Újabb érdekes Márai írás került kezem alá. Hálaadás ünnepe van ma amerikában, ami azt jelenti, hogy a nyitva lévő börzéken nyugodság honol. Lehet olvasgatni. Mi meg hálával tartozunk Márainak, hogy blogunkba egészen jól beleilleszthető írásokkal is megajándékozott minket.
Márai Sándor: Baisse
Már napokkal előbb beszéltek valamit. A lokálos esténkint üresebbek voltak. Ez úgy megy, hogy a nők vacsora után proponálni kezdik, el lehetne ide vagy oda menni, új zenekar van az Unionban, a Scafában van egy kötéltáncos, aki állítólag egészen jó. A férfi ezt szórakozottan hallgatja az újság mögül, néha odaszól valamit, inkább csodálkozó mint résztvevő megjegyzést. A baisse már benne van a lelkekben, mindenki sejti, de még nem merik kimondani. Az emberek gyanakodva néznek egymásra. Hátha a másik már tudja. Börzéről az esti kiskurzusoknál ritkábban esik szó, inkább irodalomról beszélnek, színházról, politikai eseményekről, mindenki óvakodik megjegyzést tenni, ami azt a látszatot keltené, mintha ő hinne benne, a lehetőségében csak, egyáltalán föl merné tételezni. Ha aztán valaki mégis ki meri ejteni, hogy ha ma mintha előjelei lennének…akkor gúnyosan és szerényen mosolyognak a többiek. Pihenésről van szó, mondják, semmi egyéb. A börze kipiheni magát. Az emberek sokat kerestek, azt pihenik ki. Nincs természetesebb dolog ennél actióra reactio következik, nem jelent semmit. De ha őnagysága este az Unionba akar menni, kibuggyan a lelkekből az igazság első csöppje. Nem olvasol újságot, édesem, mondják. Tudod, hogy milyen baisse van?
Mindenki tudja, hogy átmeneti állapot az egész. A baisse hasonlít azokhoz a nagy lelki válságokhoz, amire csak akkor eszmél föl az érdekelt, mikor már nyakig ül benne. Erőszakosan elfordított fejjel él, addig nem vesz tudomást a közelgő veszedelemről, másról beszél, hangosan és tüntetően. Azért figyelmes szemlélő veszi csak észre, egy árnyalattal már óvatosabban mozog. Míg egy délelőtt elindul a hír, a borbély kezében reszketni kezd a borotva, az újságárusok nem is merik kiáltani a szenzációt, csak szótlanul nyújtják a kapkodó tömegnek a lapokat. Az első mozdulata ilyenkor mindenkinek közöny és fölény. A világért nem lapoznának, mint hausse idején, rögtön az újság utolsó oldalára, az árfolyamok fekete lécei felé. Az újságolvasó nyugodt és hosszú pillantást vet a vezércikkre, mint akik egyedül az érdekel már csak, a magányos és érett szemlélő komoly nézésével olvas néhány sort az angol gyarmati telepítés politikai fejleményéről, aztán lassan s elgondolkodva átfordít a második oldalra, tűnődve s bizonyos tartózkodással futja át a legújabb pápai enciklikát agy az özvegyet, aki agyonlőtte magát a fia sírján, könnyű mosolyt szentel egy feuilletonnak, aztán mély lélegzetet vesz, mint az úszó ugrás előtt, s elsötétült arccal beleveti magát a kurzusok hullámaiba. Most már nincs fék, ami tartsa. Elszabadult szenvedélyek sötét árnyai kergetik egymást az olvasó homlokán. Mélyen hajol a tabellák fölé, s jegyez. Körülötte ezt csinálja a kávéházban, a villamoson, az utcán most száz- és százezer ember, olyanok is, akiknek fia részvényük sincs, olyanok is, akik má régen és jól eladták. Mindenki érdekelve van. Hasoeuer 40 000 percenttel…Canadian Pacific 30 000 percenttel…Az ajkak lázasan dadognak, mert nem percentekről és áresésekről van itt szó, ezt érzik mind, hanem kiült valami, valahol rájöttek valamire, összeomlott egy óriási kártyavár, aminek téglái spekuláció, nyereségvágy, apró és nagy vágyak, kétségbeesés voltak, s amit idegen, szenvedélyek, egy különös varázslat távírófonalai hálóztak át. Ezekben a napokban figyeltem meg német földön a harmadik nagy baisse-ben, s az egyetlen biztos percent, amit e különös, modern és óriási tömegjelenségből érdemes nyereségnek följegyezni, hogy a baisse-nek bizonyos morális tisztító hatása van az emberekre, egy pillanatra mindenki föleszmél, magába néz, mosakszik, szép és nemes dolgokat gondol…
Aztán másnap baiss-re kezd spekulálni.
De addig ott ülnek az újság fölött, s nézik a lezuhant kurzust. Lelki füleikkel házakat hallanak recsegni, és halottakat látnak az üzleti irodák díványain. Ez a kurzusvárás a legmulatságosabb bennük, ezek a hitetlen szemek. Hátha nyomdahiba. Valahogy úgy ülnek ott, mint lóversenyeken vagy futamok után, mikor már mindennek vége, s a versenyt rég lefújták, az elhagyott tribünök s a tikettekkel teleszórt mezők fölött marad néhány ragaszkodó játékos, aki még mindig ott ül, egyedül, tenyérbe támasztott fejjel, s bámulja a bíró jelzőtábláit, várja a csodát. Hogy esetleg történik még valami. A bíró kijön, és kijelenti, hogy tévedés volt az egész, nem is az a ló nyert, hanem egy egészen másik, vagy holtverseny volt, vagy még csak most fognak fotografálni, vagy hirtelen proklamálni fognak egy kormányrendeletet, mely meghagyja a totalizatőröknek, hogy minden játékosnak fizessék vissza a pénzt…Ezzel az arccal ülnek a baisse-isták az újság előtt. Aztán, a sötétség ötödik napjában, lassan felderülnek az arcok. Mindenki patrióta lesz. A külföldieket kárörvendő szánakozással nézik. Hja, mondják, mi kitartunk. Mindenki patrióta: hozzákezdett baisse-re spekulálni.
(Márai Sándor, Kassai Napló, 1923. február 22. 42. sz. 3.)
Szoták Attila
A mai nap ünnepli születésnapját Franco Nero olasz színész, aki pályafutása során több magyar filmben is játszott. Születésnapjára emlékezünk filmjeivel. A héten nem sikerült megegyeznie az USA-ban a „szuperbizottságnak az adósság további csökkentésével kapcsolatban. Az eddig pihentetett USA problémák újra felerősödhetnek az elkövetkezendő időszakban (Úgy hívták őket …zsiványok). Az IMF és az EU megkapta Magyarország valamiféle „védőháló” kérelmét (Levelek Júliának). Itthon elfogadták a 2012-es adótörvényeket (Még drágább az életed). 2012-től kivezetik a BÉT-ről a magyar állampapírokat, és egy másik platformon keresztül fog folyni rájuk a kereskedés (Az ártatlan alvás). Pletykák szerint így a kínai befektetők könnyebben férhetnek hozzá a magyar papírokhoz (Julianus barát).
Nagyon vártam, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljön! „Én nem akartam ezt, Önök tudhatják, de a nemzetközi helyzetre való tekintettel ez a legjobb megoldás a számunkra! „Miért jó szeretni a történelmet? Mert ismétli önmagát, bár lehet, hogy más helyen, más szereplőkkel, de időnként újra előjön. Aki szereti a történelmet, készülni tud rá. Így vagyunk ezzel a Canossa-járással is.
A humorisztikus élclapokban nem volt ritkaság egykoron, hogy a börze volt a téma. Manapság inkább azt mondhatjuk el, hogy (egy rossz) vicc ami történik. A Borsszem Jankó 1882-es(!) számában található egy kis érdekesség. Nem mostani találmány a tőzsde, a tőzsdén spekulálók ugyanolyan fájdalommal élték meg a baisse-ket és hausse-kat, mint mostanság.
2007-ben ezen a napon tartották a Domino-Day-t. Ez az év arról volt nevezetes, hogy azon kevés domino-day közé tartozik, ahol nem sikerült a rekordkísérlet. A felállított 4,5 millió dominónak „csak” 81,59 %-a dőlt el. Érdemes megjegyezni a naphoz tartozó témát, ami így hangzott: „Beleesni az életbe”.
„1929. november 9-én született Kertész Imre, Nobel-díjas és Kossuth díjas magyar író, műfordító. A címben szereplő regényét 13 évig írta, több évnyi várakozás és visszautasítások nyomán csak 1975-ben jelent meg. Külföldön előbb aratott sikert a mű, nálunk csak a rendszerváltás után ismerte meg a szélesebb olvasóközönség. A regény főhőse egy kamasz fiú, aki a náci haláltábor szörnyű tapasztalatait megszerezve felnőtté válik, és ezek hatására képtelen visszatérni a korábban élt életéhez. Ha elvonatkoztatunk a történelmi tényektől (és tegyük is meg!!!), milyen hihetetlen, hogy a mai világban történő gazdasági események mennyire behelyettesíthetőek a sztoriba.
Az év végéhez közeledve vizslató szemek kutatják, hogyan alakulnak az eladási statisztikák. Barométerkén hasznáják az elemzők a várható forgalom alakulása szempontjából a Wal-Mart eladási statisztkáit, s következtetnek az egész ágazatra mindabból. De honnan jött ez a cég? Életrajzi sorozatunkat a Wal-Mart mágusával, Sam Moore Waltonnal folytatjuk (1918-1929)
Nyolc év alatt harminc áruházat nyitott, amelyeket a központi áruraktárak köré épített. 1970-ben részvénytársasággá alakította a céget, majd 1983-ban létrehozta az első nagykereskedelmi társulást Sam’s Wholesale Club néven, amely az átlagosnál nagyobb kedvezményeket adott azoknak a tagoknak, akik nagy tételben vásároltak.
Egy ízben észrevett gépéről egy Wal-Mart-kamiont az országúton, és utasította a pilótát, hogy végezzen kényszerleszállást, mert kedve támadt átszállni a „tizennyolc kerekűre”.
Szerencsénkre, vagy szerencsétlenségünkre „áttököltük, átgyertyáztuk” az elmúlt két kereskedési napot. De addig is, amíg kis hazánk nem szolgáltatott újabb lehetőségeket a piac hátán a szőr felállításához, „bezzeg a Töhötöm!” Igen-igen a görögök ittak már megint egy kicsivel több ouzót a feta sajt meg az olívabogyó lemosására. A görög miniszterelnök népszavazási bejelentése nemcsak a befektetőket lepte meg, hanem a görög mentőcsomag következő részletét éppen samsonite táskába pakoló trojkát is. Bár a bejelentés óta megy a húzd meg-ereszd el népszavazás ügyben, egy biztos, a kormányra váró bizalmi szavazással együtt úgy látszik, még mindig nincsenek tudatában a görögök, milyen hihetetlen lavinát indíthatnak el, ha egy esetleges népszavazáson „teljesen érthető módon” a zemberek (mármint a görögök) továbbra is 14…15…16….17…havi bért, nyugdíjat meg miegymást szeretnének kapni. A kérdést inkább úgy kellene majd feltenni: „ Elfogadja a megszorításokat, és ezáltal a jövő hónapban is szeretne kapni közalkalmazotti bért, vagy nyugdíjat ?” Kíváncsi lennék, erre szavaznának-e nemmel? Elfelejtették megmondani nekik, hiába sziesztáznak a taverna teraszán, „elmúlt a nyár, kemény fagyok” jönnek. Az olaszoknak egy kicsit „ könnyebb” lehet, amióta olasz az ECB elnöke. „Márió(Draghi), varázsoljál egy kis olasz kötvényvásárlást!” Az már csak egy kis mellékzönge, hogy csődvédelembe menekült az amerikai MF Global határidős brókercég, mivel az európai adósságválság kapcsán felvett pozíciókon hatalmas veszteségeket szenvedett el. Szóval, ki fizeti a révészt? Egy biztos, bárki fizeti, németül fog beszélni!
Adolphus Busch (1839-1913), a modern amerikai söripar atyja alapította meg minden idők egyik legnagyobb és legsikeresebb sörgyártó vállalatát. A vagyonára épült családi vállalkozás ma is meghatározó tényező az Egyesült Államok gazdaságában.
Ez a sörfajta könnyebb volt és édesebb, mint bármely más sör, amelyet abban az időben gyártottak. Busch vállalata elsősorban ennek a sörnek köszönheti, hogy rövid időn belül az ország első számú sörgyára lett. A Budweiser eredetéről többféle történet maradt fenn. Az egyik szerint európai szerzetesek hozták Amerikába. Egy másik változat szerint a sör előállításához szükséges speciális élesztőt egy fagylaltos dobozban csempészték be az országba Európából. Megint mások azt állítják, hogy Busch „megvilágosodás” útján jutott a titkos recept birtokába egy ihletett pillanatában. A legkevésbé hízelgő változat szerint azonban a receptet egyszerűen „kölcsönvették” egy kis bajorországi serfőzdéből, ahol egy bizonyos Budweiser nevű sört gyártottak. Bármi legyen is az igazság, a Budweiser hallatlanul népszerűvé vált az Egyesült Államokban, csakúgy, mint az Anheuser-Busch cég másik ismert, de lényegesen drágább márkája, a Michelob.
Busch, aki 1867-ben elnyerte az amerikai állampolgárságot, a maga módján Amerika nemzeti kultúrájához is hozzájárult. Egy St. Louis-i kocsmában nagyon megtetszett neki egy festmény, amely a Custer’s Last Fight (Custer tábornok utolsó ütközete) címet viselte. A kocsma egy idő után tönkrement, és nem tudja kiegyenlíteni Buschnak a tartozásait, ezért a tulajdonos felajánlotta neki a festményt, és odaajándékozta a 7. lovasszázadnak, de előbb több száz kiváló minőségű nyomatot készítetett róla. Nemsokára országszerte ezek a képek díszítették a kocsmák és mulatók falait, így vált a jelenet, amelyet a festmény ábrázolt, Amerika történelmének egyik legismertebb epizódjává.
Amikor 1934-ben meghalt, a fia, ifj.August A. Busch vette át a cég irányítását, és egészen haláláig, 1989-ig ő állt a vállalkozás élén. Az ő tulajdonába került a St. Louis Cardinals, és az ő nevéhez fűződik több sikeres marketingújítás – pl. a „Bud Bowl” – bevezetése is. Ma a cég vezetője III. August A.Busch, az ötödik generáció képviselője, IV.August Busch pedig a márkamenedzselési részleg elnökhelyettese. A Forbs becslése szerint a család teljes vagyona 1995-ben meghaladta az 1,3 milliárd dollárt.
A mai napon, 1950. október 26-án alapította meg Kalkuttában Boldog Teréz anya a Mission of Charity-t, azaz a Jószolgálat Missziót. Hitvallásuk: „Szerzetesek vagyunk. A nap 24 órájában Jézus Krisztust szolgáljuk.” Milyen véletlen egybeesés, hogy ezen a napon folytatódik az európai vezetők „Európa missziója”. Nagy kérdés, hogy a lassan dél-amerikai, vagy indiai szappanoperába illő gazdasági mentőprojekt hoz e megváltást a piacoknak, valamint Európa „szegényeinek”. Nehéz támogatást szerezni egy olyan mély kút kitisztításához (görög gazdaság) ahol maguk a kútból vizet húzók dobálták folyamatosan tele szeméttel (csaltak a gazdasági adatokkal).
A következmények súlyosak voltak, ugye egy kép beszédesebb ezer szónál..
.jpeg)
Charles Tiffany
Tiffany mestere volt az udvarias és elegáns hirdetésnek, és ragyogóan ki tudta használni a kínálkozó lehetőségeket. Amikor befejezték a transzatlanti távírókábel építését, megvásárolt néhány darabot a megmaradt kábelből, és emléktárgyakat – pl. papírnehezékeket és esernyőnyeleket – készített belőlük.
A Tiffany and Company ma is az első számú ékszerkészítő és értékesítő cég Amerikában. Miután 1984-ben a cég egy részét eladták a vezetőségnek, majd az értékpapírpiacon is megjelentek egy nagyobb részvénycsomaggal, a Tiffany látványos terjeszkedésbe kezdett. 1994-re már 84 üzlete volt tizennégy különböző országban, évi 682 millió dolláros bevétellel. A társaság, amelyet Tiffany egykor alapított, ma egyéni befektetők ezreinek a közös tulajdona.
1947. október 19-én indult el Magyarországon a totó. 1949 augusztusa óta lehet kollektív szelvénnyel játszani. 1950-ben megjelent az első totókulcsot tartalmazó kiadvány. Ha valaki figyeli, mostanában az egész befektetési piac a totóhoz kezd hasonlítani. Itt is három lehetőséget lehet megtenni, és manapság egyre jobban érvényesül a szerencse, mintsem valami tudatosság. Ha végigtekintünk a piacokon, mindenki egyfajta totót tölt ki, mi várható a következő kereskedési napon, napokon. Kombinációs lehetőségekben nincs hiány, és hogy ki mekkora összeget játszik meg, az a kockázatvállaló képességén múlik. Mindenki egyformán totózik, ügyfél, elemző, bank egyaránt. Homo Ludens-ek vannak mindenütt. A különbség a „kitöltött szelvények” számában mutatkozik meg.
A mélységes mély tőzsdei-gazdasági életrajzok kútjából merítve, pillantsunk be egy érdekes amerikai milliomos élettörténetébe. Miként volt lehetséges, hogy apró bolti árus és lókupec dollármilliókat keressen, illetve a mostanság sokat hangoztatott nincs „ingyen ebéd”-ben megrendüljön hitünk, továbbá a gazdaság és politika összefonódása régen is kifizetődő volt az alábbi élettörténetből megtudhatjuk. Van aki, szereti az érdekes, régi történeteket, sőt, mostanság olyat is hallottam, hogy valaki a Dallas régi epizódjait nézi, hogy tanuljon Jockeytól. Jó olvasást!
Sage, példaképeit, John Jacob Astrot és De Witt Clinton kormányzót követve, mind az üzleti, mind a politikai életben sokra vitte. A két pálya jól jövedelmező együttesnek bizonyult. Sage-et 1852-ben, harminchat éves korában beválasztották az Egyesült Államok kongresszusába. Már képviselőként jött rá, hogy a New York Central vasúti társaságnak nagy szüksége lenne a Troy and Shenectady vonalra, hogy terjeszkedhessen. Minta vonal igazgatója, meggyőzte Troy városának elöljáróit, hogy adják el a 23 km hosszú vasútvonalat egy kis társaságnak 200 000 dollárért, ami alig egyharmada volt a tényleges értékének. A társaság, amely megvásárolta a vasutat, csupán látszatvállalkozás volt, amelyet Sage szervezett. A következő lépésben Sage eladta a vasútvonalat a New York Centralnak 900 000 dollárért és egy tagságért az igazgatótanácsban. Ez az eset is bizonyítja, milyen jövedelmező volt Sage számára az üzlet és a politika összeházasítása.
1810. október 12-én, először rendezték meg az oktoberfest-et. I. Lajos király feleségül vette Teréz hercegnőt, és München egész lakossága hivatalos volt az eseményre. Milyen érdekes, hogy már akkor is, ott Görögország volt a „középpontban”, mert Lajos rajongott az antik Görögországért, és azt javasolta alattvalóinak, hogy az esemény az antik olimpiai játékok mintájára bonyolódjon le. Manapság már közel 6 millióan vesznek részt a fesztiválon. 1880-tól árusítanak sört, és ma már megvásárolhatók szuvenírként a söröskorsók. Valószínűleg a ma vendége nem örülne, ha a fesztivál a ma Görögország alapján kerülne megrendezésre, mert akkor a megszorítások jegyében 1 liter kifizetett sörből megkapna 5 decit, a többi meg menne a „közös feneketlen söröshordóba”. Főleg annak tükrében, hogy Szlovákia tegnap nemmel szavazott arra, hogy növelje az euró zóna EFSF alapjába a „sörös tikettek számát”.
Élete vége felé Budán, a Verpeléti út egyik bérházában lakott Karinthy Frigyes, de dolgozószobaként a közeli Hadik kávéházat jelölte ki, és itt írta cikkeit, tréfáit, paródiáit és színműveit, de itt fogadta egyben barátait, tisztelőit és persze a hitelezőket is, mert a sikerekben mindig gazdagabb volt, mint földi javakban.
Kicsiny, de harcos csapat várakozik a Kárpátok szorosában. Kik lehetnek, spártaiak? Nem, magyarok. De felszerelésük a „nagy elődökre emlékeztetően”, spártai. Körülvéve az ellenségtől, kilátástalan küzdelemre felkészülve. De hős vezérük V. Leonidasz király vezetésével kitartanak a végsőkig.
Csöndes és szívós küzdelem után végre bevezetett egy titkár délelőtt a burgstrassei cirkusz újonnan megnyílt harmadik termébe. A mohamedánok nem őrzik mecsetjeik szentélyét annyi hittel, mint a berlini börze vezetői ezeket az elég ízléstelen termeket, ahol e napokban a német pénzt rontják. Nagyon rossz tapasztalataik vannak a sajtóról, mondta szomorúan a titkár. Naivan felvetettem a szemeimet, s kérdeztem, ugyan mennyiben és miért?
116 éve, ezen a napon halt meg Louis Pasteur, rá emlékezünk. 1878-ban mondta ki azt a ma már nyilvánvaló igazságot, hogy a fertőző betegségeket a szervezetbe behatoló mikroorganizmusok okozzák. A modern bakteriológia megalapozójaként kidolgozta a róla elnevezett pasztőrözési eljárást. 1881-ben kezdte meg kutatásait a veszettséggel kapcsolatban. 1885 júliusában alkalmazott először sikeresen emberi szervezeteken.
Devizapiaci törpecápák pedig 290-295 Ft közötti sávban keressék az eur/huf , illetve 240 Ft körül a chf/huf short pozíciókat.
Ahogy a fák nem nőnek az égig, kivéve az égig érő paszuly című mesében, úgy lefelé sem végtelen az út. Ahogy Eric Draven a Holló című filmben mondja: „Örökké nem eshet!” Megint azt láthatjuk, hogy különböző portálokon körbehordozták a véres kardot, amelyre Alexander MacLoad egy csepp vére került, aki eret vágott magán, ahogy hirtelen mindenki a skót Alföld pénzcserélő kastélyát találta alkalmasnak, hogy részvényeit tapétává silányítsa. Ha valaki tapétaként szeretné használni, úgy sem rossz, de bízvást állítom, az eredeti funkciójában (részvény) is megállja a helyét. A humán-indikátorok is fordulót, de legalább is jó beszállási pontot sejtenek, mert tegnap egy általam nagyra becsült kedves ügyfélben felmerült, nem kellene-e eladni a magasabban vásárolt (nem tőkeáttételes) részvényeket. Utoljára ilyen gondolata 2009-ben volt, amikor az utolsó előtti napon, 1355 forinton eladta az OTP részvényeket, és másnap 100 Ft-os további esés után éles fordulattal emelkedni kezdett a részvény.
Szeretem Rejtő Jenőt. A tizennégy karátos autó a kedvencem tőle. Sokszor olvastam már. Viszont az elmúlt időszakban a döntéshozók között jelentősen, talán túlságosan is megnőtt a Rejtőt olvasók száma. Olyannyira, hogy bár a fejlett országokban igen ritka, de a trópusokon igen gyakori megbetegedés ütötte fel fejét a közelmúltban. Igen, valahol úgy hívják: malária. De mi csak hívjuk váltóláznak. Fő tünete a láz, rendszerint (de nem feltétlenül) a típusos, hidegrázással járó lázroham. Jelenleg több millió Vanek úr ül,fekszik, fára mászik vagy kaszinózik, de egy közös jellemzőjük van, hideg rázza őket, a lázrohamtól. Mindenki verejtékes homlokkal számolgat, sikerül-e megtalálni a gyógyszert a betegségre ( van-e,lesz-e pénz kifizetni a hiteleket) vagy marad a régi terápiás szer, a KÍNin. Gondolom jelenleg szeretne mindenki Grocsev Iván lenni, hogy egy makaó nevű kártyajátékon elnyerhesse a Nobel-díjat, és az érte járó pénzt, amiből leküzdhető a láz. Remélem, minél többen megtalálják a gyógyszert, de ha őszintén belegondolok, sajnos a Nobel-díjasok száma elenyésző a tudósok között, így elenyésző lesz azok száma, akik véglegesen leküzdik a váltólázat. A többieknek meg nem marad más hátra, mint tovább szolgálni a légióban( fizetni a hiteleket).
Tíz éve hajtottak végre első alkalommal transzatlanti műtétet. Egy orvos csoport New Yorkból video készüléken keresztül irányított robotkarok segítségével műtött meg egy strasbourgi kórházban ápolt hölgyet. A jelenlegi gazdasági folyamatok mellett most is az a kérdés, a tengerentúlról lesz-e „operáció”, azaz az elkövetkezendő időszakban a FED a Q3 elindításával, beindításával ad-e újabb esélyt a gyógyulni váló piacoknak, vagy hagyja magában folyni az eseményeket, kockáztatva egy esetleges recessziót. Szólnak érvek ellene és mellette is, kérdés ki milyen időtávban tekint előre. A hazai piacon nem jött tornádó a miniszterelnök bejelentéseit követően, de mint köztudott a Kárpát-medence jól védett az ilyen természeti csapások ellen.
Ma este Magyarország-Svédország válogatott mérkőzés a Puskás Ferenc stadionban (sokaknak még mindig Népstadion). Kishazánkban ugye mindenki ért a focihoz, tízmillió szövetségi kapitány és fociszakértő országa vagyunk. Hasonlóan a tőzsde-gazdasági események megítéléséhez, ahol mindenki tudja, tudta a tutit, csak pénzre nem tudta váltani soha az életében. 