Az augusztustól a befektetések után bevezetendő EHO-val újabb változások következnek be a hazai pénzpiacon, ezért talán nem árt áttekinteni, honnan indult el, és a jelen helyzetben milyen válaszutak elé került kis hazánk ilyen jellegű markete.
Talán sokaknak a múlt ködébe vész, hogy 1864. január 18-án alakult meg a pesti Áru- és Értéktőzsde, a Lloyd Társulat épületének nagytermében, és annak hatékony támogatásával. 1904-ben költözött a tőzsde a felépített Tőzsdepalotába (később az MTV volt szabadság téri épülete), és itt is működött 1948-ig. A második megjegyzendő dátum 1990. június 21., amikor hivatalosan megalakult az Értéktőzsde Budapesten. Az 1948-as megszüntetés után a magyar tőkepiaci folyamatok újraindulására 1982-ig kellett várni, mikor is lehetővé vált a kötvények kibocsátása. A részvénypiac fejlődésére döntően az 1990.évi VI. törvény volt hatással, amely megteremtette a tőzsde működésének jogi alapjait. 1993-tól a kereskedelmi bankok nem vehettek részt az értékpapír kereskedelemben, így minden bank, aki a tőzsdén szeretett volna részt venni az értékpapír-kereskedelemben, megalapította saját brókercégét, amik jogilag különálló cégek voltak, de tulajdonosuk az adott anyabank volt. A kezdeti nyílt kikiáltásos rendszert két lépcsőben teljesen felváltotta a távkereskedési rendszer, az MMTS. 1995. március 1-én indult el a kereskedés a BÉT hivatalos indexének, a BUX indexnek a határidős kereskedése. 1998-ban bevezetésre kerültek az egyedi részvényeken alapuló kontraktusok. 2002. július 1-e fontos dátum a BÉT életében, hiszen részvénytársasággá alakult. 2005. november 1-én az addig különálló BÉT és BÁT (Budapesti Árutőzsde) tevékenysége integrálódott, így az árupiaci kereskedelem is a BÉT-en folyik. 2004-ben jelentős átrendeződés jött létre a tőzsde tulajdonosi szerkezetében, osztrák bankok, valamint a Wiener Börse és a Österreichisce Kontrollbank AG vásárolta meg a Tőzsde többségi részesedését. A Budapesti Értéktőzsde 2010. január 14-től tagja a CEESEG AG Holdingnak, amely 68,8%-ban tulajdonosa a BÉT-nek. A holding többi tőzsdéje a XETRA rendszert használja, így hosszú egyeztetéseket követően, a jelen állás szerint 2013 decemberében a BÉT-en is bevezetésre kerül a XETRA rendszer, ami felváltja az MMTS rendszert. Emiatt a hazai kereskedőcégeknek nemcsak a folyamatosan változói szabályozói környezettel kell együtt élniük, hanem informatikai rendszerüket is át kell alakítaniuk.
A hazai tőkepiac újkori történetében több piacbefolyásoló esemény is történt, ennek ellenére, vagy szerencsére, még mindig talpon van. Ha jól megerőltetik emlékezőtehetségüket a befektetők, akkor még a mai napig élénken él a fejekben az 1998-as orosz válság, vagy az azt megelőző, 1997-es ázsiai „nátha”. Bár a piacokat jelentős sokk érte, de hol lassabban, hol gyorsabban kilábalt belőle. Így történt ez a 2008-as Lehman Brother’s csődjét követően kialakult pénzügyi válság nyomán is, amikor a vártnál sokkal gyorsabban állt helyre a hazai tőkepiac, igaz a válság előtti szinteket annak ellenére sem értük el újra, hogy a 2008-as pénzügyi „összeomlást” követően a nyugat-európai illetve amerikai piacok 2013-ra eleddig sohasem látott magasságokba jutottak fel. Igaz az is, hogy miként manapság szinte „turistaként” is fel lehet jutni oxigénpalack segítségével a Mount Everest-re (ha valaki elég sok pénzt fizet, akár egy serpa hátán is J) úgy a piacok is a nemzetközi jegybankok (főleg az amerikai FED) pénznyomdája segítségével váltották ki a válságot övező „oxigénhiányos” állapotot.
Hogyan alakult ki nálunk a jelenlegi helyzet? Manapság a megmaradt kereskedő cégek nagyobb része banki hátterű, mellettük, főleg a lakossági ügyfelek kiszolgálását több független kereskedő cég végzi. Amikor a hőskorszakra tekintünk, megállapíthatjuk, hogy ugyanaz zajlódott le, mint az aranyláz idején. „Kockásfüzettel” felvértezve, sorra-másra nyíltak a kereskedőcégek, hiszen a pionír időszakban, a privatizációs hullám és a részvényjegyzések idején kiemelkedően magas volt az igény a tőkepiaci szolgáltatásokra. A mainál jóval likvidebb forgalom mellett, jóval nagyobb külföldi érdeklődés kíséretében „aranybánya” volt a tőkepiac szolgáltatónak, ügyfélnek egyaránt. Ezt a korszakot zárták le az 1997-98-as évek válságai, konszolidációt hozva szolgáltatónak, ügyfélnek egyaránt. A szolgáltatók közül többen tönkrementek, köszönhetően annak, hogy rosszul mérték fel a válságban likviditási helyzetüket, de ez igaz a válságban tönkrement befektetőkre is. Akik pedig sikeresen túlélték a válságokat, újabb hullámvasútra szálltak fel a 2000-es években, amit az ingatlanpiac biztosított. (ami szintén egy komplett cikk témája lehet). Akik pedig a tőkepiacon maradtak, megpróbálták átalakítani eddigi stratégiájukat. A szolgáltatók elkezdtek az addigiaknál bővebb, szélesebb termékpalettát biztosítani az ügyfelek számára, a befektetők pedig elkezdtek kitekinteni az országhatárokon túlra. Most nem arra céloztam, hogy egyes honfitársaink elkezdték felfedezni a külföldi bankokban nyitott számlák „élményét”, hanem az évek folyamán egyre csökkenő hazai tőzsde forgalmát kompenzálva, más külföldi, nagyobb likviditást biztosító termékek kerültek bevezetésre. Mik ezek? A legelső legkézenfekvőbb megoldás a külföldi részvénykereskedelem hazai megvalósítása. Hiszen, főleg a hazai gazdaságpolitika elmúlt x-évében, több kormányon átnyúlva mutatott teljesítményének „köszönhetően” az emberek egyre nagyobb mértékben igényelték megtakarításaik között a devizákat. Ha már valaki tart megtakarításai között devizát, még egyszerűbb abból külföldi részvényeket vásárolni. Hiszen ez csak az elszámolás egységében különbözött a hazai részvényektől. A nagyobb nemzetközi merítésből több választási lehetőség kínálkozik a befektetők számára. Már most is több szolgáltatónál elérhető a Xetra rendszer, ami az év végén mindenhol rendelkezésre áll, úgyhogy a hazai piaci szereplők is vásárolhatnak a német piac sokszámú részvényeiből. Egy másik nagy piaci szegmens a devizapiaci kereskedés. Akik nagyobb kockázatvállalás mellett a nagyobb elérhető hozamot helyezik előtérbe, azok számára 2010-től, köszönhetően a kedvezően változó adózási szabályoknak, megnyílt a devizapiac barlangja. Az, hogy ez egy bűnbarlang, vagy Ali baba 40 rablójának kincses barlangja, azt mindenki saját maga bőrén megtapasztalhatja. Igaz az a városi legenda, hogy 100 devizázóból 30 nyer, 70 veszít, de az, hogy ki melyik aránypárban fog szerepelni, azt a saját kereskedési stílusa, habitusa, a piaccal szembeni alázata határozza meg. A következő szegmens, ami elérhető, az a nemzetközi árutőzsde, aminek keretében a narancslétől kezdve a kakaón-át a kávéig, sok mindennel lehet kereskedni. Aki látta már pl. az Egy indián Párizs-ban című francia filmet, sejtheti mennyire nyugodt ez a piac. A hatalmas termékkínálat ellenére a legtöbb ember főleg az arany illetve az olaj kereskedelmét hallja leggyakrabban. Előbbi a mai befektetési divatot diktálja(ta), a másik pedig minimum a benzinárak változásakor hallható a piactól messze távoli embereknek is. Ez a termékkör már csak 120/80 körüli vérnyomással rendelkezőknek ajánlott, a piac hatalmas volatilitása miatt. Talán ezek a termékek a piramis csúcsa. Nagy tanulság, ha kihagyja az ember, akkor is lesz holnap.
De mi volt, mi van, és főleg mi lesz? Aki nem homo speculatoris, hanem homo victum interest, az talán még keményebb csatára készülhet a következő időszakban. Hiszen ki van tűzve a jelszó manapság pártunk és kormányunk pénzügyi zászlajára. Let’s go down! Persze az állam irányából teljesen érthető. Ügyködik is rajta már elég régóta az MNB. Hát viszont nem a legjobb hír a kamat spekulánsoknak. „Emlékszik, amikor 25% volt a kamat? Az volt a jó világ!” Mostanában több régi ügyfél kezdi ezzel a találkozásunkat. Persze, azt elfelejtik hozzátenni, hogy abban az időben az ilyen magas kamatokhoz 30% infláció és 35%-os hitelkamat párosult. Persze erről ilyenkor tapintatosan nem beszélnek. Tessék, az idő megszépít mindent. Érdekes ez a nosztalgia kötvényes körökben. Valószínűleg a 3-4% körüli banki kamatok, vagy az 5% körüli állampapír hozamok miatt tört ki ez a nosztalgikus hangulat, mint a Vezúv annak idején. Hát igen, ami az egyik oldalon nyereség, az a másik oldalon… Azért van lehetőség a befektető előtt. Először is, aki hosszabb távon gondolkodik, minimum TBSZ számlát nyit(ott), ahol legalább az adó, és az EHO?! megspórolható. Azután pedig a kitágult tér lehetőséget ad külföldi állampapírok vásárlására is. Persze itt is igaz, a magasabb hozamok magasabb kockázatot hordoznak. (lásd Görögország, Ciprus) Igen, ha valaki magasabb kamatokat szeretne, le kell menni PIIGS-be, akarom mondani perifériás kötvénybe. Vagy „az egy magyar nábob és baráti” köre által igencsak favorizált OTP és MOL euró alapú kötvények is alternatívát jelenthetnek a bátrabb kamatvadászoknak. Nem nehéz megjósolni, hogy az elkövetkezendő időszakban a hazai vállalati kötvénypiac is intenzívebb lesz.
Mi a tanulság? Az, hogy magyar tőkepiac volt, van és lesz is. Lehet, hogy a szereplők száma még egy kicsit változni fog, mert a bankok eléggé térdre rogytak az elmúlt időben, a hazai független cégek közül is lesz olyan, aki a XETRA rendszer bevezetését már nem tudja, vagy nem akarja vállalni. Egy biztos, aki hazai szolgáltatónál intézi befektetési ügyeit, legyen az banki vagy független cég, szerintem ezután is nyugodtan alhat. A világ pénzügyi szolgáltatásai szinte vég nélkül elérhetőek a befektetők számára. Kereskedő cégek mindig lesznek, kereskedni, spekulálni, befektetni az emberek mindig fognak akarni.
A legfontosabb az, hogy találja meg mindenki a saját „brókerét”, aki segít alázattal közelíteni a piac felé, segít eligazodni a kötvények, részvények, devizák, az egész tőkepiac kőkemény világában. Mert vagy alázattal közelítenek a tőkepiac felé, vagy a piac alázatra tanít. Ez utóbbi sokkal többe kerül! Ha meg jól választ, akkor nyugodt lehet, bEHOzható az a fránya EHO!
Ziegler Mátyás
megjelent a Gentlemen's Choice 2013/3. számában
