Az elegáns szobában régi harcosok találkoztak, akik együtt harcoltak számos fronton, mostanság az európai hadszíntéren próbálták pénzük és hatalmuk erejét. Az asztalfőn ülő őszes úr vette át a szót: - Holnapután. Holnapután piaczárás után kezdődik. Beszéltem a kancellárral, a pénzügyminiszterre, a hitelminősítőkkel és pár újságíróval, aki számít. Megkegyelmezünk. Ennyi lecke elég volt. A kötvények és részvények már nálunk vannak, indulhat a jó hírek gyártása – futószalagon, jöhet az emelkedés. A társaság több szót nem is ejtett a témáról, lassan távoztak is. Ketten maradtak, egy fiatal és az öreg. Magyarul folytatták a beszélgetést. – Látod fiam, ennyi az egész. – De miért pont péntekre az időzítés? – Ez pofon egyszerű. Még mindig átkozottul babonásak az emberek, így nem fogják elfelejteni egy időre, ami történni fog. Ennyi játék nekünk is kell. – És mi legyen azzal a firkásszal, aki írt rólunk egy könyvet? – Semmi. Úgysem hisz neki senki, bolondnak nézik. Az emberek meg legalább olvasnak, mert azt elfelejtettek. A sorok között meg főleg. – Na, hozz még egy feketetét, aztán átbeszéljük miért nem lehetsz te miniszterelnök.

Ily csodás dolgok Pesten nem történhetnek meg, csupán a képzeletünkben. Valamiféle kényszeredett magyarázatra pedig minden reggel várnak az olvasók, hogy mi és miért történik. Az általános optimizmus napok óta tapasztalható, látható jele eddig még nincs, hogy ez kicsit is sérülne. Aki a longos oldalon van, az stopokkal már védekezhet, a short oldalon állókra szerintem még nehéz napok várnak.
Jó kereskedést!
  

Sz.A.