Pénzpiaci capriccio

 2014.07.30. 10:21

jmonetajpg.jpg„Nincs-néncs-néndz-véndz-féndz-pénz. Így vezette le a „pénz” szó etimológiáját a híres histórikus, Lema’tr A magyar pénzhiány oknyomozó története című alapmű szerzője, Karinthy Frigyes szerint. A szó gyökerét a kitűnő filológus hosszas keresgélés után találta meg: magát a pénzt azonban ő se találta meg.”

Hogy a pénzt megtalálnánk, én sem ígérem, de az igen, hogy egy könnyed, érdekes nyári utazásra viszem Önöket; különféle pénzek elnevezések történeteit, a tőzsdepaloták állatságainak és titokzatos szlengjének rejtekébe pillantunk be.

A magyar „pénz” szó eredete egyelőre vitatott, talán a szláv eredetű (a cseh peníze vagy a lengyen pieniądz is hasonló hangzású), de az angol penny szó pence formájához is köze lehet. Ezek a hasonló nevek valószínűleg a pénzveréskor elhajló érmék tányérforma alakjára, illetve ennek nevére („serpenyő”: német Pfanne, angol pan) vezethető vissza, szláv közvetítéssel. Innen ered a Pfenning és penny név is.

A pénz szó görög megfelelője a nomiszma vagy numiszma, amely a nomizo, azaz „gondolni” és nomosz, azaz „törvény” szóból ered. Innen származik a „numizmatika” szó is. (A boldog békeidők neves numizmatikusa, Réthy László ékes példája annak, hogy a „pénzek világa” kapcsolódik az irodalomhoz, mivel kiváló nyelvérzékéről Lőwy Árpád néven publikált pajzán, trágár verseivel szerzett örök hírnevet.)

A rómaiak a pénz használatát is átvették a görögöktől, az első denariusokat i.e. 269-ben verték Rómában, az érmék hátoldalára Héra római megfelelőjének (Juno Moneta) a vezetéknevét, Moneta verték. Mivel más nyelvekben a pénz szó nem létezett, jobb híján „monetának” hívták az érméket. Innen eredetezhető a latin monetáris kifejezés, illetve sok nyelvben a mon- vagy man- kezdetű „pénz” jelentésű szó (pl. az angol money).

KR aranyforintja.jpgKezdjük a ma használt hivatalos fizetőeszközünk, a forint elnevezésének eredetével! A középkorban Magyarország aranytermelésben az első, ezüsttermelésben a második volt Európában, ennek ellenére Európa államaiban az ezüstöt tették pénzalappá, a kereskedelem fejletlensége miatt nem volt szükség aranypénzre. Az aranyat kincsként kezelve kivonták a forgalomból (háború, jutalmazás, egyházi adakozás, nászajándék funkciói voltak), ellenben a haszonra törekvő olasz és arab kereskedővárosok pénzpolitikája, és a kereskedéssel és hadizsákmánnyal sok arany áramlott Firenzébe, Genovába, Velencébe. Firenze verdéjében 1252-ben 3,5 gramm súlyú aranypénzt kezdtek verni „fiore d’oro” elnevezéssel, a város címerével, a liliommal (fiore), ami nemsokára mintaként szolgált a körmöcbányai verőmesternek, s 1325 -től liliomos mintával, a Florencia (Firenze) városnév hiteltartalmának továbbvitelével florin névvel verték. Tovább magyar közvetítéssel került, részint, mint érme, részint, mint verési minta (ekkor már Szt. László is szerepel raja). Ezzel a mintával verték Csehországban, Bécsben, Grazban, Linzben, Skandináviában „ungarsk gylden, Németalföldön „hungaarsche dukaat”, Felső-Italiában „ongaro” hitelnévvel készült. A lengyelek és oroszok csak a mintát vették át, a nevet nem, sok helyen az éremfeliratban valor hung (magyar érték szerint) hivatkozást. A német lovagrend formában, feliratban teljesen utánozta, az aranypénz neveként német nyelvterületen gulden (gold-arany) szót használták, a holland forint neve ma is gulden.

Hrvatska_kuna.pngA pénznevek eredete nagyon változatos, mielőtt tovább ugranánk, nézzük meg, mi mindenre vezethető vissza a különféle elnevezések. Személynévre visszavezethető: bolívár- Simón Bolivár, colón-Kolumbusz Kristóf, dukát-ducatus (lat.): hereceg, Napoleon d’or. Számnévre visszavezethető: 4: fillér-a Vierer német pénznévből; 10: denárius-a deni osztószámnévből, melynek jelentése tíz-tíz, tízesével, dénár, dinar, dénár; 100: cent, centime, 1000: mil, millim. Földrajzi névre visszavezethető: eruó-Európa, franc-francia, taler-Joachimsthal (a német Thalerből ered a magyar tallér, melynek jelentése: völgyi, ebből ered a tala, tolár, dollár elnevezés is), daalder-holland, dollar-angol. A pénz anyagára visszavezethető: arany: aureus-latin, gulden-holland, átvette a német is, zloty-lengyel, ezüst: rubel –egy darab ezüst, ló-hrivnya (lósörény), nyest-kuna, veksa-mókusbőr. Érdekeségként: a szabadkőművesek a pénzt, ércnek nevezték. Az éremképre visszavezethető pénznevek: virág: florin, fiorino, forint, címerpajzs: écu, escudo, scudo, korona: corona, Krone, koruna, dárda: kopek. Mennyiségnévre visszavezethető pénznevek: drachma-marék, márka-nemesfémekhez használt súlymérték, római font: libra, lira, livre, puond, Pfund. Tulajdonságra visszavezethető pénznevek: gourde-gordo (spanyol): vastag, nagy, jen, jüan-kerek, pengő-szép hangú (a pengő elnevezést hagyományosan az ezüstpénzek megnevezésére használták, mert az aranypénz ezzel szemben csengő, a réz kongó volt).

Mint olvashatják, nem fukarkodtam a hosszas felsorolás alkalmával, hogy honnan is eredetezhetőek a különféle pénzek elnevezései. A középkor alkonyán sokféle pénz vertek, az egyiket ugye sokszor át kellett válltani a másikra. Ezt a tevékenységet az itáliai pénzváltók végezték a piactérre kirakott padjaikon. Az olasz banca szó padot jelent, s germán közvetítéssel érkezett meg hozzánk (német Bank, francia banque, cseh banka) amely pénzintézetet jelent.

fuggerek.jpgA banki tevékenység pedig szárba szökkent, a kereskedő famíliák szép lassan bankházakat alapítottak, amely révén még hatalmasabbak, vagyonosobbak lettek, s nem egyszer országok, királyok, pápák függtek tőlük pl. Mediciek, Fuggerek. „A Fuggerek megérdemlik, hogy a kurtizánok fejedelmének nevezzék őket.”Felállították piaci standjukat, és amit megvásárolnak a pápától, azt később jóval drágában adják tovább, nem csak egyházi javadalmakat, hanem tartós kegyeket is; bullákat árulnak… írta Ulrich von Hutten.

A címerük után elnevezett – „őzes Fuggerek” bár először még csődbe mennek, de később monopolhelyzetbe kerülnek a kontinens ásványkincsei fölött (arany, ezüst, réz), s éves jövedelmük egyes államokét is meghaladta. S bár Jakob Fugger sohasem örvendett nagy népszerűségnek, Luther is számtalanszor ostorozta a kereskedő üzletpolitikáját, állítólagos kapzsisága miatt. Fukar kifejezésünk innen ered.

templomos.jpgA bankok fejlődésnek indultak, az átutalás és váltót például a Templomos Lovagrend terjesztette el, s a spekuláció és kereskedés igazi színtere, a tőzsdék is hamarosan megjelennek. Maga az elnevezés az 1300-as évek elején Brügében élő van der Burse patríciuscsalád nevéből ered, akiknek címerében egy erszény díszeleg. A Burse-k fogadót tartottak fen Brüge központjában, ahol az itáliai kereskedők találkoztak északi üzletfeleikkel, és ide telepítették váltóikat, a fogadóban élénk kereskedést folyt. Brüge szerepét később Antwerpen vette át, ahol a XVI. század elején már nemzetközi árutőzsde működött. Mások a börze szót a latin bursa szóból (a francia bourse, német Börse (pénztárca) származtatják. A magyar tőzsde szó a tőzsér szavunkból ered, akik marhakereskedők voltak (a tőzsdei állatvilágról majd később).

A tőzsdék világához elválaszthatatlanul kapcsolódó brókerek elnevezése is ugyanennyire vitatott. Az óholland brokere, aki dönt a kereskedésben, a francia brocour, a kisiparos, vagy abrokur, borkiskereskedő, csaposlegény, csapláros, vagy az ófrancia brochier, amely csapra ver verzió bármelyike lehetséges. Emlékeim szerint André Kostolany egyik művében a söröshordókat gurító csaposlegények mellet tette le a voksát, azt nem tudni, hogy a sör és a tulipánhagyma őrület előtti tisztelgés és emlékezés szerepet játszott-e ebben.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az új kor hajnalán már működtek a tőzsdék, s vonzották a kereskedőket, spekulánsokat. A latin speculari szó, megles, megfigyel jelentést takar, a specula őrtorony, leshely. A spekuláns szó jelentése tehát: töpreng, gondolkodik, mérlegel, tervez, üzérkedik, nyerészkedik.

A tőzsde szeszélyes, veszélyes üzem, könnyen megszédítheti a gyanútlant, bele lehet habarodni, nagy boldogságok és nagy csalódások színtere. Talán nem véletlenül az európai nyelvekben nőnemű szavak jelölik Die Börse, la bourse, la borsa, le bolsa (lásd, Krúdy: A tőzsde hölgyéhez). Akik tartózkodtak attól, hogy megmérettessék szerencséjüket és spekulációs készségüket a börzéken, azok munkájuk gyümölcséből, a fizetésből kellett boldogulniuk. De ahány náció, ezt annyi féle képen cselekedték. Az óhében nyelvben pénzt keresni annyit jelentett, „bérért elszegődni”, a régi Athénban így mondták: argürisz ktaomai, vagyis ezüstöt szerezni. Az angolszászok gyakorlatias emberek, ők a pénz csinálják, to make money. A franciák nyerik a pénz, gagner d’argent. a németek megszolgálják. Geld verdienen. Az oroszok, csehek, lengyelek megdolgoznak érte.

A magyaros keresik (sokszor, mint a kezdeti mottónkban – a szó gyökerét megtalálják, de magát a pénzt nem). „Tökéletesen jellemző kifejezések. A szegény magyart mintha látná az ember, hogyan keresi a pénzt, melyik bokorban találhatná meg; a jámbor németet, ahogy izzad, dolgozik kézzel-lábbal, míg megérdekli azt a pénzdarabot;a könnyűvérű franciát, ahogy kockáztat és nyer, ha akad egy másikra, aki veszít; míg a nehézvérű jenki ül egyhelyben, s a körmét faragva csinálja a pénzt.” (Mikszáth K.)

A magyarok több ezer évvel ezelőtt, amikor még halászok, vadászok voltak, akkor a vadászok erdőt kerestek, azaz a vadászik igét így fejezték ki. A vad szó eredetileg erdőt jelentett. A keres, tehát vadászik ige egyik korábbi kifejezése. Magába szívta az ige a tárgyat: az erdőt és a vadat. Ha valaki sokat keresett, azaz vadászott, valószínűleg sok zsákmányra tett szert, nagy és sok volt a keresete.

A magyar nyelv szépségének egyik búvópatakja a régi gazdasági jellegű szavaink; a régi, ódon szavak, amelyek nem csak érdekesek, de az anyanyelvet szerető, a szavakat ízlelni tudó ember örömét is táplálja. Ezek a szavak mára értékké váltak, vidámítanak, álmélkodásra késztetnek, megmosolyogtatnak. Adócsikarás-mértéken túl kivetet adóra való kényszerítés, államtönk-államcsőd (Jókai), a pénz böcsének habzása-árfolyamváltozás, árszökkenés-tőzsdei papírok árfolyam-emelkedése (Toldi G.), nyerkém, haszonkémlő-spekuláns, pénzhajtár-pénzügyminiszter, pénzkupec-bankár, pénzt ápoló intézet-bank, tőkész-kapitalista, pénzcsűrnök,bankúr,pénzkereskedő-bankár.

Az, aki a pénz- és tőkepiacokon próbája meg a vadászatot, számtalan állati érdekességgel találkozhat. Már terminus technicus, azaz szakkifejezésnek tekinthető a bika és medve kifejezés a tőzsdén. A bika szarvával felfelé bökdös, nyomja magasba az árfolyamot, a medve pedig mancsával lefelé csapja azt. Ezen két állat a legmeghatározóbb a tőzsdék világában, jelképezve a felfelé (hausse, vagy bull időszak), illetve lefelé irányuló (besse, vagy bear) trendet, árfolyamváltozást. A nagy, piacbefolyásolással is bíró befektetőket tőzsdecápáknak nevezik, a kivételes képességű, hírű, de inkább hírhedt tőzsdést pl. Jordan Belfort a Walll Street farkasa ragadványnevet kapta. A többség, lemming módra, követi a tömeget, ami gyakran katasztrofális véget ér, miként a birkák is stratégia nélkül követik a többséget. Az elképzeléssel bíró, de a végsőkig kitartók, struccként viselkedve, nem vesznek tudomást a környezetről. Mások persze minden esetben csak az aranybefektetésben hisznek, őket Gold Bugs (aranybogár) névvel illetik.

gold_bug_1.jpgA részvények is kapnak állati jelzőket, miként az a társaság árfolyamképe is, aki jelentős esés után, némi korrekciót produkál, ami a döglött macska effektus, hiszen az is visszapattan, ha magasról dobják le. A csótányrészvények pedig arra a jelenségre utalnak, miszerint egy rossz hírt közlő vállalat, még tartogathat további rossz híreket, mivel a bogarak nem magányosan jelentkeznek. Az, hogy a tőzsdeguruk teljesítménye, vagy egy találomra kiválasztott részvénycsomag teljesítménye mennyire tér el, azt a vakmajom elmélet bizonyította. Egy majom szemét bekötötték és a kezébe dobónyilat adtak, s a Wall Street újság részvényeket felsoroló oldalára dobálta azt. Az így kiválasztott részvények pár hónapos időtávon jobb teljesítményt mutattak. A kamatemelések és kamatcsökkentések nagy hatással bírnak egyaránt a részvény és kötvény piacra is. A lazább, könnyítést támogatókat galamboknak, a szigor híveit héjáknak aposztrofálják. A kiszámíthatóan kiszámíthatatlan piacot pedig egyszer csak megrázza, egy nem várt, mindent felforgató esemény, egy fekete hattyú! Ez kész állatkert!

Népszerű állatregényeiről ismert Fekete István írta: „- Nem tudsz a gabonaárakról semmit, fiam? – Ez a tőzsde dolga, édesapám. Ott irányítják… - Tudom, fiam. Irányítják… Itt megveszi a Kaufmann, az eladja a városban a Braunnak, a Braun eladja a pesti Strasszernak, az eladja a malomnak. Sokan irányítják. Csak mi nem, akik a földet túrjuk…”

bluechip.jpgEzen sorok igazságtartalmán kár is törni a fejünket, a honi tőzsde 150 éves története során elég fejtörést okozott az a spekulánsoknak, hogy adjanak-e, vagy vegyenek, s éppen micsodát. Rőt aranyat, gyémántot (a karát, mint súlymérték a szentjánoskenyér magjának súlya volt), blue chippet (ami a agyforgalmú, likvid részvényeket jelenti, de eredetileg a rulett legnagyobb címletű, kék zsetonja bírta ezt az elnevezést), SPDR befektetési jegyet (spider-pók)? Sokszor csak csapong a nagy tőzsdecápa és a Mari néninek aposztrofált kisbefektetői is, miként Tóth Árpád Capricciojában is a Kövér úr agyában is kalandoznak a tőzsdetippek.

A tőzsdéhez közelálló brókerek, spekulánsok, bankárok szlengje számos érdekességeket tartogat számunkra. Ezen szavak és kifejezések egyfelől növelik a tőzsdét körülölelő misztikumot, ugyanakkor érdekesek is. A piaci termékeknek, eseményeknek, személyeknek meg van a „saját” neve. Ezen kifejezések az internet használatával még jobban elterjedtek, újjak tűnnek fel, a nemzetköziek terjednek el nálunk. 310 guriga! – mondja a bróker, ami nem jelent mást, minthogy a devizapár árfolyama (esetünkben euró/forint), 310 forint, és a tizedesvessző után két nulla található. A devizapiacon maradva a különféle devizáknak a ”ragadványnevei”: USD-Buck, EUR- Fiber, GBP-Kábel (az óceán alatti kábelen jöttek az újvilágból a hírek a citybe), CAD- Loonie, AUD-Aussie, NZD-Kiwi. Az árfolyamváltozások előrejelzésének egyik elterjedt módszere a technikai elemzés, amely érdekes elnevezésekkel gazdagítja a területet (kiváltképp a japán gyertyák): akasztott ember, kalapács, három fekete katona, bikacsapda, halálkereszt.

Az irodalmi és nyelvtani érdekességek, históriák körüllengik a bankvilágot és a tőzsde palotáit; az arannyal és szegénységgel, gazdagsággal, takarékossággal kapcsolatos szólásokból és közmondásokból is több százat találnónk. Mostani csapongásunkban, kalandozásunkban ezt csak részben érintettük. Az, hogy őszre a bikák, avagy a medvék uralják a piacokat, hogy a fiber, vagy a nyest jobb vétel-e nyaralásra, azon most ne is törjék a fejüket! Nyár van, a pihenés, kikapcsolódás ideje, a dunsztos üvegben pedig csak érlelődjön a kovászos uborka.

SzA.

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr996558979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.