Az egyik napilap tegnapi számában olvashattuk, az önkormányzati feladatok újragondolását követően, állami feladat lehet az például az iskolák fenntartása, de ezzel együtt az iparűzési adó egy része, és a súlyadó a központi költségvetést gyarapítaná. A lap információi szerint ugyanakkor az önkormányzatok szabadon választott adófajtákat vezethetnének be, így például akár ebadót vagy füstadót is kivethetnének saját területükön.
Ez utóbbi keltette fel érdeklődésemet. Ránéztem a naptárra, és láttam rajta a 2011-es évszámot. Ahol az előbbi ötletek felvetődhettek, vagy lelkes Vissza a jövőbe rajongók, vagy rendelkeznek egy De Lorean-ba épített Fluxus Kondenzátorral, és véletlen zárlat miatt rossz évszám került betáplálásra.
Hirtelen eszembe jutott névrokonom, Mátyás, aki hasonló gondolatokat fogalmazott meg, és persze meg is valósított. Csak az a probléma, hogy akkor a naptár 1467-et mutatott. „1467 Kincstári reform: Új adókat jelöltek ki: eltörölték a kapuadót, és helyébe füstadót hoztak létre, tehát nem kapu után, hanem ház után adózott a jobbágy. A harmincad vám mellet bevezette a koronavámot, ami alól nem adott mentességet. A legfőbb bevétele mégis a hadiadó volt (subsidium, Habsburg Albert találta ki), ezt az országgyűlés ajánlhatja meg és az értéke 1 forint volt.” A forint stimmel, bár értékállóság szempontjából lehet, hogy akkor erősebb pénz volt, mint a mostani. Viszont a jelenlegi világban talán már a füstadó is kevés lenne, mert bár „ jobbágyok” még mindig vannak, akik nap nap után „túrják a földet”, viszont a haladásnak köszönhetően jelentős az egy porta egy család kombó.
Tovább kellene fejleszteni, és lehetne belőle vízcsapadó, esetleg ablakadó, vagy ami még inkább megfelel az előző adónak, helyiség adó, hiszen manapság egy ház több helyiségből áll mint régebben. Bár az egész humorosnak tűnhet, sajnos nem az. Egy nagyon lényeges dologra rávilágít 500 év távlatából is. Az államháztartás lyukait már régebben sem a kiadás csökkentésével oldották meg, csak gondoljunk Mátyás fényűző udvartartására, de ide vehetjük kiemelkedő könyvtárát (Bibliotheca Corviniana) „Habár a korhoz képest ezek az adók nem voltak alacsonyak, az új rendeletek azt is megtiltották, hogy a földesurak más címeken egyéb adókat is kivessenek. Ez az adózók körében stabilitást hozott, ami valószínűleg hozzájárult a „Mátyás, az igazságos” név elterjedéséhez.
A reformok hatására az ország első számú bevételi forrása az adók lettek. Tehát elsősorban nem az adók csökkentésétől lehet megoldást várni, hanem a kiszámíthatóság, a stabilitás az ami megadhatja a hosszú távú tervezhetőséget. És mivel már 500 éve sem ment a kiadások csökkentése, ahogy manapság sem dívik ez, úgy sajnos a bevételek növelése az, ami a mérleget egyensúlyba hozhatja. Láthattuk, hogy Mátyás pont azzal hozott stabilitást, hogy erős kezű vezetőként megtiltotta a földesurak adókivetését. Milyen érdekes, annak ellenére, hogy magas adókat kellett fizetni, (valamiből a pompát, meg a Fekete Sereget finanszírozni kellett), pont a „kiskirályi” önkényt törte le, és ezzel érdemelhette ki az igazságos jelzőt.
Jelenleg az erős kéz megvan, de pont az irány nem jó, ha nem tiltja, hanem lehetőséget ad a „földesuraknak” saját adó kivetésére. A „kiskirályi önkényre” is jobban oda kellene figyelni. Esetleg sűrűbben kellene a „ földesurakkal „ megnézetni Dargay Attila egész estés rajzfilmjét, a Ludas Matyit. Sokat lehet belőle tanulni.
Ziegler Mátyás - Győr
