Előttem az utódom

 2012.03.12. 14:54

Minden családfő életében eljön az a pillanat, amikor azon kell törnie már a fejét, hogy gyermeke jövőjéről kell gondolkodnia, esetleg vészesen közeleg az az időpont, amikor a családi vállalkozás következő vezetőjéről kell dönteni. Természetesen ezt sem lehet elég korán kezdeni, az a szerencsés, ha megpróbálunk már évtizedekre előbbre gondolni, gondoskodni. A médiumok a nemzetközi válság kitörése óta hangosak a pénzügyi kultúra oktatásának szükségességéről annak színvonalától, hiányosságaitól. Amennyiben nem következett volna be válság, ezen téren akkor is lennie kellene valamiféle hosszú távú stratégiának, amely gyermekeink és vállalkozásunkra vonatkozik. Mit és mikor kezdjünk el, ez itt a kérdés!
Kezdjük a gyerekekkel! Mielőtt a kisgyerekkor évei villámgyorsan eltelnének, nekünk már azt megelőzően is van teendőnk! Mindenki anyagi helyzetétől függően, lehetőségei szerint kell, hogy megkezdje gyermeke jövőjére vonatkozó, évtizedekre szóló pénzügyi tervezését. Ennek számtalan formája lehetséges (a hosszú távú befektetéseken és biztosításokon át, a befektetési célú ingatlanokig stb.), amiben egy pénzügyi tanácsadó, pénzügyi tervező, személyi bankárunk lehet segítségünkre. Egy távoli cél lebegjen szemünk előtt: a gyermekünkről fogunk gondoskodni, sok-sok év elteltével ez már meg is valósulhat saját befektetéseink, cégünk, vállalkozásunk sikerességétől függetlenül. A sok évet külön kihangsúlyoznám, mert a pénzügyi befektetések teljesítménye, mind a kamatos kamat „köpönyegéből” bújtak ki, a részvénypiaci befektetések is évtizedes időhorizonton mutatják meg igazán a bennük lévő potenciát, fantáziát.
A gyerek cseperedik, kisiskolásként megismerkedik a betűk és számok birodalmával, de mi is a teendőnk már most? Természetesen hagyjuk, hogy gyermek lehessen: játsszon, tanuljon, játszva tanuljon.
Az első pénzügyi dilemma hamarosan jelentkezik; mikor és mennyi zsebpénzt adjunk a gyereknek? Sokféle nézet, iskola létezik már itt is. Van, aki úgy gondolja, hogy szülőként mivel biztosít minden tőle telhetőt, anyagi biztonságot ad, minden igényt kielégít, nincs is szükség külön apanázsra. Ám előbb, vagy utóbb elkövetkezik az a pillanat, amikor ha nem is adunk, kérni fogja a gyerek; már csak a mértéke lesz kérdéses, s felvetődik bennünk a kérdés, hogy ellenőrizzük-e, hogy mire költi ebben a zűrzavaros világban? Vekerdy Tamás gyerekpszichológus nézete szerint bízzuk a gyerekre, és ne kérjük számon, hogy mire költötte. Ezzel a reformpedagógia nézettel biztosan sokan vitába szállnának, főleg akkor, ha nem csekély összegről van szó. Egy másik emlékezetes példa a legendás bankárcsaládhoz, a Rotschildokhoz kapcsolódik. Az egyik bankár gyerekeinek szigorúan munkát írt elő, aminek fejében fizetséget kaptak, s szigorúan könyvelniük kellett, hogy miként alakultak a bevételek és kiadások. Ez a szigorúság is sok ellenérzést kelthet, de lássuk be, hogy utóbbi család ismertsége a mai anyagias világunkban szélesebb körű, mint sok reformpedagógiát követő családé. Eltérő családi tradíciók, nevelési felfogások.
Midőn a gyermek megismerkedik a pénzzel, felfogja annak mindennapi életünkben betöltött szerepét, jelentőségét, a következő problémakör a takarékosság. Hogyan és miként tanítsam meg a takarékosságot, előrelátást? Remélem, sokan egyetértenek velem, hogy ez szükséges akkor is, ha pillanatnyilag nem szűkölködünk az anyagi erőforrásokban. Számomra mindig elgondolkodtató volt, ha azt hallottam, hogy a „gyémántkirály” tízéves autóval jár, a Wal- Mart cég használt repülőgépekbe ruházott csak, a tehetős volt cégtulajdonos is csak második tulajdonosa egy luxusautónak…Amit megspóroltak, az nem kiadás, az nyereség. Leghatásosabb okítási módszer kétségtelenül az, ha jó példát tudunk mutatni; mivel, világnézetünket, viselkedésünket még habitusunkat is egyszerűen lemásolja a gyerek. A malacpersely, vagy a gyermek nevére már kisiskolásként megnyitott bankszámla tűnik jobb ötletnek, Önökre bízom, de általuk olyan magvat hullatunk el, ami egyszer szárba szökken, mélyen beleivódik csemeténk gondolkodásába. Minap találkoztam egy esettel, amikor a cégvezető apuka kockás füzetbe vezette gyermekei zsebpénzének kimutatását, amire 30 % kamatot „fizetett”. A gyerekek hamarosan meg is tapasztalták, hogy jó takarékoskodni, szépen kezdett el fialni megtakarításuk.
A gyerekek pedig nőnek, rohannak az évek. Játszanak és tanulnak, játszva tanulnak. A játékboltok polcain szép számmal sorakoznak a pénzzel játszható társasjátékok (a gazdaságban, tőzsdézés során előforduló játékelméletre most nem térnék ki). Sokunk emlékszik, játszott már a Gazdálkodj okosan című társasjátékot, modernkori euróban játszható kiadása is minden üzletben megtalálható. Egyetlen szépséghibája, hogy nevében ellentétben sok mindenre nem tanít meg, inkább csak a költésre, a fogyasztásra ösztökél. Ezen szempont alapján már izgalmasabbak a stratégiai társasjátékok (pl. Catan), vagy az örök klasszikusok a Capitaly és a Monopoly (a játék szerelmesei még világbajnokságon is összemérik tudásukat). A táblás gazdasági, „pénzes” társasjátékokon belül külön kasztot képeznek a tőzsdés játékok; két magyar verziót is meglelhetnek a gyűjtők (Tőzsde és Speculátor néven), a nemzetközi kiadású tőzsdei társasjátékok már évtizedes múlttal bírnak. Amennyiben ezen téma felcsigázná valaki érdeklődését, és életszerűbben szeretne kereskedni, annak a Wall Street Tycoon PC játék keretében élheti át az elmúlt évtizedek tőzsdei eseményeit, válságait. Robert Kiyosaki gondolatai, útmutatásai is reneszánszukat élik; az általa kifejlesztett CashFlow társasjátékot is feltétlenül meg kell említenünk (külön felnőttek és gyerekek által játszható verzió is létezik). A passzív jövedelmek fogalmához, a hétköznapi mókuskerékből való kitöréshez a befektetések, pénz- és tőkepiacokhoz visz közelebb minket. Kicsit nekem túlságosan is „amerikás”, de egy jó játékra merem ajánlani.
Az ifjú kor nem szól másról, mint a tanulásról, a világ megismeréséről, a reál és humán ismeretek gyűjtéséről, az idegen nyelvek elsajátításáról, a művészetek (André Kosztolany neves spekuláns, a tőzsdézést is művészetnek tartotta) gyakorlásáról és a sportról. A középiskola és a felsőfokú iskola kiválasztása már komolyabb fejtörést okozhat. Az eddig elvégzett munka, képességek és anyagi lehetőségeink szerint keressük a „legjobb” iskolát a gyereknek. Kell egy jó iskola, ez nem kérdés! A hazai intézmények között is szép számmal akad olyan, ami a szülők „igényének” és az ifjúság elvárásának is megfelel. Az, hogy a tanulás milyen szakon történjen, sok mindentől függ. Egy orvos, vagy jogászdinasztia leszármazottja megtalálja itthon is a helyét, ellenben a gazdasági képzést választóknál már megfontolandó egy külföldi intézmény.
Hol tanul az elit? A legjobb egyetemeket összesítő lista számos érdekes és látványos elemet tartalmaz, egyik legszembetűnőbb az angolszász dominancia: a szűkebb tízes listába csak angol és amerikai egyetemek férnek be (a legjobb 400 és 500 közötti tartományba már sikerült bekerülnie a Szegedi Tudományegyetemnek, az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek. A legjobb 10 egyetem: Harvard Egyetem – USA, Cambridge Egyetem – Egyesült Királyság, Oxford Egyetem – Egyesült Királyság, Yale Egyetem – USA, Imperial College London – Egyesült Királyság, Princeton Egyetem – USA, California Institute of Technology – USA, University College London – Egyesült Királyság, Massachusetts Institute of Technology – USA.
Amennyiben az üzleti világot tartjuk fókuszban, akkor megkerülhetetlen az MBA-képzés. „Az MBA szerepe az üzleti világban kicsit olyan, mint a golf: lehet valaki vezető üzletember anélkül, hogy valaha is a kezébe vett volna egy golfütőt, csak soha nem fogja megtudni, mitől sikeresebbek azok a versenytársai, akik tagjai valamelyik drága golfklubnak.” Már több mint száz esztendeje folyik ez a mesterképzés (Master of Business Administration), aminek éves költsége 10 millió forint körül mozog. Felsővezetők és stratégiai pozíciók esetén nem jön rosszul egy ilyen végzettség, de az általa kialakított kapcsolati háló bizonyosan megéri a befektetést.
Leszögezhetjük tehát, hogy a legjobb befektetés a tanulás, a gyerek. Sok vállalkozó, cégtulajdonos szembesült már, vagy fog szembesülni azon kérdéssel, hogy kinek adja a stafétabotot, mivel a rendszerváltozás után már több mint húsz év telt el, a cégvezetők átlagéletkora közelít a hatvan évhez. A hazai GDP 40%-át adó családi vállalatok körében aktuális tehát az utódlási kérdés; amennyiben „családban marad” a cég vezetése, a döntő tulajdoni hányad, akkor számvetést végezhetünk, hogy milyen munkát végeztünk, mire és miként tanítottuk a következő generációt. 
A nyilvánosan működő, tőzsdén jegyzett társaságokat a fenti szempontok alapján vesszük górcső alá, találunk érdekességeket. A FOTEX Nyrt. elnöke, meghatározó tulajdonosa, Várszegi Gábor mellett általános vezérigazgatói helyettesi tisztjét tölti be Várszegi Dávid, a fia. Az ifjú Várszegi 1999-2002. között a New York University-n marketing és nemzetközi közgazdasági főszakon, illetve politikai alszakon folytatott tanulmányokat. 2002. decemberében BS (Bachelor of Science) címmel diplomát szerzett a fenti szakokon. 2003-2004. évben a Harward Extention School ingatlan és ingatlan pénzügy szakán szerzett másoddiplomát. 2004. június 1-től a Fotex Rt. elnöki tanácsadói, majd 2005. novemberétől a Fotex Nyrt. általános vezérigazgató helyettesi tisztjét tölti be.
A nagyvilágban széttekintve ismerkedjünk meg az egyik legjelentősebb, minden idők egyik legsikeresebb amerikai vállalkozásánál miként is maradt családban a cég vezetése. Sam Moore Walton volt az alapítója, a Wal-Martnak, 1985-ben ő vezette a Forbes 400-as toplistáját, vagyona 22 milliárd dollárra rúgott, amit addigra már felosztott felesége és négy gyermeke között. 1992-ben bekövetkezett halálakor a társaság többségi tulajdonjoga és az elnöki tisztség a legidősebb fiára, S. Robson Waltonra szállt, de a vállalkozásban a család minden tagja érdekelt maradt vagy magán az üzleten, vagy a részvényeken keresztül. 
William Wrigley (1861-1932) az első rágógumikat csupán reklámcélokra használta, sütőporaihoz mellékelte őket ajándékképpen. A vevőket jobban érdekelte az ajándék, mint maga a termék, s lett belőle rágógumigyáros, s létrejött egy hatalmas vállalkozás. A családi hagyományok miként folytatódtak, s a létrejött cég vezetése miként öröklődött generációkon keresztül? Wrigley tízévesen (sic) kezdett kereskedni, apja szappanfőző volt, aki őt már kisgyermekként bevonta a vállalkozásba; szombatonként egy kosár szappannal járta a város utcáit és a járókelőknek kínálgatta apja portékáit. Később annyira megtetszett neki, hogy tizenegy évesen az iskolát otthagyta az iskolát, s néhány hét rikkancskodás után apja szappangyárába ment dolgozni. Tizenhárom évesen már önállóan, ügynökként bejárta az országot. Még nem volt harminc éves, amikor megalapított az első saját vállalkozását, eleinte szappant gyártottak, majd sütőporokat. Amikor kiderült, hogy a vevőket az ajándékba kapott rágógumi jobban érdekli, profilt váltott. Húsz éven át foglalkozott rágógumival, úgy, hogy ő csak az értékesítéssel foglalkozott, majd 1911-ben megvásárolta a gyártó vállalatot és megalapította a William Wrigley, Jr. Companyt. 1932-ben bekövetkezett halálakor a családnak a társaság részvényeibe fektetett vagyonát 34 millió dollárra becsülték. Mind a cég vezetése, mind a többségi részvénytulajdon az ő kezükben volt. A társaság irányítását Philip K. Wrigley, William Wrigley egyetlen fia 1925-ben vette át az alapítótól, s egészen 1961-ig volt a társaság elnök-vezérigazgatója, de az igazgatótanács elnöki tisztét haláláig, 1971-ig megtartotta. Ezt követően a fia, William Wrigley lépett a helyére. A család 1983-ban még mindig 35%-át birtokolta a társaság részvényeinek, hozzávetőlegesen 300 millió értékben, a Forbes 1995-ben 1,5 milliárd dollárra becsülte a Wrigleyk vagyonát.
Hosszú az út az iskolapadtól, a pénzügyi, gazdasági tudás és tapasztalatok megszerzésén keresztül egy elnöki tisztségig. A bemutatott példák is bizonyítják, hogy a generációváltásban a tulajdonosok elsősorban „saját vérvonalon” belül próbálják továbbörökíteni a „családi ezüstöt”, és ahol lehet, az utódok taníttatása is ezt erősíti, készíti elő, arra ritkábban van példa, hogy a generációváltással a vállalkozás irányítása kikerül az adott család kezéből, és idegen menedzsment viszi tovább az operatív ügyeket. 
 
Szoták Attila
 
Megjelent a Gentlemen's Choice 2012/1. márciusi számában

Címkék: portfolioblogger

A bejegyzés trackback címe:

https://tozsdemamor.blog.hu/api/trackback/id/tr874312034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

20110525 2012.03.16. 15:16:45

Kedves Szerző!
Kiváló cikk. Gratulálok, és sok sikert a további munkájához!
Takács Tamara
süti beállítások módosítása