A pénz keresi a helyét. Valamikor azt a dunsztos üvegben találja meg, máskor bankba vándorol, ne adj'Isten offshore paradicsomokban landol, mindenesetre, ha csak a befektetések szemszögből vizsgálódunk, akkor a klasszikus bankbetét, állampapír, kötvény- és részvénypiacok között nem könnyű az eligazodás. Alapvető tézis a mai időkben, hogy a biztonságosnak mondott eszközökben nulla százalék közeli hozamok vannak (esetenként még negatív hozam is lehetséges!), a magasabb hozam reményben pedig magasabb kockázatot kell vállalni. Bizonyos esetekben, a befektetni kívánt összeg nagyságától függően, szóba jöhet az ingatlanpiaci befektetés, a klasszikusnak mondható aranybefektetés. Van azonban egy érdekes terület, ami módfelett speciális és izgalmas is ugyanakkor, igaz nagyon kevesek számára: ez a műkincsekbe való befektetés.
A műtárgyak piaca nagyon széleskörű. A médiumok harsányan tudósítanak arról, ha rekordáron kelt egy impresszionista alkotás, előkerült a feledés homályából egy régi klasszikus darab, ha egy arabus csillagászati összeget fizetett egy Faberget tojásért, a hollywoodi híresség gyűjteményéről nem is beszélve. A festmények a legismertebb műtárgyak, de kedvünkre válogathatunk más művészeti produktumok között is: régi könyvek, plakátok, papírrégiségek, érmék és plakettek, fegyverek, porcelánok, bútorok, szobrok és kisplasztikák, hangszerek, bélyegek, szőnyegek, fényképek, autó matuzsálemek, üvegtárgyak, ékszerek, borok.
Műkincsvadászok
1943-ban a szövetséges haderők műkincsvédelmi programot indítottak. Céljuk, hogy az amerikai hadsereg által bányákban és kastélyokban megtalált német műkincslerakatókat katalogizálják és visszajutassák. Ez volt a Műkincsvadászok című mozi alaptörténete George Clooney, Matt Damon, Bill Murray főszereplésével. Megállapíthatjuk, hogy a hódítások, háborúk, helyi konfliktusok sohasem kedveztek a műalkotásoknak. Esztelen pusztítás, szabadrablás kísérte a művészeti alkotások történetét. Hazánkban vitték a németek, majd megmentették a vörösök – maguknak. Nincs ez másként a XXI. században sem: Szíria, Afganisztán, Irak, Kairó. Fosztogatnak a fegyveres csapatok, pusztítják a történelmi értékeket, lopják a felbecsülhetetlen értékeket. A maguk szakállára, vagy titkos ügynökök, dúsgazdag megrendelők jól megszervezett akciójaként – sohasem fogjuk megtudni. A történelem ismétli önmagát: a hódítók kincsei mindig kikötöttek valamely kincstárban, miként a Louvre, a Pergamon Múzeum, a londoni British Múzeum is bővelkedik bennük.
A közelmúltban készített a Business Insider egy rangsort a hollywoodi műgyűjtők listájáról. A csillagászati összegeken túl inkább az az érdekesség, hogy hírességek vagyonuk hány százalékát tartják műkincsekben. 1. David Geffen filmmágnás műkincsekben 2,3 milliárd dollár (teljes vagyon 7 milliárd usd), 2. George Lucas 600 millió (6,4 millárdból), 3. Amon Milchan producer 600 millió, 4. Steven Spielberg 240 millió dollár, 5. Jack Nicholson 100 millió, 10. Leonardo DiCaprio 10 millió dollárral.
A mai műkincsvadászok aukciós házak rendezvényeire járhatnak. A két legnevesebb ház a Sotheby’s (1744-ben alapítva), és a Christie’s (1766). Mária Terézia 1773-ban látta el kézjegyével az Első Magyar Királyi Zálogház alapító okiratát, ennek a vállalatnak a jogfolytonos utódja a BÁV Rt., mely az ezredforduló környékén, a tőzsdén is szerepelt. A közvetett műtárgypiaci befektetéseket több tucat nemzetközi befektetési alap segíti, de érdekességként az is megemlítendő, hogy a neves Sotheby’s részvényei is forognak a tőzsdén, ha magából a kereskedőcégből szeretnénk részesedni.
Az új idők szelét a privátbankárok is érzékelték, s az alternatív befektetések négy újszerű csoportjárt is ajánlják már ügyfeleiknek: az arany, ezüst, bor, műkincs kvartetet (silver, wine, art, gold, vagyis SWAG). Az iparág pedig megalkotta a nélkülözhetetlen indexeit, mint az egyik legelterjedtebb műtárgy index, a Mei Moses indexet, amely 2000 óta jelentősen felülteljesítette az S&P 500 részvényindexet. 
Szintén 10 százalék feletti átlagos emelkedést mutatott a háború utáni alkotások indexe, miközben az impresszionista művek közel 6,5 százalékot drágultak évente átlagosan a Mei Moses index szerint. Az elmúlt évtizedben a legkisebb kockázatot képviselő nagy klasszikusok művei hoztak a legkevesebbet, évi 0,7 százalékot átlagban. Az indexek mellett egyre nagyobb teret kapnak a műkincs alapok is, melyek a műtárgyak széles spektrumát fedik le, a klasszikus műkincsekbe fektető alapok mellett találni köztük borra, karórákra, drágakövekre, művész fotókra és ékszerekre specializálódott alapokat is. Jelenleg közel félszáz alap működik már (ennek fele Kínában!), s évente jó tucatnyi új alap indítását jelentik be.
Egy befektetési döntés meghozatalakor mérlegelni kell, kivált igaz ez, ha a műtárgyak piaca felé kezdünk közeledni. Először vegyük sorba, hogy mily előnyös és hátrányos dolgokat kell számításba venni. A jó szemmel kiválasztott műtárgyak értékállóak, a bolygók szerencsés konstellációja esetén az alkotó ázsiója úgy megnövekedhet, hogy műve többszörösét is érheti. Természetesen ez idő függvénye, de már most érdemes leszögezni, hogy ez nem rövid távú befektetés, több év, esetleg évtized is az időhorizontja. Amennyiben tőkénk, vagyonunk nagysága lehetővé teszi a diverzifikációt, vagyis a kockázatok porlasztását, hogy több befektetési eszközt is megvásároljunk, akkor pár százalékát a vagyontömegnek meg lehet kockáztatni a műkincsekbe. Már kellő hírnévvel bíró alkotó munkáját, vagy ritkaságnak számító alkotás esetén nem kell attól tartani, hogy eladási szándékunk esetén nem találunk vevőt. Létezik közvetett befektetési mód is. A fejlett tőkepiacokon vannak már speciális, műtárgyba fektető befektetési alapok is. Az alapnak módjában áll olyan műtárgyakat is megszerezni, amit magánemberként nem biztos, hogy megtehetünk (több millió dolláros ár végett).
Végül, de nem utolsó sorban a befektető könnyen válhat gyűjtővé, ami számos ismeret megszerzésére ösztönzi, a választott témakör amatőr szakértőjévé válhat, s máris részese egy oly kulturális, művészeti közegnek, ami, ha anyagilag nem is egyöntetű haszon, szellemi kincsek tekintetében valódi gazdagság.
A hátrányok között legelőre kívánkozik, hogy azzal tisztában kell lennünk, hogy a műkincsek kétharmada bizony magánforgalomban cserél gazdát. Ez nem ellenőrzött piac, az eladók és vevők szűkös köre bizony korlátos likviditásról beszélhetünk csak, vagyis gyorsan nehéz lehet (legalábbis az általunk elfogadható összegért) lebonyolítani az adásvételt. A szervezett piacok, az aukciók, kiállítással egybekötött vásárok pedig meghatározott szabályok szerint szerveződnek. A legnagyobb aukciók tavasszal és ősszel vannak, az azokon történő tranzakciókat komoly költségek terhelik. Az utóbbi években rohamosan terjednek az online aukciós házak, ez talán orvosolni tudja ezt a szezonalitást. Újabb flastrom lehet az a beszerzési módszer a költségeink kordában tartására, ha közvetlenül az alkotóktól vásárolunk. Mivel ez a befektetés kimondottan hosszú távra szól, az elérhető hozam, a nyereség megtévesztő lehet. Egy kis matek: hiába emelkedett kedvenc képem ára huszonöt százalékot, négy-öt év alatt, az éves átlagos hozamom nem több mint 5 %. És még nem számoltam a járulékos díjakkal az eladásnál.
További problémát jelenthet, ha a műtárgy kiemelkedően értékes, akkor annak tárolása, őrzése, állagmegóvása jelent állandó költséget. Otthoni tárolásnál számolni kell azzal, hogy egy kisebb gyűjtemény is helyigénnyel bír. A lakás paramétereit és hangulatát kell összhangba hozni a tárgyainkkal. A beszerzésnél előforduló kockázat lehet, hogy egy hamisítványt sóznak ránk, ezért a szakértői segítségtől nem tekinthetünk el (remélve, hogy megbízhatóan szakért). Azt tudnunk kell, hogy a befektetések e szegmensét sem hagyja érintetlenül a világgazdaság nagy ciklusai, a gazdasági fellendülések és recessziók árapálya. A válság időszakában bizony ez a piac is ugyanúgy megsínyli, csökken a forgalom és az értéknövekedés, jó hosszban pedig semmi sem drága, s az elkövetkező napban még drágább.
A nagy dilemmát okozhat, hogy klasszikus darabokba fektessünk, vagy a sokak számára érthetetlennek tűnő, egészen más esztétikai élményt nyújtó kortárs művekbe. Az igazi mesterművek leütési árai csillagászati, ennek ellenére az elemzések megosztottak, hogy értéküket (befektetésként), vagy elérhető hozam szempontjából ezen alkotásokba való befektetés a legjobb-e.
Kortárs művek felfedezése természetesen a leggyümölcsözőbb befektetés, ha birtokunkba tudhatjuk. Tragikomikus epizódok is előfordulnak kortársalkotásokkal. Paul Branca installációja környezetvédelmi kérdések hívta volna fel a galériába látogatókat, a New York-i művész gyűrött újságpapírból és kartonból készült alkotásával – a takarítónő azt hitte, hogy szemét…
In vino veritas
Minden olyan befektetési céllal tartott eszköz, amely nem sorolható a tradicionális pénzügyi eszközök közé (nem részvény, kötvény vagy pénzügyi termék), alternatív befektetési eszköznek minősül. Ennek egyik szegmense a gyűjthető eszközök piaca. Ezen tárgyaknak nincs, vagy csekély a használati értékük, de pénzben nem mérhető hozamokat is nyújtanak, amelyek származhatnak a tulajdonos társadalmi státuszából, agy esztétikai élvezetből. Borok esetében csak néhány éri el a befektetői kategóriát, főként a bordeau-i, burgundi, portói, néhány olasz, argentin, ausztrál, chilei és kaliforniai pincék borai érik el ezt a minőséget. Volumen és érték alapján a két legnagyobb szegmens a festmények és a borok. A válság előtt a globális műtárgypiac hozzávetőlegesen 50 milliárd dollár volt, ebből a minőségi borpiac hozzávetőlegesen 3 milliárd dollár.
Sokakat talán így már nem is lep meg az a tény, hogy a boroknak is „gyártottak” tőzsdeindexeket, a Bloomberg a borok több indexét is közli. A két legismertebb borindex a Liv-ex 50 és a Liv-ex 500 (London International Vinters Exchange). A Liv-ex Fine Wine 50 Index: a legkiválóbb minőségi borokat tartalmazza. Kizárólag a bordeau-i első osztályú 8first growth) 63 borokat tarlalmazza a HautBrion, a Lafite Rothschild, a Latour, a Margaux és a Mantan Rothschild borházaktól. Csak az utolsó 10 évjáratból fizikailag is elérhető (palackozott) borokat tartalmazza. A Liv-ex 500 indexbe tartalmát tekintve az egész minőségi borpiac ármozgását hivatott követni. Minden gyakran kereskedett bor belefér az indexbe, a bordeau-i borok mellett, burgundi, rhone-i, champagn-i, portói, olasz és néhány újvilági bor is beletartozik az index összetevőibe.
A befektetési alapok igen széles palettáján boralapok is megtalálhatóak. Ilyen a 2007-ben útjára indíott Noble Crus alap, amely több mint 11 millió eurós forrást kezel, s kiváló teljesítményt nyújtott, de negatív példa is akad, minta Vintage Wine Fund, amelynek volt olyan éve, hogy a tőkéjének egyharmadát elveszítette. A két alap között volt egy lényegi eltérés, amíg a Noble leginkább régebbi és bordeau-i borokba fektetett, addig a másiknál nem volt ilyen specializáció….
A borok alternatív befektetési eszközként biztonságos menedéknek bizonyulhatnak recessziós időkben, mivel mind rövid, mind hosszútávon alacsony a korreláció (együttmozgás) a részvénypiacokkal. Ugyanezen okból fakadóan a borok diverzifikálós szerepe a portfóliókban indokolt lehet.
Amennyiben pénztárcája engedi kedves olvasó, s a privát tanácsadója sem beszéli le róla, akkor kalandra fel! A következő egy évet töltse azzal, hogy a létező szakirodalmat elolvassa, eljár aukciókra, kiállításokra (nem csak az elmét, de a szemet is trenírozni kell), szakértőkkel (galeristákkal, múzelógusokkal, művészettörténészekkel) jó kapcsolatot alakít ki. Valahogy így tanácsolják a szakmabeliek. Addig is csupán csak kedvtelésből nem tilos beleszerelmesedni egy dedikált József Attila kötetbe, vásárolni egy szabadságharcos tiszti szablyát, egy kortárs festő képe, ha megtetszik, kerüljön a nappali falára.
szotaka
megjelent a Gentlemen's Choice 2015/2. számában
