Irodalmi rovatunk újabb szerzeménnyel gazdagodott. A megátalkodott shortosok jellen pillanatban nem állnak nyerőre. A tőzsdék emelkednek, s szegény shortosok a rakodópart alsó kövén ülve elmerenghetnek, hogy miként is úszik el a profit, a tőke.  Rohanhatunk gyömrőieditekhez, s kiálthatjuk világgá, hogy nagyon fáj.

József Attila margójára

Harminckét éves lettem én
felvillanyoz e lelemény
ez se
mese

Magam írom ezt magamnak
kurva anyját az aranynak
kényes
fényes

Ez az évem is elszelelt
de a shortom még nem tejelt
icinyt
picinyt

Lehettem volna longoló
nem ily shortokat stoppoló
ványadt
bánat

De nem lettem, mert parketten
sokat adtam, és szart vettem
rima
ima
Veszteség gyorsan, nyersen ért
e szilárd shortos jellemért
osztó
fosztó

Lett így a piac istene
pedig már esni illene
kemény
remény

De, amíg tőzsdén élek én
nem lesz longom e féltekén
parány
arány

Ha örül most, minden longos
hogy csak pénzbőség a fontos
fekély
e kéj

Én egész pénzemet fogom
nem kisbefektető fokon
terí-
teni

 

Sarkadi-Szabó Kornél

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr954821637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.