grand-canyon-wallpaper-7.jpgCanyon. Sziklafalak között húzódó mély völgyet jelent, amit gyakran egy folyó vájt ki. A canyon-ok legtöbbje egy fennsík hosszú ideig tartó eróziójával jött létre. A canyon-ok falát gyakran ellenálló homokkő vagy gránit sziklák alkotják. A canyon-ok nagyságának mérése nem egyszerű. A legismertebb canyon, a Grand Canyon. Milyen érdekes, hogy a legnagyobb, legismertebb költségvetési „szurdok” is ugyanabban az országban, az USA-ban található. De most csend van, síri csend. Olyan, mint amikor nyáron 40 fokban a levegő sem mozog a mélyben, és apró távoli zajok is olyannak tűnnek, mintha az ember mellett szólnának. Valami hasonló történik az amerikai költségvetési problémákkal is. Az elmúlt év utolsó napjaiban lázban égtek a világ pénzügyi piacai, mi történik 2013. január 2-án? Megtörténik-e, hogy a „nagy szurdokba” zuhan Amerika gazdasága, vagy újra sikerül nagyobb szőnyeget vásárolni, és a problémákat megint a szőnyeg alá söprik? Gondolom, nem lepődik meg senki, ha azt mondom, sikerült megint egy mérettel nagyobb szőnyeg beszerzése, és találtak egy jó seprűt is, amivel el lehetett tüntetni a port a padlóról. Még. Mert az igaz, hogy januárban sikerült, de kérdés, hogy meddig tolerálja a piac a problémák végleges megoldása helyett az örökös szőnyegvásárlást.

 De tekintsünk egy picit vissza. A probléma már előjött egyszer, nagyon élesen, 2011-ben. Annak az évnek augusztusában lezajlott „adósságlimit-válság” megmutatta, hogy valamit „sürgősen” lépnie kell az USA-nak. 2011-ben az S&P hitelminősítő el is vette az USA AAA, azaz a legjobb adósminősítést jelentő érték egyik A betűjét, amire az minősítések bevezetése óta nem volt példa. 2011-ben sikerült 1.000 milliárd dollárral megemelni az adósság-limitet, de elfogadtak egy olyan csomagot is, hogy ha 2012 végéig nem állapodnak meg egy 1.500 milliárd dolláros vagy annál nagyobb deficitcsökkentésről, akkor automatikusan életbe lép egy 1.200 milliárd dolláros automatikus költségcsökkentés, együtt egy automatikus, ugyanakkora adósságlimit-emeléssel. Aztán mi történt? Semmi. Mindenki letörölte homlokáról a verejtéket, aztán, mint aki jól végezte dolgát hazament. Miben bíztak? Szerintem mindkét oldal a 2012-es elnökválasztásban bízott. Abban, hogy az elnökválasztással egy időben rendezett szenátusi és képviselőválasztás során mindhárom ház egyszínű lesz, és akkor nem kell alkudozni, hanem valamelyik oldal erőből, a saját elképzeléseinek megfelelően megoldja a kérdést. Ám az élet sajnos nem ennyire egyszerű, még Amerikában sem. Mert a tavalyi elnökválasztás nem hozott megoldást, maradt minden a régiben, egy ház sem cserélt gazdát. Tehát, hirtelen ott találta magát mindenki, ahol 2011-ben. Vészesen közeledett az adósság-limit plafonja, és ezzel együtt az automatikus, fűnyírószerű költségcsökkentés réme is, ami recesszióba küldte volna az USA-t.

 Mi történt az év utolsó napján? A hétfői határidő előtt a politikusoknak sikerült megállapodni, és elkerülni a drasztikus fiskális megszorításokat. Megoldani nem, csak áthidalni sikerült a problémát („nagyobb szőnyeg”). Abban állapodtak meg, hogy az adóemelések később jelennek meg, de azok esetében, akiknek jövedelme évente meghaladja a 450.000 dollárt, azoknál az adóemelés életbe lép (a lakosság 0,5%). A munkanélküli segélyekben 2013 év végéig nem történik változás. A kiadási oldal 109 milliárd dollár körüli megszorítását két hónappal elhalasztották. A CBO szerint (aki az USA költségvetését felügyelő szerv) az elkövetkezendő 10 évben az államadósság közel 4.000 milliárd dollárral nőhet. Az alacsonyabb jövedelmi osztályokban meghagyott adókedvezmények közel 330 milliárd dolláros pluszkiadással terhelik meg a költségvetést. Január 20-án a képviselőház elfogadta, hogy három hónapra ideiglenesen megemeljék az adósság-limitet, ami végül május közepéig biztosítja a költségvetés finanszírozását. Ezzel a Szenátusnak nőtt a megállapodáshoz szükséges ideje a költségvetés sarkalatos pontjairól. Egy biztos, hogy az USA feje felett Démoklész kardjaként lebegő 1.200 milliárd dolláros megszorítás gazdaságra „egyben történő ráengedése” beláthatatlan következményekkel járhatna az egész világ pénzügyi piacaira. A részmegoldások, a különböző kiskapuk keresése csak időnyerés lenne, a valós problémák megoldását nem hoznák el. Ha megfigyeljük a következő grafikont, látható, hogy a jelenlegi helyzet fennmaradása hosszabb távon sem jelent megoldást. 

GM kép.JPG

Forrás: CBO

Nem tudni, meddig engedi a piac a részmegoldásokat, trükközéseket? Mi lehet az a szikra, amitől lángra lobban minden? Ez az amit nem tud senki, viszont egy-egy nagyobb összeomlás kronológiáját figyelve, megállapítható, hogy nem az alapproblémák adják a katalizátort a lángra lobbanáshoz. Nézzük csak meg a tőzsdéket. Amerikában ugyanolyan magasabban vannak az indexek, mint a 2009-2010-ben kialakult pénzügyi válság előtt.

 Nyilván ebben nagy szerepe van a világ jegybankjainak is, akik „ingyen” pénzzel árasztották el a világ pénzpiacait. De ezzel csak az a probléma, hogy hiába a megszámlálhatatlan sok pénz a piacon, az nincs „jó helyen.” Mert igazából azokhoz, akiknek nagy szüksége lenne rá, nem jut el, hiszen a piacokon a hitelezés hihetetlenül visszafogottá vált. Senki sem mer senkinek hitelezni. Inkább mindenki kamatvagdosó szeretne lenni, és keresik a „munka nélkül”, „biztonságosan” megkereshető profit lehetőségét. Mi lett ennek a következménye? Lassan minden jegybank bekapcsolódik a „kinek legyen gyengébb a devizája” című társasjátékba. Bár nem olyan mértékben, mint amit a FED folytat, de akkor is. A FED „pénzjegynyomdája” lassan követendő példa lett minden jegybank számára. Legutóbb a japán jegybank adta szándékát ennek a lehetőségnek, megpróbálva segíteni a szigetország exportőreit, akik az elmúlt időszak erős jen-ét megszenvedve, katasztrofális állapotban vannak (SONY, PANASONIC, autógyártók). Ha esetleg az USA a megszigorításoknak köszönhetően recesszióba süllyedne, az komoly negatív hangulatot okozna, az amúgy is törékeny állapotban lévő piacokon. Hiszen elég magasan állnak a tőzsdék ahhoz, hogy egy kis „külső” segítség hatására a piaci szereplők profitot kezdjenek realizálni. Hiszen az már olyan sokszor bebizonyosodott, hogy a fák nem nőnek az égig.

Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy egy tőkepiaci negatív hangulat valószínűleg újra előhozná az eurozóna perifériális országainak problémáit (spanyol miniszterelnökkel kapcsolatos problémák, magas munkanélküliség, Katalónia esetleges elszakadása, olasz választások, francia költségvetési problémák, idei évben megrendezésre kerülő német választások) Mind-mind olyan probléma, ami egymaga is jelentős negatív mozgást okozna a piacokon, de egy esetleges USA-ból érkező hideg, fagyos „lehelet” egyszerre fertőzne meg mindenkit. Ha pedig így lenne, nem biztos, hogy az eurozóna jegybankja az ECB által összegyűjtött, szárazon tartott puskapor elegendő lenne az „ellenség” legyőzésére. A legnagyobb probléma, hogy a tengerentúli politikusok saját mikroszintű politikai nyereségüket kockáztatják egy országra váró, és azzal együtt egy teljes világra kiható negatív kifejlet ellenében.

Most valahogy ott tartanak, hogy állnak azon a Grand Canyon felett található kilátón, látják a talpuk alatt elterülő hatalmas „semmiséget”, és hallani vélik a kilátó tartószerkezetének recsegését-ropogását, viszont erre a válaszuk nem a kilátóról való leszállás, hanem a tartószerkezet toldozgatása-foltozgatása a válaszuk. Amint azt tudjuk, a természet mindig erősebb, mint az ember. Mindig voltak, akik megpróbálták ezt megcáfolni, de régóta tudjuk: „Azért a víz az úr!” Amíg csak a homlokokon uralkodik, addig nincs semmi baj, de mi van akkor, ha a sok verejték a homlokokról lehullva, hatalmas szökőárrá válik? 

Ziegler Mátyás

(megjelent a Gentlemen's Choice februári számában)

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr65129147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dörnyei József · http://dornyeij.blog.hu 2013.03.12. 11:12:10

A US gazdaság politikája per pillanat jobban néz ki, mint Obama elnök óta bármikor.

dornyeij.blog.hu/2013/03/08/us_javul_a_gazdasag
süti beállítások módosítása