Márai Sándor: Baisse

 2011.11.24. 17:09

Újabb érdekes Márai írás került kezem alá. Hálaadás ünnepe van ma amerikában, ami azt jelenti, hogy a nyitva lévő börzéken nyugodság honol. Lehet olvasgatni. Mi meg hálával tartozunk Márainak, hogy blogunkba egészen jól beleilleszthető írásokkal is megajándékozott minket.

Márai Sándor: Baisse

Már napokkal előbb beszéltek valamit. A lokálos esténkint üresebbek voltak. Ez úgy megy, hogy a nők vacsora után proponálni kezdik, el lehetne ide vagy oda menni, új zenekar van az Unionban, a Scafában van egy kötéltáncos, aki állítólag egészen jó. A férfi ezt szórakozottan hallgatja az újság mögül, néha odaszól valamit, inkább csodálkozó mint résztvevő megjegyzést. A baisse már benne van a lelkekben, mindenki sejti, de még nem merik kimondani. Az emberek gyanakodva néznek egymásra. Hátha a másik már tudja. Börzéről az esti kiskurzusoknál ritkábban esik szó, inkább irodalomról beszélnek, színházról, politikai eseményekről, mindenki óvakodik megjegyzést tenni, ami azt a látszatot keltené, mintha ő hinne benne, a lehetőségében csak, egyáltalán föl merné tételezni. Ha aztán valaki mégis ki meri ejteni, hogy ha ma mintha előjelei lennének…akkor gúnyosan és szerényen mosolyognak a többiek. Pihenésről van szó, mondják, semmi egyéb. A börze kipiheni magát. Az emberek sokat kerestek, azt pihenik ki. Nincs természetesebb dolog ennél actióra reactio következik, nem jelent semmit. De ha őnagysága este az Unionba akar menni, kibuggyan a lelkekből az igazság első csöppje. Nem olvasol újságot, édesem, mondják. Tudod, hogy milyen baisse van?


Mindenki tudja, hogy átmeneti állapot az egész. A baisse hasonlít azokhoz a nagy lelki válságokhoz, amire csak akkor eszmél föl az érdekelt, mikor már nyakig ül benne. Erőszakosan elfordított fejjel él, addig nem vesz tudomást a közelgő veszedelemről, másról beszél, hangosan és tüntetően. Azért figyelmes szemlélő veszi csak észre, egy árnyalattal már óvatosabban mozog. Míg egy délelőtt elindul a hír, a borbély kezében reszketni kezd a borotva, az újságárusok nem is merik kiáltani a szenzációt, csak szótlanul nyújtják a kapkodó tömegnek a lapokat. Az első mozdulata ilyenkor mindenkinek közöny és fölény. A világért nem lapoznának, mint hausse idején, rögtön az újság utolsó oldalára, az árfolyamok fekete lécei felé. Az újságolvasó nyugodt és hosszú pillantást vet a vezércikkre, mint akik egyedül az érdekel már csak, a magányos és érett szemlélő komoly nézésével olvas néhány sort az angol gyarmati telepítés politikai fejleményéről, aztán lassan s elgondolkodva átfordít a második oldalra, tűnődve s bizonyos tartózkodással futja át a legújabb pápai enciklikát agy az özvegyet, aki agyonlőtte magát a fia sírján, könnyű mosolyt szentel egy feuilletonnak, aztán mély lélegzetet vesz, mint az úszó ugrás előtt, s elsötétült arccal beleveti magát a kurzusok hullámaiba. Most már nincs fék, ami tartsa. Elszabadult szenvedélyek sötét árnyai kergetik egymást az olvasó homlokán. Mélyen hajol a tabellák fölé, s jegyez. Körülötte ezt csinálja a kávéházban, a villamoson, az utcán most száz- és százezer ember, olyanok is, akiknek fia részvényük sincs, olyanok is, akik má régen és jól eladták. Mindenki érdekelve van. Hasoeuer 40 000 percenttel…Canadian Pacific 30 000 percenttel…Az ajkak lázasan dadognak, mert nem percentekről és áresésekről van itt szó, ezt érzik mind, hanem kiült valami, valahol rájöttek valamire, összeomlott egy óriási kártyavár, aminek téglái spekuláció, nyereségvágy, apró és nagy vágyak, kétségbeesés voltak, s amit idegen, szenvedélyek, egy különös varázslat távírófonalai hálóztak át. Ezekben a napokban figyeltem meg német földön a harmadik nagy baisse-ben, s az egyetlen biztos percent, amit e különös, modern és óriási tömegjelenségből érdemes nyereségnek följegyezni, hogy a baisse-nek bizonyos morális tisztító hatása van az emberekre, egy pillanatra mindenki föleszmél, magába néz, mosakszik, szép és nemes dolgokat gondol…


Aztán másnap baiss-re kezd spekulálni.
De addig ott ülnek az újság fölött, s nézik a lezuhant kurzust. Lelki füleikkel házakat hallanak recsegni, és halottakat látnak az üzleti irodák díványain. Ez a kurzusvárás a legmulatságosabb bennük, ezek a hitetlen szemek. Hátha nyomdahiba. Valahogy úgy ülnek ott, mint lóversenyeken vagy futamok után, mikor már mindennek vége, s a versenyt rég lefújták, az elhagyott tribünök s a tikettekkel teleszórt mezők fölött marad néhány ragaszkodó játékos, aki még mindig ott ül, egyedül, tenyérbe támasztott fejjel, s bámulja a bíró jelzőtábláit, várja a csodát. Hogy esetleg történik még valami. A bíró kijön, és kijelenti, hogy tévedés volt az egész, nem is az a ló nyert, hanem egy egészen másik, vagy holtverseny volt, vagy még csak most fognak fotografálni, vagy hirtelen proklamálni fognak egy kormányrendeletet, mely meghagyja a totalizatőröknek, hogy minden játékosnak fizessék vissza a pénzt…Ezzel az arccal ülnek a baisse-isták az újság előtt. Aztán, a sötétség ötödik napjában, lassan felderülnek az arcok. Mindenki patrióta lesz. A külföldieket kárörvendő szánakozással nézik. Hja, mondják, mi kitartunk. Mindenki patrióta: hozzákezdett baisse-re spekulálni.

(Márai Sándor, Kassai Napló, 1923. február 22. 42. sz. 3.)

Szoták Attila

Címkék: portfolioblogger

Nero, ez Franco!

 2011.11.23. 08:50

A mai nap ünnepli születésnapját Franco Nero olasz színész, aki pályafutása során több magyar filmben is játszott. Születésnapjára emlékezünk filmjeivel. A héten nem sikerült megegyeznie az USA-ban a „szuperbizottságnak az adósság további csökkentésével kapcsolatban. Az eddig pihentetett USA problémák újra felerősödhetnek az elkövetkezendő időszakban (Úgy hívták őket …zsiványok). Az IMF és az EU megkapta Magyarország valamiféle „védőháló” kérelmét (Levelek Júliának). Itthon elfogadták a 2012-es adótörvényeket (Még drágább az életed). 2012-től kivezetik a BÉT-ről a magyar állampapírokat, és egy másik platformon keresztül fog folyni rájuk a kereskedés (Az ártatlan alvás). Pletykák szerint így a kínai befektetők könnyebben férhetnek hozzá a magyar papírokhoz (Julianus barát).

A hazai bankvezérek szerint a jelenleginél erősebb forintra lenne szükség a gazdaságnak, hangzott el egy konferencia beszélgetés keretében (Angyalok beszéde). Egyiptomban bár nincs már Mubarak, újra felerősödtek a tüntetések, bizonytalanná téve a közel-keleti helyzetet (Sahara Cross). Valamint felerősödtek az Iránnal kapcsolatos szankciók, ami szintén nem a megnyugvás felé tereli a jelenlegi gazdasági folyamatokat (Tűzsivatag). Érdekes hír volt olvasható tegnap a Reuters oldalán, miszerint „megemelheti a kormány a bankadót, ha egy bírósági döntés következtében az államnak kell megtérítenie a bankok felé a végtörlesztésből származó veszteségeket”. Ha ez tényleg igaz, és esetleg a későbbiekben megvalósulna, az lehet, hogy nagyobb nyomás alá helyezné a magyar bankok árfolyamát, mint egy esetleges leminősítés (Keresztes lovagok). De a legnagyobb kérdés, amit mindenki lélegzetvisszafojtva vár, hogy nyilatkozik az S&P Magyarország hitelminősítéséről (A méregkeverő). Nagy a csend, valami történni fog. Önök nem így gondolják?

Nézzük a piacokat:

OTP: Egyik nap 3000 alatt, másik nap 3000 felett. Nem egyszerű a befektetők helyzete. Ha a fundamentumokat nézzük, és összehasonlítjuk a versenytársakkal, 3000 Ft alatt venni kell. Az óvatosságra a hazai és nemzetközi események adnak okot. Esésben 3.000 Ft alatt mindenképpen venném sávosan, és aki rövid időre játszik, pozitív korrekciós napon realizálhat is. De nagyobb portfóliókba, ilyen árfolyamon már tartásra is jó. Szerintem…

Mol: Sokkal jobban tetszik, mint az OTP, de a beszálláshoz magasnak tartom a 18.000 Ft körüli árat. Itt inkább realizálnék, és ha jön egy negatívabb hangulatú esős idő, 16.000 Ft vagy alatta mindenképpen vételeket keresnék.

Richter: Kezdett a gólyák téli repülési irányába állni, és ha ez így marad egy darabig, akkor igazán jó vételi lehetőségek jönnének el 32.000 Ft körül vagy alatta, de jelenleg csak nagyobb portfóliókba tenném, mert a hangulatváltozásokra sokkal lomhábban reagál (ami nem baj) és az előző két papírral rövidebb távon nagyobb hozam érhető el.

A kisebb papírok továbbra is csak nagyobb portfólióba, hosszabb távra tervezhetőek, de ne feledjük el, sohasem lehet tudni, melyik forgatókönyvből lesz kasszasiker. Az FHB, a Danubius, az EGIS és a PannErgy forgatókönyvét olvasgatnám.

Ha valaki nemzetközi részvényt keres, 100 euró körül mindenképpen vennék VW részvényt, illetve ha 20 euró alá esne a Hyundai részvény ára, azzal is színezném a nemzetközi portfóliót.

Devizapiaci törpecápák remélem realizálták a múlt heti EUR/HUF és CHF/HUF short illetve az EUR/CHF long pozíciók nyereségét. Ha igen lassan itt az újabb beszállási lehetőség. EUR/HUF shortokat 310 Ft felett, CHF/HUF shortokat 250 Ft felett sávosan nyitnék, valamint 1,23 körül elkezdeném az EUR/CHF longok sávos vételét. (A mikulás hozzon deflációt Svájcba, Önöknek meg nyereséget)

Ha eurójával a biztonságra vágyna, gondolatainak az OTP EURO kötvény a tárgya! Jó kötvény befektetésre vágyik? Akkor Ön a MOL Magnóliájára vadászik!

Az izomláz és egy Honfoglalás DVD legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!
 

 

Ziegler Mátyás - Győr

Címkék: portfolioblogger

Canossa remake

 2011.11.18. 09:22

Nagyon vártam, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar eljön! „Én nem akartam ezt, Önök tudhatják, de a nemzetközi helyzetre való tekintettel ez a legjobb megoldás a számunkra! „Miért jó szeretni a történelmet? Mert ismétli önmagát, bár lehet, hogy más helyen, más szereplőkkel, de időnként újra előjön. Aki szereti a történelmet, készülni tud rá. Így vagyunk ezzel a Canossa-járással is.

1077-ben IV. Henrik német király, aki később német-római császár lett, vezeklő zarándoklatot tett Canossa váránál, ahol VII. Gergely pápát próbálta meg rávenni kiátkozásának visszavonására. Az egész az abban az időszakban zajló invesztitúra harc miatt történt. IV. Henrik egyfajta szabadságharcot vívott a pápával szemben az egyházi vezetők kinevezésével kapcsolatban. Milyen érdekes, hogy mostanában (1,5 éve) nálunk is egyfajta szabadságharc zajlik. Szinte mindenki ellen.

Viszont, ha végignézünk a hazai történelmen, elég gyászos eredményeket látunk szabadságharc tekintetében. Kezdte Lehel, aki európai bevásárló körútján, hiába volt jobb egy kürtnyivel I. Ottónál, sajna a végén elbukott. II. András jeruzsálemi „nyaralása” a pápai utazási irodával sem hozott szabadságot a Szentföldnek. Budai Nagy Antal is alulmaradt a nemesek kontra parasztok egymás elleni küzdelmében. Dózsa György is „picit” megégette magát nagy felbuzdulásában. Bocskai István szabadságharca is csak egy tisztes döntetlenre volt elég. Thököly Imre pedig inkább eltökölte a esetleges előnyös helyzetet, és szintén vesztesként hagyta el a harcteret. II. Rákóczi Ferenc pedig többszöri hosszabbítás után egy csatára által rúgott öngóllal (Károlyi Sándor) veszített. Az 1848/49-es hőseink is vereséget szenvedtek, bár itt már szükség volt arra, hogy az ellenfél honosított külföldi játékosokkal (az orosz cár csapatai) erősítse meg csapatát.

Mostani szabadságharcunk kicsit olyan, mintha San Marino focizna Németország csapatával. Hiába csak a német 5. osztályból válogatna a német kapitány, valószínűleg akkor is csak a gólarány lenne kérdéses, nem pedig a győztes csapat. Így vagyunk mi is. Hiába szeretnénk a focit tojáslabdával játszani, kétszer akkora kapura, ha rajtunk kívül mindenki máshogy játssza. Eldönthetjük, hogy úgy focizunk, ahogy ők, vagy egyedül rúgjuk egymás között a tojáslabdát, míg el nem törik. De ha csak nagyon közelre tekintünk, hiába akarunk hős vezérünk által (el nem ítélhető módon) hőn szeretett magyar bajnokságában idegenlégiósok nélkül focizni, rá kell jönnünk, a magyar játékosok önmagukban nem képesek nemzetközi teljesítményre. Így vagyunk ezzel a gazdaságban is, egymagunkban nem vagyunk képesek nemzetközileg elismert teljesítményre, mert az erőforrásaink sajnos sokkal végesebbek a szükségesnél. Sokan buktak már el azon, hogy jó ötlettel rendelkeztek, de a megvalósításhoz szükséges forrásokkal nem, vagy csak nem teljesen rendelkeztek. A mostani helyzetben az a kérdés, hogy ki fog három napig állni az IMF székház előtt, fedetlen fővel, bebocsátásra várva? Hős vezetőnk, vagy valamelyik „samesza”? Ezt nyugodtan megjátszhatják tipp-mixen.
Ne felejtse el senki, még a „ nagy” Bonaparte-t is alázatra késztette a Waterloo-i „piac”, a többiek hozzá képest csak „vízhordók” a csapatban.


Ziegler Mátyás - Győr
 

Címkék: portfolioblogger

Börzei gyász

 2011.11.17. 11:37

A humorisztikus élclapokban nem volt ritkaság egykoron, hogy a börze volt a téma. Manapság inkább azt mondhatjuk el, hogy (egy rossz) vicc ami történik. A Borsszem Jankó 1882-es(!) számában található egy kis érdekesség. Nem mostani találmány a tőzsde, a tőzsdén spekulálók ugyanolyan fájdalommal élték meg a baisse-ket és hausse-kat, mint mostanság.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A börziánerekhez

 

Rémülettől hallgató ajakkal

Meddig ültök börziánerek?

Nincs talán még elfelejtve a dal,

Melyet egykor énekeltetek?

Vagy, ha elmult és még vissza nem szállt

Gründolási régi kedvetek,

Legyen a gseft szolidan reservált:

Börzehősök, csak gsefteljetek!

 

Zivatar volt, - s börze-termeinkben

Már az "adok", "veszek" nem fogad?

Csüggedten megugrotok innen,

Veszni hagyva akcziátokat?

Jö a Rotschild contremine rohammal

S a furfangos Bontoux megremeg...

De azért, bár lanyha árfolyammal:

Börzehösök, csak gsefteljetek!

 

Kösseek "sluszt" emlékül a hajdan

Tartós "hausse"-tól ékes tájirul,

Bizzatok a jövőben, ha majdan

"Baisse"-nek múltján ujra "hausse" virul.

Néhány spekulánsnak elmerültén

Megnyugosznak majd az emberek,

S szédelgésre ujabbra derül fényl...

Börzehösök, csak gsefteljetek!

 

Föl! elöbb csak óvatosan, szépen,

Mig a zivatar lecsöndesül -

S aztán újra, rajta nagy merészen,

Kezdjétek a szédelgést elül!

Előpostája egy nagy viharnak

Rémitett meg kissé bennetek...

Majd a kit a nagyja ér, jaj annak!

No, de addig - csak gsefteljetek!

 

(Borsszem Jankó, Január 29. 1882.)

 

szorgalmasan lejegyezte: Sz.A.

 

 

Címkék: portfolioblogger

Dominó Nap

 2011.11.16. 08:40

2007-ben ezen a napon tartották a Domino-Day-t. Ez az év arról volt nevezetes, hogy azon kevés domino-day közé tartozik, ahol nem sikerült a rekordkísérlet. A felállított 4,5 millió dominónak „csak” 81,59 %-a dőlt el. Érdemes megjegyezni a naphoz tartozó témát, ami így hangzott: „Beleesni az életbe”.

Egyelőre a piacokon is sikertelen a dominódöntési rekordkísérlet, viszont ennek inkább mindenki örül. Nem dőlt még el az akropolisz dominó, sem a pisai, sem pedig a pannon dominó. Még. Meg azt is látni kell, hogy a ragasztó, amivel odaragasztják a dominókat, nehogy eldőljenek, lassan többe kerül, mint maguk a dominók. A nagy kérdés az, meddig tart ki a ragasztó? A pillanatragasztó lehet, hogy nem elég, több komponensű ragasztóra lenne szükség, és nem is egy tubusra,hanem egy hatalmas bödönre.

Nézzük a dominóinkat:

OTP: A legnagyobb dominónk, és amikor ez dől, nagyot is szól. Mivel mindenki kész tényként veszi a leminősítést, én tartanám magam a „pletykára adni, hírre venni” effektusra. Sávosan, folyamatosan venném, pozitív napokon pedig, ha van rajta profit, adnám. „Amit ma eltehetsz, ne halaszd holnapra!” Viszont 3.000 Ft alatt hosszabb távra, portfóliókba is tenném.

MOL: Eredménye „ fekete levesként  „ csapott le mindenkire. Kemény a papír, mint a bitumen télen. Azok a szerencsések és bátrak, akik bele mertek venni, azok a 16.000 Ft alatti vételeket 17.000-17.200 Ft körül realizálhatják, és megpróbálhatják újra visszavenni 16.000 Ft körül.

Richter: Nem ez a dominó fog eldőlni. Jól játssza a defenzív játékot ezen a csúszós talajon. Ezért jó áron (nagyon olcsón) nehéz is megvenni. Akinek van, tartsa, egy esetleges ország leminősítési „rövid sokk” esetén bekövetkező esésben pedig nagyobb portfóliókba mindenképpen belevennék. A molekula sztori meg „bármikor bejöhet”.

A kisebb papírok közül, portfóliót építők dominózhatnak az FHB, a Danubius, a PannErgy kockáival.

A devizapiaci dominózók továbbra is kereshetik az EUR/HUF illetve a CHF/HUF shortokat, valamint az EUR/CHF longokat, bízva abban, hogy Budapesten és Zürich-ben is szeretnek dominózni.

Aki pedig nem szeretné, hogy eurója dominóként dőljön össze, pénzét OTP euró kötvényre költse! Ha dominóból ki tud rakni egy benzinkutat, ön eurójával MOL Magnólia kötvény után kutat!

Az izomláz és egy doboz dominó legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!

Ziegler Mátyás - Győr
 

Címkék: portfolioblogger

Sorstalanság?!”

 2011.11.09. 08:38

„1929. november 9-én született Kertész Imre, Nobel-díjas és Kossuth díjas magyar író, műfordító. A címben szereplő regényét 13 évig írta, több évnyi várakozás és visszautasítások nyomán csak 1975-ben jelent meg. Külföldön előbb aratott sikert a mű, nálunk csak a rendszerváltás után ismerte meg a szélesebb olvasóközönség. A regény főhőse egy kamasz fiú, aki a náci haláltábor szörnyű tapasztalatait megszerezve felnőtté válik, és ezek hatására képtelen visszatérni a korábban élt életéhez. Ha elvonatkoztatunk a történelmi tényektől (és tegyük is meg!!!), milyen hihetetlen, hogy a mai világban történő gazdasági események mennyire behelyettesíthetőek a sztoriba.

A kamasz fiú az eddigi gazdasági közeg, ami az elmúlt időszak gazdasági válságának köszönhetően már nem tud a válság előtti pályára visszatérni. És itt jön az a „sorstalanságnak” tűnő helyzet, hogy az eddigi „praktikák” már nem működnek, új könyveket kellene írni az átalakult gazdasági folyamatokra. Csak az a kérdés ki írja meg őket. De ezt a könyvet kaphatná meg mindenki, aki manapság a hazai államosítást végzi rózsaszín szemüveggel. Miközben az elmúlt időszakban Ludas Matyiként többször megbotozták a Döbrögiként (?) viselkedő nyugdíjpénztárakat, akik „eltőzsdézték a zemberek pénzét”, feltenném a költői kérdést a botot tartó Polgártársnak: „Egy magánbefektető által semmire sem használható 21 % -os részvénycsomag megvétele, és az azon elszenvedett „elhanyagolható” veszteség, valamint a szektortársaknál drágábbnak ítélt társaságra a piaci ár felett tett, közel 30%-kal magasabb vételi árfolyam a mostani érett ementáli sajthoz hasonló 2012-es költségvetés mellett a legmegfelelőbb hely az nyugdíjpénztáraktól………………(akvirált/rekvirált, a kívánt rész a pontozott vonalra beírandó) vagyon legtökéletesebb felhasználására? Nyilván egy a feje fölül a házát elvesztő devizahiteles mást preferálna az államosítás helyett. Bár mindenképpen pozitív, hogy a folyamatok nem az Államosítási Kiskáté 1945-48-as 1. kiadása szerint, hanem az átdolgozott 2011-es 2. kiadás szerint zajlanak. Még.

Nézzük a piacokat:

OTP: Gyengének tűnik, megfázhatott ebben a szeles őszi időben. De 3200 Ft-on, 3055 Ft-on és 2900 Ft körüli gyógyszer beszedésével reménykedhetünk a javulásban. Esésben vétel.

MOL: Bár folyamatosan kontrollra hívják a horvát ÁNTSZ munkatársai, úgy tűnik jól ellenáll az influenza vírusnak. Fundamentálisan szerintem kicsattan az egészségtől. 16.000 Ft alatt venném, ha tovább esik, sávosan vásárolnám.

Richter: Úgy tűnik a hűvös ősz ellenére időben vett vastagabb kabátot és sapkát. A vártnál jobb eredményről számolt be. De ennek ellenére én azt gondolom, az igazán nagy dobást az egy sikeres, molekulával kapcsolatos bejelentés hozhatja el. Nagyobb portfólióba, hosszabb távra mindenképpen venném, de talán kicsit alacsonyabb árfolyam mellett.

Rába: Minden Rába tulajdonosnak azt javasolom, hogy a tőzsdén adják el a részvényeket, mert így a nyereség-veszteség összevonható a többi tőzsdei eredményükkel, ellentétben a tőzsdén kívüli vételi ajánlat elfogadása esetén.

A Rába vételi ajánlata példa lehet a többi kisebb kapitalizációjú papír vásárlóinak. Hosszabb távon különböző sztori miatt nagyobb portfólióba érdemes venni a PannErgy, a Danubius, az EGIS és az FHB részvényét.

Devizapiaci törpecápáknak továbbra is él az EUR/CHF (la la la la)long, illetve magasabb adrenalin és tűrőképességi szint mellett az EUR/HUF, illetve a CHF/HUF short javaslat.

Ha euróját nem kívánja az „államra”bízni, akkor Önnek OTP euró kötvényt kellene venni! Szeretne magára olajpakolást kenni? Akkor Önnek a MOL Magnóliáját kell megvenni!

Az izomláz és egy Kertész Imre könyv legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!
 

Ziegler Mátyás - Győr

Címkék: portfolioblogger

A Wal-Mart mágusa

 2011.11.04. 16:17

Az év végéhez közeledve vizslató szemek kutatják, hogyan alakulnak az eladási statisztikák. Barométerkén hasznáják az elemzők a várható forgalom alakulása szempontjából a Wal-Mart eladási statisztkáit, s következtetnek az egész ágazatra mindabból. De honnan jött ez a cég? Életrajzi sorozatunkat a Wal-Mart mágusával, Sam Moore Waltonnal folytatjuk (1918-1929)


A Wal-Mart mágusa

Ezerkilencszáznyolcvannégy egyik reggelén a Wall Street arra ébredt, hoy megszállta egy csapat hawaii hulatáncos, akiknek a hasonszőrű zenészek ukulelén pengették a talpalávalót. A táncosok gyűrűjében egy apró termetű, nagyapóforma, idős úr álldogált, aki leginkább egy isten háta mögötti arkansasi városkából idevetődött turistára emlékeztetett. A látszat ezúttal nem csalt, az idős úr valóban onnan származott. És most itt volt, az amerikai nagytőke fellegvárának kellős közepén, egy rikítóan színes hawaii ingben, fűszoknyában, virágfüzérrel a nyakában.
Sam Walton fogadást kötött az alkalmazottaival, hogy ha sikerül 8%-os vállalati nyereséget produkálniuk az adók levonása előtt, akkor végigtáncol a Wall Streetten, mégpedig hawaii stílusban, azaz hulázva. A példátlanul sikeres társaság pedig ezúttal is felülmúlta a várakozásokat, így Walton kénytelen volt beváltani az ígéretét. A produkcióról később ő maga így nyilatkozott: „Egész jól sikerült hula volt.” A menet végállomása, mint Walton minden addigi vállalkozásáé, ezúttal is a bak volt.
Sam Walton volt az alapítója minden idők egyik legsikeresebb amerikai vállalkozásának, ő maga pedig az üzleti világ két lábon járó legendájává vált. Híres volt közvetlen modoráról, becsületességéről és nem utolsósorban páratlan üzleti érzékéről. 1985-ben – egy évvel a nevezetes Wall Street-i táncmenet után – ő vezette a Forbes 400-as toplistáját, mint Amerika leggazdagabb embere. 1991-ben, egy évvel a halála előtt, a teljes Walton-vagyon 22 milliárd dollárra rúgott, amit addigra már felosztott a felesége és négy gyereke között. Walton nem szeretett kérkedni a vagyonával: „Egy rakás papír, semmi több. A tényleges vagyonom mindössze egy kisteherautó és némi áru a Wal-Martban.”.
1995-re a kis arkansasi boltból, amivel Walton kereskedői pályafutása indult, több mint kétezer Wal-Mart és Sam’s Club áruházból álló, egész Amerikát behálózó üzleti birodalom lett, Sam Walton pedig Amerika legnagyobb kiskereskedőjévé nőtte ki magát.
Walton született kereskedőtehetség volt. Oklahomában látta meg a napvilágot, és a missouri Columbiában nőtt fel. A gazdasági válság idején az apja csak nagy nehézségek árán tudta fenntartani a családot – mindennel kereskedett, ami a keze ügyébe került. Az ifjú Walton beiratkozott a Missouri Egyetem kereskedelmi szakára, ahol rendkívüli szorgalmának köszönhetően kiváló minősítéssel szerezett diplomát. A Zeta Phi diákszövetség újságjának egyik 1940-ben megjelent számában társai a „hajtós Walton”-ként emlegették.
Miután diplomázott, két kiskereskedelmi társaságnál is jelentkezett állásért – az egyik a Sears Roebuck, a másik a J. C. Penny volt. A meghallgatást követően mindkét cég szerződést ajánlott neki. 1940. június 3-án kezdett el dolgozni mint üzletvezető-gyakornok a J.C. Penney cég Des Moines-i áruházában, Iowában. Kezdő fizetése havi 75 dollár volt. Az itt töltött tizennyolc hónap alatt sok mindent megtanult a kiskereskedői szakmából. Pályája e korai szakaszának egyik legnevezetesebb eseménye volt, amikor J.C. Penney meglátogatta az áruházat, és személyesen mutatta meg az ifjú Waltonnak, hogyan kell esztétikusan becsomagolni egy árucikket a lehető legkevesebb papír és kötöző anyag felhasználásával. Ezt a tulajdonosi személetet és a személyes kapcsolattartásnak a Penney által demonstrált gyakorlatát igyekezett később maga Walton is meghonosítani az üzleteiben.
1942-ben behívták a seregbe, ahol a belföldi katonai rendészet kötelékében szolgált különböző államokban. Miután huszonhét évesen leszerelt, haladéktalanul nekilátott, hogy megvalósítsa régi álmát, és rövidesen megnyitotta első üzletét az arkansasi Newportban. A Ben Franklin-üzletlánc részét képező vegyesbolt olyan szerény tőkével induló vállalkozás volt, hogy amikor az ingatlan tulajdonosa 1950-ben nem volt hajlandó megújítani a bérleti szerződést, Walton kénytelen volt átköltöztetni boltját az állam másik felébe, Bentonvill-be. 1962-re azonban már egy tizenhat Ben Franklin-üzletből álló láncot mondhatott a magáénak.
Walton, miután látta, hogyan hódítják meg a vásárlókat New Englandben az egyre nagyobb tempóban szaporodó diszkontáruházak, végleg meggyőződött róla, hogy a Ben Franklin-féle kis vegyeskereskedéseknek bealkonyult. 1962-ben, miután a Ben Franklin cég országos igazgatósága elutasította egy nagy diszkontáruház megnyitására vonatkozó kérvényét, Walton megnyitotta a saját diszkontáruházát – az első Wal-Mart Discount cityt az arkansasi Rogersben.
Walton sikerének titka egy korszerű áruraktározási rendszer bevezetése volt, amelynek a segítségével számos olyan kisvárost el tudott látni áruval, amelyeket a nagyobb kereskedőhálózatok mellőztek. Walton azonban, miután létrehozott néhány központi áruraktárt, sugaras elrendezésű üzlethálózatokat épített ki köréjük, amelyek úgy kapcsolódtak a raktárakhoz, mint a bicikli küllői a tengelyhez – így minden üzletéből egy napon belül el lehetett jutni a legközelebbi raktárhoz. A raktárak ellátásához óriási tételekben kellett árut rendelnie, de ezért cserébe 2-5%-os mennyiségi árkedvezményt kapott, ami lehetővé tette számára, hogy olyan hatékonysággal lássa el a vidéket, mint más kereskedők a nagyvárosokat. A Wal-Mart, miután versenytársa nemigen akadt, rövid időn belül meghódította ezt a korábban teljesen mellőzött, de óriási felvevőképességű piacot.
Nyolc év alatt harminc áruházat nyitott, amelyeket a központi áruraktárak köré épített. 1970-ben részvénytársasággá alakította a céget, majd 1983-ban létrehozta az első nagykereskedelmi társulást Sam’s Wholesale Club néven, amely az átlagosnál nagyobb kedvezményeket adott azoknak a tagoknak, akik nagy tételben vásároltak.
Sam Waltont azonban a siker sem tudta megváltoztatni. Amikor a Forbesban megjelent, hogy ő Amerika leggazdagabb embere, a sajtó valósággal megostromolta a várost. Később sokat mulatott rajta, mekkorát csodálkozhattak, hogy nem egy „pénzzel színültig töltött medencében úszkál”, vagy hogy „nem gyújt kövér szivarokra százdolláros bankjegyekkel, egy csokor bikiniben vonagló show-girl társaságában”.
Amit pedig ehelyett találtak, az nem volt más, mint a jó öreg Sam Walton, aki egy vadászkutyaketrecekkel felszerelt, lepusztult kisteherautóval furikázott ide-oda Bentonville-ben; a fején Wal-mart feliratos baseball-sapka díszelgett, a haját pedig a helyi borbélynál vágatta. A szokásos szombat reggeli megbeszéléseket az üzlettársaival mindig az Arkansasi Bikák csapatát buzdító egyezményes gajdolással kezdték, amely úgy verte fel a reggel békés csendjét, mint a malacvisítás karácsony előtt.
Walton egyéniségében szerencsésen ötvöződtek a vidéki mentalitás hagyományos értékei a nagy látószögű kozmopolita szemlélettel. Közvetlen modorával, őszinteségével sikerült megnyernie vidéki társainak és vevőinek rokonszenvét, rugalmasságával és nyitottságával pedig a jelentéktelen arkansasi Bentonville-ből egész Amerikát meghódította. Tudta, hogyan kell egy kiskereskedelmi vállalkozást menedzselni, és minőséget biztosítani a vevőinek. Ügyesen kikerülve a nagyvárosokban hatalmas bevásárlóközpontokat építő Macy és Sears-féle kiskereskedő-óriásokat, az amerikai vidéken építette ki a maga birodalmát.
Ha megkérdeznék tőle, hogy szerinte mi a három legfontosabb dolog a kiskereskedelemben, minden bizonnyal ezt válaszolná: „A vevő, a vevő, és a vevő.” Walton mindenekelőtt a vevő ügynökének tartotta magát, aki az ő nevébe tárgyal az olyan termelőkel, mint a pl. a Procter and Gamble, a Colgate Palmolive, a Johnson and Johnson, a Coca-Cola, a Pepsi vagy a Gillette, hogy a lehető legjobb feltételeket - azaz a legalacsonyabb árakat kicsikarja a számára. Később is megkülönböztetett figyelmet fordított az áruszállítási folyamat hatékonyságának és gazdaságosságának fokozására a raktáráruház-rendszer korszerűsítésével, valamint egy komputeres és műholdas kommunikációs rendszer kiépítésével központi raktárai és a termelők között. Az ún. „gyorsdokkolási rendszer” bevezetésével lehetővé tette, hogy az áru állás nélkül vándoroljon át a termelő gépkocsiijainak platóiról a raktár egyik feléről az épület másik felén várakozó Wal-Mart-teherautókra, amivel jelentősen csökkentette az áruk raktározási idejét és költségét.
Walton folyamatosan és aktívan részt vett az áruházai munkájában. Kis magángépein több millió mérföldet repült, hogy tartsa a kapcsolatot birodalma minden egységével. „Ahogy a levegőbe emelkedett a gépem, elfogott az áruház láz” – mondta egyszer egy interjúban. Saját repülőgépe lehetővé tette, hogy szabadon mozogjon az egész országban - hogy bármikor bárkivel tárgyalhasson, akinek fontos mondanivalója volt a számára. Ő pedig kihasználta ezt a lehetőséget – repült és tárgyalt.

Egy ízben észrevett gépéről egy Wal-Mart-kamiont az országúton, és utasította a pilótát, hogy végezzen kényszerleszállást, mert kedve támadt átszállni a „tizennyolc kerekűre”.
Első repülőgépe egy használt, veterán kétüléses Air Coupe volt, ami potom 1850 dollárért vett. Néhány év múlva Walton és a társaság együtt már 20 gépet birtokolt, új azonban egy sem volt közöttük. Walton mindig büszkén emlegette, hogy addig nem vásároltak sugárhajtású gépet, amíg a társaság éves forgalma meg nem közelítette a 40 milliárd dollárt.
Walton világéletében inkább nézte volna bárki vásárlónak az áruházaiban, mint az egész mamutvállalkozás fejének. Amikor nem sokkal a halála előtt, 1992-ben megkapta Bush elnöktől a Szabadság Emlékérmet, Walton az üzlettársaival töltette mega dísztermet. Az elnöki kitüntetést nem személyes diadalként könyvelte el, hanem az általa lapított cég kollektív sikereinek elismerésének a jelét látta benne.
Walton vállalatát magasztalták már a Harvard Business Review hasábjain, és tanulmányoztatták a közgazdasági egyetem hallgatóival. A Wal-Mart, az egykori szerény kis vegyesbolt rettegett óriássá lett, amely valahányszor újabb régiók felé kezdett terjeszkedni, a kisebb vetélytársak heves tiltakozása fogadta. Sam Walton pedig korántsem azzal a nagyravágyó elhatározással kezdte a pályáját, hogy meghódítsa az amerikai kiskereskedelmet. Ahogy a maga szerény módján magyarázta sikere titkát: „Tudja, egyszer csak ott volt. Megláttuk, és azóta nem tágítunk a sarkából.”
Miután Walton 1992-ben, hetvennégy éves korában csontrákban meghalt,a társaság többségi tulajdonjoga és az elnöki tisztség a legidősebb fiára, S. Robson Waltonra szállt, de a vállalkozásban a család minden tagja érdekelt maradt vagy magán az üzletben, vagy a részvényeiken keresztül. Ha az egész vagyon egyetlen ember kezén marad, minden bizonnyal jócskán fölébe kerekedett volna akár Warren Buffet, akár Bill Gates vagyonának. Még úgy is, hogy a családtagok mindegyke csupán a teljes vagyon egyötödét birtokolta, a Walton-örökösöket mindössze tízen tudták megelőzni a Forbes 1995-ös toplistáján.

(Aki kereskedni is szeretne a társaság részvényeivel: WMT:xnys   mostani ár: 57,20 USD)
 

Sam Moore Walton becsült vagyona

Becsült vagyon:      22  milliárd dollár                       

A feltüntetett érték a tulajdonos halála kori   (1992)  érték                                       
Arány (vagyon/GDP): 275A vagyon relatív értéke a halálának évében kimutatott bruttó hazai termék (GDP) aránya alapján, vagyis az akkori GDP értékének 275 –ed része.

 

Sz.A.
 

Címkék: portfolioblogger

Ki fizeti a révészt?

 2011.11.02. 08:55

Szerencsénkre, vagy szerencsétlenségünkre „áttököltük, átgyertyáztuk” az elmúlt két kereskedési napot. De addig is, amíg kis hazánk nem szolgáltatott újabb lehetőségeket a piac hátán a szőr felállításához, „bezzeg a Töhötöm!” Igen-igen a görögök ittak már megint egy kicsivel több ouzót a feta sajt meg az olívabogyó lemosására. A görög miniszterelnök népszavazási bejelentése nemcsak a befektetőket lepte meg, hanem a görög mentőcsomag következő részletét éppen samsonite táskába pakoló trojkát is. Bár a bejelentés óta megy a húzd meg-ereszd el népszavazás ügyben, egy biztos, a kormányra váró bizalmi szavazással együtt úgy látszik, még mindig nincsenek tudatában a görögök, milyen hihetetlen lavinát indíthatnak el, ha egy esetleges népszavazáson „teljesen érthető módon” a zemberek (mármint a görögök) továbbra is 14…15…16….17…havi bért, nyugdíjat meg miegymást szeretnének kapni. A kérdést inkább úgy kellene majd feltenni: „ Elfogadja a megszorításokat, és ezáltal a jövő hónapban is szeretne kapni közalkalmazotti bért, vagy nyugdíjat ?” Kíváncsi lennék, erre szavaznának-e nemmel? Elfelejtették megmondani nekik, hiába sziesztáznak a taverna teraszán, „elmúlt a nyár, kemény fagyok” jönnek. Az olaszoknak egy kicsit „ könnyebb” lehet, amióta olasz az ECB elnöke. „Márió(Draghi), varázsoljál egy kis olasz kötvényvásárlást!” Az már csak egy kis mellékzönge, hogy csődvédelembe menekült az amerikai MF Global határidős brókercég, mivel az európai adósságválság kapcsán felvett pozíciókon hatalmas veszteségeket szenvedett el. Szóval, ki fizeti a révészt? Egy biztos, bárki fizeti, németül fog beszélni!

Nézzük a piacokat:

OTP: Nehéz megmondani mi várható a mai nap. Az elmúlt 2 nap külföldi eseményei alapján nyilván csökkenés várható, ennek a mértéke és a hossza a kérdéses. Ha a mai nap elején nagyon nagyot esne, 3.000-3.100 Ft körül belevennék, bár ne feledjük, ez közel 15 %-os esésnek fele meg. De hagynék még szabadon is pénzt.

MOL: Vélemény, mint az előbb. Egy kis dolog árnyalja a képet. A MOL-lal kapcsolatban több vállalati esemény történt az elmúlt időszakban. Egyrészt az INA nagyon jó eredményről számolt be, ez nagyon jó hír,tehát fundamentális alapon továbbra is igen jó vételnek számít a papír, talán jobbnak, mint az OTP. A horvát „barátok közt szappanopera” is folytatódik, kiderült hogy a volt horvát miniszterelnök és a MOL vezére vacsorázott együtt valamikor, és Sanadernek a vacsora alatt „szétesett” a telefonja. Mással is előfordult már az ilyesmi, és a MOL vezére nem tehet róla, hogy egy olajtársaságot vezet, nem egy távközlési céget, így nem tudott segíteni összerakni a vacsorapartner telefonját. Remélem a horvát választások után véget ér „ Zrínyi Miklós és a vaddisznó találkozásának folytatásokban történő elemzése”. Esésben vétel 15.000 – 16.000 Ft között.

Richter: Továbbra is fundamentálisan jónak tűnik, és mivel kifejezetten defenzív papír, válságálló. Valamint továbbra is mikroszkóp alatt figyeljük a „molekulát”. Ne feledjük a cafeteria lehetőségekből a cég a gyenge forintot választotta támogatásként. Esésben nagyobb portfólióba venném, de inkább hosszabb távra gondolkodjunk vele.

A kisebb papírok közül továbbra is nagyobb portfóliók építése kapcsán, hosszabb távra figyeljünk erőteljesebben. Ilyenek lehetnek az EGIS, az FHB, a Danubius és aki támogatja az alternatív energiát, valamint végtelen türelemmel bír, annak a PannErgy. Nemzetközi részvények közül a VW papírjait figyelném 100 euró körül.

Devizapiaci törpecápák nagy adag adrenalinnal továbbra is kereshetik az eur/huf illetve a chf/huf short pozíciókat, valamint az eur/chf long pozíciót.

Eurója van, de nem szereti a fetát, akkor ön OTP euró kötvénnyel teszi tele a kamrát. Ha az olívaolaj a kedvence, legyen Önnek MOL Magnólia kötvénye!

Az izomláz és egy üveg Ouzó legyen Önökkel! ÓVATOS és sikeres kereskedést!
 

Címkék: portfolioblogger

Adolphus Busch, a sörbáró

 2011.10.28. 12:53

A hétvégi temetőjárás és gyertyagyújtás után, aki nem szereti a forralt bort, annak egy üveg Budweiser kiséretében ajánljuk alábbi cikkünket a sörbáróról.

Adolphus Busch (1839-1913), a modern amerikai söripar atyja alapította meg minden idők egyik legnagyobb és legsikeresebb sörgyártó vállalatát. A vagyonára épült családi vállalkozás ma is meghatározó tényező az Egyesült Államok gazdaságában.
Busch a Rajna menti Mainzban született, Németországban, egy huszonegy gyermekes házaspár legkisebb fiaként. Az apja borral és sörfőző berendezésekkel kereskedett. Busch 1857-ben, tizennyolc éves korában elhatározta, hogy Amerikába költözik. Néhány rokona társaságában St. Louisban telepedett le. Amikor az apja két év múlva meghalt, némi örökséget hagyott rá, ami elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Ulrich nevű testvérével megnyithasson egy üzletet, amelyben a sörfőzéshez szükséges felszereléseket árultak.
Az egyik állandó vevője egy bajor serfőzde tulajdonosa, Eberhard Anheuser volt. 1861-ben Adolphus és Ulrich kettős esküvő keretében elvették Anheuser két lányát, Lillyt és Annát. Amikor Anheuser 1879-ben meghalt, az akkor negyvenéves Adolphus lett a társaság elnöke. Busch a kis bajor serfőzdét néhány év alatt a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb sörgyárává fejlesztette. A gyár laboratóriumaiban egy olyan új pasztörizáló eljárás fejlesztett ki, amely lehetővé tette, hogy a sört hűtés nélkül is el tudják szállítani az ország bármelyik pontjára, amivel óriási piacokat szerzett, és számottevően csökkentette az elosztási költségeket.
Busch ragyogóan értett a piaci értékesítéshez is. Az Anheuser-Busch cég első és hosszú távon is legsikeresebb terméke a Budweiser volt.

Ez a sörfajta könnyebb volt és édesebb, mint bármely más sör, amelyet abban az időben gyártottak. Busch vállalata elsősorban ennek a sörnek köszönheti, hogy rövid időn belül az ország első számú sörgyára lett. A Budweiser eredetéről többféle történet maradt fenn. Az egyik szerint európai szerzetesek hozták Amerikába. Egy másik változat szerint a sör előállításához szükséges speciális élesztőt egy fagylaltos dobozban csempészték be az országba Európából. Megint mások azt állítják, hogy Busch „megvilágosodás” útján jutott a titkos recept birtokába egy ihletett pillanatában. A legkevésbé hízelgő változat szerint azonban a receptet egyszerűen „kölcsönvették” egy kis bajorországi serfőzdéből, ahol egy bizonyos Budweiser nevű sört gyártottak. Bármi legyen is az igazság, a Budweiser hallatlanul népszerűvé vált az Egyesült Államokban, csakúgy, mint az Anheuser-Busch cég másik ismert, de lényegesen drágább márkája, a Michelob.
Busch apostolként terjesztette a sör kultuszát. Egy ízben nyíltan el is ismerte: „Az a célom, hogy megtérítsem az amerikaiakat; hogy átpártoljanak a mi oldalunkra, és mindnyájan sörivókká legyenek.” Busch kereskedelmi ügynöknek is kiváló volt. A tekintélyes megjelenésű, rendkívül energikus embert tömören így jellemzi két biográfusa, Peter Hernon és Treey Ganey: „P. T. Barnum, Buffalo Bill és Cornelius Vanderbilt egy személyben.” Később képviseleteket állított fel az ország minden pontján, így tette Amerika-szerte népszerűvé a márkát.
Busch, aki 1867-ben elnyerte az amerikai állampolgárságot, a maga módján Amerika nemzeti kultúrájához is hozzájárult. Egy St. Louis-i kocsmában nagyon megtetszett neki egy festmény, amely a Custer’s Last Fight (Custer tábornok utolsó ütközete) címet viselte. A kocsma egy idő után tönkrement, és nem tudja kiegyenlíteni Buschnak a tartozásait, ezért a tulajdonos felajánlotta neki a festményt, és odaajándékozta a 7. lovasszázadnak, de előbb több száz kiváló minőségű nyomatot készítetett róla. Nemsokára országszerte ezek a képek díszítették a kocsmák és mulatók falait, így vált a jelenet, amelyet a festmény ábrázolt, Amerika történelmének egyik legismertebb epizódjává.
St.Louis, ahol minden valószínűsé szerint Amerika történetének első lager típusú sörét felszolgálták, ideális helyszín volt a sörgyártáshoz. Bőséges gabona- és vízkészlettel rendelkezett, jó közlekedési lehetőségei voltak, és a város alatt több km hosszú barlangrendszer húzódott, amely alkalmas volt nagy mennyiségű sör tárolására.
A közepes minőségű sört előállító kis helyi sörfőzdéből néhány év leforgása alatt egész országot kiszolgáló, hatalmas sörgyár lett, amely sorozatban nyerte a rangos nemzetközi díjakat. Az Anheuser-Busch sörgyár kisebbfajta várossá fejlődött, amelynek 110 épületében 6000 munkást foglalkoztattak, akiknek évi összbére elérte a 10 millió dollárt. A gyár évi termelése meghaladta az 1,6 millió hordót.
Busch egyre gyarapodó tőkéjére támaszkodva fokozatosan kiterjesztette a vállalkozást sörgyártással kapcsolatos iparágakra is. Üveggyárakat és jéggyárakat vásárolt, saját hűtővagonparkot épített ki, és végül megvett néhány fontosabb vasútvonalat is, hogy csökkentse a szállítási költségeit. Később kizárólagos gyártási jogot szerzett az első dízelmozdonyok előállítására. Ugyanakkor ingatlanokba és pénzintézetekbe is befektetett. Joggal mondta róla az egyik unokája: „Amihez hozzáért, az arannyá változott a kezében.”
Busch meglehetősen fényűzően élt, a zsebei mindig tele voltak aranypénzzel, amelyet bőkezűen osztogatott, amerre járt. Államelnökök látogatták rendszeresen, ő maga pedig vagy hajón, vagy a saját vasúti kocsiján utazgatott többnyire négy birtok között, amelyek egyike Németországban volt. A jövedelemadó bevezetése előtt korban az éves bevétele meghaladta a kétmillió dollárt. Amikor hetvenöt éves korában meghalt, 50 millió dollár értékű vagyont hagyott az örököseire – ez volt Missouri állam történetében a legnagyobb hitelesített magánvagyon.
Busch nagy összegű adományokkal támogatta többek között az oktatásügyet, és megalapított egy sörgyártó dinasztiát, amely a mai napig meghatározó tényezője Amerika és a világ söriparának. A legidősebb fia, August Anheuser Busch huszonnégy éves korában lépett be a családi vállalkozásba, és öt év múlva, 1894-ben ő lett a társaság elnökhelyettese. Apja 1913-ban bekövetkezett halála után ő vette át a cég irányítását. Sikeresen átvészelte mind a nagy gazdasági válságot, mind az alkoholtilalom időszakát, amelyet arra használt fel, hogy kifejlesszen egy alkoholmentes sörtípust, és kiterjessze a vállalkozást a kukorica- és malátatermesztésre is.
Amikor 1934-ben meghalt, a fia, ifj.August A. Busch vette át a cég irányítását, és egészen haláláig, 1989-ig ő állt a vállalkozás élén. Az ő tulajdonába került a St. Louis Cardinals, és az ő nevéhez fűződik több sikeres marketingújítás – pl. a „Bud Bowl” – bevezetése is. Ma a cég vezetője III. August A.Busch, az ötödik generáció képviselője, IV.August Busch pedig a márkamenedzselési részleg elnökhelyettese. A Forbs becslése szerint a család teljes vagyona 1995-ben meghaladta az 1,3 milliárd dollárt.

 Érdekesség: a cég jelenlegi árfolyama 40,5 EURO (INTB:xbru)

Adolphus Busch becsült vagyona

Becsült vagyon:      50 millió    dollár                       

A feltüntetett érték a tulajdonos halála kori   (1913)  érték                                       
Arány (vagyon/GDP): 781A vagyon relatív értéke a halálának évében kimutatott bruttó hazai termék (GDP) aránya alapján, vagyis az akkori GDP értékének 781 –ed része.

 

Címkék: portfolioblogger

A mai napon, 1950. október 26-án alapította meg Kalkuttában Boldog Teréz anya a Mission of Charity-t, azaz a Jószolgálat Missziót. Hitvallásuk: „Szerzetesek vagyunk. A nap 24 órájában Jézus Krisztust szolgáljuk.” Milyen véletlen egybeesés, hogy ezen a napon folytatódik az európai vezetők „Európa missziója”. Nagy kérdés, hogy a lassan dél-amerikai, vagy indiai szappanoperába illő gazdasági mentőprojekt hoz e megváltást a piacoknak, valamint Európa „szegényeinek”. Nehéz támogatást szerezni egy olyan mély kút kitisztításához (görög gazdaság) ahol maguk a kútból vizet húzók dobálták folyamatosan tele szeméttel (csaltak a gazdasági adatokkal).

Ennek ellenére legyen szívünkben hit és a remény, hogy Európa „csúcsfejei” találnak megnyugtató megoldást a jelenlegi válság kezelésére, és a találkozó végén a közös „ ünneplés „keretében az Óz, a csodák csodája című filmet vetítik le a nagyközönségnek, hiszen a „boldoggá avatáshoz szükség van csodákra”. Ki ne szeretne a holnapi napon boldog lenni a sikeres tanácskozás után? De ehhez hihetetlen nagy csodára van szükség, különben a vetítő Tom Cruise Impossible Mission című filmjét tűzi műsorra. Én Judy Garland-ot sokkal jobban szeretem. És Önök?

Nézzük a piacokat:

OTP: Nálunk továbbra is Demoklész kardjaként lebeg felettünk egy ország leminősítés lehetősége. Aki ezt prognosztizálja, és nyereséges a vétele, realizáljon. Aki szerint nem minősítenek minket le, azok esetleg egy 3.600 Ft-os áttörést követően spekulatív tartsák a papírokat 3.800-4.000 Ft-ig.

MOL: Vélemény itt is ugyanaz, mint az előbb, bár én inkább realizálnék 17.200-17.500 Ft között.

Richter: Továbbra is inkább partvonal mellől figyelném a papírt, bár közeledik a december, és én jó híreket várok a molekula sztori keretében. „Valamint ne feledjük, a 300 Ft közeli euró miatt „Erik, a viking” minden héten egy csomag ajándék Cavinton-t küld az árfolyam alakítóinak:)” Ha jönne egy esetleges negatív, fagyos fuvallat a piacokra, esésben 30.000-32.000 Ft között már belevennék hosszabb távra, tartásra.

A kisebb papírok közül továbbra is figyelném a PannErgy, a Danubius, az FHB papírjait, viszont azt el kell ismerni jelenleg nem őket favorizálják a piacok. Nincs ebben semmi meglepő, ezekben a papírokban úgy van fantázia, ha valaki portfólióba, hosszú távra gondolkodik bennük. Így viszont érdemes vigyázó tekintetüket rájuk pillantani.

Devizapiaci „szerzetesek” rózsafüzérrel kezükben imára hajtsák fejüket, mert a jelenlegi helyzetben a hitre nagy szükség van a devizapiacon. Aki szeretné pozícióval várni a döntéseket, annak kis kockázat mellett az eur/chf longot javasolnám. Szerintem 1,2-nál faltenisz van. Aki növelni szeretné a kockázatot, és emelni az adrenalin szintjét, az 300 Ft körül eur/huf shortot illetve 243-245 Ft körül chf/huf shortot keressen.

Ha euró befektetésével „csodát akar látni”, OTP euró kötvényt kell Önnek találni! De ha nem akar „várni a csodákra”, költse euróját a MOL Magnóliájára!

Az izomláz és egy rózsafüzér legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!
 

Ziegler Mátyás - Győr

Címkék: portfolioblogger

1929. október 24-én, a „fekete csütörtökön” megkezdődött a részvénypiaci recesszió is, sokan innen számítják a válság kitörését. Ekkor – mindmáig tisztázatlan okokból kifolyólag – a New York-i tőzsdén eladási láz tört ki, a részvények árfolyama hihetetlen mértékben zuhanni kezdett. Az igazi mélypont október 28-án jött, ekkorra 19%-os (hozzávetőlegesen ötven milliárd USA-dollárnyi veszteség)csökkenésmutatkozott. A következmények súlyosak voltak, ugye egy kép beszédesebb ezer szónál..

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sz.A.

Címkék: portfolioblogger

A válság ide vagy oda, a luxusipari szegmens tovább dübörög. Ennek az iparágnak egyik úttörője Charles Tiffany volt.

Charles Tiffany
(1812-1902)
Egy briliáns ékszerész

A Breakfast at Tiffany’s (Reggeli Tiffanynál – magyar címe Álom luxuskivitelben) című filmben az egyik szereplő – Holly Golightly (Adrey Hepburn ragyogó alakítása) – kifejti, hogy valahányszor erőt vesz rajta a nyugtalanság, elmegy Tiffanyhoz. „Ahogy belépek, máris megnyugszom. Az a felséges csend és fennkölt ragyogás…Úgy érzem, hogy ott semmi rossz nem érhet. Hogy biztonságban vagyok.” Minden bizonnyal Charles Tiffany, az üzlet alapítója is valami hasonlót érezhetett, amikor reggelente belépett ide több mint egy évszázaddal korábban. Az ékszerüzlet, amelyet huszonöt évesen alapított, New York legdivatosabb és legkeresettebb ékszerkereskedőjévé tette, és 35 milliós vagyonával maga is tagja lett annak a szűk elitnek, amelynek az igényeit egy életen át kielégítette.


Pedig Charles Tiffany vállalkozása nem sokat ígérően indult. Az 1837-es válság idején költözött New Yorkba, hogy szerencsét próbáljon. Az apja – egy connecticuti textilgyáros – 1000 dollárt adott neki kölcsön, hogy beindíthassa vállalkozását. Tiffany a pénzből egy barátjával vegyeskereskedést nyitott, amelynek árukészlete a legkülönösebb cikkekből – többek között japán és kínai csecsebecsékből – állt. Három nap alatt 4,98 dollár bruttó bevételt tudtak elkönyvelni.
Hamarosan specializálódni kezdtek, és áttértek az elegáns üvegáruk és ékszerek árusítására. A forradalmak okozta kaotikus európai gazdasági helyzetet kihasználva Tiffany és társai jóval áron alul hozzájutottak olyan világszerte ismert ékszerekhez, mint pl. Marie Antoinette egyik nyaklánca vagy a magyar Esterházy herceg királyi ékszerei.
A válogatott európai ékszerekkel megrakott üzletnek hamarosan vásárlói is bőségesen akadtak.


Kaliforniából tömegesen tértek vissza New Yorkba az arannyal megrakott bányászok, és a frissen meggazdagodott pénzarisztokrácia képviselői versengve építették a fényűző palotáka a kibontakozó társasági élet központjában, a Ötödik sugárúton.
A Tiffany and Company cég hamarosan az amerikai ékszerüzlet első számú vállalkozásává nőtte ki magát, amely már a külföldi uralkodóházak igényeit is ki tudta elégíteni. A milliomos P.T. Barnum egy pici ezüsthintót rendelt tőle a törpe „Hüvelyk Matyi tábornok” és Lavinia Warren jegyajándékául.
Maga Tiffany nem értett az ékszerkészítéshez, de az ékszerüzletben nemigen akadt vetélytársa. Ő volt az első, aki fix árakat szabott, és ezeket fel is tüntette az árucikkein. Minőségi árukínálatával nagymértékben és hosszú távon hozzájárult az amerikai vásárlók ízlésének és a divat színvonalának az emelkedéséhez.
Tiffany mestere volt az udvarias és elegáns hirdetésnek, és ragyogóan ki tudta használni a kínálkozó lehetőségeket. Amikor befejezték a transzatlanti távírókábel építését, megvásárolt néhány darabot a megmaradt kábelből, és emléktárgyakat – pl. papírnehezékeket és esernyőnyeleket – készített belőlük.
A polgárháború idején Tiffany művészetének dokumentuma csillogott Ulysses S. Grant tábornok ékkövekkel kirakott kardhüvelyén, és a hölgyek Tiffany-medalionokat viseltek, hadba vonult kedveseik arcképével. A háborús igények azonban rövidesen őt is rákényszerítették, hogy az ékszerekről átálljon a hadifelszerelések készítésére. Tiffany páratlan formaművészetét olyan mértékben elismerték, hogy 1885-ben az amerikai kormány a ő cégét kérte föl az új kormánypecsét megtervezésére és elkészítésére.
Tiffany a politikai és gazdasági arisztokráciának tett szolgálataiért számos elismerésben részesült. Franciaországban megkapta a Becsületrend Lovagja címet, és az orosz cár is magas kitüntetésben (Praemia Digno) részesítette. A legtartósabb elismerést azonban dr. George Frederick Kunztól kapta. Knz, aki világszerte elismert ékszerszakértőként sokáig volt a Tiffany cég alkalmazottja, felfedezett egy ritka, foszforeszkáló kék brazil gyémántot. Kunz, Tiffany érdemeinek elismeréseképpen, róla keresztelte el az új drágakövet tiffanitnak.
Tiffany öt évvel a felesége, Olivia után, 1902-ben halt meg, kilencvenéves korában. Hat gyermeke közül ekkor már csak négyen voltak életben.
A Tiffany and Company ma is az első számú ékszerkészítő és értékesítő cég Amerikában. Miután 1984-ben a cég egy részét eladták a vezetőségnek, majd az értékpapírpiacon is megjelentek egy nagyobb részvénycsomaggal, a Tiffany látványos terjeszkedésbe kezdett. 1994-re már 84 üzlete volt tizennégy különböző országban, évi 682 millió dolláros bevétellel. A társaság, amelyet Tiffany egykor alapított, ma egyéni befektetők ezreinek a közös tulajdona.
 

Címkék: portfolioblogger

1947. október 19-én indult el Magyarországon a totó. 1949 augusztusa óta lehet kollektív szelvénnyel játszani. 1950-ben megjelent az első totókulcsot tartalmazó kiadvány. Ha valaki figyeli, mostanában az egész befektetési piac a totóhoz kezd hasonlítani. Itt is három lehetőséget lehet megtenni, és manapság egyre jobban érvényesül a szerencse, mintsem valami tudatosság. Ha végigtekintünk a piacokon, mindenki egyfajta totót tölt ki, mi várható a következő kereskedési napon, napokon. Kombinációs lehetőségekben nincs hiány, és hogy ki mekkora összeget játszik meg, az a kockázatvállaló képességén múlik. Mindenki egyformán totózik, ügyfél, elemző, bank egyaránt. Homo Ludens-ek vannak mindenütt. A különbség a „kitöltött szelvények” számában mutatkozik meg.

Próbáltam én is egy 13+1-es szelvényt kitölteni:

 

  Esemény 1    

 

X         

 2   
1. OTP vétel: 3.055 Ft, vagy alatta 1  
2. OTP eladás: 3.600 Ft körül   2
3. MOL vétel: 16.000 Ft vagy alatta 1 
4. MOL eladás: 17.000 Ft-17500Ft között   2
5. Richter vétel 34.000Ft-35.000Ft között 1  
6. Richter eladás  x 
7. Magyar leminősítés a közeljövőben 1  
8. Görög csőd 2012-ig 1 
9. Döntés hétvégén az EU csúcstalálkozón  x
10. EUR/CHF long 1,23-1,235 között 1  
11. EUR/HUF short 300 felett 1  
12. CHF/HUF short 243-245 körül  
13. OTP euró kötvény vétel  
13+1 MOL Magnólia kötvény vétel 1  

 

Az izomláz és egy telitalálatos szelvény legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!

Ziegler Mátyás - Győr

Címkék: portfolioblogger

„Télen vásárolj szalmakalapot, amikor senkinek sem kell, és add el nyáron, amikor mindenki azt akar venni.”

A mélységes mély tőzsdei-gazdasági életrajzok kútjából merítve, pillantsunk be egy érdekes amerikai milliomos élettörténetébe. Miként volt lehetséges, hogy apró bolti árus és lókupec dollármilliókat keressen, illetve a mostanság sokat hangoztatott nincs „ingyen ebéd”-ben megrendüljön hitünk, továbbá a gazdaság és politika összefonódása régen is kifizetődő volt az alábbi élettörténetből megtudhatjuk. Van aki, szereti az érdekes, régi történeteket, sőt, mostanság olyat is hallottam, hogy valaki a Dallas régi epizódjait nézi, hogy tanuljon Jockeytól. Jó olvasást!

Russel Sage (1816-1906), a tőzsdemanipulátor élete:

Russel Sage rendkívül ravasz tőzsdemanipulátor volt, aki vasúti és távírórészvényekből szerezte vagyonát. Minden politikai és pénzügyi fortélyát latba vetve ő honosította meg a stellázsügyletet a Wall Streeten, s ennek köszönhetően több mint 100 milliós vagyont sikerült felhalmoznia.
Az olcsó, kopottas öltönyben és elnyűtt mellényben járó Sage megnézett minden egyes dollárt. Ugyanakkor bevett szokása volt, hogya Western Union Bank igazgatótanácsi üléseit követően – amelyekre ő is hivatalos volt – jegyzetfüzeteket és egyéb mozdítható tárgyakat elemeljen. Egy alkalommal, amint egy frissen eltulajdonított értéktelen legyezővel éppen távozni készült a bank épületéből, egy hivatalsegéd – egy másik tanácstag, J.P. Morgan kérésére – feltartóztatta a kapunál. Az alkalmazott közölte Sage-dzsel, hogy a legyező a Western Union tulajdona. Sage felháborodottan fordult az alkalmazotthoz: „Ha eddig nem tudta, majd megtudja, hogy a Western Union én vagyok!” – kiáltotta, majd a legyezővel a kezében kiviharzott az épületből.
Paul Sarnoff Russel Sage, The Money King (Russel Sage, a pénzkirály) című életrajzában leír egy jelenetet, amely híven érzékelteti Sage kivételes vitalitását és gátlástalan opportunizmusát. Sage mindig villamossal ment a Western Union tanácsüléseit követő ingyenebédekre, mert állítólag nem engedhette meg magának, hogy bérkocsival közlekedjen. Egy alkalommal a nyolcvanhat éves multimilliomos a tanácsülésre menet megpróbált felugrani egy mozgó villamosra, de elvétette a lépést, leesett a lépcsőről, és felhemperedett az úttesten. Pillanatok alatt jókora tömeg verődött össze körülötte, Sage azonban néhány perc múlva feltápászkodott, majd sűrűn káromkodva elkezdte rázni az öklét a villamos után, amiért az nem állt meg. Miután az orvosa megvizsgálta, az első dolga volt, hogy keresetet nyújtson be a villamostársaság ellen. Sage minden alkalmat megragadott, hogy hasznot húzzon belőle, bármilyen jelentéktelen legyen is az. „Ha odafigyelsz a pennykre – mondogatta gyakran -, a dollárok már maguktól jönnek.”
Sage-nek fiatalkorában nem volt sok pennyje, amire odafigyelhetett volna. Egy nyugatra tartó társzekéren született 1816-ban. A szülei a New England-i éhínség elől menekültek Michigan felé. Az első szakasz Cincinnatiig 55 napot vett volna igénybe. Még nem hagyták el New York államot, amikor Sage megszületett, így a család kénytelen volt megszakítani az utazást, és végül, visszatérve New Yorkba, a Mohawk-völgyben telepedett le. Sage tizenkét évesen már a bátyja élelmiszerboltjában segédkezett havi 4 dollárért. Béréből és a saját üzleti tevékenysége hasznából sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, hogy nemsokára önálló boltot nyithatott. Még fiatalemberként megesküdött, hogy soha nem fog szegénységben élni. Lókupeckedésből, kiskereskedelemből, áruszállításból és a barátainak nyújtott kölcsönökből annyi pénzt csinált, hogy huszonegy éves korára már vagyonos polgárnak számított a New York állambeli Troy városában, ahol meg is választották elöljárónak, majd később Rennselaer megye kincstárnokának.
Sage, példaképeit, John Jacob Astrot és De Witt Clinton kormányzót követve, mind az üzleti, mind a politikai életben sokra vitte. A két pálya jól jövedelmező együttesnek bizonyult. Sage-et 1852-ben, harminchat éves korában beválasztották az Egyesült Államok kongresszusába. Már képviselőként jött rá, hogy a New York Central vasúti társaságnak nagy szüksége lenne a Troy and Shenectady vonalra, hogy terjeszkedhessen. Minta vonal igazgatója, meggyőzte Troy városának elöljáróit, hogy adják el a 23 km hosszú vasútvonalat egy kis társaságnak 200 000 dollárért, ami alig egyharmada volt a tényleges értékének. A társaság, amely megvásárolta a vasutat, csupán látszatvállalkozás volt, amelyet Sage szervezett. A következő lépésben Sage eladta a vasútvonalat a New York Centralnak 900 000 dollárért és egy tagságért az igazgatótanácsban. Ez az eset is bizonyítja, milyen jövedelmező volt Sage számára az üzlet és a politika összeházasítása.
Sage, miután két hivatali időszakot szolgált a kongresszusban, visszatért New Yorkba, és újból az üzletnek szentelte magát. Egy ütött-kopott kis második emeleti irodában, egy forgószékben üldögélve (amely egykor George Washingtoné volt) intézte az üzleti ügyeit. Itt dolgozta ki a kettős prémiumügylet rendszerét – egy olyan élő- és utóprémiumos díjügyleti formát, amely egy meghatározott időtartamra korlátozta a részvények vásárlását és eladását, és ezzel lehetővé tette a befektetők számára, hogy előre lássák az értékpapírok árának emelkedését, ill. csökkenését.

Minthogy Sage nem volt hazárdjátékos, gyakran manipulálta a részvények árait, hogy azok számára kedvezően alakuljanak. Kontrarista befektető volt, aki gyakran hangoztatta: „Télen vásárolj szalmakalapot, amikor senkinek sem kell, és add el nyáron, amikor mindenki azt akar venni.”

Sage-et, aki mindenkinek - a kongresszusi tagoktól kezdve a kisbefektetőkig – magas kamatra adott kölcsönt, 1869-ben letartóztatták, miután bebizonyosodott, hogy benne volt egy uzsorahálózatban, amelyen keresztül bonyolította üzelmeit. Ezek egyike volt, hogy áresés idején magas kamatra adott kölcsönt a megszorult befektetőknek. Sage azzal védekezett a vádak ellen, hogy ő csak rászorult embertársain akart ily módon segíteni. Politikai kapcsolatai segítségével végül sikerült megúsznia a börtönbüntetést.


Sage Jay Goulddal is jó kapcsolatba került, ami nem meglepő, hiszen mind a vasútban, mind a pénzpiacon közös érdekeltségük volt. Első közös üzleti vállalkozásuk a Pacific Mail gőzhajózási társaság felvásárlása volt ötmillió dollárért. Az 1873-as tőzsdekrachot követően felvásárolták a Union Pacific vasúti társaság legyengült részvényeit is. Sage segítségével Gould ekkor látott neki, hogy kiépítse hatalmas nyugati vasútbirodalmát. Gould és Sage a később Western Union-tulajdonba került két távírótársaság, az Atlancit Telegraph Company és a Pacific Telegraph Company megszerzéséhez is szövetkezett. Mindez persze távolról sem jelenti azt, hogy Sage megbízott Gouldban. Egy ízben még azt a távíróvonalat is lehallgatta, amelyen keresztül ifjabb üzlettársa az otthonából tartotta a kapcsolatot a tőzsdével.
Sage-nek nem volt gyereke, és nem élt a gazdasága biztosította szórakozási lehetőségekkel sem. Egy ízben a szakácsnője azzal próbálta megzsarolni, hogy Sage a fia apja, egy másik alkalommal pedig egy festőnő vádolta be, hogy viszonya volt vele, amikor Sage modellt ült egy képéhez. Valószínű azonban, hogy ezek hamis vádak voltak, amelyek csupán arra irányultak, hogy a vádlók megkaparinthassák Sage tetemes vagyonának egy részét. Sohasem sikerült rábizonyítani, hogy bűnös, és semmi jel nem mutatott arra, hogy bármikor is időt szakított volna ilyen elhajlásokra egyetlen igaz szenvedélye, a pénzcsinálás rovására.
 

Sage 1867-ben elveszítette az első feleségét, de két év múlva másodszor is megnősült – ezúttal a troyi illetőségű Margaret Olivia Slocumot vette el. Margaret később azzal szerzett hírnevet, hogy Sage 1906-ban bekövetkezett halála után rövid idő alatt a végére járt annak az óriási vagyonnak, amelyet a férje olyan módszeresen egy egész élet alatt összegyűjtött. Egyetemeknek, egyházaknak és különféle jótékonysági intézményeknek tett adományokat, és halálakor, 1918-ban több mint 40 millió dollárt hagyott különféle jótékonysági célokra.
Legnagyobb összegű adománya az a 10 millió dollár volt, amellyel létrehozta a Russel Sage Alapítványt. Az alapítvány, amely az első általános célkitűzésű filantrópiai vállalkozás volt az Egyesült Államok történetében, alapszabályában kimondta, hogy bármilyen célra felhasználható, amely „elősegíti az amerikai lakosság szociális és életkörülményeinek a javítását”. A Russel Sage Alapítvány egyke volt azoknak a vállalkozásoknak, amelyek elsőként járultak hozzá a szervezett szociális tevékenység professzionalizálásához, többek között a kutatás, az oktatás és a lakásellátás javítása terén. A sors iróniája, hogy a szociológiai kutatások között az egyik első terület, amely jelentős támogatást kapott az uzsorás Russel Sage egykori vagyonából, a fogyasztói hitelrendszer felmérése volt.
Sage özvegye, aki oly sokat szenvedett férje fukarságától és igénytelenségétől, most végre kedvére rendelkezhetett a vagyon fölött. A Sage Alapítvány első igazgatósági ülésén meg is jegyezte: „Csaknem nyolcvanéves vagyok, mégis úgy érzem, mintha csak most kezdenék el élni.”
Ennek ellenére Margaret Sage gyakran kötötte a férje nevét az adományaikhoz. Az alapítvány mellett létrehozta a Russel Sage Egyetemet a New York állambeli Troy városában és a Russel Sage Patológiai Intézetet a városi kórházban. Így történhetett, hogy annak az embernek a neve, aki életében hírhedtté vált zsugoriságáról és filantrópiaellenes nézeteiről, halála után az önzetlenség és a jótékonykodás jelképévé vált.

 

Russel Sage becsült vagyona

Becsült vagyon:      100 millió    dollár                       

A feltüntetett érték a tulajdonos halála kori   (1906)  érték                                       
Arány (vagyon/GDP): 287A vagyon relatív értéke a halálának évében kimutatott bruttó hazai termék (GDP) aránya alapján, vagyis az akkori GDP értékének 287 –ed része.

 

Forrás: Michael Klepper – Robert Gunther: 100 gazdag ember
 

Sz.A.

Címkék: portfolioblogger

Ha pénzed van, ne verd dobra...

 2011.10.12. 17:08

Mit mondott a bolond a pénzről a Lear királyban? Ugye nem emlékeznek már?  Shakespeare fordításának részletével emlékezünk az elhunyt Mészöly Dezsőre. Mészöly "Kossuth-díjas és Alternatív Kossuth-díjas író, költő műfordító életének 93. évében rövid betegség után kedden halt meg. Munkásságának középpontjában Shakespeare, Villon és Moliére fordítása állt, de 1992 óta szerkesztette a Lyukasóra című irodalmi műsort is"

 

 

 

 

 "A Bolond:
Ha pénzed van, ne verd dobra!
Keveset szólj, úgy mész sokra!
Ne adj kölcsönt balra-jobbra!
Ne kutyagolj, tégy szert lóra!

Fogd a pénzt, ha jár a kocka!
Meg ne fogjon holmi szotyka!
Inkább otthon várj sorodra!
Így tehetsz szert több vagyonra!

Mint a cserép-koca gyomra!
Meg ne fogjon holmi szotyka!
Fogd a pénzt, ha jár a kocka!
Ha pénzed van, ne verd dobra!"  

Címkék: portfolioblogger

Oktoberfest?!

 2011.10.12. 08:45

1810. október 12-én, először rendezték meg az oktoberfest-et. I. Lajos király feleségül vette Teréz hercegnőt, és München egész lakossága hivatalos volt az eseményre. Milyen érdekes, hogy már akkor is, ott Görögország volt a „középpontban”, mert Lajos rajongott az antik Görögországért, és azt javasolta alattvalóinak, hogy az esemény az antik olimpiai játékok mintájára bonyolódjon le. Manapság már közel 6 millióan vesznek részt a fesztiválon. 1880-tól árusítanak sört, és ma már megvásárolhatók szuvenírként a söröskorsók. Valószínűleg a ma vendége nem örülne, ha a fesztivál a ma Görögország alapján kerülne megrendezésre, mert akkor a megszorítások jegyében 1 liter kifizetett sörből megkapna 5 decit, a többi meg menne a „közös feneketlen söröshordóba”. Főleg annak tükrében, hogy Szlovákia tegnap nemmel szavazott arra, hogy növelje az euró zóna EFSF alapjába a „sörös tikettek számát”.

Kis hazánk a bizonytalan gazdasági helyzetben valószínűleg az egyik kitörési pontnak tekintheti a megjelenést a fesztiválon, lehet, hogy ezért engedélyezi az otthoni sörfőzést. Már látom a magyar pavilont Münchenben, ahol egy jurta alakú sátorban, bőrnadrágos bajorok állnak sorba, miközben Lehel kürtje alakú sörcsapokból folyik az magyar otthonokban készült Kárpátok főztje. Az, hogy a fesztiválozóknak lesz-e kedvük ünnepelni, vagy bánatukban isszák le magukat, nagymértékben meghatározhatja, hogyan alakul gazdasági helyzet a mindennapokban. Mindenki arra lesz kíváncsi, jön-e még sör a görög sátor, faló alakú sörcsapjaiból. A görög sört (amit jelenleg nem göröghonban gyártanak)forgalmazó nagykereskedők még hajlandóak tölteni a söröshordókat. Kérdés meddig tart a fesztivál?

Nézzük a söröket:

Pilsener (OTP): A leggyakrabban fogyasztott. Ön mostanában fogyasztott ? A piacon jelenleg termelőtől függően 3.000 Ft és 3.350 Ft között mérik. 3.000 Ft körül vagy alatta buli hordóval vennék.

Schwarzbier (MOL): Különösen sötét fajta. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a pörkölt maláta dominanciáját, egy kis étcsokoládés beütéssel. Ha 17.000 Ft közelébe ér, fogyasszák el, és vigyék vissza a korsót 14.000-15.000 Ft közé.

Gyógysör (Richter): A gyógysör rezveratrolt tartalmaz, ami sok szempontból hasznos a szervezetnek (a sörivóknak főleg élvezetileg). 34.000 Ft körül adjuk le a korsót, és ha valaki 30.000-31.000 Ft körül megtöltené nekünk, he habozzunk.

A kisebb sörök közül kóstolásra ajánlom a Gőzsört (PannErgy), a Saisont (EGIS), az Old English Ale-t.( Danubius).

A devizapiaci sörimádók továbbra is keressék az eur/huf shortokat 300 Ft körül, valamint az eur/chf longokat és a chf/huf shortokat.

Ha valaki eurójából nem sört akar főzni, OTP euró kötvényt kell Őnéki venni! Ha pénzét nem akarja költeni komlóra, búzára, árpára, költse a Mol Magnóliájára!

Az izomláz és egy bulihordó legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!

Ziegler Mátyás - Győr
 

Címkék: portfolioblogger

Karinthy és a végrehajtó

 2011.10.11. 14:03

Élete vége felé Budán, a Verpeléti út egyik bérházában lakott Karinthy Frigyes, de dolgozószobaként a közeli Hadik kávéházat jelölte ki, és itt írta cikkeit, tréfáit, paródiáit és színműveit, de itt fogadta egyben barátait, tisztelőit és persze a hitelezőket is, mert a sikerekben mindig gazdagabb volt, mint földi javakban.
A „nevetős bölcs”, ahogy pályatársai nevezték, rengeteget dolgozott, és arra sem volt ideje, hogy adósságai miatt gyötrődjön.
Történt egyszer, hogy egy végrehajtó a Hadikba ment Karinthy után, mivel a lakásán hiába kereste. Az író – miután aznapra rendelt krokiját már befejezte – önfeledten biliárdozott éppen, amikor megtudta, hogy „foglalás” ügyében keresik.
Komótosan letette a dákót, és barátságosan asztalához hívta a végrehajtót:
- Foglaljon helyet, kedves barátom, úgy látom, maga már tőlem fog nyugdíjba menni…

Egyaránt küszködik hegyekké nőtt adósságával mind Európa, mind az amerikai gazdaság, s nincs ez másképp a hétköznapok embereinek millióival sem. A görög csőd és megmentési szappanopera naponta vesz új fordulatot, úgy, hogy lényegi, megnyugtató megoldást még nem tűnt föl a horizonton. Minden igyekezet ellenére nem is az látszódik, hogy a görög, déliek, sőt az eurózónán kívüli országok ezt a súlyos problémát egykettőre megnyugtatóan megoldják.
A vén kontinens biliárdasztala körül ott téblábolnak a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Központi Bank első emberei, az európai pénzügyminisztereket, elnökök és kancellárok, az EFSF tótumfaktumjai, s reményt vesztve, de déli optimizmussal szaladgálnak a krétával a görögök, a nagy játékosok között, s hamiskás fél mosollyal arcukon tudják, bizony ezek az előkelő urak és hölgyek tőlük mennek nyugdíjba…
 

 

Szoták Attila - Győr

Címkék: portfolioblogger

"Ősz húrja zsong, jajong, búsong a tájon sont monoton bút konokon és fájón" (P.Verlain).

Itt van az ősz; behúzódunk szobánkba, s ha nem restellik kezdők, haladók, újrakezdők, akkor előkerülnek a régen (vagy egyáltalán nem) látott filmek, könyvek. A mostani esős hétvégén ajánlunk szíves figyelmükbe egyet-egyet.

Szász János: Talált pénz opciók a mindennapokban és a pénzügyi piacokon 

 

 Michael Ridpath: Szabad a vásár

Ritka esemény a könyvszakmában, hogy a világ vezető kiadói versengjenek egy fiatal szerző első regényéért. A harminchárom éves Michael Ridpath esetében pontosan ez történt. A Szabad a vásár 1995-ben jelent meg Angliában, és mindjárt huszonhat ország kiadói vásárolták meg, négy film- és tévétársaság jelentette be igényét a megfilmesítésre.
A könyv sok vonzó erényt egyesít, ez lehet az oka kiugró sikerének: izgalmas krimi, lebilincselő történet eleven, színes figurákkal, és egy olyan világba vezeti be az olvasót, amelyről sokat olvas és hall, de amely egy kicsit mégis rejtelmes a kívülálló szemében − kivált a világnak ezen a táján. A tőzsde, a kötvénykereskedelem, a befektetési alapok világa ez, ahol milliókat lehet nyerni és veszteni úgy, hogy még csak föl sem kell állni a telefon mellől.
Michael Ridpath belülről ismeri ezt a világot: Nyolc éve dolgozik ebben a szakmában. Hőse Paul Murray, a bronzérmes olimpikon, miután középtávfutóként felhagyott a versenyzéssel, minden energiájával beleveti magát új munkájába: kötvényeket ad és vesz egy olyan cégnél, amelynek az a dolga, hogy minél gyümölcsözőbben forgassa a befektetők pénzét.
Paul életét teljesen kitölti munkája − mindaddig, amíg az a munkatársa, aki egy bankügylet kapcsán valamilyen gyanús körülményre bukkant, váratlanul bele nem fullad a Temzébe. A kötvényeket eladó amerikai cég egyik alkalmazottjának is tudomására jutott, hogy a szóban forgó ügylet körül valami nincs rendben.
Hogy, hogy nem, ő sincs már az élők sorában. A dologról csak egyvalaki tud még. Paul Murraynak rá kell döbbennie: ő ez a harmadik személy…

„A részvénypiaci alkuszok képernyőjén naponta lejátszódó komputerizált erőszak éppoly kézzelfogható ebben a regényben, mintha fizikailag menne végbe.”
The Times

„Az üzletkötőparkett atmoszférája olyannyira viharos és izgalmas, hogy még a cselekmény megértéséhez szükséges háttérinformáció is lebilincselő.”
Bookseller

„Egy harminckét éves bankár, Michael Ridpath idestova több mint egymillió fontot keresett első regényével, a Szabad a vásár című tőzsdei krimivel.”
Daily Telegraph

 

Az izomláz, egy pohár forralt bor és egy meleg takaró legyen Önökkel!

Sz.A. + Z.M.

Címkék: portfolioblogger

300

 2011.10.05. 08:35

Kicsiny, de harcos csapat várakozik a Kárpátok szorosában. Kik lehetnek, spártaiak? Nem, magyarok. De felszerelésük a „nagy elődökre emlékeztetően”, spártai. Körülvéve az ellenségtől, kilátástalan küzdelemre felkészülve. De hős vezérük V. Leonidasz király vezetésével kitartanak a végsőkig.

A hatalmas ellenség (a euró zóna, illetve a globális gazdasági válság eszkalálódása) a szoros bejáratánál áll, és arra vár mikor tudja eltiporni a maroknyi védősereget. Miben bízhatnak? Saját magukban? Felmentő segítségben? Az ellenség távozásában? Egyikben sem, vagy mindegyikben? Magukban mindenképpen bízniuk kell, hiszen ha magukban sem bíznak, akkor miben? Viszont érdemes lehet valamilyen segítség igénybevétele, hiszen az ellenség olyan hatalmas, hogy a harc kimenetele nem lehet kérdés. Ha a hősök élete árán sikerül lassításra késztetni az ellenséget, az ország belsejében újabb haderő gyűlhet össze (esetleges MNB kamatemelés, újabb készenléti hitel megállapodás), hogy az ellenségre végső csapást mérjen. Addig viszont mit tehetünk? Várunk. Mire? A „hős” 300-ra.

Nézzük a piacokat:

OTP: Egy thermopülai csata nem lehet véresebb, mint ahogy beszélnek a papírról. De ne feledjük, akinek halálhírét költik, sokáig él. A vélemény nem változott, minden esést vételre kihasználni, nagyobb portfóliókba tartásra, kisebbekbe pedig 5-10 %-os nyereség mellett realizálás. Hinta-Palinta.

MOL: Bár akkor még zabbal ment a járgány, nem olajjal, de ne feledjük, a kilátótorony olajjal táplált fényét messziről látták. Ezt a fényt látjuk most is, hisz míg az OTP 30 %-os kilengést produkált, az olajpapír szilárdan áll, mint Pharosz tornya Alexandria előtt.

Richter: Amíg az OTP ekkora volatilitással forog, kicsit elfelejtkeznek(tek) róla a befektetők, pedig neki kedvező a gyenge forint, és közeleg az év vége, kérdés hogy alakul a molekula (RGH-188). Nagyobb portfóliókba 30.000 Ft alatt mindenképpen vennék.

A kisebb kapitalizációval rendelkező papírok megítélése nem változott, nagy portfóliókba a PannErgy, a Danubius, az FHB, esetleg a FOTEX, valamint az EGIS papírjaiból csipegetnék. Mindegyikben található valamilyen hosszú távú sztori, amire várat lehet építeni. Homok avagy szikla az alap, ezt az idő fogja eldönteni.

A devizapiacon továbbra is keresném a nyugtatót és az eur/huf illetve a chf/huf shortokat, illetve ha 1,21 alá kerül az eur/chf longolnék.

Ha a „szalamiszi „győztes csatát” meg akarja érni, euróból OTP kötvény „pajzsot” kellene venni! Ha olajpapírra fáj a foga, de nem most akarja megvenni, euróját a MOL Magnólia kötvénybe kellene betenni !

Az izomláz és egy 300 DVD legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!
 

Ziegler Mátyás - Győr

Címkék: portfolioblogger

Az általam kedvelt, Márai Sándor tollából 1922 -ben jelent meg az alábbi írás a berlini börzéről. A szerző huszon két éves volt, amikor az írás született. Ennek ellenére a börzéről és a börziánerekről alkotott véleménye szerfelett érdekes. Jó szívvel ajánlom Önöknek irodalmi mellékletünk legjújabb írását.

 

Csöndes és szívós küzdelem után végre bevezetett egy titkár délelőtt a burgstrassei cirkusz újonnan megnyílt harmadik termébe. A mohamedánok nem őrzik mecsetjeik szentélyét annyi hittel, mint a berlini börze vezetői ezeket az elég ízléstelen termeket, ahol e napokban a német pénzt rontják. Nagyon rossz tapasztalataik vannak a sajtóról, mondta szomorúan a titkár. Naivan felvetettem a szemeimet, s kérdeztem, ugyan mennyiben és miért?  Az urak kritikája, magyarázta a szimpatikus ember, csak a börze külsőségeire szorítkozik. Ebben igaza volt, mert igazán nehéz lenne itt a külsőségeken kívül mást is kritizálni, mikor hét pecsét alatt őriznek és titkolnak mindent. Hát mit is csinálnak most a berlini tőzsdén? Hatezren vannak a papok a mecsetben. A háború előtt, mint ezt a kereskedelmi kamara elnöke, Franz von Wendelssohn úr a negyedik terem megnyitásakor tartott beszédében kifejtette, csak háromezer börziáner élt Berlinben, már az is sok volt arra a 2 milliárd névértékű papírosra, amit évenként piacra bocsátottak. Most elszaporodtak a cilinderes urak hatezerre, s 20 milliárdot forgatnak, ezért kellett a negyedik terem. Hatezer hivatalos papja van ma Berlinben a pénznek. Ezek játszanak a többi hatszázezer spekuláns nevében. A karzaton álltam a titkárral, onnan néztünk le a háborgó tengerre. Tajtékzó dühvel ostromolták a cilinderesek a fekete táblát. Kis hausse volt. „Ma csöndes nap van” – ordította egy titkár, s közel hajolt a fülemhez, hogy az irtózatos lármában meg tudjam hallani a szavát. Ezt szelíden mondta, melankolikus, tűnődő mosollyal, az érett férfi szemlélődő nyugalmával hangjában, aki már túl van az élet szenvedélyes, nagy rázkódtatásain, s tud örülni az apró dolgoknak is, egy ilyen csöndes, szelíd, téli napnak, mint a mai, mikor a hó kristályra fagyottan fekszik a napfényben az utcákon, s a hideg, egészséges levegőben a dollár 8050-ről alig 8500-ra megy fel. Betelt szerénység volt a hangjában és bibliai melankólia. Csöndes nap a börzén…ez a szelíd sor már hetek óta visszatér a német újságokban. A dollár stabilizálódott, alig 4-500 pontot mozog föl és le naponta, mi az nekünk, akik már megéltük most egy éve az irtózatot, hogy a dollár 300-ról leesett 160-ra, s Berlinben recsegtek a házak, s igazi, fogató, véres halottak voltak. Ma 150 pontos hullámú nap stabilizációt jelent. Ezek a „csöndes” napok, miután a 9000-es kurzuson négy hét előtt a börze bekereste az ősz veszteségeit, ez a karácsonyi hangulat, az engesztelődés, hit, remény és szeretet nevében, mint egy szelíd kis mécses lángol a német életben az ősz nagy gazdasági tűzvésze után. Istenem, ordítja lenn a hatezer köpködő és ágáló cilinderes, hiszen nekünk nem öröm az a vad hausse, látjátok, mi jobban szeretnénk négy márkát adni egy dollárért, szavunkra mondjuk, kétségbe vagyunk esve rajta, hogy a Deutsche Waffent tegnapról mára föl kellett vernünk harmincezerről ötvenezerre.

Egészségtelen dolgok ezek a nagy számok, elhihetitek, hogy nincs örömünk benne. Mint a sebzett állatok, úgy hörögnek közben lenn a négy teremben a hatezrek. Ha már benne vagyok abban, hogy, mint sajtó, úgyis csak a külsőségeket kritizálom, hadd említsem még meg, hogy neveletlenebb, szemérmetlenebb, elfajultabb képet, mint ezek a hadaró, vízbefúló mozdulatokkal kapkodó, eltorzult arccal rikácsoló emberek, nem tudok elképzelni. Ez nem mesterség és üzlet, ami egy ilyen csöndes napon, a börzén történik, hanem megszállottak féktelen kacchanálja. Valami nyers, meztelen, elvadult ez a hömpölygés, mint a római cirkuszjátékok publikuma, csiklandozott ínyekkel és éhes gyomorral, kavarog ez a tömeg levetkőzötten az utolsó szenvedély harácsoló pucérságára. Kezdtem érteni, hogy ehhez az aktushoz nem szívesen engedik be a külsőségek kritizálására fogékony sajtót. Ezt, mint semmilyen bacchanált, nem szabad kívülről nézni, hanem közöttük kell lenni, velük kell végigcsinálni, különben émelyegni kezd a szemlélő.

Így csinálják a német pénz értékét – itt, és más ilyen gondosan őrzött termeiben a világ nagyvárosainak, New Yorkban, Zürichben. Másfél óráig álltam a csöndes napon a berlini börze karzatján, s vegyes érzésekkel bámultam ezt a hajszát s az arcokat. Minden különösebb szégyenkezés nélkül említem meg, hogy életemben egy esztendeig, Budapesten, újságírók és színészek között élve,  kártyás voltam, mint kivétel nélkül mind, kártyások között éltem, ettem velük, rajtuk át néztem az életet, s hazárdjátékokat játszottam: ismerem a mozdulataikat, azt a lassan kezdődő reszketést a kezekben, a szemeknek azt a csillogó, kába nézését, az arc vonásainak erőszakolt igazítását, a hanghordozásuk  zsargonjait, ismerem a szándékaikat, és tudtam, hogy az outsidereken kívül itt egyik sem a pénzért játszik, hanem a szenvedély veri őket éjjelről éjjelre a bacasztalhoz – egyszer láttam hajnalban egy öreg pesti kártyást, aki az éjszaka nyert készpénzt a kasszánál zsetonra váltotta vissza, hogy napközben valahogy el ne költse, és este legyen mivel tovább játszania -, szóval ismertem ezt a népet a civilek között, mint a négereket a fehérek között. Most, hogy évek óta nem láttam kártyást és kártyázást, ott, a berlini tőzsdén tűnt fel először nekem megint az arcoknak ez az ismerős, megszállott eltorzultsága, a szenvedélynek ez a tébolyult nézése, kicsapása, a kezeknek ez a habzsoló mozdulata – s minél tovább néztem, erősödött bennem a nézés, hogy ami ebben a négy teremben ezen a csöndes napon történik, törvényes eszközökkel, az egész világ szeme előtt, az nem más, mint egy irtózatos hazárdjáték, s a morális alapja nem több, se különb, mint a chemin de fer-é. Ebben a játékban részt vesz félmillió kis spekuláns naponta, akik most boltokban állnak a mérleg előtt, vagy hivatali szobákban körmölnek, kis-kis emberek – egy kitűnő és becsületes expresszionista festő, aki már csak a szellem legmagasabb régióiban él, s különben is süketnéma, a múltkor jelbeszéd után kérdezte tőlem, hogy áll az Ubersee Kabe? -, akiknek végre az ő hitük szerint felvirradt a nagy nap, mert nem kell semmit csinálniok, csak éppen „várni” – s evvel „keresnek”.

A Burgstrassén folyik most a „csöndes napokon” a világ legnagyobb bacpartija. Akik keresnek, azok óvakodni fognak külsőségeket kritizáló elemeket közel engedni a mérkőzéshez, mert hátha el találja mondani közülük az egyik, hogy a veszteségeket s a pinkapénzt is illik valakinek megfizetni: s ezt teszi, évek óta, elkeseredett és nyomorú munkával a néma kibic: a német nép.

 

(Márai Sándor, Kassai Napló, 1922. dec.23. 300.sz. 4.)

 

 

Sz.A.

 

Címkék: portfolioblogger

Veszett a világ!?

 2011.09.28. 08:38

116 éve, ezen a napon halt meg Louis Pasteur, rá emlékezünk. 1878-ban mondta ki azt a ma már nyilvánvaló igazságot, hogy a fertőző betegségeket a szervezetbe behatoló mikroorganizmusok okozzák. A modern bakteriológia megalapozójaként kidolgozta a róla elnevezett pasztőrözési eljárást. 1881-ben kezdte meg kutatásait a veszettséggel kapcsolatban. 1885 júliusában alkalmazott először sikeresen emberi szervezeteken.

Nálunk pedig jelenleg a laboratóriumi körülmények között 180 Ft-ra hűtött svájci frank, valamint a 250 Ft-ra hűtött euró injekció hatásait vizsgálhatjuk nagyobb lélekszámú kísérlet keretében. A kísérlet tárgya a devizaveszettség, amely az elmúlt években nagyobb tömegben ütötte fel a fejét a lakosság körében, az ellene alkalmazott injekció hatására mennyire tud visszaszorulni, elkerülve, hogy összefusson egy nagyobb influenza vírussal (komolyabb eurózóna válság, esetleges görög csőd). Bár a devizaveszettség súlyos kór, és több típusát is ismerjük, de szerencsére emberről emberre nem terjed, csak bankról emberre. Viszont a kutatás, és a szérum jelenleg is csak a betegség 180 Ft alatti chf hitelű illetve 250 Ft alatti eur hitelű betegekre lehet hatásos, amennyiben még időben hozzájutnak az injekcióhoz. Amennyiben a kutatási pénzek a későbbiekben valamilyen mecenatúra hatására nőnek, a betegség más típusai számára is lehetséges lehet az ellenszer. Addig pedig nem marad más hátra, mint enyhíteni a betegség primer hatásait. Addig is nézzék meg azt a filmet, ami jelenleg jól jellemzi a mindennapokat: „Veszett a világ!”

Nézzük a piacokat:

OTP: Bár tegnap a papír a Republic együttes Szállj el kismadár című számát hallgatta, de ne feledjük el, a mai vagy az elkövetkező napokban akár szólhat a Nagy kő zuhan című dal is. Véleményem továbbra is az, ha 3000 Ft alatt van illetve minden nagyobb esésben venném. Szerintem alulértékelt, főleg ha hosszabb távra gondolunk. „Valószínűleg Sanyi bácsi is a Feljön a nap az égen című nótát hallgatná szívesen a bandától.”

MOL: Az olaj stabil, és fekete. Aki a papírt szereti (rossz ember nem lehet) hallgassa a Hamu és gyémánt című számot. Venném, tartanám.

Richter: Az egészséges élet összefügg a kisebb gyógyszerfogyasztással, valamint a „ csökkenő bux-kosári nagysággal”. Ha mindenki kellően kiszórta elhasznált, lejárt szavatosságú gyógyszerét, újra töltheti a házi patikát. Ne feledjék, közeledik a december, talán a molekula sztori új fordulatot hozhat a papírban. Addig kivárás, illetve jelentősebb esésben vétel.

Kisebb papírok vétele továbbra is nagyobb portfóliókba ajánlott, aki ilyenben gondolkodik figyelje az FHB, a PannErgy, a Danubius papírjait, és ne felejtsék el, diófát sem egy napra ültet az ember.

Nemzetközi részvénypiacon a Volkswagen papírjait figyelném és venném 100 euró körül.

Devizapiaci törpecápák pedig 290-295 Ft közötti sávban keressék az eur/huf , illetve 240 Ft körül a chf/huf short pozíciókat.

Akinek eurója van, és tojni akar a válságra, neki kedvező lehet az OTP euró kötvény vásárlása! Aki olajozottam akarja euróját kötvényben tartani, annak célszerű a MOL Magnólia kötvényét vásárolni!

Az izomláz és egy veszettség elleni védőoltás legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!
 

 

Ziegler Mátyás - Győr

Címkék: portfolioblogger

Ahogy a fák nem nőnek az égig, kivéve az égig érő paszuly című mesében, úgy lefelé sem végtelen az út. Ahogy Eric Draven a Holló című filmben mondja: „Örökké nem eshet!” Megint azt láthatjuk, hogy különböző portálokon körbehordozták a véres kardot, amelyre Alexander MacLoad egy csepp vére került, aki eret vágott magán, ahogy hirtelen mindenki a skót Alföld pénzcserélő kastélyát találta alkalmasnak, hogy részvényeit tapétává silányítsa. Ha valaki tapétaként szeretné használni, úgy sem rossz, de bízvást állítom, az eredeti funkciójában (részvény) is megállja a helyét. A humán-indikátorok is fordulót, de legalább is jó beszállási pontot sejtenek, mert tegnap egy általam nagyra becsült kedves ügyfélben felmerült, nem kellene-e eladni a magasabban vásárolt (nem tőkeáttételes) részvényeket. Utoljára ilyen gondolata 2009-ben volt, amikor az utolsó előtti napon, 1355 forinton eladta az OTP részvényeket, és másnap 100 Ft-os további esés után éles fordulattal emelkedni kezdett a részvény.

 Bármi is fog még történni az elkövetkezendő időszakban, ha valaki nem egy-két napra gondolkodik részvényben, ezeken a szinteken már mindenféleképpen érdemes részvényekbe fektetni a pénzt, magasabb hozam érhető el velük, mintha kötvényeket vennénk. Nyilván alját tetejét a piacnak csak utólag tudja meg minden grafikonvarázsló, itt nem is ez a lényeg, hanem ha elhisszük, hogy a MOL és az OTP csődbe nem megy,mehet, akkor bátran vehetők. Úgyis lassan közeledik a tél, tankoljon fel mindenki egy kis befőttel. Szilva, barack, meggy, OTP, MOL mindegy. Ínséges, drága téli napokon, jól jön az olcsón vett befőtt. A címben szereplő mondatban mindenki saját kénye-kedve szerint teheti a vesszőt, én így tenném: Részvény vételhez nem kell félnetek, jó lesz.

Csak mindenkinek legyen ideje, türelme kivárni. Tudják, az idő pénz.
 

 

Ziegler Mátyás - Győr

Címkék: portfolioblogger

Váltóláz

 2011.09.21. 08:49

Szeretem Rejtő Jenőt. A tizennégy karátos autó a kedvencem tőle. Sokszor olvastam már. Viszont az elmúlt időszakban a döntéshozók között jelentősen, talán túlságosan is megnőtt a Rejtőt olvasók száma. Olyannyira, hogy bár a fejlett országokban igen ritka, de a trópusokon igen gyakori megbetegedés ütötte fel fejét a közelmúltban. Igen, valahol úgy hívják: malária. De mi csak hívjuk váltóláznak. Fő tünete a láz, rendszerint (de nem feltétlenül) a típusos, hidegrázással járó lázroham. Jelenleg több millió Vanek úr ül,fekszik, fára mászik vagy kaszinózik, de egy közös jellemzőjük van, hideg rázza őket, a lázrohamtól. Mindenki verejtékes homlokkal számolgat, sikerül-e megtalálni a gyógyszert a betegségre ( van-e,lesz-e pénz kifizetni a hiteleket) vagy marad a régi terápiás szer, a KÍNin. Gondolom jelenleg szeretne mindenki Grocsev Iván lenni, hogy egy makaó nevű kártyajátékon elnyerhesse a Nobel-díjat, és az érte járó pénzt, amiből leküzdhető a láz. Remélem, minél többen megtalálják a gyógyszert, de ha őszintén belegondolok, sajnos a Nobel-díjasok száma elenyésző a tudósok között, így elenyésző lesz azok száma, akik véglegesen leküzdik a váltólázat. A többieknek meg nem marad más hátra, mint tovább szolgálni a légióban( fizetni a hiteleket).

Nézzük a piacokat:

Gorcsev Iván (OTP): Nagy pofonokat tud adni, de néha kap is, de az nem rengeti meg. Ő az, aki minden helyzetből nyertesként jön ki(legalábbis a regényben biztos) Továbbra is sávosan venném, mert szerintem az életben is nyerő. Aki rövid játékot akar, az 4.200 Ft körül adja el, aki hosszú távú játékos, üljön bele.

Gustave Laboux (MOL): Bár mostanában nem annyira hálás dolog a 14 karátos autó gazdájának lenni, de nem feledjük, mégis csak aranyból van, ha fekete, de akkor is. Vélemény, mint fentebb, venném sávosan, és tartanám.

Anette Laboux (Richter): Érzékeny minden hírre. Viszont bájos arcát a 32.000 Ft körüli árfolyam még szebbé teszi. Ezen az árszintem már gyűjtögetném a portfólióba.

A mellékszereplők közül rokonszenvezek az FHB-vel, a PannErgyvel, a Danubiussal és az EGIS papírjaival, de mindenképpen hosszú távon gondolkodnék velük, és nagyobb portfóliókba tennék belőlük.

Ha a Vanek Úrra bízott frank elfogyna, figyelném a forintot. Az eur/huf párban 295-300 Ft közelében azért bepróbálkoznék a shortokkal. Érdekessé válik az eur/chf pár is, kérdés sikerül-e tovább tolni az 1,2-as támaszt akár 1,25-ig.

Ha pedig euróját nem aranyba fekteti, akkor Ön az OTP euró alapú kötvényeit bátran veheti! Ha valami biztonságosra fáj az eurójának foga, vegyen Magnólia kötvényt és nem lesz semmi gondja!


Az izomláz és egy Rejtő könyv legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést! 

 

Ziegler Mátyás - Győr
 

Címkék: portfolioblogger

Operáció a tengerentúlról

 2011.09.07. 08:30

Tíz éve hajtottak végre első alkalommal transzatlanti műtétet. Egy orvos csoport New Yorkból video készüléken keresztül irányított robotkarok segítségével műtött meg egy strasbourgi kórházban ápolt hölgyet. A jelenlegi gazdasági folyamatok mellett most is az a kérdés, a tengerentúlról lesz-e „operáció”, azaz az elkövetkezendő időszakban a FED a Q3 elindításával, beindításával ad-e újabb esélyt a gyógyulni váló piacoknak, vagy hagyja magában folyni az eseményeket, kockáztatva egy esetleges recessziót. Szólnak érvek ellene és mellette is, kérdés ki milyen időtávban tekint előre. A hazai piacon nem jött tornádó a miniszterelnök bejelentéseit követően, de mint köztudott a Kárpát-medence jól védett az ilyen természeti csapások ellen.

Nézzük a piacokat:

OTP: Kicsit az elmúlt atlétikai vb jut róla eszembe. Pontosabban Usain Bolt. Az OTP is ilyen, a legerősebb, de sokszor elszórakozza a dolgokat, de nem érdekli különösebben. Rövid távon még gyengülhet, ha a hűvösebb őszi szelek elérik a hazai piacot, de ha hosszabb távra gondolkodunk benne, akkor a jelenlegi szinteken (4.000 Ft vagy alatta) sávosan venném. Utána pedig ízlés kérdése, hogy a rövidpasszos, 10 %-os hozamra gyúrnak rá, vagy beleülnek, és bevárják az 5.000 Ft-os sebesvonatot, vagy a 6.000 Ft-os, kicsit késő személyt a kettes vágányon.

MOL: Csúszunk, csúszunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs. Ha tolatás van, tolják 16.000 Ft alá, „ha beindul a vonat a szívünk majdnem megszakad” (ha nem vettünk bele). Esésben venném, és tartanám(akár a 20.000 Ft-os ködös horizontig is), bár itt is lehetőség van a körömpasszos játékra (16.000 Ft és 17.500 Ft között)

Richter: Továbbra is kivárnék a papírral. Ha van, 35.000 Ft felett OTP-re vagy MOL-ra cserélném.

A kisebb papírok továbbra is akkor jelenthetnek fantáziát, ha nagyobb portfólióba gondolkodunk velük. Ha így van, figyelhetjük az FHB, a PannErgy és a Danubius papírjait. Ha nemzetközi részvényekben gondolkodunk, akkor 100 euró vagy alatti szinteken hosszabb távra a Volkswagen részvényeit figyelném, venném.

Devizapiaci törpecápák egy kis pihenőt kaptak a CHF/HUF párban. A nagy kérdés az, ha esetleg még rosszabbra fordul a világgazdasági hangulat, tudja-e, lesz-e értelme pénzt égetnie a svájci jegybanknak 1,2-nál. EUR/HUF párban pedig akkor lehet jelentősebb mozgás, ha a piac számára hosszabb távon kiderül, woodoo vagy nem woodoo a hazai gazdaságpolitika.

Ha megtakarításának biztonságát euróban látja, Önt az OTP euró alapú kötvénye várja! Ha a pénzt olajban akarja fialtatni, akkor Önnek MOL Magnólia kötvényt lenne érdemes venni!

Az izomláz és egy atlétikai váltóbot legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!

Ziegler Mátyás - Győr
 

Címkék: portfolioblogger

Foci és tőzsde

 2011.09.02. 14:13

Ma este Magyarország-Svédország válogatott mérkőzés a Puskás Ferenc stadionban (sokaknak még mindig Népstadion). Kishazánkban ugye mindenki ért a focihoz, tízmillió szövetségi kapitány és fociszakértő országa vagyunk. Hasonlóan a tőzsde-gazdasági események megítéléséhez, ahol mindenki tudja, tudta a tutit, csak pénzre nem tudta váltani soha az életében.
Kanyarodjunk vissza a focihoz, és a stadionhoz. A legendás mérkőzések arénájának betonkaréjait is utolérte a múló Idő, fogaival már-már használhatatlanná marva. Ledózerolják, s majd valamikor a távoli jövőben gyönyörűséges, modern stadion fog kinőni a helyén.

 
A focihoz ugye mindenki ért ezt már az elején leszögeztük; s mindenkinek van kötődése a labdarúgáshoz (jó magunk rúgtuk a bőrt a grundon, csemeténk kergeti a labdát valamely csapatban, vagy lelkes szurkolóként csak állunk a partvonal mentén, hogy fejen találjon minket a labda, esetleg ha a foci iránti szerelmünket nem árnyékolja be, ha sok ezer torok egyszerre emlegeti felmenőinket, játékvezetői vizsgával kacérkodunk), sokunknak van emléke a Népstadionhoz. Én valamikor középiskolásként jártam ott legelőszőr, csodálva a monumentális méreteket, az, hogy az írek elkalapáltak minket nem is számított, legutoljára szép emlékeim között a mostani tavasz magyar-holland mérkőzése és egy tavalyi Milán gálameccs szerepel. Igaz, hogy a karéjból nem sokat láttam, mert olyan távol volt a focipálya, de élmény volt szurkolni.
Hogy jön ez a tőzsdéhez? A labdarúgás sokakat szórakoztat, vannak nyereséges klubok, sőt tőzsdén is jegyeznek fociklubokat. A kockázat/haszon alapján nem gondolom, hogy a legjobb befektetések ezek, de ilyenek is vannak (lehetnek).


A tőzsdén a következő klubokkal találkozhatunk (a teljesség igénye nélkül):
Besiktas (BJKAS: ISTAMBUL
Tottenham Hotspur (TTNM: xlon)
Juventus (JUVE: xmil)
Borussia Dortmund (BVB.xetr
Olympique Lyon (OLG:EN xpar)
AS Roma (ASR.xmil)
Lazio (SSL:xmil


Látják, nem is annyira bonyolult a focit összeboronálni a tőzsdével. Arról még említést sem tettem, hogy a munkahelyem is kötődik egy focicsapathoz, nem is kicsit…Estére pedig Knézy Jenő legendás szavait tartsák észben, amikor az útmunkások mellett elautózva kiszólt a volán mögül: jó szurkolást!
 

Szoták Attila - Győr

Címkék: portfolioblogger

süti beállítások módosítása
Mobil