„Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem….”. Milyen érdekes ez az élet. A kisfiam pont ezt a verset tanulja az iskolában, és mikor anyagot gyűjtöttem a cikkhez, megérintette a lelkemet, fülemet Petőfi verse, ahogy szavalva hallottam. Szerintem mindenki várta már az őszt, hiszen bár negatív dolog nem történt a nyáron, igazából semmi nem történt. Nálunk szinte alig akadt forgalom a piacon, miközben a nemzetközi piacokon a jegybankok meleg fényei (a Fed és az ECB pénzjegynyomdái) tüzelték a hangulatot.

De ez csak a felszín. Mint a jéghegy csúcsa. Aminek csak kis része látszik ki, a többit elrejti a mély. Vagy a vulkán. Aminek csak egy kis része van a föld felett, de a lényeget a mélység rejti. Mint Pompei-nél, közel 2000 éve. Ahol a Római Birodalom egyik leggazdagabb városát sikerült a Vezúv-nak teljesen „behamuznia”. Mintha az embernek olyan érzése lenne, hogy a 2008-2009-ben kirobbant pénzügyi válság egy vulkánkitöréshez volt hasonlatos, és ahelyett hogy az emberek rájönnének, a Vulkán mindig a helyén marad és nekik kellene változtatniuk valamin, például hogy egy kicsit távolabb költöznek a vulkántól, ők azt a megoldást választják, hogy megpróbálják betömni a vulkán szabadon álló kürtőjét. De a föld alatti „világban” folyamatosan „dolgozik” a forró magma, amely csak arra vár, hogy szabadjára engedje erejét, ennek az erőnek nem áll ellent az eltömődött kürtő.  Na valami hasonló lehet jelenleg a világ pénzügyi tükrébe tekintve.

Nézzük belülről kifelé, mi a helyzet, és mi várható?

Ha saját kis balatoni vulkánképződményeinkre tekintünk, nehezen hisszük el, hogy ezek a vulkáni csonka kúpok képesek lennének valamikor újra „kitörni”. Pedig a föld mélye sokkal kiszámíthatatlanabb, mint azt gondolnánk. Az elmúlt időszak izgalmait az EU/IMF megállapodás vagy annak elmaradása mozgatta döntően. Most nem mennék bele ennek politikai szálába, erre megvannak a nálam sokkal tanultabb politológusok. Tekintsük csak inkább a pénzügyi oldalról az egészet. Nyilvánvaló, hogy a hazai gazdaság, nyitott és kicsi. „ bárki akár egy nap alatt átgyalogol rajta, ha arra támad kedve.” Eme igazságot támasztja alá, hogy ha nagy-nagy befektetési alapoknak úgy hozza kényük-kedvük, akár 10 forinttal arrébb helyezik az EUR/HUF árfolyamát, mielőtt nálunk bárki kettőt pislogna. Az hogy jelenleg ez nincs így, a jó szerencsén kívül a nemzetközi hangulatnak köszönhetjük. De meddig tart ez a jó hangulat? Ezt nem tudja senki. Nekünk viszont szükségünk van arra, hogy ha a széljárás kedvezőtlen irányba változik, mi akkor is „biztonságban legyünk.” Gondolom, ezzel egyetért mindenki, „színtől függetlenül.” Az, hogy erre a megoldást a fent említett megállapodás adná, vagy sem, nem tisztem eldönteni, hiszen ahogy a matematikában, az életben is igaz, ugyanahhoz a végeredményhez több jó utat is lehet választani. Itt nincs akkora kockázat, mint Dorothy-nak az Óz, a csodák csodája-ban, itt létezhet több sárga út is. A kérdés mindig az, hogy ezek a sárga utak, milyen szélesek, és milyen hosszúak.

 De azt se felejtsük el, hogy amíg a piacon a „szelvényvagdosás” igencsak hálás időszakát éljük, addig nem is várható a honi gazdaságban gyökeres fordulat. De miért is lenne? Hiszen maga az állam ösztönöz „akaratlanul” mindenkit szelvényvagdosásra. Hiszen az állam is egy a sok piaci szereplő közül, akinek a befektetők pénzére „fáj a foga”. Mit látunk? Bár a jegybanki alapkamatot lefelé „próbálják tolni”, viszont a piaci kamatok pedig, a pénzéhségnek köszönhetően ettől elszakadva (főleg a hosszabb lejáratok esetében) valahol a „ Mount Everest „ magasságában tanyáznak, amiben az állam is partner az állampapírokon keresztül. Ebben a 22-es csapdába (amíg magasak a kamatok, nem fektet be senki a gazdaságba, és addig nem fektet be senki a gazdaságba, amíg ilyen magasak a kamatok) vergődik a hazai gazdaság. Ez látszik a hazai börzén is, hiszen a kvázi jó elmúlt időszakbeli piaci hangulat kevéssé ragadt át a honi papírokra, annak ellenére, hogy az elmúlt napokban (a cikk október közepi írásakor) az OTP valamelyest hozott piaci lemaradásán, és a forint is igen jól tartja magát 280 Ft körül. Két út  rajzolódik ki a jövőben. Az első egy pozitívabb, amikor is a nemzetközi pozitív hangulat még kitart egy darabig, és a forint valamint a tőzsde is tartani tudja magát. Ebben a helyzetben a legnagyobb kérdés, hogyan fog reagálni a piac jövő márciusban, amikor trezor eddigi őrzője helyett másikat választanak. Emlékeznek a Die Hard III. részére: „ Simon mondja…” Viszont, ha „Pelikán elvtárs, a nemzetközi helyzet fokozódik” akkor jövő március előtt kemény szelek érhetik el a Kárpát-medencét.

Ha tágítjuk a kört, és az euró zónára tekintünk, ott tényleg igaz a Vezúv szindróma. Közel 4 évvel ezelőtt mintha egy nagy vulkánkitörés lett volna, de csodával határos módon teljes pusztulást nem hozott. (állami segítséggel megmentették a bankokat, és nem terjedt tovább a pénzügyi válság) Viszont a teljes pusztulás elkerülése olyan energiákat emésztett fel (mostanra pont a megmentő államok kerültek nagy bajba), amik igazán kellenének, ha egy mindent elsöprő vulkánkitörésre kerülne sor. Ha végigtekintünk a PIIGS országokon, egyértelmű javulás sehol sem fedezhető fel. A görögök még le sem kaparták magukról a rájuk száradt, megkövült lávát, lassan kapják az arcukba a következő hullámot. A spanyolok is nehéz helyzetben vannak, főleg akkor kerülnének igazán nagy bajba, ha esetleg Katalónia sikeres „kiszakadást” hajtana végre a „spanyol” csizmából. Egy olyan országban, ahol a fiatalok közel fele munkanélküli, nem lehet bizakodó jövőképet varázsolni a Sagrada Familia még mindig épülő falára.

 De tekinthetünk a „mindent fizető” németekre is, akik bár ha jobban a mélybe tekintünk, szerintem igenis jól jártak az elmúlt időszakban, közvetve az olcsó eurónak köszönhetően a német vállalatok jól jártak ezzel a válsággal. Viszont jövőre választások lesznek náluk is, és ahogy láthattuk, a problémák elsodorták frankon Nicola-ját, úgy ez a veszély fennáll a germán „superwoman”-nel is. Ha ez így lenne, és esetleg a német hozzáállás a válságkezeléshez változna, beláthatatlan következményekkel járhatna az egész eurózóna, valamint egész Európa gazdaságai számára. Hiszen, ha rátekintünk pl. a Dax értékére, magasabban áll most, mint 2008-ban a Lehman Brothers csődjekor (6300 pont körül).

Tekintsünk túl az „Ópereciás tengeren”. Ott éppen hatalmas bokszmérkőzésnek lehetünk tanúi, amit ott elnökválasztásnak hívnak. Ennek a mérkőzésnek az eredménye jelentősen befolyásolhatja az elkövetkezendő időszak amerikai irányát, mind a politikában, de ami minket jobban foglalkoztat, a gazdaságban is. De miért lényeges ez? Mert, ha nem változik semmi, akkor az amerikai adósságlimit elérésével, jövő januárjában fűnyírószerűen vágják meg az amerikai kiadásokat, ezzel gyakorlatilag tartós recesszióba süllyesztve az amerikai gazdaságot. Azt valószínűleg mindenki érzi, hogy a novemberi elnökválasztásokig ebben a kérdésben megoldás nem fog születni, és ha esetleg változna az elnök személye akkor még úgysem történne semmi, hiszen akkor januárban váltás lenne a Fehér Ház-ban, és még a váltás el sem kezdődne, a fűnyíró beindul.

 Érzi ezt Ben apó is (Ben Bernanke), aki harmadszor is beindította helikopterét, és felszállva ismét pénzt szórt (QE3) a „pórnép” közé. Nagy kérdés, mennyire sikerül kordában tartani a piacokat ezzel a már korántsem váratlan lépéssel. Bár a pénzpiacok örülhetnek neki, tovább hajthatja felfelé a nyersanyag és a részvények árfolyamait, de meddig fújhatják a lufikat anélkül, hogy kilyukadna? A Dow Jones index messze magasabban áll, mint a Lehman csőd idején állt (11600 pont körül), és már duplázott ahhoz képest, ahol 2009 márciusában (6400 pont körül) állt.  Minden „következő” amerikai eredményszezonban azt várják az elemzők, hogy romlanak-e az amerikai eredmények? De nem, és nem. Bár most egy újabb eredményszezon kezdetén vagyunk, és ha esetleg az S&P 500 cégeinek nagyobb része, tehát több mint 50 %-a romló eredményről adna számot, akkor túl az Óperencián is „hirtelen meleg lehetne a föld”.

Nagy kérdés szintén, hogy mit és hogyan fog fújni a keleti szél az elkövetkezendő időszakban? Elsősorban Kína hogyan fog viselkedni a következőkben, a gazdasági szférában. Meddig lehet fenntartani azt a növekedést,amit az elmúlt időszakban fenntartott. Meddig tart ki a „kapitalista szocializmus”. Hiszen egy milliárdnyi országban egyre többen szeretnének nyugati szinten élni, és ezt hihetetlen mennyiségű nyersanyag, valamint élelmiszer biztosításával lehet csak elérni. Viszont az ekkora keresleti oldal a világgazdaság számára veszélyes is lehet, hiszen emelkedő nyersanyag, és ami veszélyes, emelkedő élelmiszerárakhoz vezethet.  Hiszen a kínaiak, sok évszázaddal, évezreddel ezelőtt mai helyzetükhöz képest sokkal magasabb fejlettségi szinten álltak a világban, csak el voltak szeparálva a világ többi részétől. De az internet korában ez az elszeparáltság már nem megy. Gondoltad volna ezt Marco, te XIII. századi „Münchausen báró”?

 

Egy biztos, jobb felkészülni arra, hogy az elkövetkezendő időszakban, egy vulkán kénköves kürtője körül tanyázunk, és nem tudjuk, mikor fog kitörni. De tehetünk az ellen, hogy ellepjen mindenkit a mindent elpusztító hamu. Arrébb kell költözni egy kicsit. Mit jelent ez a valóságban? A tankönyvek mintha nem lennének jók a mostani válság kezelésére. A tankönyveket most az élet írja, de az csak rajtunk múlik, olvassuk-e, vagy a tűzre dobjuk egy kis melegedés gyanánt? Ha hosszabb távra tekintünk, nagy igazság, hogy egy kis melegedés helyett, olvasni jó! Kívánom, hogy Önök is jól olvassák az élet írta KÖNYVET!

 

 

Ziegler Mátyás

 

megjelent a Gentlemen's Choice 2012/4. számában

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr854889978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.