Mikszáth_Kálmán.jpgMikszáth kétszer nősült. Először titokban, apai áldás nélkül kísérte oltár elé Mauks Ilonát, de Mikszáth nem tudta biztosítani kettejük számára a megélhetést, így kétévnyi koplalás és nélkülözés után felajánlotta a válást. Ilona nem fogadta el, így irodalmárunk azt hazudta, hogy mást szeret - és jött a válás. Pár évvel később az íróra mosolygott a szerencse, hogy író karrierének fellendülése mellett a tőzsdén próbálkozott-e az író úr, arról nem szól a fáma (eközben Ilona családja tönkrement), s s még egyszer feleségül vette a Mauks leányzót!  Mikszáth így ír A tőzsdén című novellájában: ”Valóságos beláthatatlan misztérium előttem a börze. Titkait nem ismerem, nem is fogom ismerni sohasem. Mindent meg lehet tanulni, de a börziáner nascitur” (születik).  Az írás beszámol arról, hogy a kedves Ámort egy másik istenség, Merkur kiütötte mostanság a nyeregből (Merkur a kereskedők istene

Mikszáth Kálmán: A TŐZSDÉN

Ámor már sokáig csintalankodott!

Minden istenek kimentek a divatból, nem sokat hederítettek rájuk az emberek, csak Ámor maradt, a kedves Ámor a mézbe mártott nyilával. Nagyon derék kis isten ő. Hurrá! Kis Ámor! Te voltál a legnagyszerűbb!

Voltál? Bizony! Láttad-e azt a jó húsban levő kis gyereket, mely úgy néz ki, mintha ikertestvéred lenne, de tudom, nem is rokonod, aki a levegőbe emeli az egyik lábát s maga is ott látszik függni röpülő pozitúrába helyezve kövér kezeit és lábacskáit.

Mert ez bizony a Merkur gyerek, aki szörnyen kiütött téged a nyeregből! Most már igazán egy az isten a annak neve: Merkur. Szervusz, kis Merkur!

Rózsaszin levélpapirokra rajzolták Ámort, mézeskalácsos szíveken grasszált, igazi szívekre lövöldözött, szerelmeseknek jelvénye volt. Merkur több, Merkur paloták homlokzatán tündöklik aranyos színben; ifjak, vének, kicsinyek, nagyok mind őhozzá imádkoznak. S Ámor is utána biceg, Ámor sem önálló már.

Valahányszor elmegyek a börze-épület előtt, mindig megnézem az új üdvözítőt a szögletek tornyocskáin, akiben a zsidók is, keresztények is hisznek. Én ugyan még sohasem fordultam hozzá, hanem respektussal én is viseltetem iránta.

Valóságos beláthatatlan misztérium előttem a börze. Titkait nem ismerem, a nem is fogom ismerni sohasem. Mindent meg lehet tanulni, de a börziáner nascitur.

Hallom a bódító hangzavart, ha arra megyek, az »Ich nehme, ich gebe«-t, látom a sajátszerű arcokat, amelyek igen csinosak a Munkácsy képén, itt azonban a kapzsiság és a szenvedélyek százalakú kinyomata riasztja el őket.

Vajon mi lehet a rostélyokon túl? Mikor szólal meg az idegreszkettető csengettyűhang - mely őnekik lélekharang? Elgondolkozom: micsoda szenvedély lehet az, mely a regényekből ösmert őrületes játékra ingerli őket? Hát nem elég jó már ezeknek a ferbli?... Mikor én nem ösmerek a világon valami tökéletesebbet ennél!

Egypárszor megmagyaráztattam magamnak, mi a börze, s azóta még kevesebbet tudok felőle. Anélkül halok már én meg.

Hanem néha, ha akarom, ha nem, mégis tanúja vagyok a Merkur-udvar cselédei között egy-egy polgári elmével is megérthető jelenetnek.

Ilyenbe ütköztem bele tegnap is a börzeépület előtt. Egy papírügynök találkozott egy gabonaügynökkel.

- Régen láttalak, Móric! - mondá a gabonaügynök a papírügynöknek; hadarva, mert ezek az emberek teljes életükben sietnek, még beszélni is sietnek.

- Elég nem szép tőled - szól az savanyú képet vágva s siralmasan csörgetve meg zsebében a rézpénzeit -, hogy már egy félév óta semmit sem kerestem tőled. Öt apró gyermekem van, Henrik... Öt apró gyerek és az asszony...

- Eredj! - mondá a gabonaügynök. - Elhagytalak! Nincs veled szerencsém! Még eddig mindig vesztettem rajtad!

A hangja szemrehányó volt, mint az indusoké, kik a házi bálványokat illetik panaszos szavakkal.

A párbeszéd elég érdekes volt arra, hogy megállásra bírjon. Meghúzódtam a kapu alatt.

- Isten áldjon meg! - szólt aztán Henrik úr a csarnoknak tartva.

- Hát igazán nem bízol meg semmivel. Majd megbánod... megbánod.

Henrik visszafordult e szavakra.

- Ej, lássuk hát. Mit javasolsz nekem? Hadd hallom.

A papírügynök megsimogatta fekete körszakállát, s az ég felé emelte szemeit nagy ájtatosan.

- Adj el azonnal száz hitelrészvényt! - indítványozá Móric.

- Andungod ez?

- Olyan tökéletes andung, mint a köszvény! A tagjaimat tördeli.

Henrik elgondolkozott s azután élénken kiáltá rá:

- Vedd ki a zsebedből az aprópénzedet s olvasd össze, pár-e vagy unpár?

- Unpár! - mondja a papírügynök.

- Nos, akkor eredj, siess be a börzére s végy nekem azonnal száz hitelrészvényt.

Móric szánakozólag csóválta fejét, hogy minek rohan erőszakosan a veszedelembe, hanem azért természetesen sietett eleget tenni a megbízásnak.

S másnap megvigyáztam, csakugyan fölment a hitelrészvények ára. Amiből az következik, hogy a peches ügynökökkel is lehet nyerni a börzén. Az egészből pedig az a tanulság vonandó le, hogy nem is olyan nagyon nehéz tudomány ez: ennél ugyan sokkal komplikáltabb, igaz, hogy jobb is - a ferbli.

 

T.Sz.A.

Címkék: portfolióblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr15082311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.