Az egymillió dolláros mosoly

 2011.11.25. 14:46

Banki állását áldozta fel, hogy vállalkozását elindíthassa, kisérletetit folytathassa. Mi volt utolsó üzenete a barátainak, mielőtt önkezével végett vetett életének? Vonzódott a K-hoz, s társával (ostorgyáros!) alapították a ma is ismert  Kodak gyárat. Ezen a héten Eastman életét ismerhetik meg kedves olvasóink. Akik hiányolják az aktualitásokat, azoknak azt is mellékeljük a írás végén.

George Eastman (1854-1932)
Amit Henry Ford tett az autózásért, ugyanezt tette George Eastman a fényképezésért. Kivette a fényképezőgépet a mesterek kezéből, és az átlagpolgár kezébe adta. Amerikaiak milliói vásárolták meg Kodak gépeit és filmjeit. Neki köszönhető, hogy a fényképezés a mindennapi élet részévé vált, és hogy a Kodak márkanevet ma az egész világon ismerik.
Eastman 1854-ben született a New York-i Waterville-ben, szülei egyetlen gyermekeként. Az apja szépírástanár volt, és az ő nevéhez fűződik az első kereskedelmi főiskola megalapítása a New York állambeli Rochesterben. Eastman mindössze nyolcéves volt, amikor apja meghalt, és az anyjának lakókat kellett fogadnia, hogy el tudja tartani családját. Eastmannek azonban így is ott kellett hagynia az iskolát hetedikes korában, hogy a legkülönfélébb munkákkal támogassa a családot. Később egy banknál helyezkedett el, majd a Rochester Savings Bankhoz került könyvelőnek, ahol rövid idő alatt szép karriert csinált.
Eastman 1877-ben, huszonhárom éves korában elhatározta, hogy elutazik Santo Domingóba. Egy barátja azt tanácsolta neki, hogy örökítse meg az utat fényképezőgéppel. Eastman érdeklődését felkeltette a lehetőség. 94 dollárért megvette a fényképező-felszerelést és a képek elkészítéséhez szükséges vegyszereket. A tervezett út ugyan meghiúsult, de Eastman egy életre elkötelezte magát a fényképezésnek.
A fényképkészítés abban az időben meglehetősen fáradságos és időigényes eljárás volt. A képeket nedves üveglemezre készítették. Az üveglemezt vegyszerekbe mártották, és még mielőtt ezek a vegyszerek megszáradtak volna a lemezen, el kellett készíteni a fényképet, és elő kellett hívni a képet. Eastmannek, hogy korszerűsítse az eljárást, mindenekelőtt ki kellett fejleszteni a száraz lemezt. Éjszakákon át dolgozott a konyhájában berendezett laboratóriumban, ahol a mosogatóban kevergette a vegyszereket, míg napközben a bankban dolgozott. 1880-ra sikerült kifejlesztenie az éjszakai műszakok során az első szárazlemez-típust, amelynek a felületét zselatin védőréteggel vonta be. A találmányt az Egyesült Államokban és Angliában szabadalmaztatta.


Ezután felmondott a banknál, majd új találmányával és 3000 dollár készpénzzel megalapította az Eastman Dry Plate Companyt. Társával, Henry Strong ostor-gyárossal 1881. január 1-jén kezdte meg a vállalat működését egy kis rochesteri üzem második emeletén, amelyet kibéreltek erre a célra.
A lemezkészítő eljárás olyan nagyfokú pontosságot igényelt, hogy Eastman több alkalommal is kis híján csődbe ment, amikor a vegyszerek nem működtek úgy, ahogy kellett volna. Volt olyan időszak, amikor sokáig egyetlen jó lemezt sem volt képes előállítani. Végső kétségbeesésében, hogy nem tudja megoldani a problémát, és képtelen kielégíteni a megrendeléseit, a büszkeségét lenyelve Angliába utazott, és megvett egy formulát egy befutott brit lemezgyártótól. Hazatérve ennek a formulának az alapján kezdte újra a gyártást, és hamarosan képes volt kielégíteni az egyre növekvő vásárlói igényeket. (Nem sokkal később felfedezte, hogy a korábbi eljárásban az volt a hiba, hogy másfajta zselatinnal dolgozott, mint az elején.)
Eastman tovább is kereste a módját, hogyan tudná egyszerűsíteni a fényképezés technikáját és az előhívási eljárást. 1888-ra sikerült is kifejlesztenie a filmtekercset, amellyel felválthatta a törékeny üveglemezeket. Ezután megépített egy egyszerű fényképezőgépet a tekercselt filmhez, amelyet Kodaknak nevezett el. (Eastman különösen kedvelte a K betűt, és a találmányának is ő adott nevet.) A fényképezőgép hamarosan a piacon is megjelent 25 dollárért a következő reklámszöveggel: „Csak a gombot nyomja meg, a többit bízza ránk.” A gép tulajdonosai elfényképezték a százképes filmet, és a géppel együtt beküldték a gyárba előhívásra, ahol 10 dollár fejében újratöltötték, és az elkészült képekkel együtt visszaküldték a megrendelőnek.
Eastman azonban ekkor sem hagyott fel az újításokkal – egyik vegyésze kifejlesztett egy celluloidfilmet, amellyel ki lehetett váltani a régebbi típusú, papíralapú tekercset. Ezzel a filmmel már nem kellett a gépeket is visszaküldeni a gyárba az előhíváshoz. Thomas Edison, aki ekkor már mozgófilmeket készített, kért egy mintát a celluloidfilmből, és ettől fogva ő is az új alapanyagot használta a mozifilmjei elkészítéséhez.
Eastman alapította meg az egyik legsikeresebb és legtartósabb amerikai vállalatot, amelyik ma is az egyik legismertebb és legkeresettebb film- és fényképezőgép-gyártó cég a világon. Az Eastman Kodak Company rövid idő alatt a fotópiac 80%-át meghódította. Eastman felépítette a New York állambeli Rochesterben a cég 200 hektár alapterületű központi telepét, amelyet Kodak Parknak nevezett el. A vállalkozásnak 1890-re már 3000 alkalmazottja volt. Eastman halálakor, 1932-ben közel 10 000 ember dolgozott a Kodak Parkban és egy másik rochesteri gyárban. Ugyanakkor fióküzemeket létesített Tennesseeben, valamint Angliában, Franciaországban, Németországban, Ausztráliában és Magyarországon.
Eastman, aki élete végéig agglegény maradt, és nem hagyott hátra utódokat, jóformán az egész 75 milliós vagyonát jótékonysági célokra fordította. A legnagyobb adományokat Rochester városa, a MIT (a bostoni Műegyetem) és a Rochester Egyetem kapta. 1923-ban, hatvankilenc éves korában köszönt le a cége elnöki tisztéről, de ettől kezdve haláláig az igazgatótanács elnöke maradt. Amikor leverte a lábáról egy fájdalmas gerincbetegség, 1932-ben, hetvenhét éves korában öngyilkos lett. A holtteste mellett talált cédulán mindössze a következő mondat állt: „A barátaimnak: A dolgomat elvégeztem. Miért várjak tovább?”
 

George Eastman becsült vagyona

Becsült vagyon:    95    millió $                       

A feltüntetett érték a tulajdonos halála kori   (1932)  érték                                       
Arány (vagyon/GDP): 611A vagyon relatív értéke a halálának évében kimutatott bruttó hazai termék (GDP) aránya alapján, vagyis az akkori GDP értékének 611 –ed része.

 

Eastman Kodak Co, eQTRADER: EK:xnys, tegnapi záróár: 1,16 USD 

A 131 éves vállalat részvényárfolyama ebben az évben már közel 80%-ot veszített értékéből. A társaság digitális kamera-üzletága hatalmas nyomás alá került, ahogy az okostelefonokban elérhető egyre jobb minőségű kamerák fokozatosan kiszorítják a piacról. A vállalat vezetése most azon dolgozik, hogy értékesítsék a 3 milliárd dolláros szabadalom-állományt, és ebből finanszírozzák a vállalat átalakulását, és a nyomtatási üzletág fejlesztését.

Két kérdés merül fel ezt olvasván: józan paraszt ésszel miért nem jutott eszembe megshortolni a cég részvényeit, amikor már a szemünket is majd kiütötte, hogy a legújabb csodamobilok milyen képet képesek készíteni, ergo - a fényképezőgépek iránti kereslet csökkeni fog? Egyszerű fundamentumok alapján. A cég részvényeinek árfolyama padlón, nyugalmasabb időszakok után indulhat a fejlesztés, felvásárlás, felvásárlási célpont etc. Az utolsókból lehetnek az elsők.

 

lejegyezte: Szoták Attila

 

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr53411022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása