Karinthy Frigyes: Én és a bank

 2011.11.29. 10:37

Tanárúr kérem, rájöttem kérem alásan, hogy a végtörlesztés miért is megy olyan döcögősen! Mikor kezembe került Frici régi írása, fölviláglott bennem, hogy a bankok mit sem változtak száz év alatt... s belémhasított a fölismerés, hogy ezt megosszam a kedves olvasókkal. Ne lövöldözzünk üres frázisokat a tehetetlen kormányzatra, gazdasági miniszterre, a tesze-tosza Bankszövetségre, pénzügyi felületre és egyéb mélyen tisztelt tagokra ebben a sokszereplős játéékban, mert a dolgok lényege egészen máshol leledzik! Ne csodálkozzanak tehát, ha bankjuk küszöbén, az év végi akciós kamatlában penderítik majd önöket beljebb, hiszen ők csak a javunkat akarják. Szószerint.

Karinthy Frigyes: Én és a bank

ÉN alázatosan. Jó napot kívánok…
A BANK. Tessék helyet foglalni. Mivel szolgálhatok?
ÉN vigyázva leülök, hogy lyukas könyököm befelé legyen fordítva. A kérdés egy kicsit zavarba hozott, mert hát, édes istenem, ha az ember cipőüzletbe megy be, hát valószínű, hogy nem kendermagot akar vásárolni. Micsoda kérdés, hogy mivel szolgálhat? Kérem szépen… én olvastam a Pallas Lexikonban B betű alatt a következőt: Bank olyan intézet, mely pénzkölcsönzéssel foglalkozik… Eljöttem, hogy pénzt kérjek kölcsön… Ötven koronára volna szükségem…
A BANK ijedten kap egy az íróasztalon heverő, nehezéknek szolgáló négyemeletes házhoz. Hogy… hogy tetszik mondani? Öt... öt.…
ÉN zavartan. Ven… ven…
A BANK. Hogy mondta ön az imént… Valami idegen szót ejtett ki … Ko… ko…
ÉN zavartan. Rona…Rona…
A BANK merengve. Borona?
ÉN. Nem. Korona.
A BANK merengve. Korona… borona… Milyen szépek ezek az orosz szavak… milyen idegenszerű zamatuk van… És milyen szép rím… korona… borona… Szereti ön a költeményeket?
ÉN. Tudniillik… a kölcsön ügyében…
A BANK idegesen babrál az óraláncán lógó ötvenezer négyzetméteres háztelekkel. Hát monda csak, hogy képzeli maga ezt?
ÉN. Én ezt egészen furcsán képzelem. Egészen sajátságosan, mondhatnám fantasztikusan. Én ezt úgy képzelem, hogy ön ad nekem ötven koronát kölcsön, és én azt önnek visszaadom, majd ha lesz pénzem.
A BANK. Csodálatos. És hogy jutott eszébe, hogy éppen hozzám jöjjön?
ÉN. Ezen magam is csodálkozom. Eleinte persze a temetkezési egylethez akartam fordulni, vagy esetleg az állatvédő egyesülethez. Nem is tudom, hogy támadhatott ez a barokk ötletem, hogy a bankhoz megyek kölcsönkérni.
A BANK. Na jó, ne töltsük az időt viccelődéssel. Ön azt mondja, adjak ötven koronát, és ön majd visszafizeti. Hát milyen garanciát tud ön nyújtani nekem?
ÉN. A biztosíték lelkemben lakk, mondja Madách. Három nagy drámát írtam, amit a színházak már el is fogadtak.
A BANK sír.
ÉN ijedten. Mi az?
A BANK egy angol értékpapírral törölgeti könnyeit. Azokra a szerencsétlen árvákra gondolok, akiknek apjuk-anyjuk tűzhalált hal, ha esetleg leég az a három színház, mielőtt az ön darabjait előadták.
ÉN. No, az mégse valószínű… hogy mind a három…
A BANK. Milyen garanciát tud ön nyújtani nekem, hogy nem? A színházak leégnek, és akkor ki fizeti meg nekem az ötven koronámat? Még ha iratokat tudna mutatni nekem, amelyek bizonyítják, hogy ön mind a három színházat bebiztosította, mondjuk, kétszázezer koronára… akkor lehetne valamit csinálni… akkor beterjeszteném kérését a közgyűlésnek, ami három-négy hónap múlva feltétlenül összeül… De mondhatom, nagyon nehéz lenne a dolog még akkor is …Nagyon, nagyon rossz évünk volt, édes uram, tavaly…Elcsukló hangon. Tudja ön, mennyire apadt a nyereségünk?... Ön nem találja ki soha…Remegő hangon. Nyolcvan, azaz hetvenöt millió koronára… mondd, hetvenmillió…
ÉN mondom. Hetvenmillió… borzasztó…
A BANK férfiasan. Ne vigasztaljon, uram, erős vagyok, és férfiasan viselem a nehéz megpróbáltatást. De ha azt kell hallanom, hogy ahelyett, hogy néma részvéttel pillantanak rám: három rongyos színházra ötven koronát kérnek tőlem…akkor ki kell hogy törjön belőlem, kitörne a szegény, elnyomott féregből is a méltatlankodás fájdalmas segélykiáltása…
ÉN ijedten hazudok. De hiszen van három házam is…tehermentes…
A BANK zokogva legyint.
ÉN. Meg birtokom…Erdélyben…
A BANK zokogva. Harmincmillió… harmincmillióval kevesebb, mint két évvel ezelőtt… És minek köszönhetem? Ezeknek a kölcsönöknek… annak a nyavalyás Eibenschütznek, aki szintén megugrott a húsz koronával… Ön boldog ember… önnek háza van, ahol fáradt fejét lehajthatja… de ki segít rajtam?
ÉN ijedten. Kérem… kérem… az istenért… igazán boldog volnék, ha valahogy segíteni tudnék… hiszen nem olyan nagy dolog… majd ön megadja nekem… e percben csak öt korona van ugyan nálam… de ha parancsolja…
A BANK. Mindent megteszek, dolgozni fogok, hogy előteremtsem… Legföljebb részletekben fizetem majd vissza önnek. Átveszi az öt koronát, és egy hanyag mozdulattal a bőre alá dugja.

 

Szoták Attila

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr53420933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

finance · http://finance.blog.hu 2011.11.30. 17:11:16

Nem arra való a kölcsön, hogy pénzt szerezz ha épp nincs. Akkor kell felvenni, ha túl alacsony a kockázatod.
süti beállítások módosítása