A gépek lázadása

 2012.12.27. 16:14

Larry Mack az egyik főhős Frei Tamás A bankár című könyvében, aki milliárdokat akart keresni azon, ha országunk csődbe megy. Ehhez három dolog kellett: egy kivitelezhető ötlet, sok-sok pénz, és számítógép. A főhős 87-ben tetemes veszteséget szenvedett a tőzsdén, s visszatért eredeti foglalkozásához, a programozó matematikusi mesterségéhez, és megalkotta Aladdint. A programja heti kétszázmillió kalkulációt végzett, a gazdasági hírek és adatokon felül a világ számtalan apró-cseprő hírét beletáplálták. 

„Ha kisiklott egy vonat Elefántcsontparton, azt éppúgy, mint Peruban a májusi esőzés adatait, milliméterpontosan. A gépek pedig csak számoltak megállás nélkül, kalkuláltak és jósoltak. Prognózisokat állítottak fel. És Aladdin végül gazdaggá tette. Pontosabban az a felismerés, amire Larry Mack a Wall Streeten az elsők között jött rá. Arra, hogy a huszonegyedik század globális világának napi sok millió történését az emberi agy már képtelen átlátni, felfogni és rendszerezni. Olvashat Larry Mack reggeltől estig újságot, akkor sem lesz rá képes.  Ma már csak a számítógépek segítségével lehet megalapozott pénzügyi döntéseket hozni. Aladdin, vagyis a gép volt az, aki megjósolta előre a 2008-as világgazdasági összeomlást. Larry pedig az ember, aki erre reagált. Még időben ellene spekulált, és ezzel milliárdokat keresett.

Ma már ilyen a Wall Street, csak ezt az átlagemberek nem tudják. Az irodák nemcsak közgazdászokkal, hanem óriás-számítógépekkel vannak tele. A tudatlan, félrevezethető tömeg kiabáló alkuszokat lát csak a tévében, és a képernyő alján futó árfolyamokat. De hogy valójában mi is történik, azt már szinte senki sem érti.” (Frei Tamás: A bankár)

Mostanság a tőzsdei cikkek hemzsegnek az olyan kifejezésektől, hogy tőzsdei robotok, algoritmusok, kvantitatív stratégiák, magasfrekvencia- kereskedés, modellkereskedés. A tőzsde a kívülállók számára mindig egy kicsit titokzatos, misztikus, érthetetlen. Az előbbi felsorolt kifejezések az elmúlt pár évben nyertek teret, a modern kor tőzsdéinek részét képezik. A kereskedői parkettek, a hadonászó és kiabáló brókerek ideje már régen lejárt. A mai ügyleteket már számítógépen keresztül kötik, bárki könnyű szerrel csatlakozhat különféle kereskedői platformokhoz, tőzsdékhez, s megjelentek a különféle programok, amik végrehajtják azon stratégiánkat, amit beleprogramoztak megalkotóik, úgy, hogy emberi közreműködés nem is szükséges (természetesen a felügyelet maradt a hús vér embereknél).

A gépek és programok győzedelmeskedtek az emberek felett? Legalábbis mostanság úgy néz ki. A tőzsdei kereskedési programok fáradhatatlanok, több tízezer instrumentumot tudnak egyszerre követni (részvények, kötvények, devizák, árupiaci termékek etc.), a memóriájuk korlátlan, a gyorsaságuk legyőzhetetlen, az érzelmek nem befolyásolják.

Minden (tőzsdei) állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek. A nagy intézményi befektetők (bankházak, hedge fundok, befektetési alapok) által használt high frequency trading (HFT) egészen más kategória, mint amit magánszemélyként vásárolhatunk, illetve, ha tőzsdei stratégiánk leprogramozására kérünk fel egy programozót.

Mi egyáltalán az a HFT, amiről oly sokat beszélnek? A HFT egy számítógépes program,  mely komplex utasítássorozatot hajt végre, emberi beavatkozás nélkül. Automatikusan helyeznek el megbízásokat, vonnak vissza (az ügyletek 90%-át visszavonják a robotok, mielőtt teljesülne), mindezt a másodperc ezredrészei alatt! Villámkereskedők, mert a pozíciókat ugyanilyen gyorsan zárják is. Az elért nyereség minimális (részvényenként kevesebb, mint egy cent), de kiváló hatásfokkal működnek, bár a nyereséges ügyletek alig haladják meg a veszteségeseket, a nagy volumen biztosítja a több milliárd dolláros bevételt.

Mostanság a HFT ügyleteknél a Morgan Stanley és a Goldman Sachs viszi el a prímet, s őket követi még jó néhány bankház és hedge fund (közös vonásuk, hogy zártkörűek, nagy tőkeáttétellel is kereskedhetnek, nem korlátozza őket semmi shortolásban, hiányzik a transzparencia). Magánszemélyként ilyen, több millió dollárba kerülő robotjaink nem lesznek. .

A tőzsdék forgalmának oroszlán részét már nagy sebességű kereskedési robotok adják a fejlett piacokon, részesedésük az összes részvény adásvételből: Kanada 25%, USA 65%, Európa 45%, Japán 40%, Ausztrália 30%.

A nagy tőzsdecápák terepén maradva tudnunk kell, hogy számtalan algoritmus létezik. Amennyiben a célokat vesszük górcső alá, akkor beszélhetünk olyanról, ahol a legjobb végrehajtás a cél (százezer részvényt hogyan vegyünk meg, hogy az árat ne lendítsük el, s a piaci szereplők ne jöhessenek rá szándékunkra), lehet alfakereső cél (valamilyen stratégiával profitot termelő kereskedési rendszer), lehet eszköz-keresztkereskedés (portfólió-menedzsment, vagy spreadstratégiák alkalmazása végett).

Ez már-már túlságosan is szakmai, az egyszerű laikus tőzsdéző csak nyerni szeretne, mindenféle hókuszpókusz nélkül.  Olcsón venni és drágán eladni. Jobb esetben szakavatott segítségre számíthat egy befektetési szolgáltatónál, rosszabb esetben mindenféle ismeret, tapasztalat nélkül, úgy gondja, hogy irány a nemzetközi tőzsde, veszek egy robotot és termeli a pénz nekem bőségesen…. Passzív jövedelemforrás. Pedig itt sem osztogatnak ingyen ebédet, jó, ha eszébe vési a tőzsdei spekuláns! A magán ügyfeleknek nem terem, nem teremhet annyi babér, tőzsdei profit, ez csak egy illúzió. A kis tőkéjű spekulánsok által használt (elérhető, megvásárolható) robotok a technikai elemzés alapjaink nyugszanak, aminek hatékonysága, hosszú távon való eredményessége vita tárgyát képezi. A technikai elemzés használata a mai kor tőzsdéjének vitathatatlanul része, de ez csak egy elemzési módszer a sok közül; ezen eszközök felhasználásával kreált stratégiák csak egy része a megszámlálhatatlan stratégiák sokaságának.

A Pénzügyi  Szervezetek Állami Felügyelete ez év tavaszán tájékoztatta a lelkes profitvadász érdeklődőket, de nem gondolom, hogy túlságosan sokan olvasták volna az online kereskedés veszélyeiről írt soraikat: „ne alkalmazzunk ügyleteket generáló szoftvereket”. Ők szóltak, nehogy szó érje a ház elejét, ha megsokasodnak a reklamációk…

Az új évezred a gépek háborúja; algoritmusok (programok) harcolnak egymás ellen, ők a tőzsdei profit marsalljai, a kisbefektetők pedig a gyalogság szerepét töltik be. A 2010. május 6-i húsz perces összeomlás az amerikai tőzsdén, a „flash crash” néven került be a történelembe. A Waddel &Redd befektetési alap volt az esési spirál kiváltója algoritmizált eladási megbízásai révén. Az alap 4,1 milliárd dollár értékben kívánt júniusi S&P futuresöket eladni, ironikusan azért, hogy egy esetleges negatív tőzsdei trend ellen fedezze magát (a görög adósságvállság kellős közepén jártunk akkor). Az algoritmusnak az előző perc piaci forgalmának 9%-át kellett eladnia. A hiba ott történt a számításban, hogy ezen a reggelen ők rendelkeztek a végrehajtandó legnagyobb piaci pozícióval, a forgalom a rövid távú vételi spekulánsokból és a high frequency algoritmusokból tevődött össze. A vevők hamar lezárták az eső trend miatt az ügyleteiket, visszavonulót fújtak, miközben az alap tovább adott, újabb és újabb, egyre nagyobb volumenű megbízásokat. Más algoritmusok is csatlakoztak az eladáshoz (új trend, momentum alakult ki), s percek leforgása alatt az amerikai index 9%-ot esett, patinás részvények árfolyama közelítette az 1 centet. Mindez egy algoritmus végett. Az algoritmusok és stop loss megbízások egymást generálták. Eredmény: intenzív zuhanás, ami más eszközosztályokra is átterjedt.

Hogy hány kisbefektető stop loss (veszteségmaximalizáló megbízás, hogy a veszteség ne haladjon meg egy elviselhetetlen szintet) megbízását aktivizálták ezen a délelőttön, s szenvedtek tetemes veszteséget, arról nem készült kimutatás…

Mindenki a Titkot keresi, a hosszú távon is sikeres kereskedési stratégiát. A „nagy” piaci szereplők az elmúlt években algóik révén találtak ilyet, amiről keveset tudni, hétpecsétes titokként őrzik készítőik. Nem elképzelhetetlen, hogy a nagy versenyben újabb és újabb robotok harcolnak majd egymással, s ezen programoknak is egyszer leáldozik.  Vagy újabb csodamódszerek váltják fel őket, vagy sikerül őket megregulázni a szabályozó intézményeknek.

A kisbefektetők által használt robotok hatékonyságáról még kevesebb információ van, kimutatásokat nem készítenek, nem publikálnak. Egy biztos, a két befektetői kör, az intézményi is a magán ügyfelek sohasem fognak egyenlő feltételekkel harcolni a profitért! Gondolok itt az információ és a rendszerek közötti gyorsasági különbségekre. Ki ne élte volna még át, amikor „kiszedték” a stopját, fals kitörések és letörések vittek minket tévútra, a hírek és álhírek bolondították meg, esetenként megtévesztő, manipulatív dolgokat láttunk (képzeltünk)az árfolyamok mozgása mögé…nem elképzelhetetlen, hogy ilyenkor egy algó énekelte ki a tőzsdei befektetők csőréből a sajtot, egy szép kerek összeg képében.

Az intézményi robotok a tőzsde harcterének admirálisai, a retail (magán ügyfelek) üzletág harcosai pedig a közlegények. Mindezektől elvonatkoztatva a közlegények is érhetnek el nyereséget, az esélyük megvan. Csak kell egy jó stratégia, s a piaci viszonyoknak megfelelően a stratégiákat is le kell porolni, változtatni kell. Ez az igazi művészet. Midőn ezen írást végigolvasták, ezen idő alatt milliónyi megbízást adtak és vontak vissza a robotok, milliónyi üzlet köttetett. Szép új tőzsdei világ, a háttérben profitért harcba szálló robotokkal.

 

Tóth-Szoták Attila

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr534978727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.