zsebeskép.jpgÍgy szólt Bicska Maxi Brecht Koldusoperájának végén a közönséghez : "Hölgyeim és Uraim. Egy hanyatló társadalmi réteg hanyatló képviselőjét látják most maguk előtt. Minket, egyszerű polgári kézműveseket, akik csak feszítővassal dolgozunk a kiskereskedők páncélszekrényein, elnyelnek a bankok mögött álló nagyvállalkozók. Mi egy tolvajkulcs egy részvényhez képest? Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?

A szélhámosok, csalók különös vonzalmat éreznek a pénz iránt. Mások kifosztására, megkopasztására leleményesebbnél leleményesebb trükkök garmadáját találták ki. Némely furmányos találmány új köntösben újra és újra megjelenik, itt sincs új a nap alatt. A bankok és ügyfeleik rendszerint áldozatok a kifinomult módszerek által, de a bankok sem csak áldozatok, sőt! Amennyiben a bankok követnek el tisztességtelen dolgokat – mert ők sem teljesen szeplőtelenek- azt jóval finomabb szóval illetik: árfolyam manipuláció, megtévesztés…

„Nem Pesten történt, amit hallotok, Ott ily regényes dolgok nem történnek.” A cikk írásakor felmerült az a kérdés, hogy magyar példákról írjak-e? Egyfelől a nemzetközi példák bőven szolgáltatnak témát, másfelől a mostanság tapasztalható bankellenesség szócsöve nem kívánok lenni. André Kosztolany, a neves tőzsdei spekuláns az vallotta, ha gourmanként finom ételekre vágyik Párizsba utazik, ha operát szeretne hallgatni, akkor meg sem áll németföldig, ha üzletről van szó, akkor pedig irány Amerika!

Az elmúlt század fordulóján, Joseph Weitl, akire a „Sárga Kölyök” nevet ragasztottak szélhámos ismerősei, nem vesződött ormótlan bankrablással, illetve nem volt annyi tőkéje, hogy bankot alapítson. Terve valahol középúton volt a kettő között. Amikor Indiana államban a Muncie településen a Nemzeti Kereskedelmi Bank megszüntette fióktelepét, ő lelkes és lefizetett segítőivel másnap be is költözött a helyére, hogy ott egy új bank kínálja szolgáltatásait. Egy kisebb hírverés után elterjesztette, hogy az új kereskedelmi bank várja a megszűnt intézmény régi ügyfeleit, változatlan helyen, de nagyobb betéti kamatokkal. Az ügyféltér tele volt az újdonsült kliensekkel, s a lefizetett statisztákkal. A Sárga Kölyök egyszerűen a pénztári pultban fogadta a befizetéseket. A legendás svindler két kisebb, bizonyítható vétségért töltött csak el rövidebb időt a rácsok között, száz éves korában távozott az élők sorából.

Az elmúlt hónapokban számos bank tevékenységéről lebbent föl a fátyol egy rövid időre, hogy manipulálták az árfolyamokat. A manipuláció nem szép dolog, ne kerteljünk, egyenesen törvénybe ütköző, mégis a bankóriások peren kívüli egyezséggel és tetemes bírsággal megúszták. A sor elég hosszú, hogy minek az árfolyamát térítették el: a londoni bankközi kamatlábat, az olaj, az arany árfolyamát, deviza keresztárfolyamokat…Ergo: amivel kereskednek, minden olyan dolgot, amihez egy számot lehet rendelni. Az egyik legtöbbet emlegetett bank az amerikai J.P. Morgan, (a világ nagy vezető bankházai is rendre szerepet vállaltak ebben sajnálatos módon) amely a tengeren túli kontinens egyik leghatalmasabbika. Története, eljárása nem egyedi, ez a kiragadott példa azért jól szemlélteti a világ nagy bankházait.

John Pierpont Morgan (1837-1913) 1860-ban alapította bankját. Az időzítés szerencsés, a polgárháborúval kapcsolatos kereskedelmi ügyletekbe azonnal bekapcsolódik, a győztes Észak ipari vállalatai mellett más bankok is az ellenőrzése alá kerülnek, a század végére kevés olyan terület van a new yorki tőzsdén, amivel ne állna kapcsolatban. Részt vesz a fontos vasútvonalak építésében, s amikor a vasúti részvények pánikszerű összeomlása bekövetkezik, ő felvásárolja a csődbekerült társaságokat, és hat nagy társasággá osztja őket. A tranzakció 10 milliárd dollárba kerül, s 1040 társaságot vásárol föl. Pár évvel később a csőd közelébe tartó bankrendszer megmentője már, amin nem mellékesen keres is (50 millió dollárért vásárol föl 1 milliárdnyi részvénypakkot). Nemzetközi befektetései között emlékezetes az angol White Star Line hajótársaság megszerzése. Nem az ügylet volumene miatt, hanem ez azért érdekes, mert ez a társaság gyártotta a Titanicot. A tragikus első úton való részvétet pár nappal az indulás előtt Morgan lemondta. Bankja a huszadik századi bankválságai, tőzsdekrachjai között jól lavírozott, az elmúlt évek sok milliárd dolláros gigantikus büntetései sem jelentettek jéghegyet az üzletmenet szempontjából.

Nézzük a teljesség igénye nélkül, hogy ez a pénzügyi gólem mi mindenért kapott bírságot. 2005-2007 között elsőrangúnak minősített kötvényeket bocsátottak ki, nem elsőrendű (subprime) és más nagy kockázatú jelzálogkölcsönök fedezetével. Olyan értékpapírokat adtak el a válság előtt a befektetőknek, amelyek bedőlésére játszott.

A JP Morgan húsz éven át volt a Bernard Madoff Investment Securities LLC elsőszámú bankja. Miközben a brit hatóságoknak megküldte aggodalmait Madoff tevékenységéről, hazájában ezt elfelejtette. Ki Bernard Madoff? A világtörténelem legnagyobb piramisépítője: 65 milliárd dolláros pénzügyi piramiscsalás megalkotója.

tolvajok.jpgA piramis módszer az egyik legelterjedtebb módszer. Emlékeznek rá, amikor hazánkban a rendszerváltozás hajnalán először jelent meg? Postai csekken kellett feladni a pénz egy ismeretlennek, s várták az égből jövő meggazdagodást. Ha volumenében nem is a legnagyobb, de a legtöbb embert építő piramist Albániában építették. Az országba tévedő világjáró, ha nem is Enver Hodzsa szülőházára és a végtelen betonbunkereket kívánja megtekinteni, számos érdekes látnivalót találhat a lenyűgöző tengerpart mellett: Artemis tiszteletére felállított kolostorrom, az „ezer ablakok” városának nevezett Berat, ókori romok, iszlám és katolikus műemlékek sokasága. Artemisz a Hold és a vadászat szűzi istennője volt. A gátlástalan játékszervezők egy egész országot vadásztak le Albániában! A kilencvenes években közel félmillió albán dolgozott külhonban, s utalta haza szerény apanázsát az otthon maradottaknak. Havi 40-50%-os hozamot ígértek, aminek eredményeként 1997-ig 1,2 milliárd dollárt fektettek be, ami feletébb magas szám egy hárommilliós lakosú országban. A médiumok csak fokozták az őrületet, amikor a főszervezők a politikussal paroláztak. A maradék hezitálók sem maradtak szüzek, csatlakoztak a meggazdagodni vágyókhoz. Az embereket könnyebb volt hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket.

A végjáték tragikus lett: az ország kétharmad ment csődbe a játék következtében, az emberek az utcán követelték jussukat és az igazságot. Szükségállapotot vezettek be, a zavargásokban kétezren veszítették életüket. A nemzetközi szervezetek hétezer kéksisakost küldtek a rend helyreállítására, s a Világbank programja kellett ahhoz, hogy az ország talpra tudjon állni.

Piramisjátékokat azóta is szerveznek rendületlenül, nincs oly év, hogy egy kettőre ne kerülne a híradásokba, főként úgy, hogy az Internet lényegesen megkönnyítette az elkövetők dolgát. Minden ilyen szisztémán alapuló módszer Ponzi köpönyegéből bújt ki. Ki is volt Charles Ponzi? Elmesélem.

1907-ben Montreálban segédpénztárosként kezdte kétes karrierjét a Banco Zarossi intézménynél. A bank a szokásos kamat kétszeresét fizette az olasz bevándorlóknak. A bank kétes ingatlanügyeit a befektetők pénzéből finanszírozták, a csőd elkerülhetetlen volt. Zarossi, a főnök külföldre távozott, az apa nélkül maradt családot Ponzi támogatta, náluk is lakott. A nagy dobás előtt még „hősünknek” pár évet még a rács mögött kellett töltenie, csekkhamisítás és embercsempészet miatt. A fenomenális ötlet a szabadul után levél formájában jött Spanyolországból. Egy Itáliába postázandó levelet kellett feladnia, ami tartalmazott egy nemzetközi válasz postaszelvényt, ami fedezi a külföldről érkezett levélre küldött válasz postaköltségét. (A külföldi ország postai tarifái alapján volt ez meghatározva, de átváltható volt a fogadó országban érvényes tarifák szerint.) Ez egy egyszerű arbitrázs: a két ország közötti postai díjszabásban értékkülönbség volt, főként azért, mert a háború után a líra elértéktelenedett. Az itáliai válaszkuponokkal az USA-ban névértéknél értékesebb bélyegekhez lehetett jutni. A nyereség 400% - terjesztette ő maga és az ügynökei hada, s 45 napra 50%-os hozamot garantált cége, a Securities Exchange Company. (A sztori alapja igaz is volt elvileg, de ne feledjük, hogy az igazság és a féligazság között akkora a különbség, mint villanyégő és a cserebogár között.)

A kuncsaftok tömött sorokban jöttek, a pénzügyi zseninek kikiáltott Ponzihoz, s emígyen 10 millió dollár vándorolt hozzá. A vég kezdetét az jelentette, amikor egy elemzés megdöbbentő dolgokra jutott: saját maga egy huncut centet se fektetett üzletébe, illetve befektetési alapjában 160 millió postai válaszkuponnak kellene lennie, miközben a postai hatóság arról adott tájékoztatást, hogy mindösszesen 27 ezer volt forgalomban. A példa nélküli csalásnak 17 ezer áldozata volt, 4 millió dollár volt kimutatható. Mivel nem volt amerikai állampolgár, így kitoloncolták, hogy hazájában töltse le jól megérdemelt büntetését. A Vulcania utasszállító hajóra bevándorlási tisztek kísérték, néhányan még a csomagját is cipelték. A börtönévek után emlékiratai megjelentetésének finanszírozására részvényeket bocsátott ki, száz darab 20 dolláros részvényt. A terjesztést 100 %-os jutalékkal kívánta ismerőseinek honorálni- kutyából nem lesz szalonna, gondolnónk. A könyv kiadása nem sikerült, nem volt miből kifizetni a nyomdát, ezért az összes példányt bezúzták, s csak egyetlen géppel írt történet maradt meg, amit a történések hazájába, a kongresszusi könyvtárban őriznek. Élete Dél-Amerikában ért véget, egy szeretetotthonban.

filmszalag.jpg

filmszalag.jpg

filmszalag.jpg

 

 

Szélhámosok széles vásznon

A megfilmesített történetek a tőzsde világából egyfajta csalóka, torz képet festenek a valóságról, másfelől nagyon is valóságosak. A legutóbbi Scorsese mozi, A Wall Street farkasának (2014) is alaptörténete megtörtént. Jordan Belfort nem középiskolás fokon űzte a megtévesztés, a manipuláció és egyéb más köztörvényes tőzsdei ténykedését. A szédületes karrier előtt hússal kereskedett, házalt, ott kamatoztatta kivételes rábeszélő képességét. A pénz szaga egy brókercégnél csapta meg, ahol sok időt nem tölthetett, mert a 87-es tőzsdekrach egy rövid időre eltérítette a tőzsdei parkettől, ugyanis a cég csődbe ment. Egy kis cégnél azonban hamar elemére talált; centes részvényeket sózott rá a gyanútlan kuncsaftokra, olyan társaságok részvényeit, amelyek csak álmodhattak komoly tőzsdei szereplésről. A jutalék viszont 50% volt! Ezért bizony a meggyőzés minden fegyvernemét be is vetették a brókerek. Megalapította saját cégét, a Stratton Oakmontot, ahol tökélyre fejlesztette az értéktelen részvények eladását a gyanútlan áldozatoknak. Az árfolyamok mesterséges felpumpálása, bennfentes kereskedelem, tőzsdei csalás egészítette ki az ősi, de annál kifizetődőbb módszert. 110 millió kárt okozott, de egy vádalkunak köszönhetően 22 hónap börtönnel megúszta. Az értéktelen részvényekből légvárat építettek, s a tőzsdei légvár építése ugye akkor kifizetődő, ha az alapjai lerakásánál szorgoskodunk. Csakhogy ez is illegális.

Egy másik történetben egy magát tehetségesnek valló fiatalember az 1762-benalapított Barings Bankot vitte egymaga csődbe. A szingapúri tőzsdén kötött határidős ügyleteket, anélkül, hogy a felettesei ténylegesen tudták volna a spekuláció kimenetelét, a cég kontójára. A történet 1,4 milliárd dollár veszteséggel zárult. A királynő bankjának is nevezett társaságot ezek után az ING vette meg jelképes 1£-ért. A filmet Csődtömeg (1999) címmel vetítették a mozik.

Hasonló történetek manapság is előfordulnak, hogy a felelőtlen alkalmazottak kenyéradójuk tőkéjét veszítik el. Ha ezek a tranzakciók jól végződnek, akkor gigantikus bónuszok kerülnek kiosztásra, ha nem, akkor a bűnbak az elkövető. Mert nagy veszteségeket ugye el lehet titkolni a mai kor és vállalatirányítási rendszerekben…A Londoni Bálna néven elhíresült JPM kereskedő nemrég 6 milliárd dollár veszteséget hozott össze ügyleteivel, amiért bankját az ellenőrzés hiányosságai miatt meg is bírságolta a felügyelet. A legutóbbi válságban a Société Générale brókerét fülelték le, engedély nélküli ügyletekért: ott 5 milliárd dollár kár volt. Öt év börtön és a kár megtérítése lett a következménye.

A Brókerarcok (2000) film pedig az üzletkötők gátlástalanságát, a megtévesztés és becsapás iskolapéldája. Igazi amerikai film, de volt már rá precedens, hogy a filmből elesett módszereket a magyar pénzügyi életbe ültették át. Végül a tőzsdefilmek klasszikusa 1987-ből (Oliver Stones rendezésében, Michael Douglas, Charlie Sheen felejthetetlen alakításával): a Tőzsdecápák. Az ezen témában született filmek alfája és omegája, minden túlzás nélkül; ezt minden tőzsdés-bankár rongyossá nézte már VHS kiadásban is. A film nem mostani, a mobiltelefonok még aktatáskányiak, a kereskedő előtt lévő monitorok is még monokromok voltak. A tőzsdecápát csak egy dolog érdekli: a siker, s tudja, hogy minden megvásárolható. Még az információi is, az emberek is. Fejből idézik sokan a szállóigévé vált mondatokat a film szereplőitől: - a pénz nem alszik, - a mohóság jó, - a legértékesebb, amit ismerek, az az információ. A manipuláció és megtévesztés iskolapéldája a film, de az igazságnak győznie kell, s a főhősöknek el kell nyernie méltó büntetését, legalább is a hollywoodi filmes opusokban.

 A svindlerek hada a javunkat akarja. Szó szerint. Számtalan módszerrel próbálják meg tőrbe csalni, megrövidíteni a befektetőket. Az igazi nagypályás dolgokat azért bankok, szép üvegpalotáiban követték el, részvénytársasági köntösbe bújtatták a nagy átveréseket.

Jó tanáccsal miként is szolgálhatnék? Egyszerűen hallgassanak a józan eszükre, kérjék ki más emberek véleményét, ha szükséges. Egy biztos: ha valami túl szép, hogy igaz legyen, rendszerint nem is az. Így, pár érdekes történtből okulván, vadászatra fel! Irány a hozamvadászat és a biztonságos helyek becserkészése, mert a pénzünkkel valamit mégiscsak kezdeni kell, s közben áldozzunk is Artemisz istennőnek, hogy vadászból ne űzött vad legyen!

Sz.A.

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr995846081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.