elnökének. Amikor Johnson átvette a cég irányítását, a Johnson &Johnson kis családi vállalkozás volt, amelynek évi forgalma épphogy elérte a 11 millió dollárt. Johnson jócskán kiszélesítette a vállalat termékskáláját, és 120 országgal létesített piaci kapcsolatot. Ő tette a Johnson & Johnson Companyt a világ legnagyobb orvosi kötszereket, gyógyászati segédeszközöket és babaápolási cikkeket gyártó vállalatává, amelynek az éves forgalma Johnson halála előtt elérte a 750 millió dollárt.
A széles körben tisztelt és elismert vállalati vezető a II. világháborúban is vezető szerephez jutott, amikor kinevezték dandártábornoknak. Különböző területeken teljesített szolgálatot – volt százados az egészségügyi alakulatoknál, és irányította a New York-i hadianyag-utánpótlási egységek munkáját. Végül kinevezték a Hadianyag-termelési Bizottság elnökhelyettesének.
Johnson ugyanazzal az odaadással, fegyelemmel és következetességgel irányította a vállalatát is, minta háborúban az alá rendelt egységek és szervezetek munkáját. Mintavállalatot akart csinálni a cégéből, és ez legalább olyan fontos volt neki, minta maga a profit. „Mi nemcsak kő- és acélalapokra építünk, hanem eszmékre és eszményekre is „ – nyilatkozta egy interjú alkalmával. Johnson híve volt a gazdasági decentralizációnak,a minimálbérek rendszeres emelésének és a munkakörülmények javításának, és arra buzdította az alkalmazottait, hogy ne féljenek a kockázatvállalástól.
James Burke, a Johnson &Johnson későbbi elnök-vezérigazgatója egy visszaemlékezése alkalmával felidézett egy esetet, hogyan reagált egy fiatalkori kudarcára a főnöke. Burke, aki akkor a termékfejlesztési osztályvezetője volt, nemrég dobott piacra egy új köhögéscsillapító kenőcsöt, amely pontosan úgy volt kiszerelve, mint a mai szilárd dezodorok. Amikor kiderült, hogy a termék megbukott a piacon, az elnök behívatta az irodájába. Burke biztos volt benne, hogy menesztik a cégtől.
- Úgy értesültem, hogy a terméke megbukott – mondta Johnson.
- -Így van, uram – felelte Burke szorongva.
- Úgy értesültem, ez a kísérlet 865 000 dollárba került a cégnek.
- Igen, uram. Pontosan ennyibe került.
Ekkor Johnson felállt a karosszékéből, és a kezét nyújtotta a megdöbbent Burke-nek. – Engedje meg, hogy gratuláljak önnek. Sose jutunk előbbre, ha nem vállaljuk a döntés kockázatát. Hibás döntések nélkül pedig nem születhetnek helyes döntések sem.
Johnson ugyanakkor nyíltan elismerte a munkások jogait, és törekedett rá, hogy az alkalmazottai tisztességes bért kaptak. Különös gondot fordított az igazgatói fizetésekre is. „Tedd gazdaggá a vezetőidet, és ők is gazdaggá tesznek téged” – hangoztatta gyakran. A Johnson & Johnson vállalatvezetési politikája a felelősségteljes, szociális szempontú munkaadói gyakorlat modelljévé vált.
A rendkívül energikus Johnson fiatalkorában számos sportot űzött – vitorlázott, teniszezett, vadászott, és gyakran hódolt pilótaként a repülés szenvedélyének is. Számos vitorlásversenyt nyert, és egy ízbe benevezett egy óceáni versenyre is, amelynek Spanyolország volt a végcélja. Kedvelte a felfedezőutakat – több alkalommal járt az Északi-sark közelében is. Imádott repülni – sportrepülőket és helikoptereket egyaránt vezetett -, és gyakran hódolt rókavadász-szenvedélyének is tizennyolcadik századi kastélyát körülvevő princetoni birtokán. Remek humorának és ragyogó szónoki képességeinek köszönhetően a társasági életben is nagy népszerűségnek tett szert.
Egy alkalommal kijelentette: „Ha egy vállalkozó nem törődik a munkásai fizetésével és életkörülményeivel, ugyanolyan hibát követ el, mint az a politikus, aki elhanyagolja az egészségügyet, a bűnözést és a közoktatást.”
  

Johnson „tábornok” és az öccse, John Seward a Johnson & Johnson cég érdekeltségeinek 84 %-át örökölték apjuktól. 1944-ben részvénytársasággá nyilvánították a vállalatot, amelynek a 70%-át tartották meg maguknak. Johnson hetvennégy éve korában, 1968-ban halt meg. Végrendelete a legmesszebbmenőkig hitelesítette humánus szociálpolitikáját. A cég részvényeinek felhasználásával közel egymilliárd dollárt adományozott a a Robert Wood Johnson Alapítvány létrehozására. Ez volt a második legnagyobb – az egészségügy területén pedig a legnagyobb – összegű alapítványi felajánlás az Egyesült Államok történetében. Az alapítvány gondoskodott róla, hogy Johnson humánus szelleme a halála után is sokáig kamatozhasson a társadalom életében. Halálát özvegye és két gyermeke mellett sokan meggyászolták.
A tekintélyes vagyon, amelyet Johnson fivére, John Seward, 1983-ban bekövetkezett halálakor hagyott a feleségére és hat gyerekére, 1995-ben már elérte az 1,6 milliárd dollárt. 1990-ben a 82 000 alkalmazottat foglalkoztató Johnson &Johnson cég évi 9 milliárd dolláros forgalmat bonyolított.
 

ifj. Robert Wood Johnson

Becsült vagyon:      1 milliárd dollár                       

A feltüntetett érték a tulajdonos halála kori   (1968)  érték                                       
Arány (vagyon/GDP): 864A vagyon relatív értéke a halálának évében kimutatott bruttó hazai termék (GDP) aránya alapján, vagyis az akkori GDP értékének 864 –ed része.

 

 Forrás: Michael Klepper – Robert Gunther: 100 gazdag ember
 

 

Szoták Attila

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr13431943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.