1935. augusztus 31-én Alekszej Grigorjevics Sztahanov, az egyik Donyec-medencei szénbánya vájára az éjjeli műszakban 102 tonna szenet termel ki, 1300 százalékra teljesíti a normát. Mai írásunkban őrá emlékezünk. A róla elnevezett Sztahanov mozgalom a szocialista munka példájává vált. A teljesítmény növelése a munkamegosztás elvén alapult. Viszont a lényeg, hogy azt a 102 tonna szenet ki kellett termelni. Talán sokat lendítene az egész világgazdaságon, ha nagyobb hangsúly helyeződne a termelő munkára, minden gazdasági szegmensben és a kereskedés kicsit hátrébb szorulna. Azt látom, hogy termelni nem nagyon akar senki, viszont mindenki kereskedne valamivel. Kínai cipő, CDO-k, ingatlan, mindegy mi, csak legyen rajta egy kis „?!” haszon, amennyivel el lehet adni. Viszont új dolog létrehozására nagyon kevesen vállalkoznak, a jelenlegi viszonyok között teljesen érthető módon. Ha megváltozik a kép és szelvényvagdosás helyett megéri beruházni, akkor lesz tartós fordulat. Morgan-ek, Rockefellerek helyett ideje lenne Sztahanovokat keresni. Elvtársak, Polgártársak Előre!

Nézzük a piacokat:  

OTP: Ha rövidtávra gondolkodik valaki, akkor a 4.000 Ft vagy az alatti vételeket eladnám 4350 Ft körül. Ha van szabad pénz, 4.000 Ft alatt sávosan tovább venném. Ha valaki hosszabb távon gondolkodik, akkor ráülnék a papírokra, és 5.000 Ft alatt elő sem venném őket. Közben járjanak könyvtárba, olvassanak Andre Kostolany-t.

MOL: Én bízom a papírban, az INA sztori a horvát választások után lefut, a szír dolog is hamar kifullad szerintem, a fundamentumok pedig jók, én venném folyamatosan minden esésben és tartanám.

Richter: Defenzív jellege miatt jóval kevesebbet esett százalékban, mint az előző két papír. Akár kisebb veszteséggel is eladnám, és vennék belőle MOL-t.

Kisebb papírok közül hosszabb távra, portfóliókba venném, tartanám a Danubius, a Pannergy, az FHB papírjait. Jókora portfóliókba pedig gyűjtögetnék ÉMÁSZ részvényeket is egy csokorral.

Devizapiaci törpecápáknak pedig 223-225 Ft körüli szinteken CHF/HUF longok keresését gondolnám. Lesz még tűzijáték szerintem a devizafrontokon.

Devizalekötésben gondolkodók, hogy hozam Sztahanovvá váljanak, OTP eurós kötvény vétel után járjanak! Kukorica Jancsi, hogy a devizakötvények hozamát szépnek lássa, vigyázó tekintetét Iluskája mellett vesse a Mol Magnóliájára!

Az izomláz és egy perpetuum mobile legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!

Ziegler Mátyás - Győr

"Ha esik a piac, azt még ki lehet magyarázni, hiszen mindenki veszített, emelkedésből kimaradni viszont főbenjárú bűn, ami a vagyonkezelő állásába kerülhet." A Gutenberg-galaxist én nem temetem, a hétvégi újságolvasás élményét sohasem fogja semmilyen masina, vagy kütyü pótolni. Találtam is egy érdekes írást, a közelmúltban független elemzővé vált Sarkadi Szabó Kornél tollából.

 "Senki sem gondolt arra, hogy 80 év után egy picit más formában, eltérő pályán, de a nagy gazdasági világválságmegismételheti önmagát, és a problémák oly mértékűre duzzadhatnak, hogy ezt semmilyen költségvetési vagy monetáris politika nem képes középtávon kezelni. Pedig ha megnézzük a párhuzamokat, ördögi hasonlóságokra lelhetünk: 1929 októberé ben több napon is tíz százalékot meghaladó mértékben esett az amerikai tőzsde, ami után a tömegpszichológia útján erőre kapó félelem átgyűrűzött a reálgazdaságra is: az addig elbagatellizált túltermelési anomália egyszerre valóságossá és fájdalmassá vált. A gyárak leállítása és a visszaeső kereslet miatt milliók kerültek utcára, veszítették el állásaikat, és ténylegesen csak tíz év múlva, a második világháború adott újabb lökést a gazdaságnak, a hadiipar beindulásával – de milyen áron?

Egyébként önmagában egy tőzsdei esés csak akkor képes ilyen erejű hatással lenni a gazdaságra, ha eleve abnormális és torz annak szerkezete. Vagyis nem a tőzsdekrach a bajok forrása, hanem az odavezető út. A gazdasági folyamatok fenntarthatatlanok és ésszerűtlenek. Egykor, 1929-ben a túltermelés volt a fő probléma, részben ez volt az egyensúlytalansági tényező, jelenleg pedig az adóssághegyek globálissá váló, mindenhová begyűrűző szintje és az elburjánzó, szabályozatlan pénzügyi rendszer fojtogatja a gazdaságot.

Szinte minden korrigáló lépésre ott az ellenkérdés: mit szól ehhez a piac? De amikor piacról beszélünk, tudjuk, hogy pontosan kiknek a döntéseit, reakcióit figyeljük? Kik adnak-vesznek a parketten (már ahogy a szakzsargon emlegeti a kereskedés egykori helyét, mert ma már inkább a virtuális térben köttetnek az üzletek)? És hogymilyenmegfontolások alapján döntenek? Kinek a pénzével dolgoznak?

Nos, több tendencia is van, ami az utóbbi harminc évben átalakította a piac szerkezetét. Az egyik, hogy az internetes kereskedés elterjedésével a világon szinte mindenhol mindenkinek, így a háziasszonyoknak is elérhetővé vált a tőzsdézés. Ugyanakkor világviszonylatban hiába nőtt exponenciálisan a szereplők száma, a tőke koncentrációja szintén erősödött az intézményi befektetők számának és méretének bővülésével. A különböző befektetési alapok, amelyek eredetileg azért jöttek létre, hogy tőkék gyűjtésével olcsóbbá tegyék akár egy több száz részvényből álló portfólió megvásárlását is, most a globális eszközök legalább 20 százalékát kezelik, ugyanúgy, ahogy a nyugdíjpénztárak a megtakarítások összegyűjtése révén körülbelül szintén ekkora állománnyal rendelkeznek.

Más kategória az utóbbi évtizedben gombamód szaporodó úgynevezett hedge-fundoké, amelyek hitelből finanszírozott, tőkeáttételes pozíciókkal az árfolyamok esésére és emelkedésére egy aránt képesek fogadni. Ugyan az eszközöknek csak pár százalékát birtokolják, de a kereskedésben az alkalmazott tőkeáttétel miatt – a kereskedési szabályzat miatt kevés pénzzel jóval nagyobb részvénytömeget, piaci instrumentumot tudnak ezek a szereplők megmozgatni – ennek többszöröse a súlyuk, így a mozgások felnagyításában hatalmas szerepük van. Egyegységnyi pénz felhasználásával akár harmincötven egységnek megfelelő pozíciót képesek felvenni, ez lényegében annyit tesz: hitelből kereskednek. Így a ténylegesen befektett tőke arányában valóban elképesztő nyereséget vagy éppen veszteséget tudnak elérni, ami persze ugyanebből fakadóan nemcsak a súlyukat növeli, hanem a rendszerben lévő kockázatot is.

Ráadásul a 2008-as Lehman-csőd után az életben maradt és Sam bácsi (Amerika „beceneve”) által dotált befektetési bankok óriássá nőtték ki magukat. Egyes piaci szegmensekben, mint például az árupiacok (olaj, ezüst, réz), határozott monopol- vagy oligopolszerepbe kerültek, egy-egy kereskedési időszakban a kötések 30-40 százaléka gyakran egy-egy intézményhez kapcsolódik. Mindazonáltal ezek a bankóriások, azon kívül, hogy maguk is kereskednek a piacon, üzleti és tulajdonosi szálakkal kötődnek egy sor befektetési alaphoz. Így nemcsak üzletelnek a tőzsdén, hanem átlátják a megtakarítások alapokon keresztül történő mozgását, sőt ajánlásaikkal, előrejelzéseikkel befolyásolni is képesek a tőkemozgásokat. Mindez roppant nagy hatalmat ad nekik. Sokatmondó tény, hogy a négy legnagyobb amerikai bank 2010-ben szinte az összes kereskedési napon nyereséget termelt! Ez nyilván csak úgy lehetséges, ha minden információ birtokában vannak és a tőkemozgásokat is kontrollálják. A spekuláció és amanipuláció közötti határ elmosódott, és ezt a szabályozásért felelősök nem tudják vagy nem akarják felismerni.

Az intézmények összegyűjtik a gazdaság szereplőitől a megtakarításokat, de az csak akkor működik „hatékonyan”, ha valamilyen víziót megragadva – akár a befektetési házak elemzéseit követve – egyegy eszközosztályt sikertermékké tudnak varázsolni. Az átlag, úgy is mondhatánk, egyszeri befektető pedig követi a csordaszellemet. André Kosztolany híres szavaival élve: „Ha emelkedik az árfolyam, jön a közönség, ha esik az árfolyam, megy a közönség.” Vagyis az intézmények, a befektetési bankok sok esetben nemcsak kihasználják a passzátszelet, hanem fújják is azokat, amíg van potenciális beszálló és amíg ezt a piaci környezet engedi. Vagyis a kisbefektetők továbbra is követői, de leginkább elszenvedői az eseményeknek.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ha valaki ügyfélként besétál egy bankhoz vagy pénzügyi intézményhez, mindig az éppen legnépszerűbb vagy az adott bank érdekét szolgáló terméket kínálják neki. A betanított alkalmazott 2007-ben a kínai tőzsdét vagy ingatlanalapot javasolta befektetésre, mert éppen akkor ezek az instrumentumok voltak kelendőek varázslatos múltbeli teljesítményük miatt. Ha pedig hitelért ment, svájcifrank-alapú kölcsönt kapott – meg árfolyamkockázatot, csupa apró betűvel a szerződésben. Amint az ügyfél megkötötte a szerződést, az ügynök vagy intéző zsebre rakta a jutalékot, a banki osztály és vezetés bónuszt kapott még abban az évben, mindegy, mi lett a hitel sorsa a későbbiekben. Amerikában ugyanebben az időszakban a másodlagos jelzálogleveleket tukmálták rá az intézményi ügyfelekre 100 százalékos áron, úgy, hogy a papírok egy év múlva kereken nullát értek. Egy vulgáris, de kifejező brókermondás szerint „kedvező hangulatban a fekáliát is el lehet adni”.

Az alapok több tízmillió ilyen ügyfél megtakarításait kalapozzák össze és fektetik be a piacon. Azonban nemcsak a behemót befektetési házak túlzott súlya teszi a rendszert törékennyé és veszélyesen egyirányúvá, hanem a befektetési alapkezelők egyre erősebb teljesítménykényszere is. Az időhorizont, amin mérik a menedzserek teljesítményét, három-öt évről sokszor fél, sőt negyedévre csökkent. A rövid távú szemlélet általánossá válása miatt pedig lehetetlen átgondolt és a kockázatokat reálisan felmérő, hosszú távra előretekintő befektetési döntést hozni. A tulajdonos és a felső vezető ott „csahol” a portfóliókezelő nyakában, és amennyiben nem hozza már rövid távon a versenytársak vagy a piac szintjét, veszélybe kerül a széke. Ezért – focinyelven szólva – akkor is bele kell mennie a csínbe, ha ezzel az ügyfelek pénzét drámai mértékben kockáztatja. Ha esik a piac, azt még ki lehet magyarázni, hiszen mindenki veszített, emelkedésből kimaradni viszont főbenjáró bűn, ami a vagyonkezelő állásába kerülhet. Vagyis az alapkezelők pont emiatt nem tudnak professzionális, hidegvérű döntést hozni, menniük kell a csordával szinte minden körülmények között, pedig az ügyfelek eredendően nem ezért bízzák rájuk a pénzüket.

Az érdekellentét óriási, a kockázatok aszimmetrikusak: a nyereségből mindenki részesülni akar, de a veszteséget végül kizárólag az ügyfél vállalja! Ez a jelenség is visszavezethető a válság kialakulásának fő okaira, a piacok és intézmények szabályozatlanságára, valamint a beteges szemléletre: mindent csak rövid távon kell eladni, mindegy, hogy értékpapírról, hiteltermékről vagy emberi teljesítményről legyen szó. A válság hitelpiramisába a rendszer motivációs elemei kiválóan passzolnak, a mai napig.

A rendszer talán legellentmondásosabb pontja, hogy a jegybankok váltak a piacok legnagyobb szereplőivé. Az amerikai szövetségi bank, a Fed közvetlen vásárlásaival az elmúlt két évben a kibocsátott államkötvények felét vette meg, úgy, hogy az alapkamatot legutóbbi deklarációja szerint két évig még zéró szinten tartja. Vagyis pont az, akinek feladata lenne a pénzügyi rendszer stabilitásának szabályozása és megőrzése, politikájával további hitelfelvételre és kockázatvállalásra ösztönzi a szereplőket, a buborékképzés és egyensúlytalanság felé tolja a piacot, semmibe véve a megtakarítások reálértékének megőrzését.

A hitelminősítők ugyanígy elvesztették eredeti funkciójukat. A 2008-as válságot nem voltak képesekmégminimálisan sem előrejelezni, most pedig az amúgy is törékeny hangulatot ingatják meg korábban prudensnek mondott lépéseikhez mérten egészen meglepő leminősítésekkel. A jelenlegi piaci betegség tökéletes kórképét adják: a szabályozói, kockázatfigyelő intézmények elvesztek a bürokrácia és lobbiérdekek hálójában, így minimális mértékben sem teljesítik küldetésüket.

Vagyis a rendszer minden alkotóeleme egy irányba mutat: a rövid távú haszonszerzés felé. Azt pedig csak remélni lehet, hogy ez nem a teljes csőd közelébe kormányoz minket.

Celebvilág pénzügyi sztárokkal

Rengeteget változott a piac 15-20 év alatt, egykor hírügynökségek jelentették az információk forrását, ma már naponta tucatjával kapjuk az elektronikus postaládánkba a különböző hírleveleket a befektetési házaktól – mondja Karagich István, a Blochamps pénzügyi tanácsadó cég ügyvezetője, aktív devizabefektető. A nemzetközi piacon régen volt 5-6 megmondóember, akiknek a véleményére sokat adtak a kereskedők, mára ezek száma is hatványozódott.

Az internet elterjedésével minden információs korlát megszűnt, bárkihez, bármikor elérnek a hírek. Kóklerek vagy a piacot befolyásolni akarók persze vannak a piacon, de azok sem tudják egy irányba elmozdítani a folyamatokat, arra viszont alkalmasak, hogy gyorsuló pályán tartsák. Karagich István úgy látja, elcelebesedtek a gazdasági hírek: a neten, a print- és az audiovizuális sajtóban is az számít hírnek, ami kellően „hisztis”, mert ez alkalmas a figyelem felkeltésére. – Nem véletlen – teszi hozzá –, hogy a kereskedőrobotok programozásában korábban csak matematikusok vettek részt, most már pszicholó giában jártas szakemberek is bekapcsolódnak a munkába."

Sarkadi Szabó Kornél hozzájárulásával

megjelent: A Népszabadság, 2011. augusztus 27-i számában

Szoták Attila - Győr

Kr.u. 79-ben, augusztus 24 történt a Vezúv leghíresebb kitörése. Napjaikban is az egyik legveszélyesebb tűzhányóként tartják számon, mivel több millióan élnek közelében. Az ókori görögök és rómaiak Héraklész szent hegyének tartották. A 79-es kitörés eredményeként hamuja és lávája eltemette Pompeji, Herculaneum, Oplontis és Stabiae római településeket.

Majd két ezer évvel nevezett események után a természet semmit sem változott, a tőzsdék pedig elég hevesen képesek reagálni a természeti csapásokra. Elsősorban a tegnapi amerikai földrengésre gondolhatunk, ami a jelentős emelkedést erodálta kisebb mértékűvé. (Emlékezetes lehet még sokaknak a japán Kobéban történt földrengés, a tavalyi európai vulkánkitörések etc., a sort hosszasan sorolhatnánk.)

A reggeli órákban a negatív tartományban tartózkodó határidős indexek (japán leminősítés, amerikai földrengés) örömteli kezdést nem várnak a kereskedők, spekulánsok. Véleményem szerint pár óra elteltével a „hangulat” javulhat, az emelkedés megkezdődhet. Kitörés lesz-e belőle, azt nem tudom, én személy szerint ezen a héten még jobban örülnék, ha csak a füstölögnének, kitörésre készülnének a tőzsdék, jövő héten pedig jöhet a kénköves, emelkedős, shortzárós emelkedés.

Kitörés, áttörés már igencsak ránkférne; a mindent elárasztó, vég nélküli negatív hírekből már kicsit sok. A médiumokok, tőzsdemegmondó guruk  huhogása ellep mindent. Miként a pompeji hamu is maga alá temetett számos szépséget, értéket. Legyünk egy kicsit optimisták! Ha tévednék, azért ne emlegessenek oly szavakkal, amiket csak lefüggönyözött (túlságosan is erotikus tartalmú) pompeji freskókon látszik...

Szoták Attila - Győr

Hogyan alakult ki az amerikai államadósság? Mint minden adósságnak, ennek is története van; a következő írásból még azt is megtudhatják a kedves olvasók, hogy miért utálta Jefferson elnök az adósságot, s mit jósolt Clinton elnök az ovális szobában 2013-ra az adósság nagyságáról. A minap emelte a washingtoni törvényhozás az adósságplafont cirka további 900 milliárddal, s kötelezte el magát további 1200-1500 milliárd dolláros emelésre az év végéig, rövid időre megoldva ezzel a kormány fizetésképtelenségét.

„A világtörténelem legrosszabb adósa az Egyesült Államok. Az amerikai államadósság jelenleg majdnem 7 trillió USA dollár, ami akkora összeg, hogy az a legtöbb ember számára már felfoghatatlan. Ha például egy ember naponta 1 millió dollárt költött volna el Jézus születése óta, akkor körülbelül 2737-re költené el az első trillió dollárt. Az amerikai államadósság ennek a hétszerese.
Ez az adósság az amerikai államkincstár azon kötelezettségeiből áll, amelyeket a kormány hitelezőinek kellene fizetnie (lásd a www.usdebtclock.org/ ,és a 
www.brillling.com/debt_clock című weboldalt - erre érdemes rátekinteni- a szerk.). Az amerikai államkincstár megengedi, hogy a hazafias érzelmű amerikaiak adományokat tegyenek az adósság törlesztésére; csekkeket lehet kiállítani a Nyugat-Virginában működő Államadóssági Iroda számára.
Az USA az 1980-as éveket úgy kezdte, mint a világ legnagyobb hitelező országa, de ezt az évtizedet a világ legnagyobb adósaként zárta. Időközben japán lett az első számú hitelező, és az amerikai államadósság egyharmadát is ő finanszírozza. Birodalmak már a múltban is többször omlottak össze adósságok miatt, s ez most az USA-nak is nagy gondot okoz.
Amerikában mindig is volt államadósság. Az első adósság a britek ellen vívott függetlenségi háború kitörésekor keletkezett (1776-1783). Amint megkezdődtek a harcok, a kontinentális kongresszus engedélyt adott 2 millió amerikai dollár értékű hitellevél (amelyeket „continental”-nak neveztek) kiadására a háború finanszírozása céljából. Létezik is egy régi amerikai kifejezés az értéktelen dolgok jellemzésére: „nem ér ez egy kontintentálist sem”. Ez a mondás 1780-ból származik, amikor a kontinentális kongresszus túl sok hitellevelet adott ki, és ezzel Amerika történetének legnagyobb inflációját idézte elő. Az új országnak gyenge volt a nemzetközi hitelminősítése, mert a külföldiek úgy gondolták, hogy az amerikaiak nem tudják megfelelően kezelni pénzügyeiket.
 

1783-ban végül kiűzték a briteket. Az eredeti alkotmány az új amerikai kormányt nem hatalmazta fel arra, hogy bevételeket gyűjtsön. Közben a tizenhárom államnak volt saját adóssága, melyet törlesztenie kellett, ezért nem szívesen adtak pénzt az új kormánynak. Az új ország a káosz felé menetelt: a kormány csődben volt, az egyes államok pedig egymással marakodtak. 1787-ben konferenciát tartottak Philadelphiában azzal a céllal, hogy jobb alkotmányt és erősebb nemzeti kormányt hozzanak létre. Az 1787. évi alkotmány végül felhatalmazta az amerikai kormányt adó szedésére. Ez máig is érvényben van, és a nemzeti alkotmányok mintájául szolgál.

Az államadósság 1791-ben kezdte elnyerni jelenlegi formáját, de akkor még csak 75 millió dollárra rúgott. Ez ma már kis összegnek tűnhet, de akkor az amerikai bruttó nemzeti termék 40%-át tette ki. Az államadósság azóta folyamatosan növekedett. 1804-ben ért el újabb csúcsot, amikor a kormán megvásárolta Louisiana területét Franciaországtól. A „Louisiana-ügylet” 11,25 millió dollárba került.
Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke és az új alkotmány egyik szerzője nem szeretett tartozni. Jól tudta, hogy mit jelent hátralékban lenni, mert 1773-ban apósától örökölt egy adóssággal terhelt birtokot. Bár Jefferson úgy gondolta, hogy az államadósság csak még gazdagabbá tenné „a bankárokat, akik csak kifosztják az ügyfeleiket”, de Louisiana megvásárlását nem lehetett kihagyni – és a történelem is ezt igazolta. Az államadósság tehát nem feltétlenül rossz dolog, feltéve, hogy a pénzt értelmes célokra fordítják.

Az 1830-as években az adósság elérte mindenkori legalacsonyabb szintjét, a 37513 dollárt. Ez annak volt köszönhető, hogy Andrew Jackson személyében egy nagyon takarékos elnököt kapott az ország, illetve hogy a kormány földeket adott el fejlesztési célokra.
Általában véve az amerikai államadósság a békeidőkben csökkent, háborús időkben pedig emelkedett; az első világháborúban huszonegyszeresére, a második világháborúban pedig hatszorosára nőtt. A leghosszabb olyan időszak, amelyben folyamatosan csökkent a tartozás, az 1865-1893 közötti polgárháború végjátékának idejére esett, amikor minden évet költségvetési többlettel zártak, és az adósságot az eredeti értéknek körülbelül a harmadára szorították vissza. Ez azt eredményezte, hogy több pénz jutott a magánkiadásokra, ez pedig az amerikai gazdaság fellendüléséhez vezetett. Mindez a növekedés a XX. Század elejére az jelentette, hogy az Egyesült Államok a világ legerősebb gazdasága lett.
Az 1930-évek válsága újabb fordulópontot jelentett, mert az államadósság drámai módon megnőtt, annak ellenére, hogy nem volt háború. Az amerikai kormány költekezéssel tudott kilábalni a válságból, például utak építésével és más közmunkákkal. Aztán jöttek a második világháború pénzügyi problémái: 1946-ban az államadósság a bruttó nemzeti termék 128%-a volt.
A háború után Amerika legnagyobb gazdasági fellendülése következett – mint ahogyan a világ legtöbb részén is. Az 1950-es években, az Eisenhower-kormány nyolc évéből két éven keresztül az amerikaiak még többlettel is büszkélkedhettek. Az államadósság, ha kismértékben, de csökkent.
Az 1960-as évektől azonban az egymásra következő kormányok megint növelni kezdték az adósságot. A vietnami háború például politikailag népszerűtlen volt, ezért nem lehetett a hagyományos forrásokból – például kötelező megtakarításokból és megnövelt adókból – finanszírozni, így a kormány kölcsönöket vett fel erre a célra.
A Reagan-adminisztráció (1980-1988) kezdte el Amerika történetének legnagyobb és legdrágább békebeli katonai expanzióját. Reagan elnök, aki egyébként mindenképpen csökkenteni akarta az amerikai költségvetési hiányt, több kölcsönt vett fel, mint elődei összesen. 1985 közepén – az akkor folyó gazdasági fellendülés ellenére – Amerika, 70 év után először, nemzetközi szinten eladósodott.
A Clinton-adminisztráció (1992-2000) egyik nagy eredménye a szövetségi költségvetés egyensúlyba hozása volt. Ekkorra a hidegháború már véget ért, és Clinton elnök nem szívesen keverte volna az USA-t újabb háborúba. Az amerikai gazdaság ismét felfelé ívelt, így a kormánynak jó bevételei voltak az adókból. Az 1990-es évek végén Clinton azon gondolkodott, hogy mit lehetne kezdeni az Eisenhower kormány óta először kialakult költségvetési többlettel.
Clinton vezetése alatt négy egymást követő évben sikerült költségvetési többletet elérni, és 2000 májusában az elnök bejelentette az USA történelmének legnagyobb államadósság-csökkenését. Az államadóság 2,4 trillió dollárral aláment annak az összegnek, amit 1992-ben, hivatalba lépésekor vártak. Clinton az jósolta, hogy 2013-ra az USA kifizetheti a teljes államadósságot, először Andrew Jackson elnöksége óta.
Ez az optimizmus ma már a múlté. A jelenlegi Bush elnök csak növelte az éves deficitet mind az adócsökkentések révén, mind a védelmi kiadások emelésével. A terrorizmus elleni háború és Irak újjáépítésének költsége csak tovább növeli az államadósságot. Az amerikai kormány ma megint rekordszintű éves költségvetési hiánnyal és a világtörténelem legnagyobb államadósságával „dicsekedhet”.
Sokat hallunk a harmadik világ adósságválságáról. A másik válság azonban az USA saját államadóssága. A második világháború után az amerikaiak uralkodtak Angliában. Ma Kína – a kialakuló gazdasági szuperhatalom és Amerika hitelezője – kormányozhat az USA-ban, és arra utasíthatja az országot, hogy ne a hitelekből éljen, hanem kezdjen felelősen gazdálkodni.”

Az írás érdekessége, hogy a válság kitörését megelőzően született, ennek ellenére, aki a történelmet és a pénzügyeket szereti, annak érdeklődésére még most is számíthat. (A cikk legelején 7 trillió dollár adóságról tesz említést a szerző, ami 7000 ezer milliárdot jelent.)

2011 augusztusára az amerikai államadósság mértéke átlépte a 14 ezermilliárd dollárt, s azóta folyik a polémia, hogy mi lesz egy év múlva, miként mérséklődhet ez az adóssághely? Van, aki arra esküszik, hogy elszabadul majd az infláció, valaki arra, hogy a gazdaság szekere majd megindul, s csak rossz emlék lesz a recesszió réme, a legelvetemültebbek teóriák még háborúról is vizionálnak. Egy biztos, a válság paradigmaváltásra késztette, készteti a gazdasági és politikai döntéshozókat mind Amerikában, mind a vén Európában. Adóság helyek pedig mindig lesznek, mert az egyidős a pénz történetével.

HVG könyvek- Keith Suter: 50 fontos kérdés a világról (2007)
(Az eredeti kiadás 2005-ben jelent meg)

A közlés a kiadó engedélyével történt
 

www.hvgkonyvek.hu/index.php/Specialis-ajanlat-Special_1/50-fontos-kerdes-a-vilagrol/book_flypage.tpl.html

 2011 karácsonyára a 15 ezer milliárd dollárt is elérheti az USA államadóssága, 100 dolláros bankjegyekből egy ilyen kupacot jelent...

Szoták Attila - Győr

Amikor az S&P leminősítette az USA-t, nem tudta?! Milyen lavinát indított el vele. Mintha Pandóra meséjét láthattuk volna a piacon. Mostanáig az emberek (amerikában) paradicsomi, AAA-s állapotban éltek. Egy nap azonban Pandóra (S&P) kíváncsiságból kinyitotta a szelencét (leminősítette elsőként az USA-t), és az emberiségre szakadt minden gond, baj, szenvedés. Pandóra megijedt, gyorsan lecsapta a szelence fedelét (lehet, hogy számolási hiba történt), amiben egyedül egy dolog maradt, a remény. Így a világra szenvedéssel teli időszak köszöntött, amíg Pandóra újra ki nem nyitja a szelencét, hogy a remény is ki tudjon szabadulni. Reméljük, minél előbb kinyílik. A svájci Alpokban pedig a tehenészlány van gondban, mit tegyen az ellen, hogy mindenki alpesi tejet akar inni, amekkora mennyiséget meg nem bírnak termelni már a tehenek. A megoldás még nem látszik teljesen, több tehén beállítása a Holstein fajtából (ECB segítség az intervencióhoz), vagy maradjon aranyáron a svájci tej (erős a frank). Miközben a tejfelvásárlók (devizapiaci spekulánsok) pedig folyamatosan az istállók körül settenkednek. Meglátjuk.

 Nézzük a piacokat:

OTP: A turbulens mozgás nem tesz jót a papíroknak, így az OTP-nek sem. Ennek ellenére, ha hosszabb távra gondolkodunk a jelenlegi szinteken sávosan építeném az OTP portfóliót.

MOL: Jó eredmény, ami jelenleg nem épült bele az árba. Itt is minden esésben sávosan a vételeket keresném.

Richter: Stabilizálódott az árfolyama, de a két másik nagypapír jelenleg nagyobb fantáziát generál a befektetők fejében, így egyelőre kivárnék a papírban.

A kisebb papírok a pánikban mindig nyomottabb árakon forognak, mint a blue-chip papírok. Ennek ellenére hosszabb távra nagyobb portfóliókba venném az FHB, a Danubius és a Pannergy részvényeket.

Devizapiaci törpecápák várják meg milyen stratégiával áll elő a svájci jegybank.

Aki eurójával ilyen turbulens időben szilárd alapokon akar állni, annak az OTP euró alapú kötvényeit tudom ajánlani!

Az izomláz és egy lezárt szelence legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!
 

Ziegler Mátyás - Győr

"A bankokrácia nélkülözhetetlen és megmásíthatatlan, róla is áll, amit a jezsuitákról mondtak: Sint ut sunt aut non sint! Legyenek olyanok, amilyenek, vagy egyáltalán ne legyenek." Az elmúlt száz esztendőben még jobban intézményesedett a Szent Cápajog, a közelmúltban pedig még a hitelminősítők is csatlakoztak hozzájuk. A bankok természetrajza mit sem  változott száz év távlatából... Kedves olvasóinkat az elmúlt évben megörvendeztettük egy közel száz esztendős írással, ami anno a Nyugat folyóiratban jelent meg. Most közöljük a folytatást. Kereskedés utánra, csak lassan, figyelmesen olvasni; legyen idő eltűnődni...

Radó Sámuel: A bankokrácia II.

megjelent a Nyugat 1912. 18. számában

A bank aránylag csekély tőke segítségével kisajátíthatja az egész ipari részvénytársaságot és magához válthatja a korlátlan rendelkezést. Mikor a részvények birtoklásában a fönt jellemzett változás történt, kisült, hogy azok a pénzintézetek, melyek pl. a Közútinál a teljhatalmat bitorolták, csak nagyon csekély számú részvénnyel rendelkeztek, mely az ő hatalmuk egyetlen jogcíme volt. Kénytelenek voltak a fenyegető majorizálást forszírozott vételek által kikerülni. Képzelhetni, milyen nagy érdeke lehet az intézetnek, hogy az iparvállalat feletti rendelkezést a kezében tartsa, ha az intéző bankkörök, melyek szokásuk szerint az árfolyam emelkedésénél túladtak a részvényeken, abban a reményben, hogy a kurzus lenyomása alkalmával azokat olcsóbban megkaparintják - mondom, ha ezek az intézetek most semmi áldozattól vissza nem riadtak s egy erős csoport jelentkezésénél 150-200 koronányi többletet is koncedáltak minden részvénydarabnál.

Aminthogy a cél meg is éri a játékot. Az előnyök, melyek az iparvállalat fölött való rendelkezésből a bankra hárulnak, nagyon jelentékenyek. Először a vállalat pénzállománya a banknál olcsó betétként szerepel. Ha viszont az iparvállalatnak pénzre van szüksége, a bank siet kölcsönt nyújtani, melynek feltételeit ő maga szabja meg. Miután a banknak első teendője, hogy az igazgatóságot s felügyelőbizottságot a maga embereiből válogassa össze, a bank ezzel az árnyékigazgatósággal, melynek hivatása volna a vállalat érdekeit képviselni, olyan szerződéseket köt, amilyenek neki tetszenek.

E nagymérvű előnyök által ösztönözve a bankok sietnek az iparvállalatokat, mint a szokásos kifejezés hangzik, érdekszférájukba bevonni. Az amerikaiak erre a műveletre e jellemző kifejezést használják: kontrollálni. Valóban: a pénzintézet az iparvállalat minden mozdulatát ellenőrzi és vigyáz, hogy függősége minél teljesebb és abszolutabb legyen. Itt feltétlenül uralkodik a szent cápajog, melynek alapján minden cápának külön vadászterülete van s ennek fejében csak azt a kötelezettséget vállalja, hogy a másik cápát zsákmányolási hadjáratában ne bántsa. Némelykor két cápa megegyezik, hogy bizonyos nagy vállalaton osztozkodjanak. Igy lassanként az ország egész ipara a bankok kezébe kerül s az ő jármukat húzza. Ez a folyamat a tőke természetszerű expanziójából következik. S az iparvállalatok alig kerülhetik ki sorsukat. Ha rosszul megy, akkor a bankokat be kell vonni, hogy szanáljanak, miközben az utolsó falat húst is lerágják a csontokról. Ha viszont a bankokhoz kell folyamodni. Nagyon sokáig szabadkozott az ország leghatalmasabb ipartelepe, a Ganz-gyár, hogy függetlenségét megóvja s különösen a derék Mechwart elkeseredett ellentállást fejtett ki, hogy a bank autokrata beavatkozásától megkiméltessék. De végre a Ganz-gyár, midőn hatalmas felvirágzásával karöltve a torlódó hiteligények jelentkeztek, szintén beadta derekát.

A bankok az ország iparát úgyszólván maguk közt felosztották és nincs jelentékenyebb vállalat, mely e befolyást lezárhatná magáról.

Nem mondjuk, hogy e nexus nem válhatnék néha az iparvállalat javára. Sőt ez meg is történik minden esetben, ha a bankvezetőségnek eléggé modern kereskedelmi képzettsége van, hogy ne csak uzsoráskodással, börzemanipulációkkal s a részvényesek megrövidítésével keresse hasznát. A budapesti uj bankgeneráció már nyilván e módszer szerint fog eljárni. De a régi praxis, mely intézeteinknél még most divik, kiméletlen rablógazdaságon, esetleges pénzkrizisek kihasználásán, váratlan tőkefelmondásokon s egyéb »zseniális« uzsoratrükkökön alapul. A pesti bankoknál csak most dereng a nagyszabásu kereskedőknek az a felfogása, hogy a legjobb üzlet az, mely által a másik fél is prosperálhat és nincs az a megfojtás és tönkretétel, mely a banknak annyit hozhat, mint a kliensek fentartása s exisztenciájának megmentése.

A mai helyzet minden esetre az, hogy a banknak nemcsak részvényeseivel szemben van korlátlan hatalma, hanem az ipar- és a hitelügy terén is éppolyan abszolutisztikus hatalmat gyakorol.

Ennek a következménye viszont az óriási társadalmi befolyás elnyerése. Hol van még ember az országban, ki számos, évi 5000-10.000 koronányi jövedelmet hajtó szinekurákat osztogathat, mint ezt minden elsőrangu bankigazgató teheti? Igazán érdemes a bankfejedelmek udvarában szolgálni, hozzájuk hízelgőnek és dárdásnak beállni, sőt sokkal érdemesebb, mint a boldogulást nagy politikusok kegyétől várni.

Van-e miniszter a világon, ki olyan szinekurákat juttathat, mint egy hatalmas bankember, aki két-három jól dotált igazgatósági tagsággal olyan jövedelmet szerezhet kegyencének, melyet tisztviselői pályán csak mint államtitkár érhet el?

E poziciónak természetes korroláriuma a politikai befolyás is. Nincs az a párt vagy kormány, mely ne keresné a bankokráciával való összeköttetést. Szegény Roosevelt vergődik most a legkínosabb helyzetben s elkeseredetten tiltakozik az ellen, mintha ő a Standard Oil társaságtól 150.000 dollárt a választási kampany céljaira elfogadott volna. Meglehet, hogy ez nem igaz. De akkor bizonyára a Standard Oil ellenlábasa kedveskedett bizonyos támogatással Roosevelt pártkasszájának. Mert honnan vették volna a töméntelen pénzt, melyet a választási harc elnyelt? A politikusok nem eléggé gazdagok s ha győzni akarnak, a bankokrácia segítségét kell igénybevenni, azzal a rezervatával, hogy a népérdek ne fizessen túlságosan nagy árt e támogatásért. Mert az ördögtől s a bankártól nem lehet ingyen szeretetet és nagylelküséget várni!

E jelenségeket tekintetbe véve igazán nem lehet nagy tulzásnak mondani egy híres írónak azt az állítását, hogy a modern élet tulajdonképp egy bankokrácia, mely akár a cári uralom, akár a köztársaság formája alatt a pénzhatalom feltétlen fenhatóságát biztosítja.

Ez uralomnak megvannak a kizsákmányolási formái, mint a rabszolgaság vagy a jobbágyság korszakának. Csakhogy a bankokrácia sokkal raffináltabb technikával dolgozik. A börze s a részvénytársaság a legtökéletesebb szivattyúgép, hogy a kisember s a tömegek megtakarított filléreit felszívja s hogy a teljes önkéntesség és szabadság formái alatt a gazdagokat még gazdagabbakká, a szegényeket még szegényebbekké tegye.

De mindenesetre jogosult a következő ellenvetés: Ha Ön valóban meg van győződve, hogy bank, börze és részvénytársaság nem egyéb, mint egy kifosztási rendszer különböző formái, akkor ne terheltessen egy kitünő óvszert használni, mely a modern tatárjárás minden veszélyét elhárítja. Önnek csak egy dologra van szüksége, hogy ezektől az igazi vagy képzelt bajoktól megmeneküljön! Tegye pénzét a takarékpénztárba! Óvakodjék akármilyen részvényvásárlástól! Közel se menjen a börzéhez! Tartózkodjék mindennemű spekulációtól! Ez csalhatatlan biztosíték minden veszély ellen s akkor a bankokracia uralma az Ön küszöbén véget ér!

A feleletet erre az ellenvetésre Stein Lőrinc adta meg. A híres közgazdász, mikor a pénzválság okairól s a spekulációs láz terjedéséről értekezett, a szolid tőkés helyzetét a járvánnyal szemben balzacszerű elevenséggel vázolta, mondván:

- Tegyük föl, így szólott a zseniális professzor, hogy Ön 100.000 forinttal visszavonult kistőkés volna, ki pénzét a takarékpénztárba helyezte el s 4000 forintnyi kamatjövedelmet húz. Ez aránylag szerény jövedelem, de biztos. Az Ön poziciója kicsiny, de mégis sokak előtt fölötte irigylésreméltónak látszik.

Mindenestre sokkal rosszabb helyzetben van szomszédja, kinek keresete bizonytalan és kiről azt hiresztelik, hogy némelykor még a házbérrel is hátralékban marad.

Ám egyszerre a szomszéd helyzetében bizonyos változás észlelhető. Tisztázta adósságait. Látni, hogy családjával sokat jár szinházba, a jómód bizonyos tünetekből félreismerhetetlen. Mi történt? Azt mondják, hogy meggazdagodott. De hát hogyan? Senkisem tudja. Azt rebesgetik, hogy bizonyos részvényeket vett, melyek nagyon felmentek.

Ön alig hederít e beszédre! Ön szolid ember. Nem törődik a börzével! Börzén nyernek és veszítenek, az természetes. De úgylátszik a szomszéd sokat nyert, állandóan nyer s egyelőre semmitsem veszít. Mindinkább előrenyomul a lakók becsületében és tiszteletében. Egy szép napon kiköltözik a negyedik emeleti lakásból és a beletage urasági lakosztályát rendezteti be és fényesen bebutoroztatja. Magának még ez sem imponál, de mégis fúrja az oldalát, honnan jutott a jött-ment szegény fráter a töméntelen pénzhez. Mert habár biztos, hogy nemsokára megint visszaadja, mégis a muló birtoklás is kétségtelen előnnyel s élvezettel jár. Sokat töpreng ezen a problémán. Kár, hogy Ön minden spekulációnak esküdt ellensége, hogy Ön szolid elveket vall s nem hajlandó valamelyes kockázatba belemenni. Elvei rendíthetlenek, ámbár bevallja: ez az elvhűség sok önmegtagadással jár. A szoliditás, a takarékosság szép dolog, de nagyon unalmas, sivár és bizony sok élvezetet nem nyult.

Ilyen gondolatokba merülve Ön egy szép napon hazafelé ballag. A sors forgandóságán való töprengése alatt alig veszi észre, hogy óriási vihar kerekedett. A zápor megeredt s Ön kénytelen egy kapu alá állani, ami Önt nagyon untatja, különösen mert otthon az ebéddel várják. Fiakkert venni nagy könnyelműség volna egy szolid kistőkéstől. Így áll Ön lehangoltan és idegesen a kapu alatt. Nini! Itt száguld el hintóban az érdekes szédelgő, amint Ön szomszédját némi keserűséggel elkeresztelte. Ön elkényszeredetten elfordítja fejét! De ő már megpillantotta Önt s szeretetreméltóan invitálja, amit Ön hűvösen és habozóan elfogad. Eleinte banalitás körül forog a társalgás, végre érdekes dolgokra térnek át, a spekuláns említi, hogy mint váltóház tulajdonosa üzlete terjeszkedésével kénytelen most kocsit tartani. Most az X-részvény, az Y-részvény van emelkedőben! Ő mindig bízott e papirok jövőjében, még akkor is, mikor teljesen pangtak. De még most is szép kilátással kecsegtetnek, mert még jobban, legalább 20 százalékkal fognak emelkedni...

Óh szoliditás, vedd a kistőkést védő szárnyaid alá, mert a hitehagyott rögtön siet a feldicsért részvény beszerzésére s holnap mint részvényes már vigan lubickol az árfolyamok szeszélyes árjában!

Mert ez a gazdasági életnek jellemző vonása - így fejezte be Stein Lőrincz előadását: aki nem emelkedik, az sülyed, aki nem halad, az elmarad. Anélkül, hogy egy krajcárt veszítenél vagyonodból, elszegényedel, ha a többivel nem tudsz lépést tartani, ha mások túlszárnyalnak, elhomályosítanak s életvitelük által téged ósdi, elmaradt figurának tüntetnek fel.

Ha mind valamennyien aszkétatermészetű, rendíthetetlen jellemű férfiak volnánk, akkor a bankokrácia démoni hatalma megtörne rajtunk. De fájdalom, mi gyarló, hiú, jómód után kívánkozó, kissé élvhajhászó, a feleség és a gyermek unszolásától ellágyuló szegény teremtmények vagyunk s a spekuláció csábításai, a nyereségvágy bacillusai iránt a legérzékenyebb fogékonyságot mutatjuk. E lélektani behatáson alapul a bankokrácia ellenállhatatlan hatalma. A sokféle kisérletezés, a törvényhozás reformáló próbálkozása vagy büntetőjogi fenyegetődzése csak mutatja, hogy a bankokrácia veszedelmét s pusztító hatását általánosan ismerik, hogy a közvélemény igazságtalannak tartja uralmát és azt valahogy korlátozni és szabályozni iparkodik.

De minden kisérletezés hiábavalónak bizonyult! A börzereform, a részvényjog szigorítása, a tekintélyek tanusága szerint csak a nagybankok hatalmát növesztő koncentrációs folyamatot segítette elő. A bankokrácia a kapitalizmus legsajátosabb virága s életével elválaszthatatlanul össze van forrva. Az ortopedista a csontokat nyújthatja és egyenesítheti, de a púpot el nem tüntetheti anélkül, hogy az egész szervezetet össze ne roncsolná. Így vagyunk a bankokráciával is! A bankokrácia hatalmát alig lehet megregulázni, türelemmel el kell azt viselni. A bankokrácia nélkülözhetetlen és megmásíthatatlan, róla is áll, amit a jezsuitákról mondtak: Sint ut sunt aut non sint! Legyenek olyanok, amilyenek, vagy egyáltalán ne legyenek.
 

Szoták Attila - Győr

Az elmúlt hetek zaklatott árfolyamesését most felváltja egy optimistább kereskedés. Számos párhuzamot vontak már akár a két évvel ezelőtti, akár a régebbi tőzsdei mélyrepülésekkel. Ez mennyivel lesz mégis másabb? Egy bizonyos szerintem: a legkevésbé valószínű forgatókönyv könnyen elképzelhető (kétezer pont emelkedés?) Az elmúlt napokban nyitott shortok szerintem a rázósabbak, mivel a nemzetközi tőzsdék fölfelé vették az irányt, a gyengülő svájci frank pedig kishazánk népes hitellel rendelkező tábora figyeli árgus szemekkel. Forint erősödik rendületlenül, ami sokak szemében elsőszámú bankpapírunkat tetszetősé varázsolja.

Meddig tart majd a fölfelé menetel? Természetesen addig, amíg a shortosok nem zárnak pánikszerűen, a következő egy-két napban jönnek a később ébredők, akik eddig a partvonalról nézték a történéseket (a részvényvásárlásra szánt összeg előkerült a sublótból , várva a kedvező alkalomra).

Ez a hét az emelkedés jegyében fog telni. Az elmúlt hetek nem mindennapi árfolyamesését tegyük most félre. A bika vére kifolyt ugyan, de sohase becsüljük le képességeit! Aki az „ideges” piacokon nem tud, nem szeret kereskedni, kapcsolódjon ki, kiránduljon, hiszen hamarosan vége a nyárnak. A tőzsdetravel Egerre szavazna, de ne vigyék túlzásba, a bikavértől és az árfolyamok emelkedése ne szálljon a fejükbe!

A spekulánsok kezét eddig eleresztették a sokszor megbízhatónak tűnő chartista és fundamentális prognózis-kezek. Most egymásba simulnaknak majd a kezek, s tartják össze az eget és a világot: viharvert  spekulánsoknak hoz egy kis nyugalmat, s még profit is lehet belőle.

Jó kereskedést!

Szoták Attila - Győr

(Elindultunk a megmérettetésen)

1492-ben Kolumbusz Kristóf elindul Huelvából, hogy nyugat felől jusson el Indiába. Október 12-én kiköt a Bahama-szigeteken, "felfedezi Amerikát". Mintha a befektetők is most kezdenék felfedezni az Újvilágot, sajnos nem pozitív szempontból. Hirtelen, mintha mindenki most jött volna rá, hogy gond lehet az amerikai gazdaságban. Eddig mintha fel sem tűnt volna a hihetetlen adóssághegy, ami nagyobb, mint a Titanicot elsüllyesztő jéghegy. Én azért azt gondolom, az az ország, aki saját maga annyi pénzt „fénymásol magának” amennyit akar, soha nem fog „csődbe menni”, amíg a fogyasztás lesz a legfontosabb szempont, és az emberek fogyasztanak, fogyasztanak, fogyasztanak (hol magukat, bár ez, látva sok amerikai felnőttet, kevéssé hatásos) addig nem futhatnak lyukra.

 Hiába akarnak a dollár helyett valami más tartalékvalutát, de mivel jelenleg szinte minden dollárban pihen a világban, ha valaki el akarná adni, hogy más devizát vegyen, ki venné meg tőle a dollárt? 22-es csapdája, amiből megint a dollár tud kijönni jól. A héten már csak az S&P van hárta a trióból, hogy nyilatkozzon az ABC három első „AAA” betűjével kapcsolatban. Mindenki azt várja, hogy leminősítik az USA-t, hogy a renoméjuk megmaradjon. Önök hogy gondolják, amerikai az amerikainak kivájja a szemét? Lesz az amerikai adósságból „szemét”? Meglátjuk.
Nézzük a piacokat:

OTP: Remélem egy csomagot már vásároltak. A hiszti viheti lefelé, esésben sávosan vásárolnám 5.000 Ft körül, utána a megy tovább 4.850 Ft körül, meg 4.650 Ft körül. Ha megnyugodnak a piacok, 5.800-6.000 Ft körül el lehet majd adni. Én ezekre a szintekre vártam. És Önök?

MOL: Szintén zenész. Esésben sávosan venném őt is.

Richter: Defenzív papírként nagyon jól tartja magát. Akinek van, és nyereséggel ki tud lépni belőle, cserélje át rövid távon OTP-re vagy Mol-ra. Ha nem nyereséges tartsa.

A kisebb papírokkal (Pannergy, Danubius) kapcsolatban véleményem nem változott, viszont most a nagyobb papírok erőteljesebb mozgása miatt a figyelmet rájuk fordítanám.

Devizapiaci tőzsdecápáknak Churchill idézetét tudom küldeni: ”Nem ígérhetek semmi mást csak vért, gürcölést, könnyeket és izzadságot.” Bár nem tudni meddig tart a chf ámokfutás, a chf/huf shortokat tartanám, finanszíroznám. A rettegés foka extrém esetben 260-265 Ft lehet, de megkérdezném Hildebrand urat szokta-e hallgatni azt a régi magyar slágert: Doktor úr a maga szíve sose fáj? (az erős svájci frank miatt)

Ha ebben a viharos vizeken euróban hajózna, akkor Ön biztosan OTP eurós kötvény hajóban utazna!
Az izomláz és egy devizás elsősegélydoboz legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést! 

Ziegler Mátyás - Győr
 

Mivel a mai nap sem sikerült még megegyezni a republikánusoknak és a demokratáknak, kicsit túrtam a történelemben, találni-e valami párhuzamot történelmi síkon. Nem fogják kitalálni. Találtam. Gondoljunk csak az amerikai polgárháborúra. Remélem, ilyen sokáig nem húzódik ez a dolog, mint akkor, mert az beláthatatlan következményekkel járna a világgazdaság számára. Hiszen ahogy látjuk, a politikai tőkekovácsolás nem mai betegség az USA-ban.

Ha jobban beleolvasunk az akkori történésekbe, a háború kirobbanásának nem is a rabszolgaság eltörlése körüli ellentmondás volt a fő okozója, hanem politikai gazdasági érdekkülönbségek. Északon farmok voltak, az iparvállalatok vámokkal védték a piacot az európai áruk ellen, délen ültetvények voltak olcsó munkaerővel (rabszolgák). Mert most miről van szó? Míg a 2008-as válság mindenkit megrengetett és abból hellyel-közzel, de nagy vérveszteség által felálltak, az USA-t mintha a többiekhez képest csak súrolta volna a dolog. Persze ehhez kellett a folyamatos műszakban működő állami nyomda (nem a BÉT-es). És akkor most a politikai kisstílűség banánhéja előtt állnak.

Nagy kérdés a washingtoni retró mozik a hétvégén milyen polgárháborús filmet vetítenek? Az 1972-es Élet vagy halál címűt? Hatásos, de talán még akkor sem jön el a vég, ha nem sikerül megegyezni, igazából a hitelminősítők döntése az egyik „A” elvételéről az, ami megrengetheti a piacokat, devizán innen, részvényen túl. Obama elnök valószínűleg a hétvégén többször is meg fogja nézni Kevin Costner Farkasokkal táncoló című alkotását. Azt nem tudjuk, az elnök is akkora buktát szenved, mint amekkorát Costner a filmmel. Bár lehet még bízni különös vészforgatókönyvben is, egy cikkben olvastam az alábbiakat:

„Az elakadás elhárítására Obama egyes támogatóinak, például James Clyburn képviselőnek szokatlan ötletei támadtak. Clyburn szerint arra lenne szükség, hogy Obama elnöki határozattal, a törvényhozói testületek kihagyásával emelje meg az adósságplafont. Erre az alkotmány 14. módosítása alapján lenne joga, amely kimondja, hogy az államadósságot minden körülmények között ki kell fizetni. Mivel jelenleg az adósságot csak úgy tudjuk kifizetni, ha még több adósságot halmozunk fel, Clyburn szerint logikus, hogy a plafont emelni kell, bármilyen áron. Ez a diktatórikusnak tetsző lépés természetesen politikai kockázattal járna Obama számára.”

Ha ez történik, akkor viszont az elnök a hétvégén az Istenek és hadvezérek című filmre fog gyúrni. Most azt hallani, hogy a republikánusokon belüli úgynevezett Tea Party hisztizik. John Boehner házelnök valószínűleg a Tizedes háreme című filmet választja a mozik kínálatából. Én természetesen továbbra is hiszem, hogy meg fognak egyezni, ezt diktálja a józan ész. Mert abban bízom, hogy egy film nem fog menni a hétvégén egy vásznon sem, gondolom sejtik melyik, mert ha ez megy, akkor tényleg mindegy, hiszen akkor ELFÚJTA AZ SZÉL ; az egészet. Amerika megmentésre vár, de hol van most Bruce Willis?

Az izomláz és egy Lincoln fénykép (akár dedikált is) legyen Önökkel!
 

Ziegler Mátyás - Győr

1986-ban ezen a napon lépett fel Budapesten a Queen együtes, mai írásunkban rájuk emlékezünk. A cím nagyon találó a heti eseményekre, hiszen az amit most éppen az amerikai képviselőház két fele, demokraták és republikánusok csinálnak egymással, az már kimerít egy kisebb televíziós show műsort, ráadásul élőben. Nekem továbbra is az a véleményem, meg fognak egyezni, hiszen politikailag egy öngyilkossággal érne fel csődbe vezetni Amerikát. Ebben az esetben nehezen hihető, hogy bármelyik oldal könnyen maga mellé állíthatná a szavazókat a következő választásokon. De bízzunk a demokrácia konszenzuskeresésében, reméljük augusztus 3. nem egy újabb válság kezdőnapjaként vonul be a gazdaságtörténelembe, hanem a józan ész ünnepeként. Ön melyik Queen számot hallgatná szívesen jövő héten szerdán? A We are the Champions-t vagy a Scandal-t? Én az előbbit. Az mindenkinek jobb lenne. Viszont egy biztos, öröm vagy bánat jön, a show-nak menni kell tovább.

Nézzük a slágereket:

Good Company (OTP): A szám mindent elmond az európai stressz teszt dobogós helyezettjéről. Aki megvette 5.250-5.350 Ft között, jó hírek esetén az 5.800-6.000 Ft-os sávban realizálhat is. Nem érdemes beleszerelmesedni egyik papírba sem, hisz, ahogy a piacon jelenleg zajlanak az események, mindig van hallgatnivaló szám (megvehető részvény).

Bohemian Rhapsody (MOL): Az olajpapír tulajdonosai nem lepődhetnek meg a papír bohémságán. Egyszer fent, egyszer lent. Ennek megfelelően kéretik kereskedni benne. 20.000-20.200 Ft körül venni, 20.900-21.300 körül meg eladni. Szerintem…

One Vision (Richter): Az én vízióm egy sikeres molekula az év végére. Ennek megfelelően, ha van, tartanám, viszont egyelőre vételével kivárnék, mivel az előző két szám sokkal több látogatót generál jelenleg a tőzsdei megosztókon. Ha esetleg a letöltések hatására 35.000 Ft vagy alá esne, ott vennék belőle egy csomagot, attól függetlenül, hogy az előző két szám éppen hogy szól.

Save Me (Pannergy): Jelenleg nem ömlik a meleg víz, de sebaj, a víz mindig talál magának utat a felszín felé. Tartanám, ha még nincs(?) a nagyobb portfoliókban, vennék bele egy csomagot. No-para, No-trade, No-kukker, lesz ez sokkal jobb, csak neki idő kell.

Party (Danubius): Aki még nem adta fel a papír kivezetési sztorijába vetett álmait, ne adja fel. Egyszer csak arra ébred Csipkerózsika álmából, hogy egy hatalmas partira hivatalos, ahol mindent az est házigazdája DJ Schreier áll majd jelenlegi áron számolva kb. 6.300 Ft-on belépőjegyenként (papíronként).

Devizapiaci zenerajongóknak pedig remélem, még bírja a DVD lejátszójuk lézerfeje a chf/huf shortok hallgatását. (Ha mégis leáll a lézer legyen erő akár hosszú távon is várni a javítását) Bízom benne, hogy az adósságplafon körüli mizéria elmúltával a chf/huf páros legalább a 220 Ft körüli szintekre visszatalál, és akkor azon a profitrealizáló napon mindenki az együttes It’s a beautiful Day című számát fogja hallgatni, újra meg újra. Ha valaki az eur/usd stílust szereti, neki ajánlom a God Save the Queen című nótát, mert ebben a devizapárban másra nem számíthatnak, csak az ég jóindulatára.
Tegnap jelent meg, hogy visszavonul Soros György, az ő tiszteletére pedig szóljon a Princes of the Universe.

Ha a piacon slágergyanús számra várna, az Ön euróját az OTP euró alapú kötvénye várja!

Az izomláz és egy Queen összes legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést
 

Ziegler Mátyás - Győr

Mosolygós piros alma. Fényesre törölve. De mégis van valami rossz érzése, amikor Hófehérke a kezébe veszi. Az ép részébe, vagy a fűbe harap? Enni vagy nem enni, ez itt a kérdés? Milyen érdekes, hogy a mesék mennyire életszerűen leképezhetők a mindennapi életre! Az adósságplafon, mint téma kicsit lerágott csont, mert mindenki ezzel teszi tele a rendelkezésére álló média kereteket, (szerencsére ez minket nem fenyeget, mert mi az írás öröméért írunk:) amióta meghosszabbították a görög feta szavatossági idejét. De a sztori szinte maga a mese. Nagy kérdés, hogy az „amerikai rétes” helyi pályára való tekintettel Walt Disney-s pozitív véget ér, vagy ugyanabból a sztoriból nem sikerül happy end-es véget kreálni. Ahogy láttuk annak idején Andersen Kis hableányából a japánok által 1973-ban készített mesében a főhős a végén meghal, míg az 1989-es Disney változat a jóval „gyermek barátabb!?„ szerelem, happy end, mi kell még végkifejletet részesítette előnyben.

Milyen lesz a legújabb amerikai mese? Maga a véres valóság, mert egy sikertelen tárgyalássorozatot követően nem kellene augusztus 3-án szerda reggel nagyon a monitorokat figyelni, elég lenne a képernyő alá tenni egy lavórt, és várni arra, ahogy „kifolyik a vér a monitorból”. Mert ha nem emelik meg a plafont, és nem jutnak egyességre, folyni fog, ezt mindenki tudja. Mert nehezen emésztené meg a piac, hogy a világ császára hirtelen egy görög kifacsart olajbogyó szintjére süllyed, mármint csődbe megy. Részlegesen, vagy sem, teljesen mindegy, hiszen egy sportolónak is ki kell hagyni a következő meccseket, még ha csak részleges szakadást szenved, akkor is. De ne szaladjunk annyira előre, bízzunk benne, hogy az amerikai politika „ boszorkánykonyhája” is hasonlóképpen működik, mint a hollywood-i filmpiac gasztro kommandója. Mindegy milyen szart öntesz a népre, ha happy end a vége, szem nem marad szárazon az örömkönnyek után. Csak végig kell izgulni a filmet. Tudod, hogy szép lesz a vége, de amíg tart a film, ki tudja? Lehet, hogy tréfából egyszer nem lenne pozitív vége egy filmnek. De jól tudjuk, az amerikai filmipar, egy nagyon jól megtervezett „ pénzgyár”, ami nagyon is az érzelmekre épít. És a pozitív végkifejlet sokkal jövedelmezőbb, mint a negatív. A legjobb példa erre a Harry Potter jelenség. Mi lenne ha a végén Harry mégis elbukna Voldemort-tal szemben?

 A merchandising piac nagyságrendekkel kisebb kaszával aratna, mint most amikor minden jó, ha jó a vége, hiába vágtam a rétest sok-sok részre. És az amerikai politikában sincs másképp. Remélem. Bár nagyon nehéz európai fejjel gondolkodni az amerikai adósságplafon körül kialakult „operett hisztiről”, de valami olyan lehet ez is, mint amikor „ Honthy Hannának rossz napja lehetett, és nem maradt meg körülötte senki, de amikor kilépett a színpadra, az előadás alatt sütött felette a nap, a közönség észre sem vett semmit”. Bízzunk benne, hogy az amerikai tárgyalóasztal két felén ülők látták Sándor Pál: Ripacsok című filmjét. Mert mit is énekelt Kern és Garas? Egyedül nem megy, egyedül nem megy, egyedül nem megy, ha-ha-ha-ha.

Az izomláz és egy Walt Disney összes legyen Önökkel!
Ziegler Mátyás - Győr

1969 július 20-án lépett először a Holdra ember, név szerint Neil Armstrong. Verne Gyula csak elképzelte azt, ami egy évszázad múlva megvalósult. Reméljük, a csütörtöki EU csúcstalálkozó után nem kell egy évszázadnyi időt várnunk, amíg megoldódnak az euró-zóna gondjai, illetve az USA-ban megegyeznek, mi legyen az (adósság) plafonnal. Egy biztos, ne szakadjon le! Kis zöld emberke legyen a talpán, aki megjósolja, mi várható az elkövetkezendő napokban, de reméljük a döntéseknek lesz olyan erős pozitív hatása, mint amennyivel nagyobb a Földön a gravitáció, mint a Holdon. Különben lebeghet mindenki egy nagy-nagy fekete lyukban.

Nézzük a bolygókat:

Jupiter (OTP): A legnagyobb, ennek megfelelően a legnagyobb kilengést generálja. Gyorsabban jutottunk el az általam hónapok óta emlegetett 5.250 Ft-os szintig, mintha űrhajóval a Jupiterig kellene utazni. Ezen a szinten mindenképpen vennék, és ha tovább esik, sávosan növelném a Holdak (pozíciók) számát.

Szaturnusz (MOL): Az INA gyűrűvel körbevéve sok űrszemetet össze tud szedni, de sebaj, előbb-utóbb kitisztul magától. 20.000 Ft és 20.300 Ft között venném, ha esik, 19.500-19700 Ft között is vennék még, hogy aztán 21.000 és 21.400 Ft között el lehessen adni.

Föld (Richter): Maga az élet, széles univerzumunkban, aki most el van saját magában. Jelenleg messziről csodálnám, amíg nagyobb bolygótestvéreiben nagyobb mozgás van. Esetleg 38.000 Ft körül megválnék tőle, és áthelyezném székhelyem az előbbi két bolygó egyikére.

Merkúr (Pannergy): Hiába a legközelebb van a Naphoz, ha eltakarja a napot egy felhő. De sebaj, a meleg előbb-utóbb felszárítja a felhőt. Portfóliókellék hosszabb távra, de no trade, no para, no nézegetés naponta. Nyugszik, fekszik, nem fötör.

Mars (Danubius): Látták a Marslakó a mostohám című filmet? Gondolom, mindenki ilyen mostohára vágyik. Ez is egy ilyen „mostoha”. Akinek a portfóliója engedi, hosszabb távra bátran spekulálhat a kivezetésre. A Voyager sem egy nap alatt érte el a Naprendszerünk határát.

Devizapiaci csillagászoknak továbbra is a Hubble által közvetített 220 Ft illetve alatti chf/huf célárakat ajánlom (bár a kép jelenleg igen homályos), tehát továbbra is chf/huf short. A lencsék viszont legyenek elegek legalább 240 Ft megtekintésére, de ha 250 Ft-os lencsét használnak az sem baj. Sötét csillagos estéken a magukkal vitt DVD lejátszón azért ne „Stephen King Hogyan öljünk meg minél több chf hitelest a 280 Ft-os célárral „ című legújabb horror vígjátékát nézzék, hanem nézzék,hallgassák a Bikini együttes Széles, tágas a tér, valamint a Republic együttes 67-es úton ( Csillagok, csillagok mondjátok el nekem…) című videóit. Az eur/usd meteoritraj csütörtökön éri el a Föld légkörét, kérjük a jelenség ideje alatt minél kevesebben tartózkodjanak a meteoritok alatt!

Ha eurójával nem akar a Napnál lenni fűtő, Önnek az OTP euró alapú kötvénye vetendő!

Az izomláz és egy X-Akták DVD legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést! 
 

Ziegler Mátyás - Győr

Ember legyen a talpán, aki most meg tudja tervezni nyaralását. Hiszen minden médiában folyamatosan a fertőzésekről hallani. Hol az e-coli baktérium keseríti meg az emberek életét, illetve teszi próbára a helyi ANTSZ szakembereinek tudását, időről időre pedig a pénzügyi fertőzés üti fel a fejét a PIIGS országokban. Itt sem irigylésre méltó állás a „pénzügyi ANTSZ mikrobiológusi állása”. Pedig nagyon egyszerű a helyzet, minden gonddal küzdő országban be kellene oltani a politikusokat, és a gazdaságot irányító szakembereket veszettség elleni oltással. Ott pedig ahol felütötte fejét a fertőzés, egy nagy adag „tetanusszal” lehetne gyógyírt találni. Mivel nagy a „pénzügyi doktorok leterheltsége”, amíg a „betegek” megkapják a megfelelő terápiát, addig a várótermek tévéképernyőin több film közül lehet választani. Jelenleg a legnagyobb sláger az „Olasz meló”.

Nézzük a piacokat:

OTP: Szépen araszol az általam gondolt első vételi szint (5250 Ft) felé. Itt egy kisebb csomaggal megkezdeném a vételeket.

MOL: Hinta–Palinta, hintázik a Molocska. Akik a hintában ülnek, és 20100 Ft körül lendítették el a hintát, 20900 – 21000 Ft körül lassítsák le és ugorjanak ki belőle, és adják át másnak a helyüket. És 20000 Ft körül újra beülhetnek a hintába.

Richter: Remélem, mindenki megfogadta a múlt heti tanácsot, és max. 38000 Ft körül kiszálltak belőle, és átszálltak a MOL hintára. Amíg mozog ez a hinta, addig kivárnék a gyógyszeres cég vételeivel.

Pannergy: A jelenlegi helyzetben nem igazán érdekel bárkit is a zöldenergia, és ennek pozitív, negatív hozadéka sem. A papírt továbbra is venném, tartanám portfólióba, és nem nézegetném naponta.

Devizapiaci törpecápák remélem a múlt héten realizálták CHF/HUF shortjaik nyereségét, és így ezen a héten újra belemerülhetnek a short nyitás csodás, ugyanakkor meglehetősen izgalmas világába. Továbbra is sávosan nyitnék shortokat, legalább 240 Ft-ig szóló biztosítékkal. Ha a biztosíték elég akár 250 Ft-ig, az nem hátrány. Biztos lesz olyan pillanat, amikor 220 Ft vagy alatta csukhatók a pozíciók. Az EUR/USD hullámvasúton utazók tömbjegyet váltsanak.

Aki pedig nem költi el nyaralásra euróját, hanem biztonságban akarja tudni, irány a sarki befektetési szolgáltatóhoz OTP eurós kötvényt venni!

Az izomláz és egy adag veszettség elleni oltóanyag legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!

Ziegler Mátyás - Győr

Az elmúlt nap érdekes hirdetésre bukkantam az üdülési rovatban: „Dalmáciai, tengerparti luxusvillába, július közepére szóló, kéthetes all-inclusive ellátást biztosító üdülési jogomat, Balaton  parti szállodába szóló, hasonló ellátást nyújtó üdülésre cserélném. Az ajánlatokat olajfolt jeligére várom a kiadóba.” Az elmúlt időszak MOL-INA saga-ban nem nehéz a politikai szálakat belelátni. Viszont ne csodálkozzunk ezen, hisz itthon is hasonló erővel védték az olajipar hídfőállásait. Egy különbség mégis volt, van. Míg a MOL-nak nincs szüksége stratégiai partnerre céljai megvalósításához, az INA hozzá képest eléggé lerongyolódott állapotban volt. Ha nem a MOL, akkor valaki más segítő kezére lenne, lett volna szüksége a horvátoknak (OMV, orosz vonal olajcápái). Ha nem nézzük a politikát, szerintem anno a horvátok a MOL-ban a lehető legjobb partnerre találtak. Minden tekintetben.

 Nézzük a piacokat: 

OTP: A nagymedencében jelenleg semmi izgalom. 6.000 Ft vagy felette kiszállnék a vízből, 5.500-5.600 Ft körül úsznék egy hosszt. Hosszabb távon csak 5.250 Ft körül áztatnám magam benne.

 MOL: Az uszoda gépházának olajos teknőjében felforrt az olaj. Ennek ellenére egy 20.000 Ft körüli olajcsere jót tehet. Venném. 21.200-21.300 Ft körül meg olajra lépnék belőle.

 Richter: A gyógyvizes medence egyre népszerűbb a pancsolók körében. Ennek ellenére, aki teheti, és  az árfolyamban, vagy az osztalékkal együtt nyereséggel ki tud szállni, rövidtávon cserélje át MOL-ra. Ha pedig tartja, 38.000 Ft körül kiszállhat belőle. A gyógyvíz jótékony hatású, de csak rövid tartózkodásra ajánlott.

 Pannergy: A Kneipp rondella használata közben most a lábak éppen a hideg vizes részben állnak. Sebaj, a következő megint a meleg vizes negyed. Venném, tartanám, rövidtávon nem foglalkoznék az árfolyammal.

 Danubius: A Gellért Szálló medencéjében lassan csak egy fürdőző lesz, egy idős úr, aki láthatólag óvatosan, de folyamatosan tessékeli ki a medencéből a többi vendéget. Lehetnek még, és lehet, hogy lesznek is ingadozások az árfolyamban, de az igazság hosszú távon odaát (a tőzsdén kívül) van. Minden 3.400 Ft körüli visszaesésben venném, és tartanám a kivezetési spekulációra. Ebben a sztoriban csak az időtényező bizonytalan, a többi tuti. A türelem 6.000 Ft feletti kivezetési árat terem. Szerintem…

 Devizapiaci törpecápáknak jelenleg a jól megérdemelt vízparti pihenést ajánlom. Bár az elmúlt héten sok halpikkely elhullhatott, de minden jó ha jó a vége. Aki még nem hallotta a vízparti bemondót, kérjük figyeljen oda rá: Kérjük vigyázzanak, a lángososnál a chf/huf short pozíciók záródtak(nak), kellemes profit taking-et kívánunk ! A következő short beugró újra a 220 Ft feletti Neoton retró medence ! Úszni nem tudók részére a 263,5 Ft-os eur/huf long medence van fenntartva ! A mélyvizet használók csütörtökön erős hullámzásra számíthatnak az eur/usd medencében !

Aki a nyáron eurójának házát nem homokból akarja megépíteni, pénzének érdemes OTP euró kötvényből sziklaházat készíteni!

Az izomláz és egy strandpapucs legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!

Ziegler Mátyás - Győr

A mai nap van Péter, Pál napja. A hét pedig egyértelműen a görögökről szól. A vasárnapi euró-zóna pénzügyminiszteri találkozóig el kell fogadniuk a megszorító csomagot azért, hogy megkaphassák a tavalyi mentőcsomag 1.0 következő 12 milliárd eurós részletét. Bár az ellenzék minden megszorítást elutasít, de nem nehéz látni, a jelenlegi helyzetben mekkora kedve lenne kormányozni. A helyzetet jól példázza Petőfi versének egy részlete: „Roskadófélben van a ház, Hámlik le a vakolat, S a szél egy darab födéllel Már tudj’ isten hol szalad; Javítsuk ki, mert maholnap Pallásról néz be az ég...Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!”
Papandreu miniszterelnök pedig egy régebbi görög nyaralás után ottfelejtett „Bikini-n” talált egy számot, amivel folyamatosan agitálja képviselőtársait arra, hogy a helyzet súlyának megfelelő döntést hozzanak: “Körülvesz rengeteg éhes száj És be kell tömni a réseket Mert jönnek a lopók, a kopók Ha elvisznek, nem élvezet. Messze szálltak a szép mesék Mint a szappan buborék A zsebedből mindig csak kivesznek Unod már,hogy hülyének néznek Nem lesz ennek jó vége Közeleg a hó vége Nem lesz,nem lesz jó vége”

Nézzük a piacokat:

OTP: Ha valaki az elmúlt napokban 5.600 Ft közelében vett belőle, 5950 Ft-6000 Ft körül realizáljon. Hosszú távú vételekben továbbra is csak 5.250 Ft körül gondolkodnék.

MOL: Itt is az érvényes, mint az előbbi papírnál, a 21.000 Ft alatti vételekkel érdemes beállni 22.000 Ft közelébe eladással. Vételek újra 21.000 Ft alatt.

Richter: Itt a kilépési szintet 37.200 Ft közelébe tenném. Vételek 33.500 Ft és 35.000 Ft között sávosan.

Pannergy: Andre Kostolany típusú befektetésünkkel kapcsolatban a véleményem nem változott. Portfólióba, hosszabb távra, nem teljes csomaggal vétel, tartás. Aki nem hisz a terveik hosszabb távú sikerességben, kerülje. Aki pedig hisz benne, üljön rá, tartsa, naponta,hetente nem érdemes nézegetni. ( No trade, No para, long long way)

Devizapiaci aratóknak továbbra is bíztatásként a Neoton 220 felett című számát ajánlom, mert („Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot,”) jelenleg ez a realitás, de a valóság mindenképpen 220 Ft alatti chf/huf, ha a piaci környezet javul. Akinek van, 240 Ft-ig elég biztonsági tartalékkal finanszírozza, akinek még nincs (van ilyen deviza törpecápa?) és a kevdező piaci megoldásra szavaz, nyisson ezeken a szinteken chf/huf short pozíciót, vastag biztonsági tartalékkal. Reméljük a görög tragédia sokadik felvonása pozitív véget ér, ha csak egy “rövid időre is”, és vasárnap este a görög miniszterelnök küldheti ezt a szép számot minden piaci szereplőnek, és mindenkinek aki szereti: “Könnyű álmot hozzon az éj, álmot mely a szívedig ér, aludj el kisember, aludj el! Húú-Húú.”

Ha pénzét nem friss búzában, hanem euróban tartja, akkor Ön az OTP eurókötvény hozamát aratja!

Az izomláz és egy Bikini CD legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!

Ziegler Mátyás - Győr

Nyugaton a helyzet változatlan írója, Erich Maria Remarque született a mai napon (1898.06.22-1970.09.25.) Legismertebb műve a háborúellenes, a Nyugaton a helyzet változatlan, amely nagy sikert aratott. A könyv feltárja a front legembertelenebb körülményeit, melyben az éhínség, a sár, a sérülések, a patkányok és a betegségek legalább annyira veszélyes ellenségek, mint szemben álló felek.

A tőzsdézőt is számos ellenség veszi körül: a kiszámíthatatlan piaci szereplők, a chártok, a felröppenő és hírek és azok reakciói, és legfőbbképp önmaga.

Nemcsak a nyugat, hanem az egész földgolyóbis összes tőzsdéje két dologtól hangos: a görögöktől és a ma véget érő FED üléstől. A görögök megszavazták, amit megkövetelt a haza (vagy a hitelezők, Világban, jó ég tudja még kicsoda). Az amerikaiakat meg megtudjuk este.

Egy Remarque idézettel zárnám: „Rég eldőlt már minden, mint mindig. Legföljebb nem tudunk róla, és a látványos végjelenetet összetévesztjük a döntéssel, amely pedig már rég némán megszületett, hónapokkal azelőtt.”

Izgalmas napok elé nézünk, jó kereskedést!

Szoták Attila - Győr

A mai napon lesz 25 éve, hogy átadták a Hungaroringet. Manapság teljesen természetes, ha augusztus, akkor a Forma-1 versenynaptárjában ott szerepel a magyar nagydíj. De a kezdetekben ez igazi kuriózum volt. A keleti blokkban egyedül minket csapott meg a helyszínen a nyugat benzingőzös cirkusza, hiszen azelőtt minimum Ausztriáig kellett elzarándokolni annak, aki élőben szerette volna végignézni a versenyt. Jelenleg a világban is ilyen benzingőzös boksz hangulat uralkodik a piacokon, ahol az istállók (országok) egymással mérkőznek meg.

Jelenleg is több részre szakadt a mezőny, hiszen vannak olyan csapatok, amelyek fényévekre vannak a többiektől (Németország, Franciaország, skandináv államok, Kína), vannak olyan menők (Japán, USA) akik a múltban nagyokat alkottak a pályákon, viszont jelenleg a mérnökök nem találják az autó helyes beállítását, és ez miatt lényegesen gyengébb teljesítményt mutatnak, mint amennyit az autó tud. Valamint vannak azok a csapatok (PIIGS országok), akik minden versenyen több kört kapnak az élen lévő istállók autóitól, és sajnos nem látszik jelenleg esély arra, hogy rövidtávon közelebb kerüljenek az élen állókhoz. Ráadásul az egyik kiscsapat (Görögország) vezetői valamint a mérnökei, de még a verseny licenctulajdonosa sem tudja, hogy csak új motor kell a csapatnak az eredményjavuláshoz, vagy teljesen új kocsit kell építeni, mert gumiszállítót már cseréltek (görög mentőcsomag 1.0), de ez nem vezetett eredményre. Remélhetőleg ebben a hónapban fény derül erre (aláírásra kerül a görög mentőcsomag 2.0) és javulás várható az eredményükben, mert ha nem, az hatalmas görögtüzet okozhat, és ez, mint tudjuk, nem jelent jót ott ahol benzinnel dolgoznak.

Nézzük az istállókat:

Red Bull (OTP): Bár szárnyakat ad vágyainak, de mostanság kicsit szárnyaszegett. 5.500 Ft alatt nem is innék belőle még egy adagot.
Mercedes (MOL): Nagy kiugrás tőle sem várható, főleg, hogy tisztán gyári csapat (állami tulajdonossal). Kivárnék vele.
McLaren (Richter): Úgy néz ki, hogy kicsit magára talált, 34.000 Ft körül mintha használták volna a KERS-t. További eredményjavulást várok tőle (vennék belőle).
Toro Rosso (Pannergy): Ha az atomról, mint energiáról talán lemondanak, de az energiára szükség van, lesz. Ha nem is a bika, de a víz energiája adott, és talán nem is olyan nehéz hozzájutni, mint azt sokan gondolják. Én bízom a kiscsapatban.(Venném, tartanám továbbra is, de véleményem nem változott, nem all-in, nem day-trade, és elrakni befőttnek. Aki ilyen feltételekkel nem tud kereskedni, az nézzen más papír után, ne ezt szidja.)

A devizapiaci bokszok környékén élénken figyeljünk, hogy eur/chf devizapárban az 1,2 alatti szinteknél a svájci jegybank (csütörtökön jegybanki kamatdöntő ülés) beküldi-e safety cart, megelőzendő a nagyobb balesetet. Ettől függetlenül a chf/huf short pozíciókat (ha nyitottak 217Ft és 220 Ft között) tartanám, hiszen lesz olyan pillanat, amikor 210 Ft vagy alatta realizálni lehet a nyereséget.

Aki a vad száguldást szereti, számlájára a hároméves görög kötvényt vezeti!

Aki eurójának biztonságos autót építene, az OTP euró kötvény kittet vásárolja meg!

Az izomláz és egy poroltókészülék legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést! 
 

Ziegler Mátyás - Győr

A mai nap ünnepli születésnapját Sir Timothy Berners-Lee , a Világháló kifejlesztője (Robert Cailliau-val) illetve a World Wide Web Consortium vezetője. Mi az, amit ez az ember adott nekünk a világháló által? A hihetetlen gyorsaságot, amivel az információ eljut az azt felhasználókhoz, az információ korlátlan szabadságát, idő és térbeli korlátozás nélkül, ami sajnos néha nem pozitív formában jelenik meg a háló használói számára. De a piacoknak mit jelent? Azt, hogy a különböző események pozitív vagy negatív reakciója félelmetes sebességgel, szinte azonnal megvalósul. Ezért történhet meg, hogy egy-egy hír lökésszerű reakciókat képes kiváltani a piacokból, hiszen gyakorlatilag mindenki azonnal értesül az eseményekről. A hírek időbeli és térbeli learbitrálására nagyon kicsi idő áll rendelkezésre. Ez egyfelől jó, másfelől viszont egy-egy intenzív piaci reakciót követően hosszabb ideig szélcsendes az időjárás a piacokon, ami igazából senkinek sem jó, hiszen mindegy hogy esnek a piacok vagy emelkednek, de igazán keresni a mozgó piacon lehet, állóvízben nagyon nehéz (lásd hazai részvénypiac). Bár vannak egyenlőbbek az egyenlők között, de elmondható, hogy az elmúlt évszázadokhoz képest a fokhagymanyomót iránytűnek használó háziasszony is versenyben van az információért a pénzpiacokon a nagyobb befektetők mellett. Csak az kell hozzá, hogy jól beszippantsa a Világháló.

Nézzük a piaci pókokat:

Karoló pók (OTP): A rovarok által sűrűn látogatott helyeken várakozik, és közvetlenül csap le áldozatára. A nemzetközi pókhálóhivatal(Fitch) országos javuló pókháló minősítése erősítheti hálóját, ennek ellenére tartósan csak 5.500 Ft körül ragadnék a hálójába.

Brazil vándorpók (MOL): Állandóan mozgásban van, ha veszélyben érzi magát azonnal mar (ahogy ezt már láttuk tőle párszor) Az állami pókbizottság megjelenése hosszabb távon lendítheti pozitív vagy negatív irányba a befektetői póktársadalmat. Egyelőre óvakodnék tőle.

Namíbiai aranykerekes pók (Richter): Érdekes menekülési módot választ, összegömbölyödik, és leborul a homokbuckáról. Ezzel a pókkal szemben az elmúlt időben kicsit elhatalmasodott az arachnofóbia. Pedig gyógyszerrel (megfelelő árfolyam) kezelhető. Szerintem 34.000 Ft körül egyáltalán nem halálos a mérge, ráadásul egy adag szérum (osztalék) már a hűtőben van.

Vizipók (Pannergy): Jelenleg kicsit több levegő van a légnadrágjában, és vízi kristálypalotáját is belepte a moszat, de előbb-utóbb helyreáll ez a dolog, nem kell félteni.(Fun-oknak üzenem, táblázat javítva:) Én mindig tartanék belőle, mert ne feledjék: „Hát ez a vizipók, egy csodapók!”.

A görög pók csípése ellen készül az újabb szérum, ezért a 217-220 Ft körül nyitott chf/huf shortokat (remélem nyitottak!:) lezsíroznám, és 210 Ft előtt semmiképpen sem zárnám. Nem hiába hallgattuk oly sokat a múlt héten a Neoton 220 felett… című slágerét. Az eur/usd irányát a csütörtöki ECB ülés, és az azt követő kommentek befolyásolhatják jelentősen, ezért aki ebben a devizapárban kereskedik, pókháló szaggatásra csütörtökön készüljön fel.

Ha ön a bátorság mintaképe, pókhálójában (portfóliójában) ott lapul a 3 éves görög kötvénye!

Ha Önök óvatos póknak tűnnek, eurójuknak OTP eurós kötvény hálót szőnek!

Az izomláz és egy tarantula legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!

Ziegler Mátyás - Győr
 

Az elmúlt hetek középpontjában a hellén államtönk, s annak időleges megoldása áll, ugyanis amennyiben körvonalazódik egy átmeneti megoldás, a piacokon az optimizmus az úr, amennyiben a pesszimista hangok kapnak nagyobb teret, s ezzel együtt a többi periférián lévő ország és képbe kerül, a pesszimizmus uralja a befektetőket.
Ez képződik le a tőzsdéken.
A pénzkupecek (bankár) és vagyonászok (gazdász) keresik a megoldást, a nyerkémek (spekulánsok) meg az adódó lehetőséget. A pénzhajtároknak (pénzügyminiszter) nem sok választásuk van: az adócsikarás (mértéken túl kivetett adóra való kényszerítés) az egyik, a patkánycédula (adófizetési felszólítás) küldözgetése a másik, a nyugpénzek (nyugdíj) és más kiadások lefaragása jó szokás szerint.
A vagyonászok (gazdász) eközben árgus szemekkel figyelik miként alakul az aprótőzs (kiskereskedés) és a az elegytőzs (vegyeskereskedés) élénkülését, a pénzcsűrnökök (bankár) pedig aggódhatnak a a görög állampapírjaik sorsa felett: a kamatszelettel (kamatkupon) és futamidővel mi fog történni, illetve kell-e félni a pénzdagálytól (pénzromlás, infláció). A haszonkémlők (spekulánsok) figyelmét ez idő alatt, ugyanez a lehetőség kelti fel.
A szómúzeumból előszedett, ódon, furcsa, érdekes, bolondos szavak mára már rég elfelejtődtek, egy rövid időre most visszatértek.

"Ha egyszer megízleltük a szavak ízét, elménk nem tud többé lemondani róla. Gondolatokat szürcsölünk belőle. (J.Joubert)

Szoták Attila - Győr

Hihetetlen, hogy a pénzpiac mennyire odavan a retró zenéért. Újból és újból a közönség szavazatainak köszönhetően a "forex markets hungarian music top ten „ eladási listák élén tanyázik ez a szám. Rövid ideig volt az élen, és amikor elvesztette elsőségét, sokan azt gondolták, lehet hogy soha sem fogja visszaszerezni. De a „műértő közönség nem igy gondol(ja)ta. Addig-addig adták a telefonos szavazatokat (megbizásokat), amig a csúcsra ért a szám (és a chf/huf). Félő, hogy a visszatapsolásnak köszönhetően egy darabig nem csökken a népszerűsége. Bár ne feledjük, a közönségnek hihetetlen az ereje, amilyen könnyen az egekbe emel, olyan könnyen le is vet onnan. Ha a hellén hallgatók megoldák a problémákat, könnyen változhat a helyzet. Az, hogy ezzel a számmal mi fog történni, sajnos viszonylag hosszabb idő áll rendelkezésrek kitapasztalni.

Nem belerúgva a svájci frankos hitelesekbe (a devizahitelek árfolyamkockázatának szinével-visszájával már régebbi cikkünben foglalkoztunk), de sajnos a szám még egy dologra kiválóan alkalmas. A legnagyobb érdekessége a számnak, hogy jó terep középiskolai verselemzés gyakorlására is. Nézzük hogyan szól a verselemzés a piacok tekintetében:

„Cirkuszt a pénzért, a pálya ma is megtelt teljesen”
Sokan vettek fel „anno” chf hitelt, és nem néztek komolyabban utána, a hitel futamidejének 20-30 éve alatt hogyan változhatnak a fizetési kondiciók. Megtévesztette őket a cirkusz csillogása, annak látványvilága, ahol nem mindig azt látjuk, ami valójában történik.

„Élő plakátok hirdetik a versenyt”
Minden bank ott akart lenni, és ott is volt a modern ”húspiacon”, nem akartak lemaradni a jó profittal járó, kecsegtető versenyből.

„Valaki kiszáll, valaki elszáll”
Aki kicsit komolyabban utána számolt, és mérlegelte, mérlegelhette a lehetőségeket és a kockázatokat, minimum euró, de lehet hogy inkább forint hitelt vett igénybe.És nagyon sokan voltak, akik „elszálltak”, erőn felüli mértékben vállaltak fel hitelt.

„Valaki a pálya szélén hot-dogot és hideg sört kinál”
Ne felejtsük, mindig, minden környezetben „a bank mindent visz”, hiszen a hitelek jelzáloggal terheltek. És ez akkor is igy van, ha jelenleg a jelzálogjog klasszikus értelemben jelenleg nem teljesen müködik. De előbb-utóbb fog. És amilyen arányban a tankönyv szerint a bankok beszámitják a fedezetet, veszteni sem fognak rajta. Maximum nem egyből dobják a piacra, hanem akár kényszerként egy ingatlan portfoliót is létrehozhatnak, „modern bérpalotákként”, ahol nem xy háziúr csönget minden hónapban a lakbérért, hanem xy „bankháziúr”.

„Kétszázhúsz felett, észre sem veszed, és elhagyod a valóságot”
Bár a cikk irásakor még legalább öt forint volt a chf/huf abszolút csúcsig, de ezeken a szinteken a hiteleseknek szinte mindegy, hogy az árfolyan 215 forinton vagy 225 forinton áll. A nagyságrend már úgyis elhagyta a „valóságot” a számukra.

„Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot „
Ha igy van, akkor a chf hitelesek azt számolják ki, mennyi az az idő, amig ugyanakkora hitelösszeg mellett, kevesebbet fizettek a chf hitel törlesztéseként, mintha forintban fizettek volna. Hiszen a döntésben nagy szerepe volt annak, hogy akkor a havi törtlesztőrészlet jóval kevesebb volt, mint a forintos hitel törlesztőrészlete.

„Kétszázhúsz felett senki sincs veled, közelebb kerül a távol”
És bárki bármit is mond, vagy tesz, a hitelt a hitelfelvevőnek kell visszafizetni, nem lesz senki ,aki visszafizeti helyette. A devizahiteleseket megmentő csomag pont közel hozza a távolt, mert aki igénybeveszi, lehet hogy a mentőidő utén hosszabb ideig fizeti a hitelt, mint eredetileg fizette volna.

„Kétszázhúsz felett, több már nem lehet a kerékbe zárt magányból”
Az egyedül maradásnál nem lehet semmi sem több. Elmarad a bank, aki most azt mondja: miért nem mérted fel jobban a lehetőségeidet, elmarad az állam, mentés csak tessék-lássék, de sajnos ez jogos is valahol, hiszen az állam is csak másnak a pénzéből (más adófizető befizetéseiből keletkezett, vagy más jogcimen befolyó egyéb bevételből) tudja megvalósitani a mentést.

„Cirkuszt a pénzért, a néző nem veszithet”
A néző az akit ezek a „rodolfói” trükkök elkábitanak, elkábithatnak, és úgy érzi nem veszitett, pedig mekkorát téved.

„Hajtűkanyarban minden kiderülhet”
Ha a kivánt hatást nem hozza meg a mentőcsomag, magával ránthatja a jelzálog- és az ingatlanpiacot is hosszú időre.

„Valaki kiszáll, valaki elszáll”
Lásd fentebb

„És az este bármilyen kiváncsi, már csak szétszórt álmokat talál”
Sikertelenség esetén a bank csak álmodozhat a hitel rövid távú megtérülésén, a hitelt felvevő a hitel visszafizetéséről, az állam pedig a rendbetett, felpörgetett gazdaságról.

Természetesen bizom abban, hogy a gazdaság az elkövetkezendő időszakban helyreáll, mert inkább ebben bizhatunk, mint abban, hogy más deviza is átveszi a menekülő szerepet a franktól, és akkor a mostani döntés jónak bizonyulhat, mert ha nem, akkor az irodalom mellett a történelem is előjöhet a középiskolai tanulmányokból, és a XV. Lajosnak tulajdonitott szállóige semmi jóval nem kecsegtet: „Utánunk a vizözön„!

Nem hangzik jól, ugye?
 

Ziegler Mátyás - Győr

A mai nap mutatták be először 1977. május 25-én a Csillagok háborúja című (akkor még) trilógia első részét. Az évfordulóra emlékezünk ezzel a szabadon vett sztori rexix-el.

A régi Galaktikus Köztársaság hercegnője, Leia (Angela Merkel) megszerezte a Halálcsillag (euró ellen spekulálók) elpusztításának tervét. Obi-Wan Kenobi (Trichet) kezdi tanítani az erő birtoklására (eurózóna kamatemelések) Luke Skywalker-t, (Smaghi), hogy ha ő már nem lesz, Luke az erő birtokában, mint az új remény álljon a régi Köztársaság segítségére. Darth Vader (Soros György és a devizaspekulánsok) Leia-át vallatja, hogy hol van a lázadók központja. (Milyen feltételekkel mentik meg az eurózóna országait). Tarkin tábornok (Roubini) az Alderaan bolygó (Görögország) megsemmisítésével fenyegetőzik, ha nem vall. Leia végül azt mondja, hogy a Dantuin bolygón vannak a lázadók (átütemezik a görög adósságot) de az admirális megsemmisíti a bolygót, hogy a Halálcsillag erejét megmutassa, (Görögország a piacról nem tud hitelt felvenni a magas hozamok miatt).

A Dantuinhoz küldött birodalmi cirkáló megtalálja a Lázadók bázisát, de azt rég elhagyták, Leia becsapta őket (egy hatalmas privatizációval Görögország talán úrrá lehet a pénzügyi problémákon). Eközben Yoda mester ( Ben Bernake) a Dagobah rendszerben él magányosan (a FED még nem emel kamatot). Han Solo (Nicolas Sarközy) eközben Leia hercegnő segítségére siet, bár őt csak a hercegnő megmentéséért járó jutalom érdekli.( már készül a francia elnökválasztásra) Az hogy az életben a Köztársaság (Euró-zóna), vagy a Gonosz Galaktikus Birodalom (spekulánsok) fog győzedelmeskedni, még várni kell egy darabig, legalábbis addig, amíg eldől, hogy a Jedi-k (az euró zóna biztonsága felett őrködő jegybankárok) vagy az erő sötét oldalán álló Sith-ek (az euró-zóna esetleges bukására játszók) az erősebbek. Valószínűleg „több részt fog megérni” a történet !

Nézzük (milyen fegyverekkel vívják a csatákat) a piacokat:

Birodalmi cirkáló (OTP): Nem könnyű manőverezni, nagy a fordulási sugara, de jelentős tűzerővel rendelkezik. Akinek az elmúlt napokban 5.700-5.800 Ft körül sikerült megvennie, 6.000 Ft felett realizálhat. Jelentősebb készleteket továbbra is az 5.250 -5.350 Ft körüli rendszerekben halmoznék fel.

Millennium Falcon (MOL): 1,88 milliárd euróért megveszi az állam a Szurgut tulajdonában lévő, 21,2 %-os MOL csomagot. Ha már állami lesz a cég, a retró jegyében akár nevet is válthatna, akár lehetne újra ÁFOR. A részletes információk megismeréséig hanyagoljuk. Nem most fog fénysebességre kapcsolni.

Fénykard (Richter): Konzervatív, régimódi fegyver, jelentős erővel (860 Ft osztalék). Egy jobb korba való fegyver (molekula sztori). Jó, ha birtokában van az embernek. (Továbbra is venném, sávosan, 36.000 Ft körül, ha tovább esik, 35.000 Ft körül is)

R2-D2 (Pannergy): Bár jelenleg egy üzenet sérült (gödöllői projekt áll), de a kis robotban hihetetlen energia van mélyen elrejtve. Minden esésben venném, tartanám.

Mos Eisley deviza űrkikötőben lebzselő űrjármű vezetők remélem 215-219 Ft körül feltankolták magukat egy adag chf/huf short hajtóművel, és a kifáradt fűtőelemeket (eur/huf longok) is egy adag újra cserélték (270 Ft vagy felette eur/huf shortokat nyitottak), de tartalékoljanak még a későbbi esetleges vásárlásra is.

Akik euró hajtóművel utaznak, és biztonságos galaxisra vágynak, az OTP euró kötvény bolygóján tanyáznak!

Az izomláz, az erő és egy Csillagok háborúja összes DVD legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!

Ziegler Mátyás - Győr
 

„A bűvész a színpadon az illúzió csodáját adja ajándékba. Azt a hitet, hogy az ember lehet természetfeletti, s hogy csodák léteznek.”

Száz esztendeje született a Józsefváros legmélyén, a Nagy Fuvaros utcában Gács Rezső, ha művésznevén említem, már mindenkinek ismernie kell, ő ugyanis Rodolfo (1911.05.16.-1987.01.25.). A húszas évek második felében egy kínai gyöngyárus mutatott neki egy bűvészmutatványt a dunai kavicsokkal. Rodolfo a trükköt elsőre megtanulta, másodjára már ügyesebb volt, mint az árus. A társait szórakoztató Rodolfora a véletlenül arra sétáló Ordy Zuárd (amatőr bűvész) figyelt fel, s látta meg benne a tehetséget, aki felkarolta, s útjára indított a magyar mágusok egyik legnagyobbikát.

Ezennel cirkuszba csábítom önöket, az előadás második felvonására, mert ugye akkor jönnek kedvenceink: az elefántidomár, a zenebohóc és a bűvész.

Az elmúlt napokban sok mindentől volt hangos a világ pénz- és tőkepiacának manézsa. A legnagyobb port az IMF vezér Dominique Strauss-Kahn kavarta minden bizonnyal (ha tényleg igazak az ellene felhozott szexuális zaklatási vádak; ügyvédei úgyis mindent a bolond tavaszra fognak majd). Kékszakállunkat minden társulat szívesen látná, hozná a bevételt rendesen. Az uniós pénzügyminiszterek is kénytelenek voltak nélkülözni társaságát, mikor az adósságtengerrel küszködő Görögország volt a téma minapi ülésükön: a kérdés az, hogy milyen formában történik majd az államkötvények átstukturálása? A görögökkel meg nem árt vigyázni, mert csaltak eleget. Csakhogy ők utólag szóltak, Rodolfóval ellentétben, aki a trükk előtt szólt: vigyázat, mert csalok! Az EUR/USD árfolyamának heves mozgását mindenesetre jól meglehetett magyarázni valamivel.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő FED –re szegeződik egyre több tekintet. A 600 milliárd dolláros állampapír-vásárlási (Q2) program hamarosan megszűnik. A nagy pénznyomtatás második felvonása végéhez közeledik. Lesz-e harmadik, sokadik? Milyen inflációs pályával számolnak? Ezért voltak idegesek mostanság a tőzsdék, s joggal, estek is, ahogyan kell. Az elkövetkező hetek befektetői hangulatát ez fogja meghatározni, és a grafikonok is arra fognak görbülni, hogy milyen eshetőségek (s azok következményeivel) számolhatnak a spekulánsok.

A hazai bűvészek (részvények) között, csak kettő, három nemzetközi színvonalú, hogy ne legyen kicsi a társulat, még illendőségből megemlítek még párat. 

OTP: Minden idők legnagyobb hazai mágusa, élén a főmágussal. Róla szól a magyar börze. Holnap jön a gyorsjelentése. Árgus szemekkel figyeljük, kártyatrükköt fog nekünk bemutatni - elmaradó hitelezési aktivitás, csökkenő problémás hitelekkel vegyítve. Pénzgyár üzemmódban, válságállóan. A bűvészek ritkán beszélnek, de ő egy sajtótájékoztató keretében ezt majd megteszi, megnyugtatja majd a befektetőket, a banki stressz teszt neki smafu stb. Nem az eredmény miatt, hanem azért mert az esésből kicsit sok volt, két napra egy óvatos vételt megkockáztatnék.
MOL: Itt is gyorsjelentés, ügyes papírpénzes trükk. Egy alacsonyabb címlet összehajt, kibontva egy magasabb címlet. Emelkedésben eladni.
RICHTER: Egy dobozba (gyógyszeres) bezárnak egy ifjú medikushallgatót, amit fűrészelnek, darabolnak (emelkedő különadók), ennek ellenére a szépséges segítő sértetlenül mászik elő a rekvizitből. Nyugodtan lehet vásárolni, ha még nem tették meg.
Mtelekom: a nyulat a cilinderből csak akkor lehet elővarázsolni, ha előtte beletették – osztalék nélkül a cilinder üres, egy időre el lehet felejteni.
PannErgy: Rodolfot a háborút megelőzően munkaszolgálatra hívták, vagont kellett volna pakolnia. Az ő kezeivel, amikkel dolgozik, varázsol… A társai dolgoztak helyette, jómaga pedig kesztyűben óvta kezeit, trükkökkel szórakoztatta őreit… Így tegyenek önök is: kesztyűt húzni, eladási gombot dolgoztassa csak más. Az idő önöket fogja igazolni. A Cirque de Solei intendánsai lassan csak befutnak.
Néha megkérdezik, hogy mi a véleményünk, a nagyon alacsony likviditású és forgalmú, hektikusan mozgó részvényekről. Kerüljék őket, mint azt a trolit, amire Rodolfo szállt fel, mert ő volt korának legügyesebb zsebtolvaja. De ő visszaadta a tárcákat, fésűket, nadrágtartókat (!), ezen részvényeken elszenvedett veszteségüket senki nem fogja visszaadni.

Devizapiacon tartsanak egy kis pihenőt, OTP-s eurós kötvényből meg nem vehetnek eleget!

Ha a cirkuszhoz több köze volt az írásnak, mint a tőzsdéhez, az csak azért volt, mert tudniuk kell, hogy az elefántidomár vak, a zenebohóc meg süket, kérem elnézésüket!
Jó kereskedést!

 Szoták Attila - Győr

Rodolforól: http://rodolfo.homoludens.hu/
 

Állítólag volt egy olyan eset, ahol az időutazó a tőzsdén nyerészkedett.
Rendkívül különös esetre derült fény 2003. március 19-én New Yorkban. A SEC – a magyar PSZÁF amerikai megfelelője, azaz a tőzsdét, az értékpapír-forgalmat, meg a bankokat is ellenőrző amerikai szervezet – emberei letartóztatták a 44 éves Andrew Carlssint. Történt mindez az elhíresült Wall Streeten. A vád az volt, hogy a férfi törvénytelen módon, feltehetően belső információk felhasználásával gazdagodott meg a tőzsdén. Bizony, ezért még Amerikában is felelősségre vonhatják az embert, főleg, ha két héttel korában 800 dollárral a zsebében lépett be a tőzsde épületébe, és tizennégy nappal később már…350 millió dollárja volt!
Valaki mondhatná, hogy Carlssin úrnak hihetetlen szerencséje volt! Mások viszont erőteljesen ingatták a fejüket, mert miután átnézték a tőzsdei üzletek naplóit, mit láttak? Csak azt, hogy Carlssin 126 kockázatos operációt végzett el abban a két hétben, és mindegyiken nyert! Ilyesmi még sohasem fordult elő a világ egyetlen tőzsdéjén sem. Nagyon sokan veszítenek, kevesebben nyernek, de hogy valaki két héten keresztül ilyen intenzíven vásároljon kockázatos részvényeket, kössön rizikós üzleteket – de hogy soha ne veszítsen rajta, az a valószínűségszámítás szerint sem lehetséges.
Ha pedig mégis ez történik, akkor a SEC emberei szerint csak egyetlen lehetséges és elfogadható magyarázata van: ez a tőzsdéző számos cégtől kapott belső információkat. Az a bizonyos Carlssin minden üzletkötése igen magas hasznot hozott. Tehát nem elég, hogy rengeteg titkos információval rendelkezett az illető- ami a tőzsde szabályai szerint tilos, é tegyük hozzá rögtön: a törvény is bünteti! -, azok közül is kiválogatta a legtöbb haszonnal járó befektetést, csak olyan részvényeket vásárolt és olyan határidős, meg opciós üzleteket kötött, amelyek azonnali, és a szokásosnál nagyobb bevételt hoztak egy-két napon belül.
Miután a szakemberek átnézték Carlssin mind a 126 tőzsdei lépését, azonnal kiadták a letartóztatási parancsot. 2003 első hónapjai ráadásul más tőzsdézőknek nem sok szerencsét hoztak. A részvényárak estek, a legtöbb magányos tőzsdei játékos veszteségre állt. Így aztán még feltűnőbb volt, hogy Carlssin meg olyan rövid idő alatt is állandóan nyert.
Ha két, külön-külön meglehetősen gyenge cég hosszú hónapok alatt titkos tárgyalások után megegyezett a fúzióban, abban, hogy egyesülnek, és bejelentették ezt az egyesülést, részvényeik ára hirtelen felszökött, hiszen ketten már tényleg erősek lettek. Erről senki sem tudhatott előre – csak Carlssin vásárolt egy nappal előbb mindkét cég papírjaiból szinte bagóért, hogy aztán harmadnap a már meredeken felívelő új, jó áron adhassa őket tovább. Az amerikai SEC emberei ezt is a rovására írták. Valahonnan tudnia kellett a dologról előre – más magyarázatot nem ismertek.
Így aztán nekik is leesett az álluk, amikor a férfi rendőrségi kihallgatásán – a Riker’s Island-re vitték – közölte kihallgatóival, hogy ő a jövőből jött, onnan hozta az információit. Kijelentette, hogy valójában 2256-ban él, de visszajött ebbe a korba, miután otthon „feltankolt” tőzsdei információkkal a 2003-as évből. Nem szándékozott sok időt tölteni itt, de amíg itt lesz, azt a pár évet szupergazdagon szeretné eltölteni…
Először azt hitték, hogy bolond. Aztán meg azt, hogy „természetesen” hazudik, hiszen időutazás nincs, tehát igenis tőzsdei csaló, aki megérdemli a büntetést. Még nevettek is rajta, amikor arra célozgatott: őt nem ítélhetik el, hiszen erre nincs paragrafus. Nem áll semmilyen törvénykönyvben, hogy tilos visszajönni a jövőből és tőzsdézni!
A nyomozók patologikus csalónak hitték, és a bíró is, így a börtönben maradt. Rutinszerűen utánanéztek, hogy korábban nem követett-e el már ilyesmit – mivel 44 éves volt, arra számítottak, hogy a világ más tőzsdéin már megfordult, vagy itthon Amerikában az élet egyéb területein követett el valamit…
És ekkor jött az igazi meglepetés. Andrew Carlssin nyomát sehol sem találták! Ilyen nevű férfi addig sohasem létezett! Persze azt hitték, más néven vagy neveken élt. De az ujjlenyomatai sem voltak ismertek, a fotója alapján sem tűnt elő semmilyen jegyzékből. Nem volt társadalombiztosítása, sem jogosítványa sehol az Államok területén, nem lakott, nem élt, nem létezett addig a napig, 2003. január 28-áig, míg be nem lépett a New York-i tőzsde kapuján.
Első, négy órán át tartó kihallgatása végén beismerte, hogy több mint 250 évvel később él az időben, és most csak „átjött” ide, egyszóval: időutazó. Hogy ezt bebizonyítsa, bejelentette: néhány éven belül hatalmas gazdasági válság söpör át a Földön. Nem hittek neki. Ma már számunkra így utólag ez éppen annak bizonyítéka, hogy voltak információi a jövő(nk)ről.
Kihallgatását videóra vették, és ebben látni, hogyan töpreng: mi módon bizonyítsa bee, hogy nem hazudik? Úgy érezte, számára ez a kiút. Nem ítélhetik el „illegális tőzsdei információk birtoklásáért és felhasználásáért” abban az esetben, ha az ő számára ezek az információk már nem voltak titkosak – hiszen azokat régi újságokban olvasta! Neki olyan volt, ez, ahogyan mi egy könyvtárban mikrofilmre vett régi újságokat olvasgatunk, és az abban talált híreket megpróbáljuk felhasználni.
Elmondta, hogy ama két hét után, amikor úgy meggazdagodott, eldöntötte, hogy most már csak élni fog és nézelődni, utazgat ebben a korban, és megszemléli a látnivalókat – de pechjére éppen akkor tartóztatták le, pedig már abba is hagyta a tőzsdézést.
Hogy enyhébb büntetést kapjon, Carlssin felajánlotta: megmutatja Oszama bin Laden rejtekhelyét, és közli, hogyan kell gyógyítani az AIDS-et! Mindkét ajánlat nagyon csábító lett volna – ha hisznek neki…De hát nem hittek. Vagy egy notórius hazudozónak, vagy egy ügyes színjátszónak tartották, de olyan hangok sem hiányoztak a nyomozóhatóság köreiben, hogy a férfi patologikus hazudozó, akinek pszichiátriai intézetben a helye.
Carlssin a fontos információkért cserébe azt követelte, engedjék szabadon. Azt ígérte, hogy azonnal beül az időgépébe, és eltűnik egy pillanat alatt, visszamegy 2256-ba, és többé nem hallanak róla…Persze rögtön az időgépe felől kérdezgették. Ha azt megmutatja, talán elhiszik neki, hogy a jövőből jött – viszont akkor a gépét elkobozzák, és sohasem kerül vissza a maga korába! Így hát nem árulta el, hol rejtette el a szerkezetet. Az ajánlatról hallani sem akart, és meg is mondta, miért: a jövőbeli technológiai termék nem kerülhet „arra méltatlan kezekbe”- így fejezte ki magát.
Közben persze azért kiszivárgott a médiába, hogy mi történt – itt egy időutazó, elkapták, most hallgatja ki a rendőrség! Nemcsak amerikai, de külföldi lapok tudósítói is érdeklődni kezdtek. A SEC emberei több ismert újságírót megpróbáltak lebeszélni arról, hogy egyetlen szót is írjanak a dologról. Persze az a tény, hogy mi most ismerjük a sztorit, jelzi, hogy valakinek mégis sikerült az illetékesek bizalmába férkőzni.
Viszont ha nem lett volna semmi, ha az egész csak egy kitalálás, egy fikció, akkor miért kérték volna, hogy ne írjak róla? A londoni Times érdeklődésére az amerikai hatóságok már azt válaszolták: Carlssin nincs, és soha nem is létezett!!
Vagyis azt sugallták, hogy hírlapi kacsa az egész történet. Ami már csak azért is fura, mert hiszen a tőzsde könyvelésében a mai napig ott található Andrew Carlssin 126 üzletkötése, és ezekből feketén-fehéren kiderül az is, hogy az az úr 350 millió dollárra tett szert.
A német KonteXt folyóirat, amely többek között szintén lehozta ezt a történetet, nem tudja, mi lett az időutazóval. Ezt úgy igazán senki sem tudja. Több eset lehetséges. Tippjeink között vannak ilyenek:
- Carlssin megszökött, és időgépe segítségével visszament 2256-ba,
- a hatóság egy elmegyógyintézetbe csukatta hosszabb időre, miután elítélték tőzsdei csalásért, és talán még most is ott ül,
- leülte büntetését, kijött és visszament a maga korába,
- nem is került börtönbe, mert valamelyik titkosszolgálat rátette a kezét és azóta is „használja” a férfi azon képességét, hogy ismeri a jövő eseményeit, bár tudása e téren nyilván korlátozott és főleg véges,
- megölték.

Ez a történet Nemere István Titkok könyve 2011 című könyvében jelent meg.
 

A sztori ezer sebből vérzik, számomra eléggé kétséges, hogy megtörtént-e. Első és legfontosabb kritika természetesen az, hogy az időutazás ténye egyáltalán létezik-e?! A jövőből jött emberke tételezzük föl, hogy mégiscsak idelátogatot hozzánk, hogy tetemes pénzre tegyen szert. Miért nem vett egyszerűen egy lottószelvény? Miért komplikálta agyon a dolgot, hogy tőzsdén keressen sokat? Nagyon buta ember nem lehetne, ha egy ilyen szerkezeten ide tudott volna utazni, vagy mégis? Miért nem jött pár évvel később, mondjuk a válság legtragikusabb napjaiban, amikor shortpoziciókkal minden feltűnés nélkül agyonkereshette volna magát? Ha mégis tőzsdén akarta csakazértis megkeresni a jussát (merő bosszúból, mert a jövőben szétbukta magát), miért nem csinálta okosabban? Néha vesztett is volna, nem rövid idő alatt keresett volna nagyon sokat, esetleg több számlával is operálhatott volna. Apropos számla! Az ugye kissé naív feltételezés részemről, hogy valaki csak úgy beoson a tőzsdére! s adja a megbízásokat, hiszen mindennek alapja egy számlanyitás kell hogy legyen, amihez természetesen valamilyen okmány szükséges, ami ugye neki nem volt. Arról az apró kommunikációs nehézségről el is tekintek, hogy milyen nyelvet beszélt? Ha én visszamennék kishazánkban mondjuk kétszáz esztendőt az  időben, azért sok minden nem értenék meg a szófordulatokból, mivel a nyelv is változik!

800 dollárral sétált be a tőzsdére. Miért nem többel, s azt is honnan szerezte? Hozta a jövőből, régiségkereskedőktől beszerezve, esetleg dolgozott egy pár hetet, hogy meglegyen a kezdőtőkéje? Ha dolgozott, akkor még melózhatott volna többet, a nagyobb indulótőkére való tekintettel, azt is több számlára szétdobta volna (van New Yorkban szerintem bőven hajléktalan, akiket strómanként felhasználhatott volna).

Ezer sebből vérző sztori, de kedves. Emlékszem, amikor ezt az írást abban az évben lehozta még a Napigazdaság is, röhögtünk egy jót a kollegákkal. Én is visszamennék az időben akár húsz évet is, vagy csak pár hetet, csinálnék máskép dolgokat, de sajnos nincs időgépem. Amíg pedig nincs, addig a tőzsdével való csatározásomban a nehezebbik utat választom. A tőzsde pedig tudjuk milyen: nőnemű. Aki tőzsdézik tudja: egy szeszélyes vörös bestia, gyönyörű zöld szemekkel. Többekeket emészt el, mint jutalmaz.

Szoták Attila - Győr

A mai napon ünnepeljük Salvador Dali születésének évfordulóját.  Hosszú élete majdnem teljesen átfogta a XX. századot. Neve egyet jelent a szürrealizmussal. Legyen irodalom vagy film, szobrászat vagy iparművészet, kísérletezett és alkotott minden műfajban. Művészetét szeretik vagy sem, hatása alól nehéz kivonnia magát az embernek. Az emlékezet állandósága című (1931-ben festett) képe teljesen megformázza a mai piaci folyamatokat. Főleg jól szimbolizálja a piacot jelenleg legjobban érdeklő görög eseményeket. Hiszen az idő és a görögök esetében főleg a pénz folyik, áramlik, most éppen a kezük közül, a mentőcsomag pedig szétfolyik a semmibe. Hiába akarnak, nem tudnak együtt mozogni velük, nem tudják felvenni a pénz folyásának sebességét. A nagy kérdés, hogy mi történik velük? Valamilyen szétfolyó tetemként végzik, esetleg alakját vesztett óraként a kötvényeket megvásárló befektetők lesznek kénytelenek jelentős veszteséggel kifolyni a görög befektetéseikből, vagy fáról lefolyó óraként a megoldás elnyúlik emlékeinken? Minél több idő és pénz folyik el, a választ valamilyen formában megkapjuk.

Nézzük merre folyik a piac:

OTP: Mint hűvösen frissítő hegyi tó, lágyan hullámzik ahogyan a szél fújja a 6000 Ft és a 6450 Ft között. A görög megoldás ki fogja lendíteni valamelyik irányba. Én továbbra is a nyereséggel történő eladást preferálnám, hiszen azért a pénz az úr.

MOL: Vételekkel továbbra is várnék. Az olaj sűrűn és lassan folyik.

Richter: A megjelent gyorsjelentés hatására romboló cumanivá illetve pisztrángban gazdag erdei patakká válhat. Kedvező fogadtatás esetén 38.500 Ft-on, illetve 39.500 Ft körül adnám, kedvezőtlen megítélés esetén 37.200Ft illetve 36.500 Ft körül vennék belőle. Ne feledjék a 860 Ft osztalékot.

Egis:  Eredménye 1.000 Ft-os mozgást okozhat negatív és pozitív irányban egyaránt. Ha van, jó eredmény hatására 21.000 Ft-on eladnám, ha rossz az eredmény 18.200-18.500 Ft körül venném.

Pannergy: Lassú víz partot mos, a türelem továbbra is oly fontos. Ha valaki Kostolany-s technikával vette, veszi, nincs miért izgulnia. A napi adrenalin fröccsöt ne ezzel akarják megvalósítani. Továbbra is hosszú távú vételként tekintenék rá, minden visszaesésben.

FHB: A Holt-tengerből is hoznak haza egy-egy fiolával emlékbe, 1.000 Ft alatt a portfóliójukba nyugodtan tegyék be.

Devizapiaci festő tanoncoknak remélem az eur/huf és a chf/huf longok közül sikerült nyereséggel lecsukni a frankos pozíciót. Az eur/huf longokat tartanám továbbra is, bár nem árt a hitet tuningolni  vasárnaponként. Előbb-utóbb kimossa a 265-ös tartók alapját. Ha a chf/huf valami csoda (mert a hit a legfontosabb) folytán 215-220 Ft közelébe ér, meghallgatnám a Neoton 220 felett című számát, és nyitnék shortot.

Ha nem hagyja, hogy eurójának értékét a piac elmossa, Ön is az OTP euró kötvényeit vásárolgatja!

Az izomláz és egy Dali összes legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!

Ziegler Mátyás - Győr

1780. május 4-én futották először a híres epsomi derbyt. A XVIII. században lett földtulajdonos Epsom-ban Lord Derby. 1780-ban sikerült megszerveznie az előző évi mintájára (The Oaks) egy újabb versenyt, aminek a nevét a legendák szerint pénzfeldobással döntötték el. 1784-ben a távot 1 mérföldről másfél mérföldre változtatták. Miért érdekes ez manapság? Elég nagy bizonytalanság van a világban, és kis hazánkban is. Elsősorban gazdasági téren. Csak remélni tudjuk, hogy az események alakulása nagyobb sikerrel kecsegtet, mint amennyi nyerési esélye van minden évben a falónak az epsomi derbyn.

Nézzük a lovakat:

Hintaló (OTP): kellemesen elhintázgatott 5950 Ft és 6400 Ft között. Remélem, akinek nyereséges volt, eladta. Akinek nincs, ne rohanjon venni a játékboltba. Én csak 5250-5350 Ft között adnék ki először rá pénzt. Még nem ma lesz.

Táltos (MOL): Eddig szépen ette a forró parazsat, de mintha az is kihűlni látszana. A következő meleg parázs szállítmányig várnék vele. Ha valahol a kályhában találunk pislákoló parazsat, gyorsan kivenném.

Paripa (Richter): Ha sikerül megszelidíteni a kötőfékkel, oda visz, ahova csak szeretnéd. Most mindenki a 860 Ft osztalék magasságot szeretné elérni vele. A réz kötőfék 37200 Ft-on, az ezüst 36.500 Ft-on, az arany kötőfék pedig 36.000 Ft-nál található.

Igásló (Pannergy):Tekeri körbe-körbe a fúrófejet, de most mivel az egyik patkó leesett a lábáról, az újrapatkolásig kicsit pihen. Ennek ellenére minden patkóleesést abrakolásra használnék fel. Nem vele másszák meg az üveghegyet, de a világ végére elmenni neki lesz ereje.

Devizapiaci lovászfiúk remélem eur/huf és chf/huf gebéiket megetették a múlt héten rendesen 263 Ft-265Ft illetve 204 Ft -205 Ft között forró parázzsal, és ennek hatására táltos válhat belőlük. Egyikük 268 Ft 270 Ft-ig, másikuk 208 Ft-210 Ft-ig mászhatja meg elsőre az üveghegyet.

Ha gebéjéből euróval szeretne táltost faragni, az OTP euró kötvénnyel kell abrakoltatni!

Az izomláz és egy arany kötőfék legyen Önökkel! Óvatos és sikeres kereskedést!
 

Ziegler Mátyás - Győr