Amióta Aphrodité szigete a szerelem istennő születésén kívül arról is híres, hogy az eurozónában először itt sikerült banki feltőkésítéshez felhasználni a betétesek pénzét, érdemes eljátszani a gondolattal, hogy ez máshol, máskor is előfordulhat-e, és egyáltalán hogyan jutottunk el idáig, mi vezetett oda, hogy Ciprus más utat nem látva, ehhez folyamodott, a legvégső, az esetleges ország csőd elkerülése érdekében. 

A modern időkben talán új keletűnek számít ez a dolog, hogy bankcsőd esetében, vagy annak elkerülését segítendő, ilyen fájdalmas lépésre kényszerül valaki.  Ha a történelem lapjain kutakodunk, akkor azért találunk hasonló problémákat, hasonló, de megjegyzem, tényleg csak hogy lehessen összehasonlítási alapunk hasonló megoldással. bár tudjuk, hogy a mostani megoldás is „erőből” történt, de elhihetjük, az évszázadok alatt mennyire változott az „erő”.  Hiszen amikor Szép Fülöp feloszlatta a templomosok lovagrendjét, a lovagrend vagyona már nem csak adományokból állt, hanem banki-pénzügyi tranzakciók is „hízlalták” azt.Ezek után, nem volt meglepő, hogy sokan az adósaik voltak,akik nem tudtak, vagy nem akartak nekik fizetni. Hogyan lehetett jelen esetben leírni a veszteséget? Ha „leírták” magát a lovagrendet is. A történelem során először Nero idejéből jegyeztek fel „veszteség elszenvedést”. Ő volt a történelem során az első,aki pénzrontással jutott jövedelemhez. Akiknek pedig pénzük volt,a zok pedig kénytelenek voltak veszteséget elszenvedni a pénzük után. Nero az akkor használatos aureus aranytartalmát 8,18-ról 7,22 grammra csökkentette. Ami azt jelentette, hogy a pénzcserekor bár egy aureus helyett szintén egyet adtak, de annak értéke 21,88 %-kal volt kevesebb,tehát minden olyan személy,aki rendelkezett ilyen arany pénzzel,annak pénzben tartott vagyonának közel 22 %-a elveszett.  1971-ben, amikor Nixon amerikai elnök eltörölte a dollár aranyfedezetét, nehéz mihez viszonyítani a pénz értékét. Főleg, amikor csak a brazil őserdők kitermelhető fáinak száma szab határt a bankjegypapírnak.  

Régebben a papír mögött ott volt az arany, annyi pénzt bocsátottak ki amennyire volt aranyfedezet. Manapság csak ígérvény van, hogy a kezekben lévő papírpénzt el fogják tőlünk fogadni. Régen, ha valaki kölcsönadott egy zacskó aranyat, a zacskó aranyát kapta vissza meg egy kicsit. Ha esetleg valaki nem adta vissza a pénzt, már mehetett is párbajozni, esetleg háborúzni. Manapság ilyenre talán nincs példa. De olyanra igen, amikor biztosnak tűnő befektetés válik a semmivé. A biztos szó itt olyan befektetést jelent, ami esetében valamiféle állami, vagy betétbiztosítási garancia áll a befektetés mögött.  Nézzük, mik lehetnek ezek.

A legelső ilyen befektetési forma az állampapír. Ez esetben mindegy milyen állam állampapírjáról beszélünk, mert minden állam a saját állama által kibocsátott állampapírok visszafizetésére garanciát szokott vállalni. Ez szuper, de akkor miért lehet mégis az, hogy előfordult már olyan, hogy egy ország nem tudta visszafizetni az általa kibocsátott állampapírokat. De hogyan lehet ez? Nagyon egyszerűen. Ez is ugyanúgy működik, mint az otthoni háztartás. Annyit tud költeni, amennyi bevétele van. Ha ez az egyensúly megbillen, akkor kölcsön kell kérni. De előfordulhat olyan, hogy nem képes visszafizetni a kölcsönt, mert „csődbe ment”. Mert pl. elvesztette az állását, leégett a fedezetként szolgáló ház, és nem volt rajta biztosítás. Ilyen esetben, az aki a kölcsönt adta, gyakorlatilag elvesztette a kölcsönadott pénzét. Így van ezzel egy állam is. Addig nyújtózkodhat ,ameddig a bevételei tartanak. Ha nem elegek, „kölcsönt” vehet fel, aminek az egyik módja az állampapírok kibocsátása. Hogyan lett mégis, hogy valamelyik állam vissza tudja fizetni a „kölcsönt” valamelyik meg nem? Nagyon egyszerű, egyik jól gazdálkodik, a másik meg nem. Ezért vannak eltérő kamatok az állampapírok után. Akiről a piac úgy gondolja, hogy nehezebben tudja visszafizetni a „kölcsönt”,vagyis a kibocsátott állampapírokat lejáratkor, annak nehezebben adnak kölcsön, vagyis magasabb kamatot kérnek az állampapírokra. Az egyes országok megítélését mutatja a CDS-árazás is.

Az egyik legjelentősebb ilyen nem visszafizetés Argentínához kötődik. 2001 utolsó napjaiban jelentett csődöt, külföldi hitelezőkkel szemben fennálló 95 milliárd dolláros adósságára. A dollár peso árfolyamot az addigi 1:1 ről 1:4-re változtatták. Miért mentek csődbe az argentinok? Négy éve küzdöttek recesszióval, az államadósság a GDP 62%-ra nőtt.    A csőd bejelentést megelőzően bevezették a corralitó-nak nevezett ideiglenes kényszerintézkedést, ahol 251 dollárban maximalizálták a bankokból kivehető mennyiséget. Az ideiglenesség két évig tartott.  A külföldi hitelezők 75 %-val sikerült 2005-ben megegyezni, akik 30-45 %-os árfolyamon átváltották követeléseiket.

 

E példa is mutatja, mennyit ér az a teljes körű állami garancia, amit az államok vállalnak az állampapírjaik visszafizetésére. Ennek ellenére, jelenleg ez a legmagasabb biztonsággal bíró befektetés, ami ennek megfelelően viszonylag alacsony kamatot fizet. A kamatszint akkor emelkedik, ha az ország kockázata nő, tehát a befektetők csak magasabb hozam mellett hajlandóak finanszírozni az adott országot. Ilyenkor jönnek kamatlefölöző spekulánsok, akik arra játszanak, hogy a kamatok egy idő után visszaállnak az eredeti szintekre, és ezáltal extra profitot tudnak keresni.

Valami hasonló spekuláció indult el a görög állampapírpiacon, amikor elkezdődött a görög dráma az ország gazdasági helyzetével kapcsolatban. Görögország legnagyobb problémája az euró övezethez való csatlakozás volt, mert a válságban nem élhetett a devizaleértékelés lehetőségével, ami vonzóvá tette volna az országot. Magát a problémáét itt is a bevétel kiadás egyensúlyának felborulása okozta hosszabb távon. Az állami kiadások erősebben nőttek, mint a bevételek, sportot űztek az adóelkerülésből. „kreatívan könyveltek”, ami egy ideig nem bukott ki az EU-ban, amikor viszont kiderült, be is ütött a krach. A válságon még nem vagyunk túl Görögországban, mindennaposak a sztrájkok, mert még jócskán vékonyításra vár az állami szektor. Az állampapír tulajdonosok pedig, akiknek régebben tartották a papírokat, a válságban befektetésük 53%-át elveszítették, ez volt az ára annak, hogy Görögország megkapja az életmentő segélyt a három nagy pénzügyi szervezettől. Persze hihetetlen spekuláció is volt az állampapírokkal, mert ha nem vágták volna meg a papírok névértékét, hihetetlen extraprofitot tudtak volna egyes piaci szereplők keresni.

Ez a két példa bár elrettentő lehetne, de nem az. Inkább azt szerettem volna szemléltetni vele, hogy még a teljes körű állami garancia sem ér mindig mindent, tehát a legerősebbnek tartott garancia sem mindig életbiztosítás.  Ennek ellenére, én mindenképpen az állampapírokat ajánlom azoknak, akik nyugodtan szeretnének aludni. A jelenlegi ismereteink szerint nehezen elképzelhető, hogy nálunk valamikor ilyen megtörténne. Úgyhogy csak bátran vegyék a magyart. Már az állampapírokat.

A következő csoport a betétek világa. Ezeket az egész EU-ban betétbiztosítás védi. Igen ám, de csak 100.000 euróig. Miért lényeges ez? Pont ezt mutatta meg a ciprusi válságrendezés. Miért lényeges a befektetők szempontjából ez az eset? Mert a 2008-as válság óta, ez volt az első alkalom, hogy a veszteségrendezésbe bevonták a banki betéteseket is. Ha jól megfigyelték, a ciprusi eseményekig a válság rendezését, az országok,illetve a nagy pénzügyi szervezetek, valamint „kényszeredetten” az állampapír tulajdonosok vállalták magukra.  A válságban elsősorban arra törekedtek, hogy feltőkésítsék a bankokat, ezáltal megvédjék a betétesek pénzét. Viszont ezzel a módszerrel, a bankok helyett az országokhoz került a sok „szemét”, ami ahogy láttuk a válság következő körében ki is borult. Mivel maguk az érintett országok is gondba kerültek, leszűkült az a kör, aki mentőövet tud és akar nyújtani a bajba került országoknak,bankoknak. Itt a ciprusi esetben jutottak el oda a nagy pénzügyi szervezetek, hogy valamilyen áldozatot vártak el a mentőcsomag érdekében a ciprusi bankrendszertől. Hiszen kimondva, kimondatatlanul a ciprusi bankszektor „csődbe” került. A csődelhárítást pedig azok a betétesek is megfizették akiknek pénze a két legnagyobb ciprusi bankban volt betétként. Létrehoztak egy jó és egy rossz bankot, előbbi a legnagyobb ciprusi bank (Bank of Ciprus) lett, utóbbi pedig a második számú bank (Laiki Bank), és akinek a második bankban volt 100.000 euróig a betéte, azt átkönyvelték az első bankba, akiknek pedig 100.000.eurónál magasabb betéte volt az elveszítette a 100.000 euró feletti rész közel 80 %-át. A legnagyobb bank 100.000 euró feletti betétesei a pénzük közel 30-35 %-nak mondhatnak búcsút. A ciprusi bankrendszer legnagyobb problémája az volt, hogy az ország méretét meghaladó nagyságúvá nőtte ki magát, köszönhetően a kedvező adózási rendszernek. Gond volt az is hosszabb távon, hogy ugyanarra az euróra Cipruson magasabb kamatokat fizettek, mint az eurozóna más országaiban, ami hosszabb távon nem volt fenntartható.

A hazai bankokban szintén 100.000 euró a betétbiztosítás összege a magánszemélyek betéteire, amit a bankok az OBA-n keresztül nyújtanak. (erről bővebben a www.oba.hu-n olvashatnak) Ez vonatkozik minden banki betétre illetve 2003. január 1. után kibocsátott hitelintézeti kötvényre. Legutoljára hazánkban a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet esetében volt szükség az OBA garanciájára.

Mindent összevetve, azt gondolom, hogy a hazai bankrendszer stabil, sőt sokkal stabilabb, mint több más ország bankrendszere. A betétesek nyugodtan aludhatnak betéteik miatt, nem hiszem, hogy akár egy ciprusi betétvágás, vagy egy görög állampapír névértékvágás nálunk előfordulhatna. (a rekorderek úgyis mi vagyunk a pengővel, még 1946-ból) Nálunk inkább az fordul elő, hogy az alacsony és folyamatosan csökkenő hozamok, arra késztetik az „elégedetlen” befektetőket, hogy a betéteknél és az állampapíroknál magasabb hozammal kecsegtető befektetési termékek felé forduljanak. De ne feledjék, Delphoi már régen bezárt. Senkinek sincs üveggömbje. A magasabb hozam érdekében mindig magasabb kockázatot kell vállalni. Van az a legendás mondat a piacon: „A befektetők mindig nagyon nagy biztonság mellett, nagyon rövid idő alatt, nagyon sok pénzt szeretnének keresni!” Ebből a három lehetőségből mindig kettőt lehet választani! Önök melyik kettőt választanák? 

 

 

Ziegler Mátyás

 

megjelent a Gentlemen's Choice 2013./2.számában

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr695304594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.